A ​sátáni versek 22 csillagozás

Salman Rushdie: A sátáni versek Salman Rushdie: A sátáni versek

E ​hányatott sorsú mű Salman Rushdie harmadik regénye. A szerzőre Az éjfél gyermekei világsikere és Booker-díja után derült égből csapott le a végzet Homeini ájatulláh személyében, aki A sátáni versek megjelenése nyomán és a műből kiragadott részletek alapján kimondta rá a fatvát, amely nem csupán kiközösítést jelent, hanem halált is. Nagy-Britannia ekkor úgy döntött, hogy a nyugati demokrácia nevében megvédi a szerzőt, aki jó tízéves bujkálásra kényszerült.

A regény maga – lévén irodalom – természetesen senkit és semmit nem fenyeget. Remekmű, amely szól életről és hitről, szabadság- és istenkeresésről, Keletről és Nyugatról, valamint arról is, hogy az ember, bárhogy kapálódzik ellene, élete végéig ott hordozza magában a szülőföldjét. Mindezt Rushdie varázslatosan egyedi, mesemondó, a magyar Olvasók előtt már jól ismert nyelvén.

S bár a fatva azóta sem szűnt meg, hiszen csak az vonhatja vissza, aki kimondta, ő pedig már nincs az élők sorában, a szerző nemcsak hogy a… (tovább)

Sátáni versek címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Helikon, Budapest, 2017
780 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632278599 · Fordította: Greskovits Endre
>!
Helikon, Budapest, 2017
780 oldal · ISBN: 9789634790099 · Fordította: Greskovits Endre
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2014
636 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633832288 · Fordította: Greskovits Endre

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

London · Fekete Kő háza


Kedvencelte 3

Most olvassa 6

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

Habók P>!
Salman Rushdie: A sátáni versek

Nehéz olvasmány (fizikailag is, nem az a kötet, amit tömegközlekedésre célszerű vinni), megdolgoztam vele. Nem is tudom, hogy boldogultam volna, ha nem lenne már ennyi ismeretem a Koránról és Mohamedről. És nem olvastam volna korábban már annyit. Hiszen rengeteg benne az utalás, a célzás, kis mellékmondat, amiknek mindnek van mögöttes értelmük is. És mennyi lehet még, amit nem vettem észre! Hiszen nehéz pontosan követni a hosszas elmélkedéseket, a magyarázatokat, a fejtegetéseket. Viszont érdemes. Még ha nem is értek vele egyet, gondolkodásra késztet. Esetleg véleményem megváltoztatására.

szökött_csincsilla>!
Salman Rushdie: A sátáni versek

Előljáróban csak annyit – mert ez a legfontosabb –, hogy senkinek sem kell tartania ettől a regénytől. Nincs miért.
A sátáni versek nem csak egy nagyon jól megírt és felépített mű, hanem egy utazás is(közhely, de igaz). Olyan szellemi tájakon, síkságokon, völgyeken, csúcsokon és sugárutakon keresztül, amelyekben éppúgy lesznek ismerős, mint ismeretlen kalandok, félelmek, szerelmek, vagy szépen, ízlésesen csomagolt utalások.
Nem felgöngyölíthetetlen fonal által kijelölt út ez, és bőven van benne készségesen felkínált menekülési útvonal a nyugati ember, a nyugati olvasó számára. Ezért (is) jó Salman Rushdiet olvasni.

* Ami a regény iszlám-kritikáját illeti: Carole Hillenbrand Az iszlám c. könyvét ajánlanám elolvasni mindenkinek, aki hiányosnak gondolja felkészültségét e kérdésben. Én párhuzamosan olvastam a kettőt, és rengeteget segített. Külön kitér a Rushdie-botrányra is, de leginkább az iszlám korai történetének részletes leírása az, ami kellhet.
Bár a kora-középkori arábiai történetekben, amelyek a próféta életében játszódnak, a szereplők, és a helyszínek neveit a szerző megváltoztatta, azt azért el kell ismerni, hogy több, mint bátran nyúlt a Korán keletkezésének, és a személyesen Mohamed által folytatott térítés nem mindig gördülékeny folyamatának máig ellentmondásos történeteihez. Itt érzek némi provokatív szándékot is, főleg a második, ezen korban és helyszínen játszódó fejezetben. A botrány a megközelítésből adódóan kódolva volt, ha maga a józan ésszel fel nem fogható fatva nem is.
*
A regény előrehaladtával azonban más irányokba is elkalandozhatunk: a nyugatos, és a tradicionalista indiai férfi archetípusainak különös, viaskodásokkal tarkított kálváriáiba, Bombaytól Londonig, égő repülőgéproncsoktól a pokol kénköves tornácán át, egy, a gyermekkort szívfacsaróan megidéző kilátásig az Arab-tengerre. Ami a regény elején kaotikus, és nehezen követhető, az később a lebilincselő középrész, és a felemelő befejezés támasztékául szolgál majd, hiába nem értettük azt minden elemében.
Rushdie nagyon gyengéd író. Gyengéd a karaktereihez, finoman nyúl a csodákhoz(amelyek a mágikus realizmus szabályai szerint itt sem fordítják ki sarkaiból a világot, csak úgy megtörténnek), és a nőkhöz. A történet női alakjait olyan megfoghatatlan, a prózában fülöncsíphetetlen lírai atmoszféra lengi körül, amelyet csak középkori keleti költők tudtak megteremteni. Különösen a pillangószárnyakon élő, és pillangóruhában a tenger felé menetelő Áisá az, aki nagy hatást gyakorolt rám, pedig nem is kifejezetten pozitív karakter.
Nagyszerű, és nagyívű regény. És ami a legfurább: a regény felénél még nem hittem, hogy 3 csillagnál többet adok rá. Mi más érvet lehetne felhozni a végigolvasás mellett, ha nem ezt!? :)

A sátáni versek olvasásakor el kell(!!!) engedni a megértés görcsös szándékát, semmire sem mentek vele.
Tényleg.
Csak feküdjetek fel a víz tetejére, és engedjétek hogy sodorjon, amerre csak akar.

A végén bizonyosan felébredtek majd.

Zero>!
Salman Rushdie: A sátáni versek

Még mindig nézek, mint a moziban.
Talán klisés, amit mondani fogok, de a végtelenségig felpiszkált már maga a cím, és a könyvet körülölelő botrányok hada, bár nem gondoltam egy percig sem, hogy csak valami sima botrányregényt fogok olvasni, ó, nem.
Nagyon mélyvíz, ahol a lábad nem éri az iszapot, és maximum sikamlós hínárba tudsz kapaszkodni, ahogy összecsap a fejed felett a jó és a rossz, a rengeteg utalás, szubtekszt, intertekszt, démon, arkangyal, világló történelem. Az a fajta, végtelenségig posztmodern mű, amiről én még jelen pillanatban sem tudom eldönteni, sőt, nem is tudom, hogy van-e értelme ennek a szónak, szóval, nem tudom eldönteni, hogy „tetszett-e” vagy nem. Egy bizonyos, felszínt kapargató szinten igen. Élveztem a sodrását, buzerált egész nap, amikor nem voltam a könyv közelében, hogy haza kéne érni, kézbe kéne venni.
Közben viszont néha nagyon szerettem volna, ha valaki fogja a kezem és keresztülvezet a susnyáson, amiben óráknak tűnő perceken át körbe-körbe mentem, és némán ordítottam a nappali hajnali homályában, hogy miiivaaaaaan?
Rengeteg felvetett kérdés és nem feltétlenül kielégítő, viszont kimerítő válasz a jó és a rossz szembenállásáról és mibenlétéről, arról a szürke részről, ahol eltűnik a kettő közt cövekelő fal, és a két jelentés egy közös spektrumon teljesen egybeolvad, szétválik és átjárhatóvá lesz.
Rengeteg indulat, méreg, emberi fájdalom és megbánó lamentálás a gyökereink elhagyásáról és az azokhoz való visszatérésről.
Az áldozathozatal nélkülözhetetlenségéről és feleslegességéről.
Lassan roppanó gerincekről.
Magáról az Angyalról.
Magáról az Ördögről.
Cikázva időben, térben, látszólag iránytalanul, ahogy mondtam, silány fogódzókkal, utalásokkal és áthallásokkal, amiket asszed, hogy értesz, példákkal, amik csak tovább árnyalják a képet.
A sátáni versekről, amelyek megmutatják, hogy a legnagyobb gonoszság mélyén is ott a végtelen Jó. És fordítva.
Tudom, hogy fontos volt, hogy el kellett olvasnom, azt hiszem, tetszett is, bár elborzasztott, kiidegelt. De el is ámított és mutogatott csodákat hébe-hóba.
Színtiszta őrület, sok is, fáj is, le is hengerel.
Egy ponton mindenkinek érdemes belevetnie magát. Különösen, ha szerette a Mester és Margaritát, meg a posztmodernt általában.

Viktoria_Agnes_Takacs P>!
Salman Rushdie: A sátáni versek

Ezzel jo sokaig elragodtam. Remek konyv, de annyi utalas es athallas van benne, ami nem teszi konnyuve az olvasast, visont kifejezetten inspiralo intellektualis fejtorove teszi a konyvet. Kedvet kaptam, hogy kicsit jobban megismerkedjem a Korannal es Mohammed eletevel, aztan ki tudja, lehet, hogy ujra nekiugrom ennek a konyvnek.

M_Titi>!
Salman Rushdie: A sátáni versek

Ez a könyv teljes egészében az életről szól,a vele járó örömökről és fájdalmakról,gondokról és csodákról.A társadalmunkról szóló gondolatokkal ,pedig teljes egészében egyet tudtam érteni. Nem könnyű olvasmány,nem is való mindenkinek. Ez a könyv rengeteget ad,de ,ha nincs időd elmélkedni,akkor nem neked való. Nem adja magát könnyen,de szerintem éppen ez a jó benne. Sokszor nevettem rajta,sőt volt,hogy sírtam is ,de rengeteg fontos dolgot tanultam a közös kaland során,magamról és a világunkról,az emberekről akik körülöttünk élnek. Adnék én 10 csillagot is ,de hát nem lehet :D

dmmddm>!
Salman Rushdie: A sátáni versek

Hát,szóval… Nem tartom magam műveletlennek, de sokoldalúan műveltnek se, valahol a középúton vagyok, nagyon szeretek olvasni, nagyjából meg is értem az olvasmányaimat, szeretek róluk beszélgetni és tudom azt is, hogy nem minden könyv tetszik mindenkinek. Időnként át is tudom értékelni a könyveket, mert pl. 20 évvel ezelőtt Bulgakov „Margaritáját” kín volt elolvasnom, a közelmúltban pedig nagyon élveztem. Lehet,hogy A sátáni versek is csak nem jó időszakban talált meg.
Ezzel most úgy vagyok, hogy elolvastam, mert kölcsön kaptam egy kedves kollaganőmtől, aki igyekszik Nobel-díjas szerzőktől egy-egy művet beszerezni (neki sem tetszett ez a mű). Voltak élvezetes, könnyen olvasható-befogadható részletei,történései. De ennél a könyvnél éreztem legerősebben,hogy én ehhez kevés vagyok, nem értem az utalások nagy részét, az idősíkokkal is bajom van, nem tudom megtippelni, hogy a 80-as, 90-es években játszódik? Valószínűleg jobban kellene ismerni az iszlám vallást, kultúrát, mert most még azt sem tudom,hogy mi válthatta ki az ajatollah haragját és a fatvát. Két magyar utalást viszont felfedeztem a szövegben, az egyik ezek közül a Mephisto c. filmet említi és Klaus Maria Brandauer nevét egy moziplakáton.

Sajnos, ez nem az én könyvem, úgy érzem és ez nagyban korlátoz abban,hogy esetleg az író egy másik regényét elővegyem.

Zsuzsanna_Buday>!
Salman Rushdie: A sátáni versek

Nem könnyű, nem teljesen felfigható írás, de végigküzdöttem csakazértis. Sajátos vallási/kulturális világ, amit töredékekben megmutat/összehasonlít a „felvilágosult nyugattal”.

Sheeana>!
Salman Rushdie: A sátáni versek

Nem tudom értékelni. Nehezen haladtam vele, és bosszantott a tudat, hogy hiányos műveltségem okán sokszor nem értem az utalásokat. Így azt kell mondanom, hogy míg több könyvét nagyon szerettem, ez kifogott rajtam.

bgea>!
Salman Rushdie: A sátáni versek

Ez a Rushdie regény néhol elvarázsol, de leginkàbb gyötör és kifáraszt.
Végigolvasása számomra inkább megerőltetően gyötrelmes, mint felemelő vagy élvezetes volt.
Persze, mindaz benne rejlik, amiről az ismertető ír.
Na de hogyan!
Nem csoda, ha nem értik, sőt, félreértik…
Meglehet, hogy csak félreérteni lehet…
Nagyon posztmodern…
Nagyon túlírt…
Nagyon elmeháborodott?


Népszerű idézetek

Nazanszkij >!

A világ valódiságát (…), úgy bizonyítjuk, hogy meghalunk benne.

619. oldal, IX Csodalámpa (Ulpius-ház, 2014)

Tarja_Kauppinen IP>!

Nem lehet egy belső sérülést a seb méretéből megítélni.

498. oldal

Gabriella_Poszler>!

Ez a költő munkája – válaszolja. – Megnevezni a mednevezhetetlent, rámutatni a szélhámosságra, állást foglalni, vitákat kiváltani, alakítani a világot és megakadályozni, hogy elaludjon.

Nazanszkij >!

– Az én cipőm biza' japán – énekelte Dzsibríl, lefordítva a régi dalt félig-meddig tudatosan tisztelegve a felé közelgő vendéglátó nemzet előtt –, a nadrágom angol, az ám. Fejemen rőt orosz kalap, de szívemben indiai a nap.

11. oldal, I Dzsibríl angyal, 1 (Ulpius-ház, 2014)

Tarja_Kauppinen IP>!

Ezek a gyerekek nem tudják, milyen szerencsések, mondja. Meg kell kérdezniük a hozzátartozóikat és a barátaikat. Afrika, Ázsia, a Karib-térség: most azokon a helyeken vannak igazi problémák. Azokon a helyeken lehetnek az embereknek olyan sérelmeik, melyek méltók a tiszteletre. Itt nem olyan rosszak a dolgok, egyáltalán nem; itt nincsenek mészárlások, nincs kínzás, nincsenek katonai puccsok. Az embereknek értékelniük kell, amijük van, amíg el nem vesztik.

532. oldal

Tarja_Kauppinen IP>!

A házak cölöpökön állnak, és a betonalaktalanságban a cölöpök alatt meg között állandóan a szél fütyül, s törmelék kavarog; ócska konyhafelszerelések, leeresztett bicikligumik, törött ajtók szilánkjai, babalábak, zöldséghulladék, melyet a szemeteszacskókból éhes macskák meg kutyák kapartak ki, gyorséttermi dobozok, ide-oda guruló üres konzervek, széttört álláskilátások, meghiúsult remények, elveszett illúziók, kimerült haragok, felgyülemlett keserűség, kiokádott félelem és egy rozsdásodó kád.

539. oldal

Sheeana>!

Pemba jó légzésritmust vett fel, és én alkalmazkodtam hozzá, vele együtt vettem a levegőt, vele együtt fújtam ki. Úgy éreztem, valami fölemelkedik a fejem tetejéről, és vigyorogtam, csak vigyorogtam fülig érő szájjal, s amikor Pemba felém nézett, láttam hogy ő is vigyorog. Úgy nézett ki, mint egy fintor, mint a fájdalom, de csak bolond öröm volt. – Eljutott a transzcendenshez, a lélek csodáihoz azzal, hogy kemény testi munkával felvonszolta magát egy jeges sziklacsúcsra. – Abban a pillanatban – mondta a lányoknak, akik minden lépésénél mellette másztak – elhittem az egészet: hogy a világegyetemnek hangja van, hogy az ember egy fátyol fölemelésével megpillantja Isten arcát, mindent. Láttam, hogy a Himalája ott nyújtózkodik alattam, és az is Isten arca volt. Pemba nyilván látott rajtam valamit, ami zavarta, mert odakiáltott, vigyázz, bíbí, a magaság. Emlékszem, valahogy átlebegtem az utolsó kiugró szikla fölött, majd fel a csúcsra, és akkor ott voltunk, a talaj minden oldalon lejtett. Micsoda fény; az univerzum fénnyé tisztult. Le akartam tépni a ruhát magamról, hogy beszivárogjon a böröm alá. – Semmi kuncogás az osztályban; a lányok meztelenül táncoltak vele a világ tetején. – Aztán jöttek a látomások, a szivárvány bukfencezett és táncolt az égen, a napsugarak zuhogtak lefelé, mint a vízesés, aztán az angyalok, a többiek nem tréfáltak. Láttam őket és Pemba serpa is. Addigra már térdeltünk. Pupillája tiszta fehérnek látszott, és az enyém is, az biztos. Valószínűleg meghaltunk volna ott, biztos vagyok benne, hóvakon és magassági mámorban, de akkor hallottam egy hangot, nagy, éles dörrenést, mint a puskáé. Az kirántott belőle. Kiabálnom kellett Pemre, amíg ő is meg nem rázta magát, és elindultunk lefelé. Az időjárás gyorsan változott; hóvihar közelgett. A levegő most súlyos volt, súlyossá vált a fény, az a könnyűség. Épp csak eljutottunk a találkozóhelyre,és mind a négyen bezsúfolódtunk a hatos tábor kis sátrába nyolcezer-kétszáz méteren.

234. oldal

Tarja_Kauppinen IP>!

Dagály volt, amikor az Áisá-zarándoksereg végigvonult egy sikátoron a Holiday Inn mellett, amelynek ablakaiból filmsztárok szeretői fényképeztek a polaroidjukkal; amikor érezték, hogy a városi aszfalt szétmállik és homokká lágyul a talpuk alatt; amikor azon kapták magukat, hogy vaskos talajrétegen haladnak, amely rohadó kókuszdióból, eldobott cigarettásdobozokból, lócitromból, le nem bomló flakonokból, gyümölcshéjból, medúzákból és papírból áll, majd barnás homokon, amely fölé ferde törzsű kókuszpálmák és a tengeri kilátást nyújtó luxusüdülők balkonjai magasodnak, fiatalemberek csoportjai mellett, akiknek kidolgozott izmai már-már rendellenesnek tűntek, és akik mindenféle kígyóemberi mutatványokat végeztek összehangoltan, mint balett-táncosok gyilkos hadserege, át a tengerparti gyűjtögetők, klubtagok és családok közt, akik és amelyek azért jöttek, hogy levegőzzenek, üzleti kapcsolatokat ápoljanak vagy összeszedjék a kenyérre valót a homokból; s akkor a zarándokok életükben első ízben rámeredtek az Arab-tengerre.

582-583. oldal

M_Titi>!

Olyan apa volt, aki megígérte, majd visszatartotta a csodalámpát.

103. oldal

Nazanszkij >!

Dzsibríl és Szaládín a robbanástól kissé kótyagosan zuhant lefelé, mint két batyu, amelyeket valami gondtalan gólya ejtett el, és mivel Csamcsá fejjel lefelé esett, ahogy a csecsemőknek javasolt a szülőcsatornában, kezdett kicsit ingerült lenni, amiért a másik nem akar a bevett módon zuhanni. Szaládín fejest ugrott, Faristá viszont kapaszkodott a levegőbe, ölelte kézzel-lábbal, mint egy hadonászó, agyonhajszolt színész, aki nem ismeri az önmérséklet módszereit. Odalent a Csatorna felhővel borított, lassan befagyó áramlata, vizes újraszületésük kijelölt zónája várta belépőjüket.

11. oldal, I Dzsibríl angyal, 1 (Ulpius-ház, 2014)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Orhan Pamuk: A fehér kastély
Orhan Pamuk: A fehér vár
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
Zadie Smith: Fehér fogak
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Milorad Pavić: Kazár szótár
Viktor Pelevin: A rovarok élete