Kelet, ​nyugat 89 csillagozás

Salman Rushdie: Kelet, nyugat Salman Rushdie: Kelet, nyugat

Szépségesen ​költői és bájos írások gyűjteménye Salman Rushdie első novelláskötete. Mintha varázsszőnyegen utaznánk a három ciklusra osztott kilenc elbeszélésben föltáruló korok, helyszínek és események között, melyek látszólagos különbözősége és esetlegessége végül egységes egészet alkotva a kizárólagosság, a tiszta faj, a tiszta kultúra és a tiszta vallás elméletei ellen, a kulturális és vallási pluralizmus szükségessége mellett érvel. A „Kelet” az Angliában élő, ismeretlen vőlegényhez készülő szépséges pakisztáni lány, valamint egy ravasz özvegyasszony által megigézett riksásfiú esetét beszéli el, míg a pénzkölcsönző tragikomikus története a mágikus realizmus gyöngyszeme. A „Nyugat” Tristam Shandy stílusában mesél a Hamlet udvari bolondjának hányattatásairól, a felszínes örömökből kiábrándult, a konkrét és absztrakt „otthon” után vágyó fogyasztói társadalomról, és a dicsőséget már-már szerelmes hevülettel kívánó Kolombuszról. A „Kelet, Nyugat” a két világ szintézise, melyben az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1994

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2017
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278582 · Fordította: Falvay Mihály, Greskovits Endre
>!
Európa, Budapest, 1999
150 oldal · ISBN: 9630764830 · Fordította: Falvay Mihály, Greskovits Endre
>!
Európa, Budapest, 1996
150 oldal · ISBN: 9630760371 · Fordította: Falvay Mihály, Greskovits Endre

Enciklopédia 5


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Salman Rushdie: Kelet, nyugat

Kis rushdieológia, a hármas szám szentségének jegyében, háromszor három novella segítségével:
1.) Az első blokk a keleti tárgyú elbeszélésekből ad ízelítőt: a muzulmán India életképeiből tálalnak nekünk három finomságot. Melegen. Egzotikum, szemernyi misztikum és gazdag mesélőkedv. Kellemes.
2.) Ha egy bevándorló belecsöppen az angolszász kultúrkörbe, falatozik belőle, majd emésztgetni kezdi, mi az első, amit visszaböfög? Alighanem egy Shakespeare-parafrázis. Nem csoda tehát, hogy Rushdie nyugati tárgyú novellái egy Yorick című szösszenettel kezdődnek, amiben írónk saját invenciózus értelmezését adja a Hamletnek. És a többi is valami ilyesmi. Enyhén okoskodó, játékosan modoros szövegek ezek, szerintem a kötet leggyengébb része.
3.) Szerencsére a harmadik blokkban Rushdie visszatér az emberekhez: indiaiakhoz, akik Angliába csöppentek. Kelet és Nyugat konfliktusai jelennek tehát meg ebben a novellatriászban, ami ugye izgalmas dolog, következésképpen nekem ez az egység tetszett legjobban. (Bááár… a triász első elbeszélését a szerző egy bántóan olcsó húzással zárja le.) Ezekből a szövegekből már világos, mitől nagy epikus regényíró Rushdie: apróságokat, marginális eseményeket, mellékszálakat és –szereplőket képes erős színekkel, izgalmasan megragadni, ezzel felettébb oxigéndús szövegteret hozva létre. Szóval a vége jó. Tehát minden jó.

Ákos_Tóth I>!
Salman Rushdie: Kelet, nyugat

Salman Rushdie szigorúan összefüggő novellaciklusa a kortárs, posztmodern sort erősíti a Helikon sorozatában, édestestvéri kapcsolatban például a Selyemmel, mely azonban jóval könnyebben befogadható és feldolgozható darabnak tűnik. A Kelet, nyugat még nem futott be nagy karriert a Molyon, régi kiadásai alapján méltatlanul alacsony százalékot vívott csak ki magának, pedig a novellafolyam nyugatról keletre és keletről nyugatra mindenféle irodalmi motívumot felsorakoztat.

A kilenc rövid történet három nagy csoportba van szétosztva. Az első a Kelet – ezekben a hagyományosan főleg az ázsiai írók tollából ismert mesés, okító jellegű, a gyarmati nyomás jeleit magukon viselő keleti pillanatképek rajzolódnak ki. Ők voltak a kedvenceim, egzotikus letisztultságukhoz remek stílus párosult, olykor még humorral is megfűszerezve (bár szerintem éppen az uzsorás családjának története se nem tragikomikus, se nem mágikusan realista, de ez legyen a legnagyobb gond). Aztán következik a Nyugat, ahol a kortárs európai alkotók intertextuális játszadozásáé, a klasszikusok merész újraértelmezéséé lesz a főszerep, és Rushdie is egészen új oldalát mutatja az olvasó felé: összességében köze sincs az első három szöveg stílusához és szellemiségéhez. A Kelet, Nyugat végül elhozza a totális elborulást, nem csak összeköti a két végpontot, hanem pelevini magasságokba emeli az abszurditást is: a Star Trek világának és szereplőinek újrahasznosítása végképp bizonyítja, hogy az írónak kisujjában az összes irodalmi trend Londontól Sanghajig, a kérdés ekkor már csak az: volt-e értelme ennek az utazásnak? Mennyivel jutottunk előrébb azáltal, hogy három-három novella által végignéztük egy indiai gyökerű, de Angliában élő, vélhetően kettős identitású alkotó belső világát, írásainak potenciális tematikus térképét? Annyival mindenféleképpen, hogy beállítottságtól függően a három nagy irányvonal közül legalább egy be fog válni nálunk – a maradék kettő meg a maga igen magas minőségével a jövőbeni olvasások feldolgozásában fog segíteni.

>!
Helikon, Budapest, 2017
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278582 · Fordította: Falvay Mihály, Greskovits Endre
gabona>!
Salman Rushdie: Kelet, nyugat

Részemről nagyon régóta érett már az ismerkedés Rushdie úrral, az első találkozáshoz pedig tökéletes alapot szolgáltatott ez a Helikon által kiadott novelláskötet (adta magát a köntös, szeretem ezt a szériát), de most kicsit mégis úgy érzem, nem jó időben voltam a jó helyen, ami az olvasmány kiválasztását illeti. Mondjuk, ők sem azt a hú, de populáris címet jelölték ki áldozatnak – esetleg a Hárún és a mesék tengere, hmm…? (a jövőre nézve, mondjuk még jól jöhet), úgyhogy már az elején valamelyest kiegyenlített volt ez a meccs, viszont sajnos a későbbiekben mint olvasó, vesztesként kerültem ki a küzdelemből. (Utólag vettem észre az olvasóközösségtől eddig kapott hetvennégy százalékot és hirtelen mindent is érteni véltem. Legalábbis azt hiszem…)

Egyáltalán nem volt prekoncepcióm, hiszen legfeljebb regénycímekről köszönt vissza eddig a szerző neve, úgyhogy azt egy pillanatig sem mondanám, hogy csalódtam, inkább tanulópénznek volt jó ez a kis ide-oda kirándulás. A hármas szám bűvöletében szerkesztett kötet (három ciklus, bennük három-három történet) első eresztése kapásból a mesés keletet megidéző három novella, melyek közül nekem legjobban az utolsó, kissé hosszabb lélegzetű tetszett (A próféta haja szála), ez egy igazán jól eltalált, a mágikus realizmus és a valóság határain egyensúlyozó, majdhogynem mesei, kellemes és tanulságos kis történet. Senki ne várjon Ezeregyéjszakás elbeszéléseket, de azt el kell ismernem, hogy a lassú építkezés és aprólékos kibontakozás ellenére betalált. A másik kettő, rövidebb – mondjuk így – mese nem váltott ki belőlem különösebb érzéseket, talán azt leszámítva, hogy jó volt túlesni az olvasásukon.

A nyugati elbeszélések már egy fokkal közelebb álltak hozzám. Rögtön az első, Yorick és számos egyéb Hamlet-karakter kifacsart és teljes mértékben agyament megidézése valóságos posztmodern tombolás, de legalább ennyire érdekes és elrugaszkodott, mégis szimpatikus Kolumbusz Kristóf és Izabella királynő beteljesült románcának papírra vetése. A középső, árverésen játszódó sztori a lehető leginkább hagyományos megoldás mind közül, összességében pedig nem a kötet legjobb darabja, de tetszett, ebbe sem igazán tudok belekötni. Ez a szekció alapvetően jobban tetszett az elsőnél és itt jegyezném meg a zseniális fordítói munkát is, ami rögtön kíváncsivá tett azt illetően, vajon mennyire lehet elborult az eredeti szövegezés…

A két égtájat egyesítő szakasz három hosszabb története valódi értelemben vett elbeszélés, ezek közül leginkább a Star Trek-elemekkel fűszerezett Chekov és Zulu volt kedvemre való. Nem csak ez, de a másik kettő is az általam oly annyira szeretett Salingert idézete fel, éppen ezért meg is lepődtem, a hosszúság növelésén pedig különösen – talán a kiforrottságnak köszönhető, de ezek a fejezetek már reménytkeltőbbek voltak a szememben. Végül aztán egy erős közepesben maradva zártam ezt az ismerkedést. Nem rossz ez amúgy, félreértés ne essék, csak hát olyan kis semmilyen. Máskor, egy másik könyvben még esetleg találkozhatunk, de az sem mostanában lesz. Egyfajta belépőnek, jelzésnek továbbra is jók ezek a zsebkönyvek, legalább felnyitják az olvasó szemét azt illetően, mit érdemes még pótolni, főként világirodalmi téren.

>!
Helikon, Budapest, 2017
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278582 · Fordította: Falvay Mihály, Greskovits Endre
1 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!
Salman Rushdie: Kelet, nyugat

Trí-lala-lí-lala-lí off
Budapest állomás, köszöntjük kedves utasainkat! Salman nemzetközi gyorsvonat indul Láhaur – Bombay – Srinagaron át, Bradford – London – „Középfölde” állomásokra, 17 óra 20 perckor, 7 perc múlva a 13. vágányról. Kérjük szálljanak fel a vonatra! Felhívjuk utasaink figyelmét, hogy a vonat ajtajai önműködően záródnak!

Izgalmas utazás volt ez a kis novelláskötet Keletről Nyugatra, míg végül valahol a kettő között otthonra találva kiteljesedett a szerző vélhetően valódi, önazonos hangja. A három részre osztott kötet első harmadában modern keleti történetek mesélnek nekünk az Ezeregyéjszaka hangját idéző kellemes stílusban, nem is olyan vidám, de annál emberibb történeteket. Mégis pezsdítő volt megismerkedni ezekkel a novellákkal, naiv, jó szándékú, vagy épp kétségbeesett hőseivel.
A második etap már kicsit nehezebben csúszott, a maga műviességével. A szerző a nagy nyugati történelmi és irodalomtörténeti sarokpontokat emelte ki vaskos kontúrokkal és játszadozik el azok parafrázisaiban. Pont mint egy tökéletes mértani alakzat, ami senkit nem hoz lázba.
Végül a harmadik, befejező szakaszban ér össze a távolság, valahol Középföldén , összeolvasztva mindkét égtáj legnemesebb és legértékesebb tulajdonságait. Így lesz érzékeny, kifinomult realisztikus mese az utolsó három novella.

Mindenképp értékes kirándulás volt ez a kis rövid kötetecske, amiben csili-pakóra falatozás után, eltartott kisujjal szürcsölhetünk egy csésze jó kis assamot, és dőlhetünk hátra, elmerengve múlton és jelenen, Keleten és Nyugaton. Rushdie ízelítőnek kiváló volt.

6 hozzászólás
mrsglass P>!
Salman Rushdie: Kelet, nyugat

Első olvasásom Rushdie-tól, valamiért nem akartam rögtön a Sátáni versekkel kezdeni, és úgy érzem, ez kiváló bevezető a munkásságába! Nagyon érdekesen vegyítette a keleti, indiai és nyugati, brit kulturális vonásokat, persze tele volt nyilvánvaló és kevésbé egyértelmű utalásokkal a gyarmatosításra vonatkozóan, ami engem mindig is nagyon érdekelt. Jó olvasmány volt, biztosan fogok még tőle olvasni!

Titina>!
Salman Rushdie: Kelet, nyugat

„Ám ők ketten a sakkjátékában a flörtölés egy formáját, az unalom lehetőségét kizáró végtelen megújulást, az idősödő szív választékos csodaországát találták meg.”

Ilyen szép mondatok bukkantak fel itt-ott a kötet olvasása alatt, de sajnos valamiért nem fogott meg Rushdie első olvasásra. Aminek már csak azért sem örülök, mert a legelső könyv ami felkeltette iránta az érdeklődésem a Sátáni versek volt. Viszont óva intettek és azt javasolták ne azzal kezdjek. Így gondoltam talán ez lesz a legjobb ha valóban a könnyebb végét fogom meg a dolognak. Hiába a szépen megfogalmazott mondantok, hiába éreztem keletet közelebb magamhoz, mégsem nyerte el a tetszésem. Bár szerintem nem a nyelvezete a hibás, inkább a történetek nem hatoltak szívem velejéig. Ettől függetlenül így is lett egy kedvenc novellám a kötetből: A próféta haja szála. A kötet pedig nem vette el a kedvem attól, hogy próbálkozzak majd más könyveivel is.

Eule>!
Salman Rushdie: Kelet, nyugat

Rég olvastam utoljára Rushdie-t, már egészen elszoktam a stílusától, pedig kedvelem.

Leginkább azért tetszett ez a válogatáskötet, mert mindenféle stílusú szöveg van benne: szól komor témáról könnyed hangvételben, van benne tudós „okoskodás”, történelmi események újramesélése, de egy kis sejtelmesség, misztika is. Nem túl meglepő módon a Kelet történeteit élveztem jobban, de a Kelet, Nyugat részben is találtam kedvemre való novellát. Ha kedvencet kellene választani a novellák közül, A próféta haja szála lenne a maga abszurditásával.
Ennyit arról, hogy a mágikus realizmus nem jön be. Lehet, hogy csak még nem találtam meg hozzá a megfelelő szerzőt?!

Belle_Maundrell>!
Salman Rushdie: Kelet, nyugat

Ez a harmadik olvasások Rushdie-tól, és határozottan kedvemre való ez a kicsit meseszerű, különleges stílus. Jó volt ez a is novelláskötet, a kelet és a nyugat találkozása. És ha már itt tartunk, tényleg a harmadik rész tetszett a legjobban, ahol a két világ összefonódott egymással, és megmutatta azt a kettősséget és sokszínűséget, ami az írót jellemzi. A Nyugat rész volt a leggyengébb láncszem, érdekes, ahogy felhasználta a jól ismert történeteket, de nekem picit összevissza volt, főleg a Kelet egzotikus meséi után. De a végére szépen kikecmergett a hullámvölgyből, már A szférák harmóniája is nagyon tetszett, de az utolsó történet a lázmesterről igazán megkoronázta a kötetet. Nem tudom, hogy tényleg Rushdie gyerekkori emlékeit eleveníti-e fel, de én így olvastam, és jó volt picit belelesni az életükbe. Mary-t és a lázmestert is nagyon könnyen a szívembe zártam, volt valami keserédesen szép a párosukban. Ráadásul ez a novella tökéletesen megjeleníti, hogy milyen lehet nyugaton élő keletinek lenni, csodálatos volt az a lovas hasonlat.
És óriási piripont a bácsinak A gyűrűk utalásokért, imádtam. :D

Iustitia >!
Salman Rushdie: Kelet, nyugat

Csalódott vagyok. Egy pozitív kezdés után kaptam egy középszerű folytatást, majd egy borzalmas lezárást.
A kötet három nagyobb részre bomlik, ezeken belül szintén 3-3-3 történetet találunk. Az első részben novellákat, aztán ahogy haladunk az olvasással, a vége felé inkább hajlanak már elbeszélésbe.

Az első tömb, a Kelet: egy számomra felettébb különleges világba varázsolt el. Bár mindhárom novella az ottani emberek életmódját, tudását, világszemléletét kritizálja hol jobban, hol kevésbé, valahogyan mégis meseszerű képet fest. Az egyértelműen jó és rossz erkölcsű szereplők, a tanító jelleg is megjelenik.

A középső tömb, a Nyugat: első története idézi Shakespeare Hamletjét egy számomra teljesen feldolgozhatatlan köntösben. A második, A rubincipellő árverésén elég csapongó, ugyanakkor tartalmilag, eszmeileg jól sikerült munka. Lerántja a leplet az ember birtoklási vágyának társadalmi hatásáról. A harmadik Kolumbuszt és Izabella királynét kelti életre. Van benne eredetiség, de nem elég a muníció.

Az utolsó tömb, a Kelet, nyugat: nekem maga a megvalósult káosz. Se füle, se farka, az elbeszélések nem tartják a rövidebb novellák színvonalát, egyáltalán nem hitelesek. Ezáltal ugyan rossz szájízzel tettem le a kötetet, mégsem volt teljes kudarc az első három, illetve az ötödik műnek köszönhetően.

3 hozzászólás
gidabetti P>!
Salman Rushdie: Kelet, nyugat

Első olvasásom Rushdie-tól, nem is igazán tudtam, mit várjak tőle. Elég vegyes volt, a Kelet kis novellái kifejezetten tetszettek, mintha az indiai Ezeregyéjszakát olvastam volna. A Nyugat írásait nem tudtam hova tenni. A Kelet-Nyugat rész megint csak tetszett, főleg az utolsó, hosszabb novella, A lázmester című. Bepillantást engedett a karakterek életébe, és kellő mélysége volt. Ráadásként fontos szerepet kapott benne a sakk, ami a The Queen's Gambit óta nálam pozitívum. Külön érdekes volt, hogy egyes nevek és lépések ismerősek voltak, ami az elenyésző mennyiségű és minőségű sakktudásomat tekintve kizárólag az említett könyvnek köszönhető.

A borító, mint mindig, ha Helikon zsebkönyvről van szó, most is gyönyörű.


Népszerű idézetek

Gedi>!

– Szereted Tolkient? – kérdezte Zulu.
– Nem gondoltam volna, hogy nagy olvasó vagy – mondta Chekov meglepődve. – Ne vedd zokon.
– J. R. R. Tolkient – mondta Zulu. – A Gyűrűk Urá-t.
– Nem állíthatom, hogy olvastam az úriembert. Persze hallottam róla. Manók és tündék. Úgy gondoltam volna, egyáltalán nem neked való.
– A Jó és a Rossz közti döntő harcról szól – mondta Zulu célzatosan. – És miközben ezt a nagy háborút vívják, van a világnak egy része, a Megye, ahol senki még csak azt se tudja, hogy egyáltalán háború van. Az ott élő hobbitok dolgoznak, civakodnak, vigadoznak és kurvára gőzük sincs az őket fenyegető erőkről meg azokról se, amik megmentik apró bőrüket – Arca kipirult az indulattól.

Chekov és Zulu, 114-115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: J. R. R. Tolkien
Ákos_Tóth I>!

A hónap utolsó keddjén történt, hogy a hajnali busz – égett még a fényszórója – meghozta Raiháná kisasszonyt a brit konzulátus elé.

(első mondat)

noee_mii>!

Tizenhat évesen az ember még azt hiszi, meg tud szökni az apjától. Nem hallja, hogy az ő hangja jön ki a száján, nem látja, hogy gesztusaiban máris ő tükröződik; nem látja, hogy ugyanúgy tartja a testét, hogy ugyanúgy írja alá a nevét. Nem hallja, hogy az apja ott suttog a vérében.

168. oldal (Helikon, 2017)

Ákos_Tóth I>!

– Raiháná kisasszony – mondta Muhammad Alí hangja, és Muhammad Alí elképedve hallgatta –, ön aztán ritka egy személy, valóságos drágakő, igen, és önnek megteszem, amit tán a tulajdon lányomnak sem tennék meg. Olyan dokumentum van a birtokomban, ami egy csapásra megoldja minden gondját.
– Ugyan miféle varázspapír az? – kérdezte a lány, és szemében most már minden kétséget kizáróan csúfondáros szikra lobbant.
Most lett csak igazán sutton-suttogós a Muhammad Alí hangja!
– Egy brit útlevél, Raiháná kisasszony. Valódi, eredeti, újdonatúj. Van egy jó emberem, az beleírja az ön nevét, beleragasztja a fényképét, és ön akkor, hahó, meg sem áll Angliáig!

14-15. oldal (Helikon, 2017)

Chöpp P>!

Az élet nehéz, s öreg embernek az eszével kell keresnie a betevőt.

13. oldal Rubinnál ritkább a jó tanács

Chöpp P>!

Ha nem vagy rosszkedvű, isten bizony, úgy nézel ki, mint maga Krisna urunk.

21. oldal Az ingyenrádió

Gáborr_Nagy>!

Mi értelme a toleranciának, ha az intoleránsokat nem tolerálja?

Ardnazil P>!

Tizenhat évesen az ember még azt hiszi, meg tud szökni az apjától. Nem hallja, hogy az ő hangja jön ki a száján, nem látja, hogy gesztusaiban máris ő tükröződik; nem látja, hogy ugyanúgy tartja a testét, hogy ugyanúgy írja alá a nevét. Nem hallja, hogy apja ott suttog a vérében.

A lázmester, 143. o.

atyamadár>!

– Rubinnál ritkább a jó tanács.

10. oldal, Kelet - Rubinnál ritkább a jó tanács(Európa, 1996)

Keikorca P>!

Az otthon, akárcsak a pokol, a többi ember.

99. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jhumpa Lahiri: Egy ismeretlen világ
Rabindranath Tagore: A boldogság ígérete
Greskovits Endre (szerk.): Huszadik századi indiai novellák
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018
Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak 1984
Bánki Éva: Magyar Dekameron
Marek Vadas: A gyógyító
Darvasi László: Vándorló sírok
Murakami Haruki: Férfiak nő nélkül
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim