Gyűlölök ​és szeretek 89% 662 csillagozás

Hogy ez mennyire cuki könyv volt!
Instant szerelem, azonnali pulzusemelkedéssel és szerintem hozzájárult későbbi mosolyráncok kialakulásához. Azért néhány elolvasott oldal után már kezdtem érezni, hogy ez sokkal több lesz, mint egy „cuki olvasmány”. Váratlanul magával ragadott, hamar megszerettem a karaktereket és a történet előrehaladtával kezdtem érezni a mélyebb, összetettebb érzelmeket. Jól meg van írva és izgatottan lapozgattam, mi lesz a következő lapon.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a kortárs fikciót/ kortárs romantikát, vagy a chick-lit műfajt.
Arra nem térnék ki, hogy mennyire nem illik ez a borító a könyvhöz, mert azt már sokan megtették előttem. Ellenben az eredeti borító annyival jobb lett volna.

Ui: Én miért nem kaphatok egy Joshua Templeman-t munkatársnak? Nem igazság!

Néha úgy érzem, hogy nem kellene erőltetnem azon könyveket, melyek az első száz oldal után is fárasztanak.
Először a borítón akadtam ki, mert ritka ronda lett. Teljesen máshogy képzeltem el a két főszereplőt és pont ezért nyomokban sem hasonlít a képen látható két személyre.
A másik gondom az erőltetett humorral volt. Gondolom, hogy velem van a probléma, de egyetlen egyszer nevettem fel, az összes többi poénnak szánt részen inkább feszengtem.
Teljesen átlagos történet, nem életképes szituációkkal. Legalábbis ilyen mennyiségben ez inkább bohózat.
Nem ragozom tovább, ez nem az én történetem volt sajnos.
Kár érte.

A valóságban kicsit talán szánalmas lenne a dolog, hiszen két magára valamit is adó, felnőtt emberről beszélünk, akik a munkájukban sikeresek, magánéletük viszont nulla, így hát ilyen morbid módon élik kiégett életük perceit. Tudom kicsit durván hangzik, amit írtam, de Sally Thorne történetének esetében szerencsére ez egy percig sem merül fel komolyan, hiszen a humor, a romantika és később az erotika, teljesen jó irányba billenti a mérleg nyelvét.
A páros természetesen egy nem mindennapi Se veled, se nélküled! kapcsolatban van egymással, ahol a gyűlöletük már olyan heves és szenvedélyes, hogy lassan ők maguk és rájönnek: szeretik egymást és totális megszállottságuk az évek alatt szépen-lassan átcsapott valamiféle romantikus érzések kusza fogatagává.
Lucy és Joshua maguk is megosztó karakterek lettek és a többiek kicsit megint háttérbe szorultak, elsikkadtak mellettük, amit már igazából megszoktam az ilyen témájú könyveknél.
Lucy nekem kicsit gyerekes volt, de miután határozott lett egyből jobban kezdtem vele szimpatizálni. Joshua engem is sokszor megijesztett, de néha azért jó értelemben.
Ő tipikusan az a pasi, aki nekem túlságosan is magabiztos, sokszor bunkó, nyers a stílusa, ellenben határozott, de erőszakos, akitől tényleg félnék a valóságban, mert sokszor nem tudnám, hogyan is fog reagálni bizonyos dolgokra, élethelyzetekre?!
Persze mindketten fejlődtek, változtak az események során és megmutatták valódi, szerethető énjüket, csetlésük-botlásuk pedig megbocsátható lett.
Bátran ajánlom a chick lit műfaj szerelmeseinek, valamint azoknak is, akik még csak most próbálkoznának az ilyen típusú történetekkel.
Könnyed, kissé komolytalan, de telis-tele jó poénokkal, kusza romantikával és szívdobogtató erotikus jelenetekkel. Egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes és a célom pontosan ez is volt vele.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2020/04/konyvkritik…

„Mindenki vágyik valakire, aki annyira szereti, hogy a kedvéért hajlandó viselni egy aranykarikát.”

Nagyon sok figyeltem olvasta ezt a könyvet és az ízlésőreim közül többen is 5*-ra értékelték, így biztos voltam benne, hogy nem fogok csalódni.
Az első oldaltól kezdve fülig ért a szám és a mosolygást szinte egész olvasási idő alatt nem tudtam abbahagyni. Tetszett, hogy működik a kémia, alakulnak a kis finom szálak és végre nem tini, vagy egyetemista főszereplőket kaptam, hanem hús-vér dolgozó felnőtteket. :)
Olvasás előtt a fülszöveget sem olvastam el, így teljesen vakon ugrottam bele az olvasásba, de ezt egyáltalán nem bántam meg. A humor és a sok sziporka mellett kaptunk azért egy komolyabb háttérsztorit is, ami nem engedte, hogy az egész történet elmenjen a nyálas irányba.

Egyetlen kivetnivalót találtok benne, de ez nem von le a könyv értékéből. A magyar borító szerintem annyira csúnya. xD Én sem Lucy, sem Joshua karakterét nem ilyennek képzeltem el. Az eredeti borító szerintem annyival jobb és szebb lett volna. Ennek ellenére imádtam ez a kis limonádét.

Könyvtári példányt olvastam, de muszáj lesz beszereznem idővel egy saját példányt belőle. Garantáltan sokszor újraolvasós. :)

UPDATE 2019.10.17. @t_marcsi kedves molynak köszönhetően van saját példányom. :)

A borító borzasztó! Igyekeztem soha nem ránézni, nehogy véletlenül őket képzeljem magam elé. A történet viszont elnyerte tetszésem.

Nem új a témában, számtalan hasonló könyvet lehet olvasni, mégis szórakoztató volt. Persze rögtön érződik a két főszereplő között a vonzás, hiába próbálják utálni egymást. Ha én utálok valakit, azzal szóba sem állok, nem hogy még különféle játékokat játsszam vele. Pont emiatt volt vicces, sokszor mosolyogtam a kis évődéseik során.

Számomra Josh nem volt egy álompasi (hála a könyvborítós hapsi befolyásának), Lucy se egy álomnő, de pont emiatt voltak valóságosak.

A végét kicsit lezáratlannak éreztem, túl egyszerű volt a megoldás. spoiler Egyébként tetszett, olvastatta magát, de azért öt csillagot nem adnék rá.

Ohhh, te szent ég! *-*
Teljesen a hatása alá kerültem. Annyira vicces, romantikus és érzéki.
Josh, üdv a személyes „kis” táboromban. ;)
Sally Thorne határozottan a kedvenc írónőim közé került. Alig várom, hogy ismét olvashassak tőle.
spoiler

A könyvet molyolásom kezdetén, tehát több mint 3 éve néztem ki magamnak, vagyis 3 évig szemezgettem vele. Szín tisztán emlékszem, hogy csak azért érdekelt, mert a főszereplőt Lucynak hívták, ami a Luca angolosítva. Pár hete ott tartottam, hogy nem tudok mit olvasni (tudjátok, mint általában a nőknél a „nem tudok mit felvenni, nincs egy normális göncöm se”, de azért a lakás hemzseg a ruháktól). Pont így éreztem magam, amikor a Gyűlölök és szeretek mint egy arkangyal ereszkedett le a felhők közül a kezembe, vagyis a könyvtár által.
Képzeljük el, hogy két kiadó egyesül annak érdekében, hogy egyik se menjen csődbe. Ez a két kiadó ég és föld. Míg az egyikben előírják a vasalt öltönyt, addig a másikban bunkert építhetsz az asztalod köré könyvekből. Két ember, egy férfi és egy nő pont ezekkel az ellentétekkel kerülnek egy szobába, és így is kell dolgozniuk nagyon sok ideig. Ám amikor kijelentik, hogy kiválasztanak egy embert, de csak egyet, aki feljebb kerülhet a ranglétrán, Joshua és Lucy mindent megtesznek a cél érdekében. De mi van akkor, ha a gyűlölet valami egészen más érzést takar?
Már az első pár oldalát imádtam, mivel a könyvmolyok egyik álom állását veszi elő, mint téma, a kiadót és azzal kapcsolatos dolgokat, ami végigkíséri az egész történetet. Főbb szerepet kapnak a könyvek, az újítások, a 2018-ban még újdonságnak számító e-könyvek, a korszerűsítés. Egy olyan embernek, mint pl.: nekem, aki nem ismeri a kiadás világát, csak a kész terméket, a regényeket tarthatja a kezében, hatalmas élmény volt ezáltal bekukkantani a kulisszák mögé. Abszolút meghozta a kedvemet a szakmához.
Rengetegszer hallottam már a gyűlöllek, de nem tudok élni nélküled cselekmény szálat. Nem volt újdonság, mégis eltért valamiben a többitől. Talán azért, mert a szereplők tényleg, szívből gyűlölték egymást, nem csak egy kicsit. Ez pedig a remek humorú beszélgetéseket, beszólásokat eredményezte, amiken még a legkomorabb ember is tud nevetni. Ahogy egymást piszkálták, leckéztették meg a másikat, vagy csak ahogy a farkasszem játékot játszották, miközben hülye becenevekkel illette az egyik a kollégáját a másik (Minimuffin), érdekes és vicces volt nyomon követni. Azt meg még jobban, ahogy harcolnak, küzdenek a saját és az előléptetés érdekében.
Egyet mindenképpen megjegyeztem és megszerettem, valakinek a lakását. Ez a valaki, Joshua volt. Az írónő úgy írta le Josh szobáját, mint egy menedéket, egy olyan helyet, mintha abba nem is férfi lakna, hanem egy nő. Stílusos, hangulatos, kedves, tiszta. A tojásfehér falú hálószoba, a rendszerezett konyha, a kényelmes kanapé, mind egy álom lakást írt le, akárcsak Josh munkája. Az ember el sem hinné, hogy egy ilyen hideg és komoly személyiség hogy tud ennyire jól és hangulatosan berendezni egy lakást.
A végéhez haladva tartogatták a legnagyobb eseményt a műben. Sokszor volt szó róla, hogy Josh lassan szeret haladni a dolgokkal, de nem gondoltam volna, hogy annyira lassan, hogy a könyv végén lesz a tetőpont. Viszont, az a sok sok oldal ennek köszönhetően tele volt feszültséggel és szerelemmel. Megtanultuk értékelni a kicsi boldogság- adagokat.
Josh a rend szerető, a tiszta, a komoly, a karakán, a hideg, az ember akinek az ingei minden héten ugyanazok, belül egy nagyon szerethető, különleges figura. Az álarc alatt elrejtett énjét csak Lucy tudja kihozni belőle, de azt nagyon. Igazán összeillenek, és úgy gondolom, hogy ez a szakma jobban áll neki, mint az orvosi. Érdes, nyers férfi, de ha levesszük a maszkot, egy csupaszív, összetört kisfiúra lelhetünk.
Lucy egy szeretetgombóc. Szerény, kedves, cuki. Josh szöges ellentéte. Bár, az ellentétek vonzzák egymást… Aranyossága kinézetében, modorában, humorában, egész lényegében rejlik. Josh-sal szemben nem csak egy embernek nyílik ki, hanem mindenkinek. Olyan mint egy nyitott könyv. Bárki olvashat belőle, és a lapok mind tele vannak törődéssel, megértéssel. Ha élő személy lenne, én nagyon szívesen barátkoznék vele, és tudnám, hogy megbízhatok benne.
Összességében lendületes, pörgős, cseppet sem unalmas, kedves és cuki regény. Bárcsak lenne folytatása. Biztos elolvasnám azt is. Minden romantikus kedvelőnek ajánlom, aki egy aranyos történetre vágyik.
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2021/05/sally-thorne-g…

A tőlem telhető legjobb indulattal is csak 4 csillagos sztori. Sokszor mondjuk ugye, hogy ne a borító alapján ítéljünk és most ettől teljesen elvonatkoztatok. De ez akkor is kikívánkozik belőlem: még ez a szörnyű borító se rettentett el a könyvtől. Habár látom a külföldi példányoknál se jobb. Érdekes, hogy ennek azért nem kéne hatással lenni az emberre egy könyv választásakor, de most rendesen hatott rám. Sajnos tényleg azt kell írnom, hogy elborzasztott. Egyáltalán nem volt szimpatikus miatta. Megbántani nem akarok senkit, mert nem tudom kik vannak rajta. Pontosan ezért akartam egy esélyt adni az írónőnek. Mondom hátha kellemesen csalódhatok.
Hmmm. Lassan indult be nekem a történet, untatott rengeteg fejezeten keresztül. Amire a végére megszerettem vége is lett az egésznek, így csalódtam. Annyi mindent lehetett volna még vele kezdeni. A főszereplő páros férfi tagjáért csak rajongani lehet, hiszen ő dr. J.!!! Minimuffin meg édes mint a beceneve mutatja, de őt a könyv elején unszimpatikusnak találtam.

Egy icipicit csalódottnak érzem magam, mert én több rivalizálást, gonoszkodást, humort, de legfőképpen játékot vártam Lucy-tól és Joshtól. A fülszöveg alapján már dörzsöltem a kezem, hogy végre jön egy igazán tüzes sztori, ahol a két főszereplő úgy igazából egymásnak esik, erre a történetnek ez csak kb. 1/3-át tette ki. A maradék 2/3 pedig egy sima romantikus limonádé volt. Amivel nincs is baj, csak hát na…
Ezt leszámítva viszont imádtam olvasni. Lucy és Josh között úgy működött a kémia, hogy attól én is majdnem lángra kaptam. Az a liftes jelenet, jaj, anyám! Mondjuk ehhez az is sokat hozzátett, hogy Lucy fején keresztül Josht szinte a kisujjáig megismertem, és a részletgazdag (ruhás!) leírásoknak köszönhetően sokszor legszívesebben kedvem támadt volna megnyalni a… könyv lapjait. ;) Szóval igen, mehet ő is a háremembe.
Egyébként Lucy humora zseniális volt, nagyon tetszettek a kis belső monológjai és az, hogy ennyire vágyott Joshra.
A végén a lezárás meglepett, abszolút nem számítottam rá, de okos húzás volt Josh részéről. Egyedül egy kis epilógust hiányoltam, azt még annyira el tudta volna viselni a romantikus lelkem!
Összességében bejött Sally Thorne stílusa, úgyhogy remélem, hogy nem kell sokat várni a könyv végén beharangozott Komfortzónára.

Aranyos, kikapcsolódásnak tökéletes történet. Nagyon tetszett az alapötlet, ahogy a két gyűlölködő félben fokozatosan más érzelmek is megjelennek. Ez a folyamat szerencsére nem volt elkapkodott, amivel gyakran elrontják a történet hihetőségét. Persze nem volt klisémentes, de azért az írónőnek sikerült újdonságokat is csempésznie a történetbe.
Ami nagyon nem tetszett, az a borító. Az egész tiszta giccs, egyszerűen förtelmes. Tipikusan az a könyv, amit ne a borító alapján ítéljünk meg.