Gyűlölök ​és szeretek 91% 120 csillagozás

Ohhh, te szent ég! *-*
Teljesen a hatása alá kerültem. Annyira vicces, romantikus és érzéki.
Josh, üdv a személyes „kis” táboromban. ;)
Sally Thorne határozottan a kedvenc írónőim közé került. Alig várom, hogy ismét olvashassak tőle.
spoiler

Egy icipicit csalódottnak érzem magam, mert én több rivalizálást, gonoszkodást, humort, de legfőképpen játékot vártam Lucy-tól és Joshtól. A fülszöveg alapján már dörzsöltem a kezem, hogy végre jön egy igazán tüzes sztori, ahol a két főszereplő úgy igazából egymásnak esik, erre a történetnek ez csak kb. 1/3-át tette ki. A maradék 2/3 pedig egy sima romantikus limonádé volt. Amivel nincs is baj, csak hát na…
Ezt leszámítva viszont imádtam olvasni. Lucy és Josh között úgy működött a kémia, hogy attól én is majdnem lángra kaptam. Az a liftes jelenet, jaj, anyám! Mondjuk ehhez az is sokat hozzátett, hogy Lucy fején keresztül Josht szinte a kisujjáig megismertem, és a részletgazdag (ruhás!) leírásoknak köszönhetően sokszor legszívesebben kedvem támadt volna megnyalni a… könyv lapjait. ;) Szóval igen, mehet ő is a háremembe.
Egyébként Lucy humora zseniális volt, nagyon tetszettek a kis belső monológjai és az, hogy ennyire vágyott Joshra.
A végén a lezárás meglepett, abszolút nem számítottam rá, de okos húzás volt Josh részéről. Egyedül egy kis epilógust hiányoltam, azt még annyira el tudta volna viselni a romantikus lelkem!
Összességében bejött Sally Thorne stílusa, úgyhogy remélem, hogy nem kell sokat várni a könyv végén beharangozott Komfortzónára.

Aranyos, kikapcsolódásnak tökéletes történet. Nagyon tetszett az alapötlet, ahogy a két gyűlölködő félben fokozatosan más érzelmek is megjelennek. Ez a folyamat szerencsére nem volt elkapkodott, amivel gyakran elrontják a történet hihetőségét. Persze nem volt klisémentes, de azért az írónőnek sikerült újdonságokat is csempésznie a történetbe.
Ami nagyon nem tetszett, az a borító. Az egész tiszta giccs, egyszerűen förtelmes. Tipikusan az a könyv, amit ne a borító alapján ítéljünk meg.

Egy kicsit másra számítottam, de végül egész jó kis történet kerekedett ki a könyvből. Lucy és Joshua egymás ősellenségei, egymással szemben ülnek a munkahelyükön és azzal telik minden napjuk, hogy egymást bosszantják. Közben észre sem veszik, hogy valójában mennyire élvezik egymás társaságát, és mennyire összeillenek. Egészen addig, míg a sors úgy hozza, hogy kénytelenek egy kicsit több időt tölteni egymással, ráadásul jóval közelebb, mint eddig tették. Ezt követően pedig már más szemmel néznek egymásra. A könyv eleje, a kis játszmáik jobban szórakoztattak, mint a könyv második fele, ott már kevesebbet somolyogtam és Lucy is idegesített a viselkedésével és a tagadásával. A vég persze borítékolható, de ettől még szórakoztató a könyv. Újabb tanulság, járjunk nyitott szemmel és ne hazudjunk, legalább önmagunknak ne, így gyorsabban célba érünk. Nem olvasnám újra, de kellemes időtöltés volt.

Könnyed, szórakoztató, olvastatja magát.
Mindkét szereplőt megkedveltem. A gyűlölök részből hiányoltam kicsit a spirituszt, hogy finoman odamondogatnak egymásnak.
Jobban szerettem volna, ha Joshua fejébe is beleláthattunk volna, üdítő volt, hogy végre nem egy arrogáns s…fej a főszereplő pasi.
Elviseltem volna még egy epilógust a végén.

Valami könnyű kellett a lelkemnek az előző könyv után és ez a célnak tökéletesen megfelelt. Kikapcsolt, de ennél sajnos nem több, ezen felül extrát adni nem tudott. Olyan volt, mint egy édesség, amiből hiányzott valami összetevő, ami megadta volna a pikantériáját: pl. mint tiramisuból egy picinyke rum vagy számomra a nutella. Miután összebarátkoztam a stílusával gyorsan haladtam vele, de valahogy megragadt a jó kategóriában. Lucy nekem sokszor túl gyerekes és tapadós volt. Így csüngeni egy pasin?! Josht viszont nagyon kedveltem. Végre egy férfikarakter, akire nem a legmegszokottabb jegyek voltak húzva. Oké, nyálcsorgatóan nézett ki, de az oltári külső mögött visszahúzódás, sebezhetőség rejlett. Még jó hogy bejött. És bár ketten együtt aranyosak voltak, teljes szívvel – akárhogy osztok, szorzok – 4 csillagnál többel jutalmazni nem tudom.

A 3,5* ellenére a kötet nagy része 4,5-4* volt, mert szórakoztató, tele vicces jelenetekkel és párbeszédekkel, és még az sem zavart volna, hogy két csavar spoiler nagyon kiszámítható volt.
Azt, hogy végül mégis csökkent az élmény számomra, az okozta, hogy 1. spoiler, valamint 2. spoiler Te jó ég. :D Ez a második magában elég lett volna. Teljesen szükségtelen és eltúlzott volt beletenni ezt a végén.
Valamint a második fele valahogy egyre inkább átlagossá vált – lehet rövidebbnek kellett volna lennie.

De nagyrészt tényleg szórakoztató volt, és most pont ilyesmire volt szükségem.

Bejött az írónő stílusa. Tetszettek a a szurkálódások, a farkasszem párbajok, a melyikünk bírja tovább, hogy nem szólok a másikhoz játékok. Ezekből még sokkal, de sokkal többet is elviseltem volna a történetben. Alapvetően aranyos, szívmelengető, romantikus sztori volt, aminek a főszereplője egy egészen magas, kereken 152cm-es vagány csajszi. Na de ez nem tartja vissza attól, hogy ne hagyja magát elnyomni, bátran szálljon vitába bárkivel, de főleg Joshua-val. :D :D
Joshua a történet elején, magának való, konkrétan bunkó fickónak tűnik, de ahogy haladtam előre a könyvvel, és egyre többet kaptam belőle, úgy szerettem meg.
Annál a résznél, ahol kiderült, hogy miért épp olyan színű Joshua hálószobája amilyen, az pedig megvett kilóra, ott egy kicsit én is beleszerettem. ;)
Aki szereti a nem túlírt, könnyed, romantikus történeteket, azoknak ez a könyv kötelező olvasmány. :)

Különleges hangulatú könyv. Nagyon tetszett a történet és a mondanivaló. A főszereplők azonban kicsit távol maradtak Tőlem.

A könyv kellemes meglepetés. Ezzel meg is szegtem újévi fogadalmamat, hogy nem olvasok efféle könyveket, de ez a könyv jó. Olyan mint egy jól megírt kamaradarab, kevés helyszín, jó párbeszédek. Nagyon jó, hogy a könyv betartja a fokozatosság elvét, minden téren. A végén azért jó lett volna még tudni valamit…
Egy szín viszont beégett az agyamba: vörösbegytojáskék.