Megjelenésének várható időpontja: 2021. március 30.

The ​Hating Game 51 csillagozás

Sally Thorne: The Hating Game Sally Thorne: The Hating Game Sally Thorne: The Hating Game Sally Thorne: The Hating Game

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nemesis ​(n.) 1) An opponent or rival whom a person cannot best or overcome.
2) A person’s undoing
3) Joshua Templeman

Lucy Hutton has always been certain that the nice girl can get the corner office. She’s charming and accommodating and prides herself on being loved by everyone at Bexley & Gamin. Everyone except for coldly efficient, impeccably attired, physically intimidating Joshua Templeman. And the feeling is mutual.

Trapped in a shared office together 40 (OK, 50 or 60) hours a week, they’ve become entrenched in an addictive, ridiculous never-ending game of one-upmanship. There’s the Staring Game. The Mirror Game. The HR Game. Lucy can’t let Joshua beat her at anything—especially when a huge new promotion goes up for the taking.

If Lucy wins this game, she’ll be Joshua’s boss. If she loses, she’ll resign. So why is she suddenly having steamy dreams about Joshua, and dressing for work like she’s got a hot date? After a perfectly innocent… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
William Morrow, New York, 2021
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780063063532 · Megjelenés időpontja: 2021. március 30.
>!
Piatkus, 2017
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780349414263
>!
Piatkus, 2016
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780349414256

2 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Joshua Templeman · Lucy Hutton


Kedvencelte 8

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

pveronika>!
Sally Thorne: The Hating Game

Igazán különleges és szórakoztató élményben volt részem. Lucy es Josh nagyon aranyos és rendkívül mulatságos páros. Igazán élveztem a szócsatáikat, a mindenfele kitalált játékaikat, az egymás után való kémkedéseiket, de leginkább azt, ahogy egymás idegszálait feszegették. Tényleg nagyon viccesek voltak.

Az írónőnek igazán különleges humora van, és bár eleinte kicsit nehezebben rázódtam bele a stílusába (nem tudom milyen nemzetiségű a hölgy, talán angol, de biztosra veszem, hogy nem amerikai update: ausztrál) de azt el kell ismernem, hogy az írásmódja nagyon sokat tett hozzá ahhoz, hogy ennyire különleges legyen a végeredmény.

Lucy és Joshua ősellenségek. Két konkurens könyvkiadó összevonását követően a két igazgató asszisztensei. Minden napjuk az „utálat játék” körül forog. Azonban miután egymás ellen kell megküzdeniük egy előléptetésért, az „utálat játék” egy újabb szintre lép, hiszen ez még inkább rátesz egy lapáttal az egymás elleni versengésben. Azonban ez alkalommal is kiderül, hogy az utálatot és a szerelmet valóban csak egy vékony vonal választja el.

Ami a humor mellett a könyv egyediségét biztosította, az határozottan a karakterformálás volt. Lucy egy eszméletlenül bolond lány, vicces gondolatokkal, Hupikék törpikék gyűjteménnyel és fura szokásokkal. :) Komolyan imádtam minden bolondságával együtt. Josh viszont egy kemény dió. Lucy ősellensége, kívülről rideg és undok, de a felszín alatt igazából ő is egy kedves és odaadó férfi. spoiler

Nagyon tetszett, hogy nem volt felesleges dráma a könyvben, csupán a vicces helyzetek és Lucy kitekert gondolatai elégnek bizonyultak ahhoz, hogy a történet gördülékenyen, tökéletes ritmusban és végig érdeklődést fenntartva tudjon haladni. Összességében tényleg meglepően jónak találtam a könyvet, és igazán jó kis kikapcsolódás volt, ráadásul tegnap kaptam a hírt, hogy ha minden igaz, a magyar jogok elkeltek. :))

5 hozzászólás
fannipfeiffer P>!
Sally Thorne: The Hating Game

Nem tagadom, gyorsan beszippantott a sztori, és egy brainless élményben volt részem. De aztán egy-két ponton mégis megszólalt a vészjelző a fejemben.

Josh és Lucy élete a munkáról és a versengésről szól, de fő tevékenységük az egymás iránt érzett indokolatlan utálat gyakorlása a mindennapokban. A cím ezt jól tükrözi, ugyanis kettejük macska-egér játéka áll a regény középpontjában. A regény végére érve ráébredtem, hogy az enemies to lovers trope nem nekem lett kitalálva, mert bár mindig izgatottan vágok bele, valahogy minden lovestorynak ugyanaz a vége. És itt nem arra gondolok, hogy happy enddel zárul, nyilván nem is várok mást. Arra gondolok, hogy az esetek többségében, mikor a pár végre összemelegedik, a pasi (mert általában a pasi) bevallja, hogy igazából már az elejétől kezdve rajong a lányért csak nem tudott mit kezdeni a vonzalmával és inkább úgy tett, mintha gyűlölné a lányt. Én meg így forgatom a szemem, hogy aha ok, kösz a semmit.

Elképzelhető, hogy én nem vagyok tisztában ennek a tropenak az adottságaival, de akkor is csalódást érzek, mert ezzel a vallomással felülírják és megsemmisítik az egészet úgy, ahogy van. Miért nem lehet egyszer olyat kapcsolatot bemutatni, amiben eleinte valóban nem bírja az egyik karakter a másikat, de mondjuk idővel megtalálják a közös hangot és szép lassan szerelembe esnek?

Na de, visszatérve magára a regényre, volt egy másik alarming tényező, ami kicsit kiakasztott, ez pedig maga Josh. Joshról kiderül, hogy valójában egy introvertált pasas, aki szégyenlősségét bunkósággal leplezi. Ezzel még nincs is gond, sőt hashtag relatable. A gond ott kezdődik, hogy ehhez még hozzátársul egy féltékenykedő, birtokló magatartás, ami bár nem túl hangsúlyos, sajnos mégis megmutatkozik pár részletben.
spoiler Illetve több alkalommal ingerülten, sőt erőszakosan lép fel Dannyvel szemben. spoiler Nagyon érett vagy apukám, minden elismerésem.

Ja és még mindig tudom fokozni a dolgot, ugyanis Josh ezek mellett még egy creepy stalker is. Tudni kell róla, hogy egy rendszerető figura makulátlan öltözettel, aki a hét minden napján eltérő színű inget visel. Lucynak sikerül megfejtenie, hogy milyen sorrendben hordja az ingeket, arra viszont képtelen rájönni, hogy milyen elv szerint jelöl D vagy S betűt Josh a naptárában. Sokáig furdalja a kíváncsiság, de erre is fény derül a szerelmesek felelsz vagy mersz játéka közben. És itt kapaszkodjatok meg emberek. spoiler what the actual fck?

Én csak azt nem értem, hogy lehet azt ilyen nárcisztikus személyiségzavart még mindig romantizálni a romantikus szórakoztató irodalomban. Nem állítom, hogy a The Hating Game maga kártékony lenne, de pont attól, hogy az abuzív kapcsolatok romantizálása trendszerű a leányregényekben, nem árt ha józan ésszel állunk hozzá. Nem szabad komolyan venni ezt a regényt sem, példát pedig végképp ne vegyünk róla a való életünkben.

És akkor így a végére még beszúrnám, hogy látszólag Sally Thorne is azon írók közé tartozik, aki az alacsony/törékeny nő vs. magas/erős férfi klisé párosát jeleníti meg, mert ugyebár még nem kaptunk ebből eleget. De ez már tényleg csak elenyésző probléma a fent említettek mellett.

Vicky3 >!
Sally Thorne: The Hating Game

♥ Uhhhhh, imádtam! ♥

✔ Igazi Hate/Love kapcsolat
✔ fergeteges párbeszédek
✔ Imádnivaló karakterek
✔ Lassan építkező kapcsolat, jó adag feszültséggel
✔ Teliszájjal vigyorgós jelenetek
✔ Könyvkiadói környezet (bár igazából bárhol lehetnének)
✔ Helyenként igazi dork viselkedés mind a két szereplő részéről
✔ És úgy en block egy iszonyú édes történet

Mi az, hogy még nincs több könyve az írónőnek?! Kell! Most! Azonnal!

Bővebben: https://three-points-of-view.blogspot.hu/2018/02/egy-im…

1 hozzászólás
alice_kingsley>!
Sally Thorne: The Hating Game

Hát én ezt imádtam. Ahh, annyira aranyos, amikor emberek szeretik egymást. Hangoskönyvként hallgattam és azt kívánom, bár soha ne lett volna vége. Ezen kívül egy értelmes gondolatom sincs, csak mennyire de mennyire édes. Mondjuk mint a szamóca.

CsepAdri>!
Sally Thorne: The Hating Game

Cuki, aranyos ezek a szavak cikáztam a fejemben mikor olvastam. Egy aranyos történet ahol a két főszereplő „játékokat” játszik egymással, mindkettő más más célból :)) A kérdés csak az, h az 'Or Something' játékot ki nyeri meg ;)

LuciaBane>!
Sally Thorne: The Hating Game

Egy jó kis, humoros, modern love story. Csípem a munkahelyi „hate to love” „ történteket és ez egy remek példány közülük.
Kellemes, szórakoztató stílusa van, Lucy és Joshua pedig klassz karakterek, főleg, miután, szóval mindjárt az elején elkezdődött a „harc” az új pozícióért. Mennyi szikra! Ez tényleg amolyan izzik köztük a levegő.

A paintball csapatépítés egész hosszú részt kapott, vicces rész volt.
Utána pedig továbbra is, kellemes chik lit, bár nem tudom, Dannyt nem sikerült úgy megkedvrlni, szóval nem bántam

Amúgy tényleg nagyon szórakoztató. Az esküvős rész volt a legjobb.

Nagyon jó olvasmány volt élveztem

readbyhelena P>!
Sally Thorne: The Hating Game

Nem voltak nagy elvárásaim amikor belekezdtem, na de azért ennél mégis többet vártam, ha már ennyien imádják ezt a történetet. Miért van ez a nagy hype körülötte btw?? Vagy lehet, hogy én nem ugyanazt olvastam mint amit mindenki más??
A karakterek felejthetőek voltak, sajnos nem sikerült különösebben megkedvelnem őket.
Nagyon szeretem a hate to love féle sztorikat, na de ez minden volt csak az nem. Nem is utálták egymást, hanem mindketten egyértelműen vonzódtak a másikhoz már a történet eleje óta. Nem a nagy csavarokért olvasunk ilyen könyveket, na de ez annyira kiszámítható volt végig..hát sajnálom, kár érte.
Azért, hogy írjak egy pozitívumot is így a végére..gyorsan lehetett vele haladni nagyon.

2 hozzászólás
csucsorka P>!
Sally Thorne: The Hating Game

Ez egy könyv, amire nem szenzációhajhászás miatt ragasztanám rá a bazinagy „BRILLIANT” matricát. Mikor naponta harmincszor szembe jött velem a Pinteresten és Goodreadsen, tudtam, hogy el akarom olvasni, de az aranyos, rajzos borító, hozzá a klisés fülszöveg és a magáért beszélő cím… hát, szegénykém várt egy kicsit a sorára nálam.

Megelőzte az olvasást egy másik huszonnyolcévesekről szóló „hate you/want you/love you” regényke, ami szinte csalódás volt. Gyors leöblítés után, egy vidám napon, nulla elvárással vágtam bele a Hating game-be és … Te jó ég!

A környezet (könyvkiadó) – imádtam.
Szuperhumoros szócsaták – imádtam.
Két édes, szeretnivaló, rohadtul magányos, munkaimádó, egymáshoz vonzódó felnőtt? Jö-het!
Imádtam a játékaikat és a játékok neveit (Gold Medal, Silver Medal … ); a Luce száján kiszaladó egyszerre ciki, ugyanakkor vicces és édes meggondolatlanságokat…és egyszerűen csak: őket.

Alig akartam letenni és ha fizikailag képes lettem volna fennmaradni, tuti hajnalig olvasom.
Belefutottam egy olyan édes párbeszédbe, hogy majdnem istant rányomtam a „kedvenc” gombra, mint Simon Cowell a Golden Buzzer-re az America's Got Talent-ben, de aztán kivártam a végét.

Egy szó mint száz: ez a könyv minden figyelmet és népszerűséget megérdemel.
Az idei év egyik legédesebb kikapcsolódása volt eddig.

1 hozzászólás
Victoria>!
Sally Thorne: The Hating Game

Talán az olvasmánylistámból is kiderül, hogy mindig vevõ vagyok egy jó kis romantikus könyvre, közben viszont nagyon kritikus is vagyok velük, a kliséken és a karaktereken nagyon el tudnak hasalni nálam. Ez a könyvecske viszont a klisés szöges ellentéte, ahogyan régen olvastam màr ilyen jó karakterekrõl is.
Egyszerûen imàdtam! Éreztem a precizitást, kreativitást es az átgondoltságot a történetben, közben pedig mégis könnyed maradt.
Nem mondom, hogy tökéletes volt, de nagyon régóta az elsõ romantikus, amit igazán élveztem.

Charming>!
Sally Thorne: The Hating Game

Sally Throne igazán nekem kedvezett ezzel a könyvvel, hiszen a) egyik kedvenc trope-omat (enemies to lovers) alkalmazta az írónő, ami sokszor nagyon rosszul tud elsülni, de itt teljesen jól működött(!), b) intelligensek és humorosak a főszereplők, akik küzdenek az álmukért, Lucy kedvenc chick-lit hősnőm lett c) és többször is hangosan felnevettem olvasás közben, tényleg annyira jó a humora. A vége enyhén szirupos lett, de nem igazán bánom, mert nagyon szurkoltam a párosnak, megérdemelték ezt a befejezést :)
(Kicsit sajnálom, hogy mostanában kihaltak a romkomok, mert ebből egy nagyon szórakoztató filmet lehetne készíteni)


Népszerű idézetek

Lex>!

When I finally work out how to decode the pencil marks, I slap my forehead. I can't believe I've been so slow.
„Thanks. I've been dying to do that all afternoon,” Joshua says without taking his eyes from his monitor.

Charming>!

It's a corporate truth universally acknowledged that workers would rather eat rat skeletons than participate in group activities.

konyves_polcom>!

Maybe the only way to truly unite people is through battle and pain. Confrontation and competition. Maybe surviving something is the point.

103. oldal

LuciaBane>!

I don’t like big guys. They’re too much like horses. They could trample you if you got underfoot.

zsebibaba007>!

„Once upon a time, our little Gamin Publishing was on the brink of collapse. The reality of the economy meant people had no money for their mortgage repayments and literature was a luxury. Bookstores were closing all over the city like candles being blown out. We braced ourselves for almost certain closure.”

Lex>!

He puts the car into reverse. “Tell me where to go, then.”
„Go to hell.” I start laughing again.
„So that's where you came from.”

Kapcsolódó szócikkek: Joshua Templeman · Lucy Hutton
csucsorka P>!

I’ve been fascinated by publishing houses since a pivotal field trip when I was eleven. I was already a passionate devourer of books. My life revolved around the weekly trip to the town library. I’d borrow the maximum number of titles allowed and I could identify individual librarians by the sound their shoes made as they moved up each aisle. Until that field trip, I was hell-bent on being a librarian myself. I’d even implemented a cataloging system for my own personal collection. I was such a little book nerd.

csucsorka P>!

Before our trip to the publishing house, I’d never thought much about how a book came to actually exist. It was a revelation. You could be paid to find authors, read books, and ultimately create them? Brand-new covers and perfect pages with no dog-ears or pencil annotations? My mind was blown. I loved new books. They were my favorite to borrow. I told my parents when I got home, I’m going to work at a publisher when I grow up.


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah Dessen: This Lullaby
Kerstin Gier: For Every Solution, A Problem
Colleen Hoover: It Ends with Us
R. S. Grey: Scoring Wilder
Holly Smale: Forever Geek
Graeme Simsion: The Rosie Project
Sophie Kinsella: I've Got Your Number
Janet Evanovich: Two for the Dough
Sophie Kinsella: Can You Keep a Secret?
Helen Fielding: Bridget Jones's Diary