Erzsébet, ​a királynő 88% 58 csillagozás

II. Erzsébet nagy kedvencem és hősnőm, úgyhogy amint megjelent ez a könyv, olvasni szerettem volna. Kicsit elment az idő, mire kézbe vehettem, de jó volt a megérzésem, nekem való, élvezetes könyvet írt Sally Bedell Smith. Nagyon szimpatikus képet fest a királynőről, de az árnyoldalakat sem hallgatja el, úgyhogy nekem objektívnek tűnt. Minden részletre kiterjedően, roppant olvasmányosan, érdekesen ír a szerző, és találó a képválogatás is.

A királynő uralkodik, de nem kormányoz. Az alkotmányos monarchia lényegét II. Erzsébet királynő már hosszú-hosszú évtizedek óta testesíti meg a maga csendes, de határozott módján. Nagyon fiatalon került a trónra, viharos időszakokban kellett újraértelmeznie folyamatosan a királyság intézményét, hogy a nép érezze, értük dolgozik, nem csak felesleges kiadást jelent a számukra. És sikerült neki, a királyi család népszerűbb, mint valaha, pedig nagyon komoly mélypontokat kellett átvészelnie a Windsoroknak, de Erzsébet kötelességtudata és kedves, mégis minden körülmények között méltóságteljes viselkedése meghozta az eredményét. Ma már nem ő kerül a címlapokra, hanem az unokái – Vilmoséknál most jön a harmadik baba, Harry herceg is megnősül végre jövő májusban – , de a háttérből még mindig biztos kézzel irányítja az eseményeket ez a rendkívüli hölgy, akinek az élete úgy nyitott könyv, hogy a lényeges dolgokat sikerült megtartania magának. Mindig is nagy tisztelője voltam az uralkodónak, már megjelenésekor is megvettem és elolvastam ezt a könyvet, amely most, a The Crown 2. évada után újra eszembe jutott, és ismét sikerült rekordidő alatt letudnom a 600 oldalt, annyira olvasmányosan, mégsem felületesen írta meg a szerző a királynő nem hivatalos életrajzát. Akinek tetszett a The Crown, ezt a könyvet is szeretni fogja.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/12/19/konyvkritika_s…

Részletes, átfogó és olvasmányos. Szerintem ha valaki II.Erzsébetről szeretne olvasni, ez az egy kötet tökéletesen lefed minden vele kapcsolatos dolgot.

Micsoda életút. Különös, miért éppen augusztusban jutott eszembe végre elolvasni ezt a könyvet, amit évekkel ezelőtt vettem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy most sort kerítettem rá. A mai hírek után úgyis elolvastam volna.
Kevés embert csodálok és tisztelek, de a királynő méltóságával, kötelességtudatával, elkötelezettségével és a humorával kivívta örökké tartó csodálatomat.
Szomorú vagyok, hogy már nincs közöttünk. Ugyanazon a napon születtünk (április 21), ezen a napon mindig eszembe jutott, hogy osztozom a születésnapomon a királynővel.
Valóban úgy lett, ahogy a 21. születésnapi beszédében megígérte: haláláig szolgálta az országát és teljesítette a kötelességeit.
Így a második Erzsébet-kor végére: God save the queen, még így utoljára.

Egy monumentálisnak tűnő életrajz, amely sok esetben túlon túl részletes, míg máshol gyorsan haladnak az évek. Alapvetően nem tartom rossz szerkesztésnek, hogy a „közismertebb” események (Károly vagy Vilmos esküvője, Diana-Károly válás) nem lettek terjedelmesek, de azért hiányzott, hogy ezekről is megtudjak plusz információkat. A Reagen házaspárral való jó kapcsolat eddig nem volt előttem ismert, így izgalmas volt erről olvasni, ugyanúgy, mint ahogyan az egyes miniszterelnökkel való kapcsolatokról is. Néhány protokollesemény viszont indokolatlanul sok oldalon keresztül „folyt”, így időnként elég unalmassá vált az olvasás. Az is egyértelmű, hogy az írónőnek tényleges belső, személyes információi nem voltak a királynőről.

Volt egy elképzelésem arról, hogy milyen is lehetett II. Erzsébet. A könyv alapján szinte minden bejött. Elkötelezett, odaadó, mindemellett pedig humoros. Nagyon fiatalon került trónra, az évek alatt bebizonyította, hogy nőként is képes egy országot kormányozni. Imádta a lovakat, még 80 éves kora után is lovagolt. Voltak olyan részek, ahol hangosan nevettem. A könyv vége felé Károlyról, illetve Vilmosról és Katalinról is kapunk némi információt.
Összességében egy nagyon jól megszerkesztett könyv. Annak ellenére, hogy terjedelmes és nagyon nehéz, végig élveztem.

II. Erzsébet tiszteletreméltó „karriert” futott be, mindig is tiszteltem a kiállásáért, munkabirásáért, bölcsességéért és elkötelezettségéért.
(Hogy anyaként hogyan teljesitett, az már más tészta).
Ha valaki kiváncsi lenne az életére, ebben a terjedelmes műben mindent megtalál róla.

Nagy lendülettel fogtam a könyv olvasásába, de a felénél valahol elvesztettem az érdeklődésemet. A történelmi eseményeket taglaló részek érdekeltek, de addigra már annyi emberről volt szó (grófok, vikomtok, hercegek, személyzet), hogy egyszerűen nem érdekelt a többi és nekem lovas részek is unalmasak voltak ilyen mennyiségben. A királynőről egy rossz szó sincs a könyvben, míg Dianáról semmi jó sincs. A valóság valahol a kettő között lehet, de ezt már sosem tudhatjuk meg. A királyi csemeték is tehettek arról, hogy válással végződött a házasságuk, ők azonban védve vannak a könyvben és a valóságban is.

II. Erzsébet egy intézmény. Oly régóta uralkodik már, hogy a ma élő emberek többsége nem is látott mást a brit trónon, mint őt. Nagyon felkészült és komolyan veszi a feladatát, azonban hamar kiderül a könyvből, hogy feleségként és anyaként nem maradt ideje annyi családtagjaira. Nincsenek otthon a gyerekek szülinapjakor, olyan iskolába küldik Charles-t, ahol nem érzi jól magát, de nem baj, majd megedződik…
Sok érdekességet is tartalmaz a könyv, fényképeket, de nekem most túl hosszú volt.

Az életgrajzok nem a kedvenceim, igazán olvasni se szoktam őket. Ez a könyvete is csak egy szeminármunka miatt olvastam el. Elég jó darab, érdekes volt. Nem csak Erzsébet személyével foglakozik, de magával az egész Nemzetközösséggel és az Egyesült királyság sorsának alakulását is leírja és egy bizonyos szinten a miértekbe is betekentést nyújt.
Remek képet ad arról, hogy miért tisztalik Erzsébetet ennyire és miért olyan elismert nemzetzözi szinten is és mégis mit jelent ő a britanni és a nemzetkösösség számára. Néhány vicces történettel is gazdagodik a tudás tárunk, mint, hogy mennyit güriztek a miniszteretk és maga a királynő is azért, hogy bekerüljenek az, akkor ugyan még más nevű, EU-ba, hogy aztán jó pár évre az egészet a sutba vágják. A kis családi történetek is aranyosak. A kedvencem akkor is a Nemzetközösségben betöltött szerepe volt a legérdekesebb mivel erről elég ritkán hallunk. Érdekes könyv, rengetek forrásból dolgozik és próbál jó olvasmány lenni, hogy annak ellenére, hogy egy életrajz ne legyen unalmas és száraz. Ezt a támák és történeteke váltogatásával éri el illettve a különböző, vicces néha érdekesebb részletek betikintésével tesz lehetővé.

Vaskos, nagyon részletes könyv II. Erzsébetről, mégsem volt unalmas. Személy szerint nagyon érdekel a királyi család tagjainak élete, s a könyvből rengeteg részletet meg is tudhatunk az uralkodóról, mégis sokszor úgy éreztem, hogy a szerző kicsit elfogult a királynő irányában.