Normális ​emberek 65 csillagozás

Sally Rooney: Normális emberek

Bámulatos ​és bölcs fejlődésregény, egy magasfeszültséggel lesújtó első szerelem története.
Az iskolában Connell és Marianne szinte kerülik egymást. Conell igazi közösségi ember, az iskolai focicsapat sztárja, Marianne magányos, büszke és visszahúzódó lány. Amikor Connell elmegy a Marianne-ék házában dolgozó édesanyjáért, különös, megmásíthatatlan kapcsolat jön létre a két tinédzser között, amelyet eltökélten titkolnak.
Érettségi után mindketten az ország legjobb egyetemére, a dublini Trinity College-ba kerülnek ösztöndíjasként. Az egyetemi évek alatt sem sodródnak el egymástól, összetett kapcsolatukban ellentmondásos helyzeteket szül a vonzalmaik és a lehetőségeik közt feszülő különbség.
Sally Rooney szűkszavú, visszafogott prózájában briliáns pszichológiai érzékkel, olykor kegyetlen, máskor gyengédebb jelenetekben mutatja be a vidéki kisvárosból származó, eltérő vagyoni helyzetű két fiatal társadalmi beágyazottságát, családi hátterét és baráti körét.
(tovább)

Eredeti mű: Sally Rooney: Normal People

A következő kiadói sorozatban jelent meg: KULT Könyvek

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
302 oldal · ISBN: 9786155915895 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
XXI. Század, Budapest, 2019
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155915888 · Fordította: Dudik Annamária Éva

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Connell Waldron · Marianne Sheridan


Kedvencelte 13

Most olvassa 20

Várólistára tette 173

Kívánságlistára tette 167

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Sally Rooney: Normális emberek

Azon gondolkodom, olvastam-e már ennél jobb regényt a kötődésről. Olyat, amiben ennél pontosabban ábrázolták volna azt,
(a) ami összeköt és ami elválaszt
(b) amit kimondunk és amit ki kellett volna mondanunk
(c) ami megsebez és ami meggyógyít.
Nem jut eszembe egy sem.

Rooney az irodalom egyik legkisebb alapegységét veszi elő: a két ember közti viszonyt. Van egy lány meg egy fiú. Mi újat lehet erről elmondani? Semmit. És Rooney sem akarja túlságosan variálni. De ezekből az egyszerű alapanyagokból, meg persze a bölcs empátiából egy kiérlelt, visszafogottságában is brutálisan erős regényt tudott írni, és ez lenyűgöz. Azt hiszem, két titka van: (a) képes pár mondatban plasztikusan megragadni azokat az érzéseket, amelyeket valamennyien éreztünk már, csak nem tudtuk körvonalazni (b) képes két olyan figurát alkotni, és őket olyan élethelyzetekbe helyezni, hogy attól majd mindenki, aki olvas, azonosulni tud velük. Mert mind érezhettük* már, hogy olvasóként, a magunk tudásvágyával nem-normálisak vagyunk egy „normális” világban. És éreztük e helyzet minden ambivalenciáját, közte a legnagyobbat: hogy vágyunk kötődni, de csak úgy, hogy közben megőrizzük féltett autonómiánkat.

* Ezt a mondatot sokat puhítottam, hogy ne tűnjön elitizmusnak. Nem biztos, hogy tökéletesen sikerült.

>!
Málnika 
Sally Rooney: Normális emberek

„Sosem gondolta, hogy ő méltó arra, hogy bárki szeresse. De most új élete lett, ez az első pillanata, sok év elteltével is azt fogja gondolni, igen, ez volt az, amikor elkezdődött az életem.”

Ez a regény nem más, mint az elemi bizonytalanság tökéletes megragadása, egy olyan világban, amelyben a főszereplőknek sincs egyéb vágya, mint végre normálisnak lenni. De milyen is az az elérni várt igazi, helyes élet? A felszín mélyén vajon van-e egyáltalán jogosultsága a normális emberek kifejezésnek? A történetben társadalmi osztálytól, anyagi helyzettől, családi háttértől függetlenül mindenki szorong, sőt valójában éppen ezen tényezők miatt. Mindegy, hogy az adott közegben a létra tetején, vagy éppen a létrától teljesen különállóan áll valaki, az elfogadás iránti vágy, a sérülés és az útkeresés mindenkit egyaránt érint. Az értéktelenség érzete nem idegen Marianne és Connell számára sem, akik között különös kapcsolat szövődik, amelyet erősen megalapoz, hogy a népszerű focista szégyelli a fura lánnyal szövődő viszonyát. A kapcsolat dinamikája a történet során jelentősen változik, azonban a függőségi viszonyok végig jelen vannak.

A sajátos narráció remekül tükrözi a mély bizonytalanságot, ugyanakkor sajnos el is távolít a szereplőktől, és sokszor megnehezíti a gördülékeny olvasást. Megvallom, a regény elején egyáltalán nem értettem, mire ez a nagy felhajtás a nemrég megjelent könyv körül, hiszen egyszerűen képtelen voltam belemélyedni az olvasottakba. Azonban, mindenkinek csak javasolni tudom, hogy ne adja fel, tartson ki, hiszen igenis kiemelt jelentősége van ennek az olvasmánynak egy olyan korban, amikor a megfoghatatlan normalitás még mindig túl van értékelve, és valójában az erőfeszítéseink, hogy normálisak legyünk, kiérdemeljük mások szeretetét, megfeleljük másoknak, az, ami miatt kisiklik egy-egy életút, és nem az egyénivé tevő „furaság”.

>!
Annamarie P
Sally Rooney: Normális emberek

Felfoghatjuk úgy is a történetet, mint egy fejlődésregényt. Nem mondom, hogy ne lenne igaz, hiszen lényeges akadályokat ugranak meg az évek alatt, ugyanakkor be kell látni, hogy van miért aggódnunk még az utolsó pillanatban is.
Viszont sokkal izgalmasabb kérdés volt számomra maga a cím. Sally Rooney társadalmi lenyomatot ad nekünk arról, hogy mi számít ma normálisnak, kik a normális emberek.
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2019/07/rooney-sal…

16 hozzászólás
>!
Kókuszka 
Sally Rooney: Normális emberek

Érzelmi utazás a felnőtté válás útvesztőjében. Marianne és Conell különleges kapcsolatán keresztül látjuk az egyetemista fiatalok viszonyulását egymáshoz és a világhoz. Fontos számukra a társaságban elfoglalt helyük, a népszerűség hajszolása, ki mit gondol róluk, miközben nagyon is sebezhetőek. Marianne és Conell kapcsolatában sok a sértődés, elhallgatás, félreértések, társadalmi ellentétek felszínre kerülése. Miközben keresik helyüket a világban, ott vannak a gyökerek, a különböző családi háttér, amivel szintén meg kell küzdeniük. Nyomasztó hangvételű, villanások, utalások, félszavak jellemzik.

>!
IrodalMacska P
Sally Rooney: Normális emberek

Ha egy mondattal el akarnám intézni az értékelést, akkor csak annyit mondanék, hogy korábban még soha nem olvastam ki egyetlen könyvet sem egy nap alatt. Azt hiszem, hogy ez önmagában jelent valamit.

Az elején kicsit megijedtem, amikor iszákos, beképzelt középiskolások közzé csöppentem, hirtelen azt hittem, hogy megint valami amerikai rettenetbe futottam bele, egyúttal ösztönösen éreztem, hogy ennek az egésznek kell, hogy legyen valami mélyebb rétege. Lett is.

300 oldal nem sok, de belefért a középiskolásokat, egyetemistákat nyomasztó problémák többsége: a gazdag gyerekek – szegény diákok között húzódó ellentétek, a menők és lúzerek között tátongó szakadék, a pályaválasztás nehézségei és egy pálfordulás, melynek következtében a középiskolás pozíciók teljességgel felcserélődnek spoiler. De biztos, hogy minden olyan egyértelmű, amilyennek tűnik? A közkedveltség egyet jelent a boldogsággal, a magány pedig feltétlenül az egyedüllét szinonimája? A családon belüli erőszak, a ridegség, az elutasítás miként bontakozik ki egy fiatal nő személyiségfejlődése során, miképpen torzítja a kapcsolatait? Lehetséges, hogy két, látszólag össze nem illő ember szimbiózisban éljen, összefonódva, mint halak a szardíniás dobozban, mégis mindig megtalálják a módját, hogy elbeszéljenek egymás mellett és akarva-akaratlanul bántsák egymást? Feloldozást hozhat az önzetlen szeretet? Végül, de nem utolsósorban: ki mondja meg, hogy kik a normális emberek? Akik a társadalom szemében teszik a dolgukat, tolják a gyermekükbe a pénzt, a szívük azonban egy tátongó, fekete lyuk? Vagy a korán megesett édesanya, aki ismeri fia minden rezdülését? A különcködő tini vagy a birkacsordába betagozódó menő srác/csaj? Mitől lesz valaki normális… egyáltalán bizonyos sebeket hordozva lehet-e valaki teljességgel normális?

Nem tudnám megmondani mi a könyv titka, minden, amit fenn felvázoltam vagy igazából semmi, de az is lehet, hogy jó volt picit visszarepülni az időben és újra átélni a tini évek végét, húszas évek elejét. A lényeg, hogy beszippantott. Nem hiányoztak a dialógusok, a világmegváltó bölcsességek, egyszerűen csak követni akartam Marianne és Connell sorsát.

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155915888 · Fordította: Dudik Annamária Éva
4 hozzászólás
>!
csucsorka P
Sally Rooney: Normális emberek

Hű.
Két mérőben más olvasmány után kellett egy kis idő, hogy belerázódjak ebbe a történetbe.

De mivel ugyebár imádom a mélyre menő, hiteles, nem elbaltázott, nem tinit hülyére vevős kamaszokról szóló regényeket; meg azokat, amik finomkodás nélkül repítenek vissza oda, amikor én voltam 17 éves – és mivel ezeket mind teljesítette ez a könyv is, szinte nyert ügye volt nálam.

Bár a fordítás szerintem profi lett, lehet, hogy egy fokkal könnyebben vettem volna angolul. Például segített volna egy-egy „she” vagy „he” annak a kiderítésében, mikor ki van épp egymásba gabalyodva; vagy amikor bekezdések teltek el anélkül, hogy tudtam volna, kivel kezdődik egy-egy újabb fejezet. Az is nehezítette a dolgokat, hogy a párbeszédeknél nincs központozás. Ezt máshol se szeretem, iszonyú fárasztóvá teszi az olvasást.
Ezek sokat visszavettek az olvasásélményből és a tempómból, de azt, amiről ez a könyv szól, ahogyan ezeket a kérdéseket megközelíti és megfogalmazza, azt nagyon szerettem.

A „félreértések regénye”. Sokkal rövidebb lenne, ha a két szerelmes néha beszélgetett volna egymással az érzéseiről – de hát nem véletlen nem tették, és míg előfordulhat, hogy másokat halálra idegesítenek majd olvasás közben, én pont a szerencsétlenségük, a „félelemből mást hangosítok ki, mint amire igazán vágyom” és az ebből fakadó óriási kalamajkákkal és fájdalmakkal együtt borzasztóan megszerettem őket.

Ennek a könyvnek az olvasása egyáltalán nem lelkesített és határozottan nem került be a kedvenceim közé, de mégis szívből ajánlom mindenkinek, aki egy okos, modern, fiatalokról szóló regényre vágyna. Csak legyetek velük elnézőek! ♥

>!
pepege MP
Sally Rooney: Normális emberek

Amikor a szerelemről olvasunk, akarva-akaratlanul magával sodor minket a történet, belehelyezkedünk a főhősök életébe, azonosulunk velük, próbáljuk megérteni cselekedeteik mozgatórugóit, és úgy érezzük, csak a „happy end” adhat számunkra megnyugvást. A Normális emberekre ez még hatványozottabban igaz, hiszen olyan szerelemi történetről van szó, amelyre valóban igaz a fülszöveg szerinti „magasfeszültséggel teli” és „lesújtó” jelző.

Főhőseink végzős középiskolások egy vidéki, ír kisvárosban, mindketten okosak, jó esélyük van bejutni a dublini Trinity College-ba. Ám míg Connell általános népszerűségnek örvend az iskolában, sok barátja van, Marianne inkább visszahúzódó, magányos, szinte senkivel sem beszélget. Társadalmi helyzetük is meglehetősen különböző: Marianne családja tehetős, míg Connell édesanyja takarítással keresi meg a napi betevőjüket – munkaadója nem más, mint Marianne édesanyja. A munka végeztével mindig a fiú viszi haza az anyját, és az egyik ilyen alkalommal a két fiatal beszédbe elegyedik. Így kezdődik a barátságuk, amelyre inkább a „barátság extrákkal” címke aggatható. Ám Connell elkövet egy baklövést, és az őszt hiába kezdik ugyanazon az egyetemen, mivel bejutnak mindketten a Trinity-re, rövid időre elsodródnak egymástól.

A fővárosban fordul a kocka: Connellnek gondjai vannak a beilleszkedéssel, nem is nagyon jár el szórakozni, nem találja a helyét, csupán Neilre, a szobatársára számíthat. Egy házibuliban – ahová kivételesen meghívta egy csoporttársa – összefut Marianne-nel, akinek szintén felfordult a megszokott élete, csak éppen az ellenkező irányba: ő a társaság központja, szemmel láthatóan mindenki kedveli, és a külsején is meglátszik, hogy mennyire kivirult. Vajon mit kezdenek a fiatalok ezzel az új helyzettel, adnak-e újabb esélyt önmaguknak, illetve egymásnak? Túl tudnak-e lépni a hibáikon? Megannyi kérdés merül fel az olvasóban, Sally Rooney pedig különös érzékkel fokozza a kíváncsiságunkat.

Túl azon, hogy a könyv fizikai megjelenése igazán megnyerő (engem könnyen le lehet venni a lábamról ilyen egyszerű, letisztult borítóval), maga a regény is teljes egészében lekötötte a figyelmemet és megfelelt a várakozásaimnak. Ami leginkább megragadott benne, az a karakterábrázolás és a cselekményvezetés. Nagyon életszerű például, ahogyan Connell és Marianne között szinte mindvégig vibrál a levegő, a szerző végletekig tudja fokozni a feszültséget – könnyedén megragadja a fantáziánkat és egyszerűen nem engedi, hogy közömbösek maradjunk.

Bár szeretek különböző nemzetek irodalmával megismerkedni, eddig úgy alakult, hogy csak néhány ír regényt olvastam. Éppen ezért igazán hálás vagyok a 21. Század Kiadónak, hogy a Kult Könyvek sorozat darabjaként ezt a regényt is elhozta a magyar olvasóknak. Középiskola, végzős bál, az első szerelem, egyetemi felvételik – mind-mind olyan szituáció, amely a világ nagy részében jellemző a felnőttkor küszöbén álló fiatalokra. Sally Rooney regénye ettől függetlenül egyáltalán nem nevezhető tucatregénynek, méltán zsebelt be több díjat is, többek között még a MAN Booker-díjra is jelölték.

http://ekultura.hu/2019/07/20/sally-rooney-normalis-emberek

>!
Dominika_Petro
Sally Rooney: Normális emberek

Nagyon érdekes volt az egésznek a hangulata, nem erre számítottam.
Bevallom az eleje jobban tetszett, akkor még megvolt az a kis első szerelem érzés.. utána már kezdek eldurvulni a dolgok.
Ez a könyv két fiatalnak a küzdelmeit, kétségit és rossz döntéseit taglalja már már túl szívszorító (szinte kényelmetlen) módon.
Két ember mennyire tud függeni egymástól? Mennyire érzi azt, hogy csak a másikkal együtt lehet teljes az élete? mégis a másik fél lehet, hogy nem éppen jó hatással van rá…
Érdekes lélektani, romantikus regénynek mondanám ezt a könyvet. A háttér történet nem volt túlzottan kidolgozva, de ez már csak a vége felé volt kissé zavaró. Az utolsó pár oldal pedig nagy űrt hagyott bennem.
Nagyon tetszett, sokszor újra fogom még olvasni.

>!
cintiatekla P
Sally Rooney: Normális emberek

A Normális emberek elgondolkodtató, és egyben arcul csapó szöveg a mindennapi küzdelmekről, melyet Sally Rooney a se veled, se nélküled, de mégsem vagyunk kapcsolatban vívódáson keresztül mesél el. Kissé filozofikus hangulat kell hozzá, de úgy gondolom, hogy a fiataloknak és az idősebbeknek is tetszeni fog.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2019/07/sally-rooney-normali…


Népszerű idézetek

>!
Annamarie P

Arra mindig könnyű ürügyet találni, hogy miért ne tegyünk meg valamit.

198. oldal

2 hozzászólás
>!
Annamarie P

Szerintem a maga módján mindenki titokzatos, feleli.
Úgy értem, igazából soha nem ismerhetünk ki egy másik embert, meg ilyenek.

289. oldal

>!
robinson P

A külvilág úgy néz ki, mint egy rosszul beállított tévé.

213. oldal

>!
Málnika 

A körülményeket nem tudjuk megváltoztatni, de azt igen, ahogyan a körülményekre reagál.

246. oldal

>!
Kókuszka 

Marianne alig néhány hét múlva másokkal fog lakni, más élete lesz. Ő maga azonban nem lesz más. Ugyanaz az ember lesz, saját testébe zárva. Akárhová megy, ettől nem szabadul. Más hely, más emberek, mit számít az?

76. oldal

>!
Málnika 

Sőt inkább úgy érezte, mintha a személyisége saját magától függetlenül létezne, mintha mások véleménye formálná, nem pedig ő maga hozná létre.

82. oldal

>!
Málnika 

Így némi rálátása nyílik az igazi boldogságra, még ha olyan ablakon át is, amelyet ő maga nem tud kinyitni, de még csak bemászni sem tud rajta.

257. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Lehetséges lenne, hogy miközben olyan borzalmas dolgokat tesz vele, elhiszi, hogy szerelemből teszi?
Ennyire gonosz lenne a világ, hogy a szerelmet nem lehet megkülönböztetni a legegyértelműbb bántalmazástól és erőszaktól?

225-226. oldal, Öt hónappal később (XXI. század , 2019)

>!
robinson P

Fogták egymás kezét a takaró alatt, még álmukban is.

107. oldal

>!
Kókuszka 

Egy csomó iskolatársa hagyott üzenetet a falán, kiírták, mennyire hiányzik nekik. Mit csinálnak ezek, tűnődött Marianne, minek írnak egy halott Facebook-oldalára? Mit jelentenek bárkinek is ezek az üzenetek, a veszteségnek ezek a fennen hirdetett megnyilvánulásai? Mi a megfelelő etikett, ha megjelenik az idővonalukon? Támogató jelleggel lájkolni kell? Lejjebb kell görgetni valami jobbat keresve?

255-256. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Paulo Coelho: A Zahir
Sebastian Barry: Egy eltitkolt élet
Epres Szonja Lili: Éjszakánként furcsa hobbim lett 1.
Rados Virág: Bántalmazó házasság
Maeve Binchy: Változások éve
Massimo Diana: Szerelem a mesékben
Vaszary Gábor: Vigyázz, ha jön a nő
William Trevor: Balvégzet bolondjai
Colm Tóibín: Brooklyn