Normális ​emberek 1779 csillagozás

Sally Rooney: Normális emberek Sally Rooney: Normális emberek Sally Rooney: Normális emberek

Bámulatos ​és bölcs fejlődésregény, egy magasfeszültséggel lesújtó első szerelem története.
Az iskolában Connell és Marianne szinte kerülik egymást. Connell igazi közösségi ember, az iskolai focicsapat sztárja, Marianne magányos, büszke és visszahúzódó lány. Amikor Connell elmegy a Marianne-ék házában dolgozó édesanyjáért, különös, megmásíthatatlan kapcsolat jön létre a két tinédzser között, amelyet eltökélten titkolnak.
Érettségi után mindketten az ország legjobb egyetemére, a dublini Trinity College-ba kerülnek ösztöndíjasként. Az egyetemi évek alatt sem sodródnak el egymástól, összetett kapcsolatukban ellentmondásos helyzeteket szül a vonzalmaik és a lehetőségeik közt feszülő különbség.
Sally Rooney szűkszavú, visszafogott prózájában briliáns pszichológiai érzékkel, olykor kegyetlen, máskor gyengédebb jelenetekben mutatja be a vidéki kisvárosból származó, eltérő vagyoni helyzetű két fiatal társadalmi beágyazottságát, családi hátterét és baráti körét.
(tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

A következő kiadói sorozatban jelent meg: KULT Könyvek XXI. Század

>!
XXI. Század, Budapest, 2022
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635683086 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
XXI. Század, Budapest, 2020
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155915888 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
XXI. Század, Budapest, 2020
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155955082 · Fordította: Dudik Annamária Éva

2 további kiadás


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Connell Waldron · Marianne Sheridan

Helyszínek népszerűség szerint

Dublin


Kedvencelte 272

Most olvassa 84

Várólistára tette 735

Kívánságlistára tette 776

Kölcsönkérné 13


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Sally Rooney: Normális emberek

Azon gondolkodom, olvastam-e már ennél jobb regényt a kötődésről. Olyat, amiben ennél pontosabban ábrázolták volna azt,
(a) ami összeköt és ami elválaszt
(b) amit kimondunk és amit ki kellett volna mondanunk
(c) ami megsebez és ami meggyógyít.
Nem jut eszembe egy sem.

Rooney az irodalom egyik legkisebb alapegységét veszi elő: a két ember közti viszonyt. Van egy lány meg egy fiú. Mi újat lehet erről elmondani? Semmit. És Rooney sem akarja túlságosan variálni. De ezekből az egyszerű alapanyagokból, meg persze a bölcs empátiából egy kiérlelt, visszafogottságában is brutálisan erős regényt tudott írni, és ez lenyűgöz. Azt hiszem, két titka van: (a) képes pár mondatban plasztikusan megragadni azokat az érzéseket, amelyeket valamennyien éreztünk már, csak nem tudtuk körvonalazni (b) képes két olyan figurát alkotni, és őket olyan élethelyzetekbe helyezni, hogy attól majd mindenki, aki olvas, azonosulni tud velük. Mert mind érezhettük* már, hogy olvasóként, a magunk tudásvágyával nem-normálisak vagyunk egy „normális” világban. És éreztük e helyzet minden ambivalenciáját, közte a legnagyobbat: hogy vágyunk kötődni, de csak úgy, hogy közben megőrizzük féltett autonómiánkat.

* Ezt a mondatot sokat puhítottam, hogy ne tűnjön elitizmusnak. Nem biztos, hogy tökéletesen sikerült.

Mulán>!
Sally Rooney: Normális emberek

Szerintem én vagyok az egyetlen ember akit ez a könyv nem talált el most. Iszonyat módon untam nem kedveltem meg senkit se benne, ráadásául nekem ez a felállás hogy barátság extra téma egyáltalán nem jön be sőt.. Lehet azért mert volt benne részem fogalmam sincs de annyira felidegesít az amikor egy könyv erről szól hogy van két ember tök jól elvannak kb „lelki társak” de senki nem vállal fel senkit de ettől függetlenül szexelnek meg szerelmesek meg minden egyéb. Az pedig hogy nincs benne rendes narrátor idegesített követni se bírtam se bele élni magam, mert azt se tudtam ki mit mond vagy tesz éppen. Én értem az üzenetet a könyvnek de akkor se hatott meg nem volt rám hatással csak dühös lettem tőle, egyik éjjel nem tudtam aludni így olvastam de ennyi, lehet ki se olvastam volna ha tudok aludni mert nem érdekelt mert az elején már elvette a kedvem az egésztől ezzel hogy én nem vállalom fel mert nem menő csaj.. IDEGESÍT.
Viszont egy mondat még is megmaradt bennem amit előszeretettel fogok ezek után használni még pedig: " Szerinte Marianne-ből hiányzik a „melegség” ami alatt azt érti hogy KÉPTELEN OLYAN EMBEREK SZERETETÉÉRT KÖNYÖRÖGNI AKIK GYŰLÖLIK. " ez csak azért maradt meg bennem mert én pontosan így élek nem harcolok olyan emberekért akik nem akarnak engem.

16 hozzászólás
Málnika P>!
Sally Rooney: Normális emberek

„Sosem gondolta, hogy ő méltó arra, hogy bárki szeresse. De most új élete lett, ez az első pillanata, sok év elteltével is azt fogja gondolni, igen, ez volt az, amikor elkezdődött az életem.”

Ez a regény nem más, mint az elemi bizonytalanság tökéletes megragadása, egy olyan világban, amelyben a főszereplőknek sincs egyéb vágya, mint végre normálisnak lenni. De milyen is az az elérni várt igazi, helyes élet? A felszín mélyén vajon van-e egyáltalán jogosultsága a normális emberek kifejezésnek? A történetben társadalmi osztálytól, anyagi helyzettől, családi háttértől függetlenül mindenki szorong, sőt valójában éppen ezen tényezők miatt. Mindegy, hogy az adott közegben a létra tetején, vagy éppen a létrától teljesen különállóan áll valaki, az elfogadás iránti vágy, a sérülés és az útkeresés mindenkit egyaránt érint. Az értéktelenség érzete nem idegen Marianne és Connell számára sem, akik között különös kapcsolat szövődik, amelyet erősen megalapoz, hogy a népszerű focista szégyelli a fura lánnyal szövődő viszonyát. A kapcsolat dinamikája a történet során jelentősen változik, azonban a függőségi viszonyok végig jelen vannak.

A sajátos narráció remekül tükrözi a mély bizonytalanságot, ugyanakkor sajnos el is távolít a szereplőktől, és sokszor megnehezíti a gördülékeny olvasást. Megvallom, a regény elején egyáltalán nem értettem, mire ez a nagy felhajtás a nemrég megjelent könyv körül, hiszen egyszerűen képtelen voltam belemélyedni az olvasottakba. Azonban, mindenkinek csak javasolni tudom, hogy ne adja fel, tartson ki, hiszen igenis kiemelt jelentősége van ennek az olvasmánynak egy olyan korban, amikor a megfoghatatlan normalitás még mindig túl van értékelve, és valójában az erőfeszítéseink, hogy normálisak legyünk, kiérdemeljük mások szeretetét, megfeleljük másoknak, az, ami miatt kisiklik egy-egy életút, és nem az egyénivé tevő „furaság”.

4 hozzászólás
Kriszta_89 P>!
Sally Rooney: Normális emberek

Sally Rooney és én bizony nem voltunk barátok, mostanáig. Ugyanis két éve elkezdtem olvasni a Normális embereket, de abbahagytam kb. 100 oldal után valahol. Nagyon szenvedtem vele, nem tetszett a hangulata, az egészt egy szenvedésnek véltem, nem értettem a körülötte lévő fennforgást, így letettem.
Fogalmam sincs mi vett rá, de nyáron megnéztem belőle a sorozatot, amit féltem bevallani magamnak először, de nagyon tetszett. Mindezek után rohantam a boltba és megvettem!! a könyvet és rá pár hétre pedig neki is estem.
Érdekes, hogy anno félretettem, most pedig kedvencemmé avattam. Most kissé szenvedősebb a hangulatom, és azonnal rátudtam csatlakozni Marianne és Connell kapcsolatára, mindennapjaikra és a gondolataikra.
Mai napig gondolkodóba ejt miért alakult úgy a kapcsolatuk, ahogy. Ki volt a „hibás” mindezekért, ki nem tett vagy mondott ki valami, ki szalasztott el dolgokat, de úgy gondolom ezt közösen alakították ki így. Szerintem sokat lehet ezen gondolkozni és azon, hogy a mai fiatalság mennyi problémával küzd meg, nagyon jól ábrázolta ezt az írónő egy könyvén keresztül.
Még utólag megjegyezném, hogy ennyi jelölőcetlit egy könyvembe se tettem, annyi jó gondolatot találtam benne! :)

14 hozzászólás
Maminti9 P>!
Sally Rooney: Normális emberek

Második regényem volt Sally Rooneytól, és azt hiszem, hogy az utolsó. Túlzott tárgyilagossága, érzelemmentes gondolatai, párbeszédei, a cselekmény minden szálának hangsúlytalansága olyan mértékű, hogy a végére nem tudtam eldönteni, hogy mit akart végeredményben közvetíteni. Adott egy gazdag családból származó, bár tőlük folyamatos megalázást kapó lány, Marianne, akit a középiskolában folyamatosan mellőznek, majd az egyetemi évek alatt ez megváltozik, és a középpontba kerül. Connell pedig egy szegény családból származó srác, akinek édesanyja Marianne-éknál takarít, kettejük viszonya belsőséges, a fiú a középiskolában a „menő” bandába tartozott, majd ez változott az ellenkezőjére az egyetemen. A két főszereplő hullámzó kapcsolatáról, a baráti köreikről, társadalmi és családi viszonyaik ábrázolásáról szól a regény, de helyet kap benne a családon belüli erőszak, mazochizmus, depresszió, testképzavar, a felnőtt életet megelőző útkeresés. Számomra egy ponton mindegyik szál teljes mértékben érdektelenné vált, lehet, hogy jobb lett volna, ha csak a két főszereplő kapcsolatára fókuszál.
Marianne és Connell kapcsolata barátságon alapuló mély kötődés, vonzalom, hiszen egymás bajtársai, lelki támaszai, de erős testi kötelék is van köztük. A középiskola alatt nyilvánvalóan nem alakult ki köztük komolyabb kapcsolat, hiszen a társaság középpontjában álló fiú mégsem mutatkozhat a csendes, kiközösített lánnyal, de hogy aztán később miért nem alakul ki kettejük viszonyából párkapcsolat, az kérdés marad. Talán mert nem akarják az igaz barátságukat a szerelem oltárán próbára tenni, talán a kapcsolatuk hullámzásából adódó múltjuk miatt, vagy talán azért, mert nem merik kimondani egymásnak az érzelmeiket. Mindazonáltal azon történések, melyeken a szereplők keresztülmennek, rengeteg erős érzelmet indukálnak valós körülmények között, ennek azonban halvány szikrája sem érződik a regényben, hiszen naplószerűen leíró jellegű. És ez kifejezetten hátránya az írásnak.
Hogy ebben a regényben ki a normális ember, az viszonyítás kérdése. Azt gondolom, hogy mindannyian hordozunk életre szóló sérüléseket, ápolunk felemás viszonyokat, a húszas éveink elején keressük az utunkat, így azt gondolom, hogy ebben a tekintetben a regény főszereplői normális emberek vagy jó eséllyel azzá válhatnak.

Edmond>!
Sally Rooney: Normális emberek

Második próbálkozásra tudtam csak végig olvasni a Normális embereket, de nagyon jót tettem magammal, hogy félre tettem még az egyetem előtt és most, 21 évesen olvastam újra és végre végig a könyvet, teljesen másképp értékelem már és most talált be nekem igazán.

Megosztóak a vélemények, ezt a könyvet vagy nagyon szereti valaki vagy nagyon gyűlöli, a kettő közti út nem igazán létezik. Én végül a szeretők táborát erősítem, de tudom, hogy milyen érzés volt utálni a könyvet, mikor még egyszerűen nem értettem, nem értékeltem és csak felidegesített a regény.
Valójában egy nagyon fontos, talán a legfontosabb mai témával foglalkozik, ami igazából mindig is téma volt az irodalomban, amióta világ a világ: az emberi kapcsolatok, azon belül pedig két fiatal szerelmi története. Érdekes párhuzamot von a könyv, mivel manapság már nem úgy működik a párkeresés, mint régen, ahogyan az együtt járást sem lehet már egyféleképpen értelmezni, a könyv pedig pontosan erre mutat rá. Vannak, akik ebből a szempontból nem értik meg Marianne és Connell kapcsolatát, ami teljesen oké, a könyv erre is hoz példát, mikor bemutatja a fiú egy másik lánnyal való kapcsolatát, viszont Sally Rooney elkövette sokak szerint azt a „hibát”, hogy arról írt, amiről nálunk például az országban nem igazán írtak még és nem sok ilyen könyvvel találkoztam a hazai fronton: egy fiú és egy lány éveken át tartó szoros kapcsolata, amely szexen és barátságon alapul, kötöttségek nélkül, tele fájdalmakkal, de egyáltalán nem a toxikus módon. Itt nincs megcsalás, mivel nem is jönnek össze. Talán ez a legfurcsább mindenkinek, hogy miért, csomóan Marianne karakterét ribisnek tartják miatta, közben jobban belegondolva ezért is ennyire feminista ez a könyv, mert szexuális szabadság van, ha a férfi megteheti, hogy a kedve szerint kefél mindenféle kötöttség nélkül, a nő miért ne csinálhatná? Ezt is tökéletesen levezeti a regény. Aztán Marianne karakterét a múlt is elég jól beárnyékolja, amely egy új olvasatát adja neki. Amin pedig a legtöbb ember negatívan ír: miért van eddig húzva, simán összejöhetnének a legelején. De ha egyszer a valóság nem ilyen? A könyv sikere szerintem az, hogy kíméletlenül őszinte, nem köntörfalaz, nem teszi a történetet cukormázba, úgy írja le, mint ahogyan meg is történhetne és ahogyan már szerintem meg is történt a valóságban, valódi emberekkel. Nem értjük mindig a szereplők cselekedeteit, de pontosan ez tetszett nekem a legjobban és gondolkodtatott el olvasás közben.
Connell egy árnyalt figura: focista, közben könyvmoly olvasó, rosszul válogatja meg a barátait, erre későn jön rá, irodalmat tanul, ír, mindent összevetve a sport kivételével tudtam vele azonosulni, inkább ő volt a történet főszereplője, közelebb éreztem az érzéseit, mint Marianne szálját. A lányt bullying éri a gimiben, amit ott is hagy, majd az egyetemen szuper dögös lány válik belőle, akit minden pasi akar. Megtalálja végre a saját is közegét, totálisan valóságos. ( A gimiben minden random ember egy osztályba kerül, de pl magyar szakra csak azok, akiket tényleg érdekel a könyvek, az irodalom. )
A fejezetek között sokszor hónapok telnek el, a szöveg szerkezete a mondatok olyan „Rooneysak”, amit nagyon imádok, én az ő megoldásaival, stílusával nagyon jól és könnyedén azonosulok, örömmel olvasom, csak úgy repülnek a lapok.
Csomó nehézség, depresszió, korai halál, gyászfeldolgozás, a társadalmi helyek az emberek között és egyáltalán az, hogy ki normális és ki nem? Ezt mind taglalja a regény.

Nem csak női olvasóknak, férfiaknak is simán tudom ajánlani, de azt le kell szögezni, hogy nyitottnak kell lenni, filózni kell rajta ki, miért, mikor és hogyan mond, tesz, gondol valamit. Mert ez egy ilyen olvasmány. Akkor biztosan nektek is robbani fog, ha nem csak arra gondoltak olvasás közben, hogy „Ez meg mi a …?”

Nekem 5 csillag lett és csak ajánlani tudom, viszont a Baráti beszélgetések című regénye sokkal jobban tetszett, így lehet azzal kezdenám a Rooney élményt, viszont a kortárs világirodalomból ő tényleg kihagyhatatlan.

Bea_Könyvutca P>!
Sally Rooney: Normális emberek

Kezdem azzal, hogy ez a könyv lassan támad. Gyanútlanul olvasod, és eleinte azt hiszed, hogy egy könnyed, szerelmes kis történet lesz belőle, én legalábbis azt hittem, de egyszercsak azt vettem észre, hogy ez a könyv sokkal több, igaz, hogy két ember kapcsolata, két nagyon különböző emberé, akik mégis megtalálják egymásban azt, amire szükségük van.
Tekinthetjük ezt a könyvet a felnőtté válás történetének is, a megtapasztalások, az érzelmek, a kapcsolatok, a fejlődések, a szerelem, az útkeresés, önmegismerés könyvének, mely egy tökéletes befejezést kapott.

Nagyon szerettem a tiszta, egyszerű stílust, amivel a 27 éves ír szerző megírta ezt a történetet, sallangoktól mentesen, talán éppen ebben rejlik az az erős hatása, ami miatt a kedvenceim közé is került.
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.com/2019/08/sally-rooney-nor…

Nikolett_Kapocsi P>!
Sally Rooney: Normális emberek

Most már egészen biztos vagyok benne, hogy ha egy könyvet az év regénye, év sikerkönyve és hasonló jelzőkkel illetnek, na az nem az én könyvem lesz.

No meg ki is nőttem már ezekből a a kamaszkor és felnőttkor határán lévő, identitáskereső fiatalokról és az első nagy szerelmekről szóló történetekből. Persze a kíváncsiságom most is győzött, a regény viszont egyáltalán nem győzött meg.

Valóban megjelennek benne a társadalmi különbségek, amelyek még a jóléti államokban is ugyanúgy tetten érhetőek most is, mint több száz évvel ezelőtt.

Azonban ez a szál egyáltalán nincs kibontva, néhány tétova utalás történik csak rá, de a regény központi témája Marianne és Connel sehova sem vezető kapcsolata. Két lelkileg sérült, frusztrációkkal teli fiatal, akik soha nem mernek igazán őszintén megnyílni a másiknak és a normális emberek normális életének illúzióját kergetik.

Sajnos Sally Rooney rideg, kimért, nagyon távolságtartó stílusa, amelyet a sok – sok szlenggel és faék egyszerűségű párbeszédekkel próbál valahogy emberközelibbé tenni számomra inkább fárasztó volt.

Az biztos hogy az írónő nemrég megjelent Baráti beszélgetések című regénye nem mostanában kerül fel a kívánságlistámra, mert szerencsére már elég sok igazán jó könyv. sorakozik ott.

2 hozzászólás
n P>!
Sally Rooney: Normális emberek

Nagy előnye, hogy olvasmányos, de, hátránya, hogy felszínes, nem elég mély. Értettem a két fiatal problémáit, de, nem volt az a hidegrázós, vagy szorongó érzésem. Lehet, nekem több kell ahhoz, hogy nagyon aggódjak, itt éreztem a kilábalás lehetőségét (mondjuk, ez nem baj). Még azon gondolkodtam, hogy kiknek ajánlanám ezt a könyvet. A fiataloknak biztos , nekik tanulságos lehet, esetleg tanároknak, fiatalokkal foglalkozóknak, segítés területén bárkinek. Persze, bárki más elolvashatja, jó könyv, inkább ad, mint elvesz.

mate55>!
Sally Rooney: Normális emberek

Nem az alapján választok regényt, hogy milyen nívós lap vagy híres író ajánlotta, de most a Times (nálam) célbatalált. „Az intenzív szerelem mindig gyászhoz vezet.” Louise Glück. Rooney regénye egyértelmű erényként említi a függetlenséget, miközben a két főszereplő párbeszédeit olyan tökéletes szinkronba, szimbiózisba vezeti, mint egy műkorcsolyázó pár hibátlan kűrje. Letaglózó erejű történet tökéletes prózában, ahol a szegény és gazdag diákok közti szakadék áthidalhatatlannak tűnnek, miközben a szereposztások akár pillanatok alatt változhatnak. A politikát szorosan és szigorúan beágyazza a sztoriba, megmutatva, hogy a kapcsolatok hogyan működhetnek, hogyan funkcionálnak a politikai alapelvek intim szintjén, két, három vagy több ember interakciójában. A karaktereknek különböző kötelezettségeik vannak eltérő időpontokban: pénz, társadalmi tőke, kinézet. Azt sugallja, hogy az emberek felhasználhatják előnyeiket egymás számára – hogy a személyes tulajdonságok, képességek, státusz és egyéb előnyök a szocialista társadalomban vagyonként vagy javakként „viselkedhetnek” a közös előnyök érdekében. Hogy minden tehetetlenségük ellenére, amelyet a globális kapitalizmus és az osztálybeli különbségek, valamint mások ítéletei ellen éreznek – a radikális politika csekély mértékben működhet, és érdemes folytatni, még ha a világ elkerülhetetlen és megoldhatatlan szélesebb körű problémáit is érzik magukon. Azt javasolja, hogy továbbra is létezzen irgalmas és igazságos ország, még ha csak a barátok közötti térben is létezik. (Nevezhetjük ezt a szív marxizmusának?) A könyv csodája az, hogy a romantika és a politikai elemzés nem ellentétes egymással, sőt egymást erősítik. De az is igaz, hogy néhol a történet szinte a melodráma felé fordul (de hát milyen lenne egy fiatal szerelem e nélkül?), de soha nem engedi, hogy a romantika elárassza a próza tisztaságát. Szívből kívánom, hogy minél több, a húszas évei elején járó fiatalhoz jusson el Rooney (fejlődés)regénye, mert véleményem szerint meghatározó élmény lesz olvasni, hiszen még idősebb fejjel is emlékezetes pillanatokat örökített meg. Mindannyian ismerjük ezeket, átéltük már valahol, valamikor, csak talán nem akartuk vagy tudtuk igazán szavakba önteni őket.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Arra mindig könnyű ürügyet találni, hogy miért ne tegyünk meg valamit.

198. oldal

10 hozzászólás
Annamarie P>!

Szerintem a maga módján mindenki titokzatos, feleli.
Úgy értem, igazából soha nem ismerhetünk ki egy másik embert, meg ilyenek.

289. oldal

Málnika P>!

Sőt inkább úgy érezte, mintha a személyisége saját magától függetlenül létezne, mintha mások véleménye formálná, nem pedig ő maga hozná létre.

82. oldal

Málnika P>!

A körülményeket nem tudjuk megváltoztatni, de azt igen, ahogyan a körülményekre reagál.

246. oldal

Flór>!

Az élet az a valami, amit magunkkal viszünk a fejünkben.

228. oldal

4 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!

Lehetséges lenne, hogy miközben olyan borzalmas dolgokat tesz vele, elhiszi, hogy szerelemből teszi?
Ennyire gonosz lenne a világ, hogy a szerelmet nem lehet megkülönböztetni a legegyértelműbb bántalmazástól és erőszaktól?

225-226. oldal, Öt hónappal később (XXI. század , 2019)

robinson P>!

A külvilág úgy néz ki, mint egy rosszul beállított tévé.

213. oldal

Kókuszka>!

Marianne alig néhány hét múlva másokkal fog lakni, más élete lesz. Ő maga azonban nem lesz más. Ugyanaz az ember lesz, saját testébe zárva. Akárhová megy, ettől nem szabadul. Más hely, más emberek, mit számít az?

76. oldal

Málnika P>!

Erőt ad neki, hogy képes szavakba önteni egy élményt, mintha üvegbe zárná, hogy az aztán többé sose tudjon teljesen megszabadulni tőle.

179. oldal

Málnika P>!

Így némi rálátása nyílik az igazi boldogságra, még ha olyan ablakon át is, amelyet ő maga nem tud kinyitni, de még csak bemászni sem tud rajta.

257. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Karina Halle: A lázadó herceg
Kim Holden: Bright Side
Colleen Hoover: Regretting You – Elrontott életek
Penelope Douglas: Szívatás
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
B. N. Toler: Lélekvesztők
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Vi Keeland: Órákon át kívánlak
Gabrielle Zevin: Világépítők