Az ​igazság nyelvei 0 csillagozás

Salman Rushdie: Az igazság nyelvei

„Én ​hiszek abban, hogy azoktól a könyvektől és történetektől vagyunk azok, akik vagyunk, amelyekbe beleszeretünk, vagy kevésbé eltúlozva: ha beleszeretünk egy könyvbe vagy történetbe, az valamiképpen megváltoztat bennünket, és a szeretett mese világképünk részévé válik, részévé annak, ahogy megértjük a dolgokat, ahogy döntünk és választunk a mindennapi életünkben. Felnőttként, mivel nehezebben leszünk szerelmesek, végül talán csak egy maroknyi könyvről mondhatjuk el őszintén, hogy szeretjük. Talán ezért hozunk annyi rossz döntést.”

A kötet a neves indiai-brit-amerikai regényíró 2003 és 2020 között írott esszéit gyűjti egybe.
Rushdie értekező prózájában is önmagát adja: lebilincselő és gyakran szórakoztató stílusban szól a történetmesélés mára háttérbe szoruló hagyományáról, a regény természetéről, irodalmi hőseiről Cervantestől és Shakespeare-től kezdve Andersenen és Lewis Carrollon át egészen García Márquezig, Vonnegutig és Philip Rothig, de a könyvben éppúgy helyet… (tovább)

Eredeti cím: Languages of Truth: Essays 2003–2020

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
Helikon, Budapest, 2022
464 oldal · ISBN: 9789636200008 · Fordította: Bartók Imre
>!
Helikon, 2022
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793694 · Fordította: Bartók Imre

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

William Shakespeare


Most olvassa 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 13


Népszerű idézetek

BoJack >!

Ha az ember nem akarja, hogy egy titok napvilágra kerüljön, csupán egyetlen szabály van: ne mondja el senkinek.

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: titok
BoJack >!

Olvastam valahol, hogy amikor Gabriel García Márquez befejezte remekművét, a Száz év magányt, és ő meg a felesége, Mercedes elindult, hogy postára adják, az asszony egész úton arra gondolt: mi van, ha nem jó? Amikor befejeztem Az éjfél gyermekeit, arra gondoltam, hogy amennyire meg tudom állapítani, ez jó könyv; ám a sikertelenség hosszú évei után egyáltalán nem bíztam már az ítéletemben, és őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy egyetért-e velem bárki a világon. Ha senki nem ért egyet velem, mondtam magamban, akkor talán nem is tudom, milyen egy jó könyv, és nem szabad tovább próbálkoznom az írással. Minden a könyv fogadtatásától függött. Hollywood vagy bukás.

112. oldal

2 hozzászólás
BoJack >!

Mielőtt könyvek lettek volna, történetek voltak.

(első mondat)

BoJack >!

[…] a világ szépségének különössége, olyan baj, amely kitörli szemünkből és kitisztítja fülünkből a mindennapok matt patináját és tompító viaszát, amitől monokrómnak látjuk és monotonnak halljuk a valóságot, és feltárja szivárványos muzsikáját annak, hogy milyenek a dolgok igazából.

53. oldal

2 hozzászólás
BoJack >!

Legkisebb koromtól fogva – és még ma is – csodaországok utazója vagyok.

36. oldal

1 hozzászólás
BoJack >!

Az északi mitológiában a világfának, a roppant Yggdrasilnak három gyökere van. Az egyik a Tudás Tavába ér a Valhalla mellett, abba a tóba, amelyből Odin is iszik, a másik kettő azonban szép lassan elpusztul; az egyiket a Nidhogg nevezetű szörnyeteg rágja szét, a másikat pedig a Muspelheim lángjai emésztik el. Amikor ez a két gyökér megsemmisül, a fa kidől a helyéről, és beköszönt a „Götterdämmerung", az istenek alkonya. Az emigráns is olyan, akár egy fa, amely gyökerek nélkül próbál megmaradni a helyén.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Valhalla · Yggdrasil
BoJack >!

A családi élet sem „realisztikus". Úgy teszünk, mintha az lenne, mindannyian úgy teszünk, kitaláltuk a „realitásnak" nevezett uralkodó fikciót, a Mindennapi Élet fikcióját. Mindannyian úgy teszünk, mintha ezeket a Mindennapi Életet élnénk „valójában”, de titokban mindannyian tudjuk az igazságot, ami az, hogy amint belépünk a család ajtaján, és becsukjuk magunk mögött, odabent felfordulás van, egyáltalán nem Mindennapiság, az egész bombasztikus és drámai és szörnyű, szinte túl sok ahhoz, hogy elviseljük; őrült nagyapák vannak odabenn, gonosz nagynénik, züllött fivérek és nimfomániás nővérek, fiatalemberek, akik nem akarják megenni undorító ebédjüket, inkább a fákra költöznek, hogy ott töltsék életük hátralévő napjait, mint Italo Calvino A famászó báró kalandjai című könyvének címszereplője; vannak óriási rabelais-i családok, gargantuaiak, pantagrueliek, óriási böfögők, óriási szellentők, és vannak növekedésben visszamaradt, sikító, bádogdobot verő fiúk, akár Oskar Matzerath Grass nagyszerű regényében, fiúk, akik úgy határoznak, kicsik maradnak, eltörpítik őket koruk borzalmai, és olyan anyák, mint Úrsula Iguarán, a Száz év magány mátriárkája, az őrült világ józan középpontja; vannak idő előtti halálok és bizarr balesetek, van féltékenység és vérfertőzés és ádáz, élethosszig tartó gyűlölet, sebeket ejtenek rajtunk, amelyek sohasem gyógyulnak be, még akkor sem, ha cserébe mi ejtünk ilyen sebeket másokon, lárma és tapintatlanság van odabenn a Családban, és néha elmenekülünk, kontinenseket és óceánokat szelünk át, hogy megszökjünk, és akkor nagyon óvatosan felépítünk magunknak egy új változatot, mert az önmagunk elől való meneküléssel az a baj, hogy önmagunkat is magunkkal visszük az útra. Hja, és van szeretet meg a gondoskodás meg a támogatás meg a gyengédség is, igen, nem felejtettem el.

55. oldal

BoJack >!

Azaz, ha a művész, az író szándéka az, hogy a lehető legigazabban és legőszintébben reagáljon a világra, ha az a szándéka, hogy a nyelv és a képzelet legnagyobb erejével alkosson meg egy látomást, amely abból fakad, hogy ő milyennek érzékeli az életet a világban, és ha hű ehhez a szándékhoz, akkor műve realista lesz, akár sárkányok és seprűnyelek, akár mosdókagylók és irodák népesítik be. Van Gogh festménye a csillagos éjről nem olyan, mint egy csillagos éjről készült fénykép, vagy amilyennek egy csillagos éjszakát szabad szemmel látunk, de akkor is nagyszerű festmény egy csillagos éjről, és mindenki, aki ránéz, igaznak tartja.

64. oldal

BoJack >!

(Az emberek rengeteg időt töltenek annak a téves rejtélynek a megfejtésével, hogy vajon ki írta Shakespeare darabjait, Francis Bacon, Christopher Marlowe vagy a kedvencem, nem William Shakespeare, hanem egy ugyanilyen nevű személy, de az igazság az, hogy Shakespeare nyilvánvalóan Shakespeare volt. Talán elviselhetetlen, hogy egy autodidakta vidéki színész-firkász, aki a saját nevét sem tudta helyesen leírni, Shakespeare legyen, de ő volt.)

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: William Shakespeare
BoJack >!

Nem a jellem a sors, hanem a szegénység, a háború, az ősi etnikai, törzsi és vallási gyűlölködés, a buszra vagy a piactérre juttatott bomba a sors.

82. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Chabon – Ayelet Waldman (szerk.): Olajfák és hamu
Oliver Sacks: Hála
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Arthur Koestler: Sötétség délben
Tim Marshall: A földrajz fogságában
Virginia Woolf: Saját szoba
Arthur Koestler: Szellem a gépben
Antonia Fraser: VIII. Henrik hat felesége
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Anita Ganeri: A Föld 30 másodpercben