Fogság (Half Bad 1.) 80% 85 csillagozás

Sally Green egy fantasztikus világot épített fel, amelyben a boszorkányok az emberek (vagyis a könyvben Sutaként emlegetett, varázstalan emberi lények) között élnek, és két fajtájuk van: a Fehér, vagyis a jó, és a Fekete, vagyis a rossz boszorkányok. Egyetlen egy boszorkány van, aki félig fekete-félig fehér, ez pedig nem más, mint Nathan. Számomra nagyon izgalmas volt végigkövetni, hogy hogyan keresi az útját Nathan, hogyan latolgatja, hogy vajon melyik rész túlnyomóbb benne: a rossz vagy a jó. Nagyon szeretne jó lenni, de fél, hogy nem számít, ő mit akar, a gének döntenek majd.

Megdöbbentő és elképesztő, hogy mennyi mindenen kellett keresztülmennie Nathannek élete első 17 évében. A társadalom számkivetettjeként, páriaként lassan már a lakásból sem mozdulhat ki, nem érintkezhet másokkal, minden lépéséről tudnia kell a Tanácsnak. Állandóan figyelik, ellenőrizgetik, tesztelgetik. Félnek tőle. De hát ilyenek az emberek: félnek az ismeretlentől. Nathan története meghatott, a végletekig elkeserített, mert ráismertem benne egy rejtett igazságra, ami disztópiától, fantasytől függetlenül is érvényes nagy valóságra: hogy ha egy kicsit is különbözöl, ha kicsit is más vagy, az emberek elítélnek, máshogy néznek rád, a társadalom igyekszik kivetni magából.

A Byrn családot nagyon megszerettem, kivéve Jessicát. Arran és Deborah viszont nagyon nagyon pozitív szereplők, imádom őket. Örülök, hogy Nathan mellett állnak, és remélem, hogy a történet folytatásában még olvashatunk róluk.

Iszonyatosan jó, pörgős, kiválóan felépített ez a könyv, és már alig várom, hogy megjelenjen a folytatás, mert tűkön ülök!! Remélem, hogy meghoztam a kedvetek a Fogsághoz, mert iszonyú jó és ááá egyszerűen nem is tudok már mit mondani, annyira eluralkodtak rajtam a fangirl érzések. :)

http://mostjo.blogspot.hu/2015/05/sally-green-half-bad-…

A netflixes sorozat után rögtön rávetettem magam a könyvre és szerencsére eleve úgy álltam hozzá, hogy más lesz a kettő és valóban. Ami a bravúr, hogy a sorozat is jó és a könyv is jó a maga nemében.
A könyvben azt tetszett igazán, mennyire magával rántott Nathan karaktere, ő egy igazi főhős egy izgalmas világban és egy nagyon rossz rendszerben, küzd, menekül, döntéseket hoz, mindeközben fejlődik. Nagyon érdekes és sokszor szívszorító volt látni, hogy egy jószívű gyerekből mit neveltek ki a tőle rettegők – és pont emiatt a bánásmód miatt lesz Nathan egy kiválasztott, az ellenségük. Az írói stílus sem teljesen megszokott, váltakoznak a rövid és a hosszabb fejezetek, ide-oda ugrál az emlékek meg a jelen között, ebben az egyben nekem sokat segített a sorozat, hogy eleve láttam a kontextust. Negatívan hangozhat, hogy nincs olyan szépen megírva, mint egy Harry Potter, nem olyan letisztult patikamérleg, mint egy Éhezők viadala, de ezzel arra gondolok, hogy ez egy lendületes, nyers szöveg, pont olyan, mint Nathan.
A történet alakulása nekem végig izgalmas volt, a negatív szereplőket lángoló szívvel gyűlölöm és alig várom a folytatást. Csak kicsit hagyom ezt most ülepedni, mert tényleg sok mocsokságot művelnek Nathannel, édes drágám.
Sokféle boszorkányos sztorit olvastam, láttam már, ez valami jólesően új megközelítés.

Engem először borítója nyűgözött le, aztán a fülszövege is felkeltette az érdeklődésemet. Majdnem egy évig volt a kívánságlistámon, mikor karácsonyra végre megkaptam. Mi is mondhatnák, mikor megláttam, már tudtam, hogy szeretni fogom!

Ugyan sok negatív vélemény terjeng erről a könyvről, és mint tudniillik, a negatív vélemények általában többet nyomnak a latban, mint a pozitívak. Ez miatt kicsit én is félve álltam neki, sőt a könyv első két részét (a hatból) még untam is egy kicsit, így már majdnem biztosra vettem, hogy sajnos én is a negatív oldalra fogok kerülni. DE folytattam tovább, és egyszerűen letehetetlenné vált!

Úgy érzem, nekem pont azok a részek tetszettek a legjobban, amiket a legtöbb ember „semmilyennek” bélyegez meg. Tény és való, hogy a könyvben tényleg nagyon lassan halad előre a cselekmény, de egy szóval sem mondanám, hogy ez negatívum lenne. Mert lassan, és nem túl akció dúsan jutottunk el a végére, de mindig voltak fordulatok, mindig voltak izgalmak, amik előrébb lökték a történetet.

A végére már egyszerűen ragaszkodni kezdtem a karakterhez és a történethez. Sajnálom, hogy Magyarországon nem vált híresebbé a könyv, de én csak ajánlani tudom mindenkinek, aki kedvelő a mai korban játszódó boszorkányos történeteket.

Ha felveszed a ritmusát, fantasztikus lesz! Hamar folytatni fogom!

Nem tudom eléggé vállon veregetni a szerzőt ezért a világfelépítésért. Imádom a boszorkány témát, remekül beillesztette a mai világba. Szerettem, hogy megkérdőjeleződött a fehér=jó és a fekete=rossz felállás, elmosódnak a határok. Sally írásának stílusa lehengerelt. Erőteljes, mélyen átérezhető izgalmakkal, én egyszerűen faltam a sorokat megállíthatatlanul. Nem volt egy pillanatnyi szünet sem, unatkozásra nincs esély, sodor magával a történet. Vajon sikerül az apa-fia találkozó, és Marcus hajlandó segíteni Nathan-nek? Ez az, ami csak a legvégén derül ki… Szívből ajánlom fiú olvasóknak is, hiszen könnyen azonosulhatnak Nathan-el. Én mindenesetre körömrágósan türelmetlenül várom a következő részt, ami Vadság címmel hamarosan érkezik!
Bővebben a blogon: http://www.kellylupiolvas.com/2015/05/sally-green-half-…

Hé te!
Igen, te.
Van egy kis időd, hogy elmondjam, miért van szükséged erre a könyvre?
Hát persze, bébi, hasítsunk bele spoiler.
1. A főszereplő tökéletlen. Diszlexiás. Emiatt analfabéta. A szíve nagy. De ez senkit se érdekel. Átgondolja a döntéseit. Nem csinál ordító faspoilerságokat. Abból dolgozik, ami van – nem vállal be lehetetlent. Tökéletesen tisztában van a saját korlátaival. Ember.
2. Nemcsak a főszereplő él ám, hanem mindenki más is. Legyen fiatal, idős, ember, félvér vagy boszorkány, mindenki olyan módon van ábrázolva, hogy ha akarnék se tudnék belekötni. spoiler
3. A cselekmény nem bonyolult, de tele van jó fordulattal, ismeri a saját határait, nem akar egetrengető és világmegváltó magaslatokba törni. Viszont a saját határain belül úgy kimaxolja a történetet, hogy sok író tanulhatna belőle. LOGIKUS. Semmi nem történik feleslegesen, semmi miatt nem csóválod a fejed. Ha felhívhatnád az írót telefonon spoiler , nem kérdeznél rá semmire a történetszálakkal kapcsolatban, olyan tiszta, érthető és precízen felépített volt az egész.
4.Élethű lélekábrázolás. spoiler
5. Ez a sztori kegyetlen. Folyik vér. Sok. A karakterek testileg-lelkileg szenvednek. Sokat. Senkinek sem könnyű, spoiler
5. Nem emlékszem már, mikor voltam utoljára ennyire szerelmes főszereplőbe, spoiler
6. Bár ez a történetet szempontjából tökéletesen irreleváns, de… BORÍTÓPORNÓ. spoiler
7. Úgy izgultam végig ezt a sztorit, hogy majdnem megállt a szívem, srácok. De tényleg. Azt a kurspoiler. Nem hittem volna, hogy így dobálom majd az öt pontokat, de erre többet is adnék, ha lehetne.

Boszik és suták. Új világ, új megközelítés és nem is volt ez annyira rossz kezdés.
Ifjúsági, ezért ne is várj véres jeleneteket, vagy a világot mélyebben megismertető leírásokat.
Főszereplőnk a diszlexiás Nathan, aki szerencsétlenségére Feles azaz az anyja fehér, az apja pedig fekete boszorkány. Nincs belőle még egy a világon. Egyedi. Különleges. spoiler
A félelem sok mindenre készteti az embert. Elsősorban arra, hogy olyan dolgokat tegyen, amit soha nem tenne meg. A Fehérek pedig félnek, spoiler
Bírtam Natahnt, aki mindent megtesz, ahogy az élete ne legyen annyira nyomorult. Van benne kurázsi, no. Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik a története. spoiler

Hogy is mondjam csak, ez a könyv aztán tényleg ifjúsági volt. Persze szoktam ifjúsági történeteket olvasni, de ott azon túl, hogy tinédzserek a szereplők, máshogy nem nagyon jön elő ez a dolog. Ennél a könyvnél azonban mintha a stílus is olyan gyerekes lett volna. Nagyon rövid mondatok is szerepeltek benne, néhol csapongott, nem mindig tudtam követni, mikor ki beszél, vagy hogy mi történik. Igazából fogalmam sincs, miért kattantam rá erre a trilógiára, miért akartam mindenáron elkezdeni. Valerin, ne áltasd magad, nyilván a következő két köteten lévő LMBT címke tehet az egészről, nem? Igazából nem bántam meg. A borító nagyon érdekes, és a magyar cím is stimmel, de nekem az angol jobban tetszik, az valahogy sokatmondóbb.
A sztori sem annyira bonyolult, spoiler Nathan a tipikusan félreértett, elnyomott kis kiválasztott főszereplő. spoiler Nahát, ez aztán tipikus! Ami változatosságot hozott a történetbe, az spoiler A történet egyébként nem szól másról, mint hogy spoiler A kötet jelszava: Ne bízz senkiben!
Egyébként nem volt rossz, biztosan nem fogom itt abbahagyni. Kedvenc szereplőm természetesen spoiler Remélem hamarosan folytathatom.

Nagyon találó a könyv elején olvasható idézet, nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ilyen kemény lesz. Kínzás, zaklatás, diszkrimináció, kiközösítés, alapvető emberi jogok semmibevétele, volt itt minden. Nagyon várom, hogy Nathan mikor áll véres bosszút mindazért a sérelemért, amik őt érték. A fehérek szinte könyörögnek, hogy valaki jól móresre tanítsa őket, nagyon dühítő az egész helyzet. Nem vagyok vérszomjas, de nagyon remélem, hogy a főszereplő rövidesen igazságot szolgáltat magának és ezzel együtt másoknak is. Valakinek muszáj lesz, vagy kivágom az ablakon a könyvet. :D De nem tűnik egy happy endes sztorinak, szóval nem reménykedek túlzottan.
Nagyon egyedi a könyv, aminek nagyon örültem, még sosem olvastam hasonlót, nagyon tetszett. Bár amúgy sok minden nem történ benne, nem volt olyan eseménydús, de ezt nem is bántam, mert mesterien fokozta az írónő a feszültséget, de számomra a katarzis sajnos elmaradt, pedig nagyon vártam. Ezért nem került be a kedvencek közé, legalábbis még. Remélem Nathan és Gabriel még közelebb kerülnek egymáshoz, Annalise pedig hamar kikerül a képből.

Adott egy fiú, akiről eldöntötték, hogy mivel félig Fekete Boszorkány, így biztos alapvetően rossz is, mert a Fehér Boszorkányok ők „jók” és majd ők megmondják, hogy ki milyen jellemmel rendelkezik.
A Fehér Boszorkányok korlátozásokat vezetnek be, kínozzák és megölik azokat, akik nem tartják be a szabályaikat és mégis ők a „jók”?! Nathan próbál alkalmazkodni, de mivel Fekete egy része és az apja az egyik legnagyobb Fekete Boszorkány, így bármit csinálhat, sőt még büntetlenül bánthatják is. spoiler Sokszor összeszorult a torkom mikor olvastam, hogy mennyi minden történt vele az eddigi 17 éve alatt.
Nem is csodálkozom, hogy a Fekete Boszorkányok „rosszá” válnak, ahogy bánnak velük.
Kíváncsian várom Nathan további sorsának alakulást. spoiler

Nagyon izgalmas és varázslatos könyv volt, gyönyörű borítóval, meneküléssel és kérdésekkel, boszorkányokkal és rövid mondatokkal. Utóbbi a kezdetekkor kicsit kiakasztott, de csak hozzá kellett szoknom, és a vége felé már észre sem vettem. :D
A szereplők közül a Bryn család tagjai, Arran és Nathan álltak a legközelebb hozzám, illetve Gabrielt kedveltem meg, aki meglepően pozitívan érdekes volt. :) Annalise még kérdéses, ha a következő részben is szerepel, akkor adok neki egy új esélyt, ugyanis ez alkalommal nem igazán fogott meg.
Remélem a második könyv több meglepetést fog tartogatni, mert bár most sem unatkoztam, egy kicsit több titkolózást és találgatást el tudnék viselni. :)