A ​Hold legsötétebb oldala 99 csillagozás

Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Sally ​Gardner megdöbbentő regénye egy kegyetlen világban játszódik. Standish Treadwell – akinek különböző színűek a szemei, és diszlexiája miatt nem tud írni-olvasni sem – egyetlen barátjával, Hectorral átmászik a várost körülvevő fal túloldalára, és rájönnek, mit rejteget előlük az Anyaföld. Attól a pillanattól kezdve, hogy a két kamasz rájön egy óriási titokra, ami kapcsolatban van a Holdra szállással, az életük veszélybe kerül.
Száz nagyon rövid fejezet, tökéletesen egyedi elbeszélésmódban, mely szinte végighajszolja az olvasót a történeten, mert egyszerre izgalmas és sötét humorú, lakatlan és borzongtató, gyöngéd és elragadó. A Hold legsötétebb oldala eredeti és megindító történet, melyben a barátság és a bizalom az igazi fegyver.

Sally Gardner Londonban nőtt fel, ma is ott él. Gyerekként maga is megküzdött a diszlexiával, egészen 14 éves koráig nem tanult meg sem írni, sem olvasni. Ikrei születése után kezdett regényeket publikálni, melyek a mágikus és… (tovább)

Eredeti mű: Sally Gardner: Maggot Moon

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magasfeszültség könyvek

>!
Kolibri, Budapest, 2014
284 oldal · ISBN: 9786155450389 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Kolibri, Budapest, 2013
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155234576 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Julian Crouch

Kedvencelte 16

Most olvassa 6

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
csartak MP
Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Ezt a történetet mintha lassan pergő reményvesztett könnyekből és keserűségből írták volna meg, csak egyhuzamban lehet olvasni, nyomasztó, agyonvágja a hangulatot. Rövidek fejezetek, de minden szó a helyén van, nem is kell túlmagyarázni. Mert néha a kevés milyen sok tud lenni.. Egy kibarmolt világ szürke emberei között él Standish Treadwell. Ebben a beszabályzott világban nem könnyű színesnek lenni, nem lehet gondolkodni, mert feltűnő leszel, és aki feltűnő, azt kiradírozzák. A halál lebeg végig a gyermekkoron, a mindennapokon, a könyv lapjain. Nincs hát semmi remény, csak a végén villan fel valami, de annak meg mi az ára? Éppen ezért nincs megoldás sem. Ismét egy tanulság arról, hogy becsüljük meg azt, amink van.

5 hozzászólás
>!
ViraMors P
Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Standish Treadwell egy csupa birkákból álló, egyszínű, egyhangú, elnyomott világban él. Standish Treadwell-t az osztály hülyéjeként tartják számon, mert írni-olvasni nem tud, betűzni is alig, pedig már 15 éves. Ráadásul kilóg a normálisak közül felemás szemével, pedig ez az első szabály: ne lógj ki, ne mondj ellent, mert ha megteszed, eltűnsz, és akik tegnap melletted ültek, ma már a nevedre sem mernek emlékezni, nehogy holnap őket radírozzák ki az életből. Pedig Standish Treadwell egyáltalán nem olyan ostoba, mint amilyennek látszik. Írni nem tud, ezért sokkal jobban figyel arra, amit kimondanak, meghallja, ami elhangzik, gyűjti a szavakat. Képzelete szárnyal, megálmodja magának a bolygót, ahol mindenki vidám lehet, és egész évben van mit enni. A padláson repülő csészealjat épít újságpapírból és vasalódeszkahuzatból, képes a legőszintébb, megalkuvást nem ismerő barátságra, és ha a fejébe vesz valamit, abból nem enged.
Fájdalmasan keserű, mégis gyönyörű regény, egy elkeserítő, kicsinyes és hazug világban. Keresetlen egyszerűsége felér egy gyomrossal, tanulságos és sok tekintetben nagyon aktuális darab, amit bátran ajánlok akár tizenéveseknek, akár felnőtteknek.

>!
Boritek70 P
Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Húúú… nehezen rázódtam bele ebbe a történetbe, aztán volt, hogy azt kívántam, bárcsak ne rázódtam volna bele. Egy olyan gyerek szemével látjuk ezt a történetet, aki kilóg a sorból egy olyan világban, ahol nem szabad kilógni, ahol a testek és a gondolatok egyformasága teremti meg az uralkodó, testi és szellemi nyomorban tartó rendszer hamis biztonságérzetét. De mindig vannak, akik kilógnak, és elég erősek ahhoz, hogy fennmaradjon a remény…

>!
Roni_olvas
Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Sally Gardner regénye egészen különleges keveréke az ifjúsági irodalomnak, a történelmi regénynek, a fantasynek és a sci-finek… Az a fajta könyv, ami összetör belülről, darabokra szaggat, aztán szép lassan, lépésről lépésre haladva újra összerak. S mire elkészül a nagy mű – vagyis Te magad – addigra egészen másként látsz dolgokat, másként értelmezel, de legfőképpen máshogy értékelsz. Átformál és jobbá tesz. Ahogy egy igazán jó és értékes könyvhöz illik.
A történet velejét, a kiindulópontot maga a helyzet, a színhely, az alternatív valóság adja. Egyfajta különös keveréke a náci és sztálinista társadalomnak, egy párhuzamos világban – nem is olyan messze a miénktől. Ahol az emberi kegyetlenség, az árulás, a félelem, a nyomor mindennapos, ahol az emberek csupán bábjai az uralkodó hatalomnak, s a propaganda igyekszik elvakítani és átmosni valamennyi alattvaló tudatát. S ahol a Kormány azzal igyekszik bizonyítani az Anyaföld egyértelmű és vitathatatlan hatalmát, hogy elsőként leszáll a Holdra, és ráteszi a kezét a világűrre is.
A gyermeki látószögből, a naivitás burkán át lassan kibontakozó valóság, az információk fokozatos feltárása, a folyamatos feszültségfenntartás mesteri, a történelem valóságtartalmának, és a kamaszok minden korban, minden helyzetben megjelenő dilemmáinak megjelenítése és ötvözése igazán profi munka.
Az elbeszélés a diszlexiával küzdő Standish nyelvén keresztül finom, közvetlen és egyértelmű. Nélkülöz minden felesleges sallangot, itt nincs helye a lírai hangvételnek, sem a felesleges szócséplésnek. Tiszta és köznyelvi. A rövid fejezetek, a megfelelő nagyságú betűméret gyorsabb és könnyebb olvasást eredményez, igazán megkönnyítve minden ifjú olvasó számára az olvasást.

Összességében azt mondanám: ez egy minden bizonnyal egyedülálló könyv. Felejthetetlen és egy kicsit megfejthetetlen is. Minél többet gondolsz rá, annál több minden eszedbe jut általa. Újabb és újabb mondanivalókat vélsz felfedezni benne, újabb és újabb elgondolkodtató kérdést látsz megfogalmazódni általa.
Egy olyan történet, amely arra sarkall, hogy soha ne felejtsd el a múltat, s ennek tudatában tervezd a jövődet.
Egy olyan történet, amit mindenképpen olvasnod kell. S egy olyan történet, amelyről mindenképpen beszélned kell.

Bővebben, valamint a Holdra szállást érintő kételyekről a linkeknél olvashatsz!

2 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Az első gondolat, ami eszembe jut a könyv olvasása után, hogy ezt bizony minden kamasznak olvasnia kell, sőt a felnőtteknek sem ártana. A könyv szerkesztése egyedülálló, 100 rövid fejezetre van osztva, rajzokkal tűzdelve, ami egy külön történet (légy, patkány, egy üveg méreg és férgek szereplésével), de persze szorosan a könyv mondanivalójához tartozik. Ez a 100 fejezet, némelyik csak fél-egy oldal, egyszerűen arra sarkalja az olvasót, hogy ne hagyja félbe az olvasást, az oldalak pörögnek letehetetlenül.
Egy alternatív világban vagyunk, 1956-ban, ahol a társadalom leginkább a sztálinista világra emlékeztet, agymosó oktatással és propagandával. Az erőszak állandóan jelen van, folyamatos a katonai ellenőrzés, a tanárok némelyike élvezettel bünteti fizikai bántalmazással a tanulókat. Narrátorunk a 15 éves Standish Treadwell, aki többféle szempontból kilóg a társai közül, diszlexiás, nem tud írni és olvasni, ráadásul külsőségekben is eltér a szabványtól: egyik szeme kék, a másik barna.
Az Anyaföld célja meghódítani a Holdat, és katonai támaszpontot létesíteni a felszínén, hogy az ellenség felé támadást indíthassanak. Az emberek egy része azonban meg van győződve arról, hogy ez lehetetlen küldetés, földalatti ellenállási mozgalmat indítanak. Akik lelepleződnek, vagy csak a gyanú árnyéka is felmerül, azokat végleg eltüntetik, jobb esetben átnevelő táborba kerülnek, ami gyakorlatilag a lassú halál megfelelője.
Standish a nagyapjával él a Hetes Körzetben, szülei egy évvel ezelőtt „tűntek el”. Az iskolában folyamatosan szekálják, bánják a különbözősége miatt, ezért hatalmas változást hoz az életébe, amikor összebarátkozik a szomszédba költöző család fiával Hectorral. Együtt tervezik el, hogy űrhajót építenek és eljutnak a Juniperre, ahol végre békében szabadon élhetnek, félelem, éhezés és fájdalom nélkül. Hector tökéletesen elfogadja és megérti Standish-t, aki végre átélheti az igaz barátság érzését.
Amikor Hectort és családját elviszik, mert túl sokat tudnak a Hold küldetésről, Standish elhatározza, hogy megkeresi és megmenti a barátját, és megpróbálja leleplezni az egész hazugságot.
Az írónő megérdemli az elismerést, létrehozott egy olyan főhőst, aki teljesen más mint az átlag, mégis minden szava értelmet sugároz, szellemes, elgondolkodtató. Gazdag képzeletvilággal rendelkezik, és hiába becsülik alá az iskolában, intelligencia terén veri a többieket.
A másik nagy érdeme az írónőnek maga a történet, mert szerintem nincs olyan olvasó, akit ne érintene meg valamilyen szempontból. Elvarázsol, megrémít, ámulatba ejt és reménnyel tölt el egyszerre. A nyelvezet nagyon tetszett, gondolom ebben nagy érdeme van a fordítónak is, minden esetre tökéletesen hangzanak a mondatok, a káromkodás, csúnya szavak kellően tompítva vannak.
Remeknek tartom, hogy egyre több hasonló könyv jelenik meg ennek a korosztálynak, amiknek témája, mondanivalója elüt a megszokott, átlagos young adult történetektől. Kíváncsian várom a Kolibri Kiadó Magasfeszültség sorozatának további újdonságait.
Összességében ez egy olyan könyv, amit nemre való tekintet nélkül, szívből ajánlok a 12-99 éves korosztálynak, akiknek jelent valamit a családi kötelék, a szeretet, a barátság a bátorság, mindenképpen az újraolvasós polcon a helye.

1 hozzászólás
>!
Juci P
Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Egészen lebilincselő, a felnőtté válás felé terelgető ifjúsági könyv. Az jutott eszembe, mennyire jól érzékelteti, milyen lehetett az élet a náci Németországban vagy a Szovjetunió legsötétebb évtizedeiben, anélkül, hogy történelemlecke lenne, amit a gyerekek talán alapból eldobnak. (Talán lehet alternatív történelmi regénynek nevezni.) A rövidke fejezeteket kísérő rajzok pedig legalább olyan erős hátteret, töltetet adnak a szövegnek, mint pl. a Szólít a szörny illusztrációi. Voltaképpen itt is (mint az összes kedvenc ifjúsági regényemben, ha belegondolok) a halál egyik arcával kell szembenéznie a főszereplőnek, és ez gyerek- vagy kamasznézőpontból engem nagyon meg tud ragadni.
Sajnálom, hogy nem tudtam angolul hozzájutni, mert a fordításon is érződik az egyedi íz, a nyelvezet sajátossága (ennek része az is, hogy a főszereplő diszlexiás, és bizonyos szavakat rosszul ír/mond). Nagyon ajánlom mindenkinek.

>!
msglass P
Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Megrázó, súlyos, elgondolkodtató – elsőre ezek a jelzők jutnak eszembe róla. Előolvasást tartottam, mielőtt elajándékoztam, hogy meggyőződjek róla, vajon egy tizenkét éves fiúnak való-e. Nos, okosabb nem lettem ez ügyben, de egy csodás élménnyel gazdagabb mindenképpen. A téma komoly, nem is lehet ezt szerintem gyerekesen tálalni, nekem nagyon tetszettek a rövid fejezetek, a rejtélyek. Még az sem zavart, hogy néhány csavart előre sejtettem – néha úgy szeretném tudni, hogy ha mondjuk 15 évvel ezelőtt olvastam volna, akkor hogy reagálok. Felnőtt fejjel megrázott.

>!
Sicc
Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Egyáltalán nem erre számítottam. Sok kérdés maradt bennem. A megrázó a legjobb kifejezés rá.

4 hozzászólás
>!
Szécsi_Balázs
Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Egy világban, ahol a Holdraszállás lehetetlen, az Anyaföld, ez a végletekig kegyetlen diktatúra, megoldani látszik a problémát. Standish Treadwell, a Tökéletesek társadalmának perifériájára szorult „alsóbbrendű” gyermek felfedezi a tiltott kertet, ami rengeteg kérdést, titkot, és veszélyt rejt. Ahogy ez a két dolog egyre közelebb kerül egymáshoz, úgy bontakozik ki a 100 rövid fejezet során a diktatúra embertelensége, az agymosás hatékonysága, és az emberi lelemény nagysága.
A könyv maga nem volt rossz. A téma, amit bemutat, valóban elgondolkodtató (és sosem veszti el aktualitását…), viszont ha erről akarok olvasni, akkor inkább az Állatfarm-ot, vagy az 1984-et veszem le a polcról.

>!
Mandragoria
Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala

Egy ideig rajta volt a mágikus realizmus címke, igazából csak ezért figyeltem fel rá. Amikor megvettem, még akkor is ott volt, most már nem (GR-en sem hivatkoznak rá), a fülszövegben viszont van ilyesmi információ… Egy kicsit elbizonytalanodtam ugyan, hogy akkor ez vajon így is nekem való-e, de aztán végül nem hagytam ott csak emiatt.
Maga a könyv nagyon szép, és bár igen szellősen van nyomtatva, az illusztrációk jópofák és könnyen, gyorsan olvasható.
Hiába áll nagyon rövid fejezetekből, engem sajnos nem hajszolt végig és annyira nem is volt izgalmas meg érdekes, mint azt vártam a fülszövegből és az értékelésekből. Elvileg egy ifjúsági regény, a témája miatt viszont szerintem egyáltalán nem illik bele, felnőttebbekknek szólva pedig némileg kevés, már a megfogalmazás stílusa miatt is. Nem tudom, mindenképpen fura egy könyv.
Az elején nem nagyon tudtam, hogy hol vagyunk, mikor és miért, így zavart az a fajta el- és bezárt életmód, ahogy az emberek éltek és ahogy az iskolában viselkedniük kellett, aztán szép lassan körvonalazódni látszott egy alternatív történelmi környezet. A Szép új világ meg a többi lecsupaszított változata. De jó volt, mert egy egyedi vonásban eltért tőlük, mégpedig azzal, hogy a Holdra szállás teszi/tenné/tette volna meg az Anyaföldet legyőzhetetlen hatalommá. És ebből fakadt a bonyodalom, és emiatt mondják talán sci-finek, másra nem tudok gondolni, de még csak távolról sem az, de ez már spoiler. spoiler
Kicsit nehezen jutottunk el a problémáig, nagyon sokáig titkolta mindenki, pedig többen is tudtak róla és akkor szinte jelentéktelennek tűnt, csak éppen Standish-nek nem mondták el, aki viszont eltökélte, hogy tesz ellene, amikor végre megtudta.
Sokáig az életben való botladozásának lehetünk tanúi, ahogy szenved az iskolai megaláztatásoktól, mivel hogy nem oda való, és ahogy szenved attól, hogy mindenkit elveszített, aki a családja volt. Új barátja, Hector eltűnése teszi elszánttá, és az ő folytonos „jelenléte” buzdítja arra, hogy bonyolult tettét véghezvigye. spoiler
Aztán persze véghez viszi tervét és a lezárás olyan lesz, ami valójában elkerülhetetlen, mégis amolyan keserédes.
Tetszett ez a díszlet-dolog meg a környezet, de a barátság és a bizalom kérdése egy kicsit sokra, szájbarágósra sikerült nekem, több minden is többször ismétlésre került, amikor is nem haladtunk a cselekményben és itt-ott beékelt visszaemlékezések voltak, amik főleg az elején összezavartak, hogy mi történt régen, még régebben és mi van most, mi miből következik.
Ettől függetlenül ez mégsem egy tucatregény, hiába ismerjük már a hátteret. Kikapcsolódásnak, a sok „kötelezően vett” kihívásos olvasmányok után jó volt egy kis felüdülésnek.


Népszerű idézetek

>!
Roni_olvas

A hülyeség azt jelenti, hogy mindenki azt csinálja, amit mondanak neki.

106. oldal

>!
Algernon +SP

Nektek, az álmodozóknak
Akiket az iskolában semmibe vesznek
Akik sosem nyertek díjakat

Tiétek lesz a holnap.

Ajánlás

>!
csartak MP

A sebből egyre szivárgott a gyász, akármennyi „minden rendben lesz” gézzel tekertük is be.

159. oldal

>!
Roni_olvas

A váratlan, rémisztő halálnál jobban semmivel nem lehet az embereket nyugalomban, rendben tartani.

117. oldal

1 hozzászólás
>!
csartak MP

Mondom: egy kibarmolt rémálomba születtem. Csak a fejembe tudtam menekülni előle.

185. oldal

>!
Algernon +SP

– Vannak a síneken gondolkodók, és vagy te, Standish, szellő a képzelet parkjában.
Ezt elismételtem magamnak:
– És van Standish, akinek a képzelete szellő a parkban, nem is látja a padokat, csak azt, hogy nincs kutyaszar ott, ahol kutyaszarnak kéne lennie.

10. oldal

>!
Boritek70 P

Hiszem, hogy a legdrágább kincsünk a képzeletünk, és neked az van doszt.

148. oldal

>!
Nanaki

Sosem sírok. Mire jó a sírás? Nagypapa mondogatta, hogy ha elkezdene sírni, nem tudná abbahagyni, annyi a sírnivaló.

17. oldal

>!
Citrompor P

    Nagypapa azt suttogta a ricsaj alatt:
    – Várnunk kell sötétedésig.
Vártunk és vártunk, míg az éj ki nem szúrta a nap léggömbjét.

168. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

David Almond: Skellig
Terry Pratchett: Fantasztikus Maurícius és az ő tanult rágcsálói
Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma
Richard Adams: Gesztenye, a honalapító
Samantha Shannon: A Mímes Rend
Diana Wynne Jones: A trónörökös
Philip Reeve: Ragadozó városok
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Patrick Ness: Kés a Zajban
Frank Cottrell Boyce: Milliók