A ​firenzei varázslónő 89 csillagozás

Salman Rushdie: A firenzei varázslónő Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

Magas, ifjú utazó érkezik Akbar udvarába, aki magát „Mogor dell'Amore”-nak, azaz a Szerelem moguljának nevezi, és olyan mesével bódítja az udvar és a város népét, amely megbabonázza hallgatóságát. Az idegen azt állítja, hogy egy elveszett hercegnőnek a fia, aki varázserővel és boszorkányhatalommal bír, s akinek kegyéért üzbég hadurak, a perzsa sah, firenzei szerencselovagok és oszmán hadvezérek küzdöttek. Amikor a varázserejű lány szerelmesével hazatér, a város a lábai előtt hever, de vajon igaz-e Mogor története? És ha igaz, hol rejtőzik a hercegnő? Ha pedig hazugság – egy olyan világban, amelyet a női varázslatok uralnak –, Mogort a vérpad várja… Salman Rushdie, indiai születésű brit író, akire mohamedán vallási vezetők kimond-ták a fatvát. A MAN Booker-díjas szerző neve komoly irodalmi védjegy, az író számos nemzetközi zsűri tagja, regényei világszerte sikerlistásak.

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Helikon, Budapest, 2015
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632276069 · Fordította: Greskovits Endre
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2011
390 oldal · ISBN: 9789632541822 · Fordította: Greskovits Endre
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2008
390 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632541822 · Fordította: Greskovits Endre

Enciklopédia 15

Helyszínek népszerűség szerint

Firenze


Kedvencelte 9

Most olvassa 15

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 40


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp 
Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

Nem tudom, hogy maradhatott ki az értékelésből, de főleg a pontozásból. Talán éppen vacakolt a gép, vagy a Net.
Az egyik legkiforrottabb Rushdie, amit eddig olvastam. Gyönyörű, szinte költői sorai vannak és remek története.

>!
vorosmacska P
Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

Ha most részt vennék egy televíziós vetélkedőn, ahol a tízmillió forintos kérdés az lenne, hogy „Milyen szakon végzett Salman Rushdie, brit-indiai író az egyetemen?”, és egy mukkot sem tudnék az életéről, csak ezt a könyvet olvastam volna tőle, rögtön elvinném a fődíjat. Mert ez alapján, nem lehet más, mint a történelem.

Árulkodó az a kisbetűs, 6 oldalnyi könyvlista a regény végén, amit forrásként felhasznált: ruhák az olasz festészetben 1460–1500 között, tanulmány a firenzei reneszánsz társadalomról, szerelem és házasság a reneszánsz Firenzében, illusztrált Káma Szutra, tulipánmánia, Machiavelli a pokolban, a janicsárok, az olasz boszorkányság, az indiai mogulok, a török birodalom, a középkori Perzsia, és még sorolhatnám.
Óriási ismeretanyag vonul fel az orrunk előtt, hatalmas szereplőgárdával, utazgatva a reneszánsz Itália és Ázsia között. Mese keveredik a valósággal, misztikummal, barbársággal.

És hogy ki volt a firenzei varázslónő? Egy csodaszép mongol hercegnő, egyenesen Temüdzsin/Dzsingisz Kán vérvonalából. Gyerekként többször próbálták megölni szépsége miatt, de varázsereje már ekkor megmutatkozott és nem fogott rajta semmi ármány. Nem volt férfi, aki ne szeretett volna bele, ha fekete szemébe pillantott. Főszerepet a regény 2/3-nál kap, azelőtt más szálon fut a történet.

Nekem olyan volt ez a könyv, mintha bekeveredtem volna egy hatalmas és színes, nyüzsgő vásári forgatagba, ahol sok mindent látok, hallok, tapasztalok, és időnként csak bolyongok, sodródok a tömeggel és történésekkel, többször eltévedek, de végül mégis sikerül kijutnom, ahol is fellélegezve megállapítom, hogy nem volt rossz ez a kaland, de jó lesz egy kicsit pihenni!

>!
bestelelke
Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

A könyv olyan, mint egy kódexlap: szépen rajzolt betűk hátán ível a történet, aprólékosan kidolgozott, pompás iniciáléban sűrűsödik tér és idő, burjánzó lapszéldíszekben bújnak meg csodás apróságok, papírba mart, kivakart nevek rejtenek titkolt tetteket- az oldal sarka viszont elszakadt és az utolsó szavak a kiömlő tintába fulladtak. A gazdagon kivitelezett történelmi- kulturális hátteret tudós olvasmányok támogatják -tehát nem a Brahma-féle semmiből való teremtéssel van dolgunk-, így szomorúvá tesz, hogy a történet éppoly nehezen fenntartható illúziónak bizonyul, mint a varázslónő firenzei deleje: kifárad, elmúlik, és onnan csak a gyors menekülés van hátra.

>!
Doro
Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

Fantasztikus esztétikai élmény volt. Rushdie nagyon szép szépirodalmat művel, nyelvi igényessége és játékossága felemelő, csodálatra méltó, elbűvölő. A történet pedig a maga lassú dinamikájában is ütős. Csak ajánlani tudom.

2 hozzászólás
>!
bamon
Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

Ó, Rushdie úr, a mesemondó! Mostantól csak Salman bácsinak szólítom, lassan családtag. A firenzei boszorkány a szuperkedvenc kedvencek közé költözött a polcra.
Varázslatos mese ez egy mogul uralkodóról, hatalomról, magányról, képzeletről, Hindusztánról, Firenzéről, a saját történetünk erejéről, háborúkról, kitalált és valódi feleségekről, satnya utódokról, erős ősökről, megbocsátható vagy csak érthető hazugságokról, drágakő-színű tóról, sárgahajú idegenről, bordélyokról, és tevékről, igen, még tevékről is. Féloldalas mondatok bazárában megcsillanó különös gondolatok, amik vagy csiklandoznak vagy egy hűvös kútba húznak, ahol gondolkodni lehet. Hat csillag! Ja, akkor öt.

>!
dorothy_emerald I
Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

„Mert a khorászáni krumpli mindenható – kiáltották legszentebb hitvallásuk szavaival –, és általa minden végbevihető.”
***

Ha nem is mindenható, de azt egy percig sem tagadom el, hogy a krumpli sajátos mágikus képeségekkel rendelkezik. Nemcsak a khorászáni, hanem az összes többi közönséges burgonya is varázslatos.

Na most, ha a krumpli és A firenzei varázslónő kapcsolódási pontjait kellene megtalálni, akkor azt mondanám, hogy hasonlóságuk éppen ebben áll. A könyv is egy csöppecskét mágikus. Az alaphangot megadja a nagyon eltalált pulzálóan narancssárga borító a nappal és tigrissel, amitől rögtön kicsit melege lesz az embernek. Aztán, ahogy olvasni kezdünk, mintha fejjel előre ugranánk bele és süllyednénk nagyon gyorsan egy különös világba, amiről hirtelen el se tudtam dönteni, hogy ez, most hol kitalált, hol nem. Mondhatni világtalanul bolyongtam a rengeteg furcsa név és hely között, és ugyan alapvetően nem erénye egy könyvnek, ha zavaros és követhetetlen, nem is feltétlenül hátránya neki, főleg ha a főbb helyek és szereplők szépen tartják magukat, csak a körölöttük örvénylő mellékszereplőkbe bonyolódik bele az ember.

Lassan hömpölygő, színes folyam ez a könyv, mesékből épített matrjoska baba, történet ágyazódik történetbe, valóság keveredik a mágiába és varázslat csöpög a hétköznapokba. Igazi augusztusi könyv ez, amikor az árnyékban pihenve messzi országokba, hűvös átriumokba, pálmafák alá és fűszeres piacokra álmodjuk magunkat.

>!
Belle_Maundrell 
Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

Korábban csak a Hárún és a mesék tengerét olvastam az írótól, ami nagyon tetszett, és fel is keltette a kíváncsiságomat a felnőtteknek szóló könyvei iránt. A mesés, varázslatos hangulat itt is megvolt, csak sokkal összetettebb és részletesebb minden. Bevallom őszintén, néha kicsit összekeveredtem a szereplőket illetően, de lenyűgözött az az alaposság, ahogy Rushdie megírta ezt a könyvet. Annyi különböző témához nyúl, hogy a bibliográfia elolvasása nélkül is biztosra vehető, hogy mennyi kutatás előzhette meg az írást. A borgiás és a drakulás kitérőt különösen lelkesen fogadtam, mindkettő szívem csücske téma. Ráadásul nem csak az indiai, hanem a török és a firenzei világot is tökéletes alapossággal sikerült megjelenítenie, szinte úgy éreztem, mintha én is ott lennék, olyan érzékletes volt minden.
Hiába ágaznak szinte ezerfelé a történet szálai, a végére mégis minden nagyon szépen összeér, és egy nagy egészet ad. Nem mondom, hogy nem volt néha zavaros, sőt, unalmasabb kitérők is megestek, de összességében igazán különleges élmény volt, Kara Köz története engem is elvarázsolt.
Ami viszont zavart, azok az időnként felbukkanó trágár kifejezések. Volt, ahol indokolt volt és illett az adott karakterhez, de amikor csak úgy beugrott egy, azt nem szerettem. De egyébként szeretem Salman Rushdie stílusát, szóval lehet, hogy ezt a fordítóra kenem tényleg egy igazi mesélő.
Fura belegondolni, hogy a Szürkés meg vámpírpornós időszaka előtt az Ulpiusnak ilyen igényes kiadású könyvei is voltak.Teljesen el vagyok ájulva a borítótól, nem is beszélve a belsejéről. Olyan gyönyörűséges, hogy legszívesebben vissza se vinném a könyvtárba, hanem lenyúlnám. :D Könyvtolvaj születik.

3 hozzászólás
>!
murmur
Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

A kedvencem volt eddig az írótól, aki pedig tényleg mestere a szakmájának, szóval ez igen nagy szó.

>!
hablaty P
Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

Engem ez a könyv most nagyon idegesített. Konkrétan nagyon boldog voltam hogy a végére értem. Nagyon túl írta, és folyton lényegtelen dolgokkal traktált oldalakon át.

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

Az erotika, akár a só: mértékkel adagolandó. Megárt belőle a sok.

Egyszerűen képtelen vagyok megszokni azt a fülledtséget, amely az indiai kultúrát átszövi. Annyira túlfűtött az eglsz, hogy az olvasása csak klimatizált helyen ajánlott. A legtárgyilagosabb beszélgetésekhez is alulöltözötten vonagló kurtizánok és/vagy háremhölgyek szolgáltatják a hátteret, és normálisnak minősülnek olyan kapcsolati formák, amelyeket általában nem tekintünk annak.
Ami zavart még, az a trágárság, de hajlok rá, hogy ez a fordítás hibája, mert Az éjfél gyermekeiben például emlékeim szerint egyetlenegy trágár kifejezés sincs. Ago esetében még rendben is volna mint stíluselem, de gyakran olyan helyeken is trágár szavak jöttek szembe velem, ahol ezt nem éreztem indokoltnak – Akbar nagymogul szájából például elég faramucin hatottak a káromkodások.

A történelem megtűzdelve Rushdie határtalannak tűnő fantáziájával. (A négy svájci testőr – Otho, Botho, Clotho és D'Artagnan – ez mekkora már :D ) A túlzott fülledtség viszont hajlamos elvonni a figyelmet a lényegesebb mozzanatokról (Savonarola életét és munkásságát két mondatban letudja, Argaliának a budoárban tanúsított virtuozitásáról viszont bekezdéseken át olvashatunk).
Ó, és bár a borító nem része a könyvnek (szerintem, és ha úgy vesszük), ez a narancssárga tigrises design (Helikon, 2015) nagyon el van találva.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Enola87

Lehet, hogy ez az emberiség átka.(…) Nem az, hogy annyira különbözünk egymástól, hanem hogy nagyon is hasonlítunk.

144. oldal

>!
Enola87

(…) aki békében akar élni önmagával, annak békében kell élnie mindenki mással.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: béke
2 hozzászólás
>!
encsy_eszter

Lehet, hogy ez a kis szó, ez a te a nyelv legizgatóbb szava?

>!
Enola87

Az embernek kívül kell állnia a körön, hogy lássa, kerek.

87. oldal

>!
Enola87

A férfi nem azt akarja, amiről azt mondja, hogy akarja. A férfi csak azt akarja, amire vágyik.

56. oldal

>!
Enola87

(…) tedd, amit tenned kell, hogy eljuss oda, ahová el kell jutnod.

307. oldal

>!
Enola87

(…) az értelem halandó istenség, olyan isten, aki meghal, és még ha később újjászületik is, elkerülhetetlenül meghal újra. Az eszmék olyanok, akár a tengeri dagály vagy a hold fázisai, megszületnek, feltámadnak és növekednek a maguk idején, aztán visszahúzódnak, elsötétülnek és eltűnnek, amikor a nagy kerék fordul.

85. oldal

>!
Enola87

A szerelem kereséséről szóló álom biztos jele volt annak, hogy egy szerelem elveszett(…)

163. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
kékcseresznye

– Bírbal, mit gondolsz, hány varjú van a birodalmunkban? – tűnődött Akbar.
– Dzsahánpanáh – felelte Bírbal –, pontosan kilencszázkilencvenkilencezer-kilencszázkilencvenkilenc.
Akbar gondolkodóba esett.
– Tegyük fel, hogy megszámoltatjuk őket – mondta. – Mi van ha többen vannak?
– Az azt jelenti- felelte Bírbal, hogy eljöttek hozzájuk látogatóba a barátaik a szomszédos királyságból.
– És ha kevesebben vannak?
– Akkor a mieink közül mentek néhányan világot látni.

48. oldal

>!
Ardnazil

A tudás sohasem csak egyszerűen megszületik az emberi elmében; mindig újjászületik. A bölcsesség továbbadása egyik korról a másikra, az újjászületések e ciklusa: ez a bölcsesség.

268. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Harris: Pompeji
Tanja Kinkel: A bábjátékosok
Ilija Trojanow: Világok gyűjtője
Olga Tokarczuk: Az Őskönyv nyomában
Drago Jančar: Katarina, a páva és a jezsuita
Charles Reade: Klastrom és tűzhely
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Sebastian Faulks: Emberi nyomok
David Szalay: Az ártatlanság
Robert Harris: Führer-nap