Hárún ​és a mesék tengere (Hárún és a mesék tengere 1.) 199 csillagozás

Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere

Salman Rushdie korunk legnagyobb mesemondója

„Volt egyszer Alifbá országában egy szomorú város, minden városok legszomorúbbika […] Ennek a városnak az útvesztőiben, túl a tört szívekre emlékeztető romházak negyedén, élt egy Hárún nevezetű vidám kis fickó, egyetlen gyermeke a mesemondó Rasíd kalifának, kinek vidámságáról regéket regéltek szerte a szomorú városban […] Aztán valahogy minden elromlott. Talán beszivárgott végül a város szomorúsága az ablakon. Mikor egy nap, strófa közben, mintha csak kikapcsolták volna, elhallgatott Szoraja éneke, Hárún tudta, hogy bajok lesznek. De hogy mekkorák, azt nem is gyanította.”

Salman Rushdie indiai születésű brit író, akire mohamedán vallási vezetők kimondták a fatvát. A MAN Booker-díjas szerző neve komoly irodalmi védjegy, az író számos nemzetközi zsűri tagja, regényei világszerte sikerlistásak. Háromszor nősült, két fia van, jelenleg Padma Lakshmi modellel él New Yorkban.

Eredeti megjelenés éve: 1990

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Salman Rushdie-életműsorozat Ulpius-ház

>!
Helikon, Budapest, 2015
234 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276052 · Fordította: Falvay Mihály
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540481 · Fordította: Falvay Mihály
>!
Európa, Budapest, 2000
186 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630767910 · Fordította: Falvay Mihály

1 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Bátcsít királykisasszony · Boló herceg · Rasíd Kalifa


Kedvencelte 26

Most olvassa 4

Várólistára tette 103

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

olvasóbarát>!
Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere

Mese mindenkinek, felnőtteknek és gyerekeknek. Mese a szomorúságról és az örömről, szokatlan, az indiai kultúra elemeit hordozó történet. Hárún különös fiú, „több van benne, mint amennyi látszik”, mert a szülei hozzá használták fel a teljes gyerekanyag mennyiségüket, talpraesett, ügyesen segít apjának és azoknak, akiknek szükségük van erre. Nagy szerepe van a történetben a beszédnek, a hallgatásnak, a gesztusoknak.
„Mi haszna a történeteknek, ha még csak nem is igazak?”
Mire képes „a szabad vita, a teljes nyíltság, hatalmas erőket felszabadító bajtársiasság”? – ezekre a kérdésre is választ kap az olvasó.

Bori_L>!
Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere

Egyszer, még tizen pár éves koromban olvastam már ezt a könyvet. Akkor is tetszett, már csak azért is, mert eléggé elütött a többi, éppen aktuális olvasmányomtól (pedig hol voltak még akkor a nemzetek irodalma kihívások!), de persze volt egy-két jelentésréteg, amit akkor inkább csak sejtettem, mint értettem. Nem mondom, hogy most már maradéktalanul értek mindent, de volt egy-két nagy rácsodálkozásom. spoiler A másik nagy rádöbbenésem az Abhinája „nyelv” volt, ami a beszédet helyettesítette egy bizonyos ponton, és ami fölött régen csak átsiklottam most pedig már elmondhatom, hogy egy egészen kicsit én is „beszélem” :))

A fordítónak pedig minden elismerésem, azt hiszem nem kis szerepe van abban, hogy ennyire élvezhető ez a szóvirágokkal teli kis könyvecske!

Oriente>!
Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere

„Tudta ő, amit tudott: a való világ annyira át van szőve mágiával, hogy a mágikus világok is könnyen valósággá válhatnak.”
Szóval Hárún tudta, és ezért vette olyan jól az akadályokat.
A dolgok akkor kezdenek el igazán összegabalyodni, amikor egy vízidzsinn hivatalból elzárja a mesecsapot az Ezeregy plusz egy éjszaka nevű úszóházban, ahol Hárún édesapjával, Rasid Kalifával vendégeskedik. Egy nagyszerű kaland veszi ezzel kezdetét, mese a javából, az a fajta, ami a gyerekeknek nem túl felnőttes, a felnőtteknek nem túl gyerekes, szóval egy tökéletes egyensúlyú történet.

Egyes fordulatokat könnyűszerrel ki lehetett volna találni, mégsem fáradtam azzal, hogy előre gondolkodjak, mert nem értem rá kombinálni: sodródtam a Mesék Tengerén az Úszó Kertészekkel, Csupaszájakkal, Árnyékharcosokkal, a bűvös-búbos bankával, Kitáb Generálissal, a kappanhangú királykisasszonnyal és még sorolhatnám a jobbnál jobb szereplőket és furcsábbnál furcsább lényeket, akik kipattantak Rushdie fejéből. Persze felvillant bennem tucatnyi jól ismert mese, az Óz a nagy varázslótól az Ezeregyéjszakáig, de mégis valami egészen eredeti és egyedi született itt a lapokon, ami egyszerre szívmelengető, tele nyelvi leleménnyel,* na és kifejezetten humoros is. Mindeközben Kahani holdja és a Mesék Tengere egy komplex mesefilozófiát is sző a történetek születése, élete és halála köré (valahogy úgy, de persze mégis teljesen máshogy, mint ahogy a nagy mesélő, Michael Ende tette) mégpedig az „EGYszerűen MEGmagyarázHATatlan módszerrel”.

* A különleges szóteremtmények, amelyek igen nagy gyönyörűségemre voltak, valószínűleg legalább annyira a fordító érdemei is, mint a szerzőé.

Dénes_Gabriella>!
Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere

Tetszik nagyon ez a mesefolyam. Vagy nem is mese? Nem úgy mese?
A mesék (~mesélőkedv) nagyon könnyen elveszíthetők, és a megtalálásukra messzire kell indulni, sok (veszélyes) kalandot kell átélni.

Quator>!
Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere

Egy szerethető meseregény. Számomra főleg ötletekben volt erős a történet, de a megvalósítás, a karakterek megformálása némiképp gyengébbre sikerült. Számomra, lehet alaptalanul, de olvasás közben a „Végtelen történet” jutott eszembe, ahhoz tudtam hasonlítani, és talán éppen ezért az összehasonlítás miatt kapott 4 csillagot nálam a mű. De semmiképpen nem egy rossz könyvről van szó, szerettem olvasni, tetszett a történet, a mesetenger, a mondanivaló, az üzenet, a pozitivizmus, ami jellemző volt rá. Bárkinek ajánlom, aki szereti a meséket, és szeretne egy kicsit elmerülni ebben a világban.

3 hozzászólás
vorosmacska>!
Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere

Szépséges történet, Rushdie hihetetlen fantáziájával, szóképeivel, írásbeli virtuozitásával megspékelve. (Nem mellékesen, a fordítónak, Falvay Mihálynak is kijár néhány csillag). Igazi gyöngyszem, és persze minden jóra fordul a végén. spoiler
Elöljáróban még annyit, hogy Rushdie akkor írta meseregényét nagyobbik fiának, Zafarnak, amikor kimondták fejére a fatvát, és bujkálásra kényszerült, vagy ahogyan ő fogalmazta, lekerült a kút fenekére. Ennek fényében különösen megnövekedik a kimondható és a kimondhatatlan szavak jelentősége, a fiú nyilvánvaló és elszánt tenni akarása apjáért.

A történetről annyit, hogy Hárun, aki mesemondó apjával, Rasíd Kalifával (vagy más néven Blabla-sah) és anyjával, Szorajával él egy szomorú városban, ahol szomorúsággyárak működnek és lakóik már a város nevét sem tudják. Rasíd országos hírű mesemondó, csodálatos történeteivel elbűvöli az embereket, hatására az állatok megszelídülnek. A bajok akkor kezdődnek, amikor Szoraja lelép a szomszédban lakó, unalmas hivatalnokkal, és Rasídnál elakad a mesefolyam. Hárun mindent megpróbál, hogy visszaszerezze apja képességét, miközben Rasíd korábbi meséi valósággá válnak. Megismerjük a gapikat, a csupvalákat, vizidzsinneket, utazunk egy bűvös-búbos banka hátán a meseóceánon, részt veszünk egy csúnya, rossz fogú, borzalmasan éneklő királylány kiszabadításában, száguldozunk egy őrült buszsofőr társaságában, amit épp túlélünk. Van persze főgonosz és azt is megtudjuk, mi az a khatam sud, miért fontos a beszéd és miért lehet gond a hallgatás, annak ellenére, hogy a csendnek is megvan a maga szépsége, és még sorolhatnám. Nem mellékes szálként, belelátunk a mesék szövevényes világába, létforgatagába, változásába.
Mese és valóság keveredik a jó és rossz örök harcával, és Rushdie nem fukarkodik megcsillantani csípős humorát sem. Gyerekkönyv révén a trágár szavak most kimaradtak, a valóság viszont nagyon is ott van a könyvben.
Persze, hogy ajánlom, csodálatos alkotás.

anesz P>!
Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere

Hárun és a Mesék Tengere teljesen elvarázsolt, felhabzsoltam szinte egyszerre az egész könyvet. Mielőtt azonban lelkendezésbe kezdenék szeretnék kalapot emelni a fordító, Falvay Mihály előtt, mert fantasztikus munkát végzett, gyönyörűség volt elmerülni a regényben, és ez neki is köszönhető.
Nem egy Rushdie könyvet olvastam már, van tőle abszolút kedvencem is (A Mór utolsó sóhaja), szóval ismerem a stílusát, a mesélő kedvét, a szálak összebogozására és kioldására való képességét, ez a fiának írt meseregény mégis kicsit más. Sokkal inkább nyugati, mint a többi könyve. Rengeteg sziporkázó ötlet, szófordulat, fantázia tobzódik ebben az alig több mint 200 oldalban. Csak egy példa: mi az 1+6? Az EGYszerűenMEGmagyarázHATatlan.
A Föld második holdja, a mesék hatása, átalakulása, élő volta, a forrás, az ellenmese, a jó és a rossz küzdelme, a kívánságaink, a racionalizmusunk és a csodák mind-mind megtalálhatóak itt.
Nemcsak a gyerekek, a felnőttek is rengeteg kincset lelhetnek a Mesék Tengerében.

Második olvasásra is remek szórakozás. Azért a megmentendő hercegkisasszonyon jókat szórakoztam.

Baba082>!
Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere

Egészen egyszerűen le vagyok nyűgözve, és nagyon szomorú vagyok, hogy elfogytak a lapok.
Khatam Sud, Vége, Finish, Finito, Kaput, Ende, Ennyi volt, szóval Khatam Sud.
Minden egyes részét imádtam a történetnek, olyan mesevilágba kalauzolt el Salman Rushdie, ahová magam is szívesen belépnék, és nem csak így, könyvön keresztül, hanem igazán.
Persze ehhez nyilván az is kell, hogy az ember szeresse a meséket, a csodákat, a furcsa, idegennek tűnő lényeket, akik egy kis figyelemmel bizony ugyanolyanok, mint a jól ismert figurák.
Valószínűleg ha ezt a könyvet egy gyerek olvassa, akkor csak mese, de ha egy gyermek lelkű felnőtt olvassa, akkor valami sokkal több. Akkor egy menedék, egy mese, ami a valóságról szól, az ember természetéről, az örök megfejtendő témáról, miszerint a jó és a gonosz nem törvényszerűen kell, hogy gyűlölje egymást, hogy valójában ők ugyanazon érem két oldalai.
Mindenkinek szívből ajánlom ezt a könyvet, aki nem vált még nagyon felnőtté, és engedi, hogy elvarázsolják a szavak.

2 hozzászólás
Belle_Maundrell>!
Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere

Imádnivaló mese a mesékről és arról, hogy milyen fontos elmondani őket. Salman Rushdie levett a lábamról, nem csak a mondanivaló, hanem a kivitelezés matt is. Fantasztikus az a világ, amit teremtett a sok furcsa lénnyel, és imádtam, ahogy szépen beszivárogtak az indiai mondák is. A curry óta szeretem Indiát. Egyébként szerintem tökéletesen megtalálta az egyensúlyt aközött, hogy mi kell a gyerekeknek és mi a többé-kevésbé felnőtteknek, biztos vagyok benne, hogy ha szárnypróbálgató molyként olvasom/hallgatom, akkor is nagyon szerettem volna. Eddig is szemeztem már néhány könyvével, de most aztán célzottan vadászni fogok rájuk, mert nekem kell még ilyen varázslat.
Hárún nagyon szerethető, okos gyerkőc, aranyos volt, ahogy segíteni akart az apukájának és végül ő lett a nap hőse. A többi szereplő is érdekes vagy szórakoztató, Bóló hercegen dalospacsirta szívszerelmén, Bátcsíton nagyon jókat derültem. De de mégis Dede volt a kedvencem. Én is szeretnék búbos bankán utazni. :)

sad_snail P>!
Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere

Azt hiszem, ez a mese annyira mese, amennyire egy mese mese lehet. Rushdie fő üzenete pedig az, hogy a mese is valóság. Ez persze már szinte közhely, de valószínűleg csak itt a Molyon. Nem is nekünk, molyoknak való ez a könyv elsősorban, hanem inkább a kétkedőknek, akik csak azt hiszik el, ami szemmel is látható, nekik kellene főként a kezükbe nyomni. Meg persze gyerekeknek is, nevelési célzattal; nem azért, hogy a fenti tételt megtanulják – mert ők tudják –, hanem azért, hogy ne felejtsék el.

Szóval ez nem is mágikus realizmus, hanem csak simán realizmus. Bár valójában az egész világirodalmat besorolhatnánk a realizmus címszó alá, mert nagyon is valóságos minden, amit valaha elgondoltak. Lehet indítani kellene egy szektát itt a Molyon, akik azért harcolnak, hogy minden könyvre rákerüljön a realizmus címke.

Viszont ha komolyak akarunk lenni: a reális irodalom állítólag a valósághoz igazodó irodalom. Szerintem meg jobban teszi a valóság, ha nagyon gyorsan el kezd ő igazodni az irodalomhoz. Mondjuk kezdheti ezzel a mesével, nem nagyon lőhet mellé.


Népszerű idézetek

Oriente>!

Hárún, anélkül hogy tudta volna, az S/1001/ZHT/420/41(r)xi számú Királylánymegmentő Mesét élte végig, s mivel ennek a mesének a királykisasszonya nemrég vágatta rövidre a haját (nem úgy, mint a G/1001/RIM/(777)M/W/i számú Királylánymegmentő Mese – ismertebb nevén: „Raponc” – hősnője), nem volt lebocsátható szép hosszú copfja, így Hárún kénytelen volt puszta kézzel-lábbal, a kövek közötti réseket kihasználva mászni meg a tornyot.

70. oldal (Európa, 1992)

Ligeia>!

– Meg vagy te buggyanva, fiacskám, laza neked egy sróf a fejedben, nincsenek otthon nálad az emeleten.

166. oldal

Nóra>!

Tudta ő, amit tudott: a való világ annyira át van szőve mágiával, hogy a mágikus világok is könnyen valósággá válhatnak.

54. oldal

Honey_Fly P>!

– De de de mi értelme a Szólásszabadság meghirdetésének – vette föl a fonalat a Bűvös banka –, ha gyakorolni aztán nem hagyjuk? S vajh nem a Beszéd hatalma-e az elképzelhető legnagyobb Hatalom? Ha pedig az, akkor nyilván korlátlanul gyakorolhatónak kell lennie!

139. oldal - Az Alkonyzónában

Kapcsolódó szócikkek: beszéd · hatalom · szólásszabadság
Habók P>!

Kényes jószág a szóvirág: lehet kacskaringós és lehet egyenes szárú

Balogh_Éva>!

Látod, ez a baj veletek, búvalbélelt városlakókkal: csak azt fogadjátok el valóságnak, ami ostoba, unalmas és nyomorúságos!

133. oldal

Ligeia>!

Soha senki egy szavát sem hitte a politikusoknak, hiába iparkodtak úgy tenni, mint akik az igazat mondják.

15-16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: politikus
Zizzer>!

[…] – Mellesleg, még ha elzárnád is a Mesevíz-vezetéket az én apám mesekészlete akkor sem apadna ki, vedd tudomásul!
– Ohó, mesélni, azt akárki tud! – felelt Haha. – A csalók, a hazudozók, a gazfickók, mindenki. De amely mesében az a bizonyos Extra Többlet van, ahhoz bizony a legjobb mesemondónak is Mesevízre van szüksége. A mesemondáshoz, mint az autózáshoz, üzemanyag kell, s akinek nincs Vize, nem lesz annak Gőze sem.

64. oldal


A sorozat következő kötete

Hárún és a mesék tengere sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: A karácsonyi malac
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Gerald Durrell: Léghajóval a világ körül / Léghajóval a dinoszauruszok földjén
William Joyce: Ollie hazatalál
Philip Reeve: Sen és a száguldó szán
Harriet Muncaster: Holdas Hanna osztálykirándulásra megy
Cressida Cowell: Soha és mindörökké
Neil Gaiman: Szerencsére a tej
Angie Sage: Küldetés
Cressida Cowell: Így lehetsz kalóz