Apám ​beájulna 66% 132 csillagozás

Minden könyvértékelésemben nem csak magáról a könyvről írok, hanem a vele való találkozásomról, bevált vagy szertefoszlott előérzeteimről is, tehát egy kicsit magamról is.

A napokban Salinger szerzőre kerestem egy könyvlistában. Az amerikaira, de felbukkant egy magyar is. Ahogy utána néztem, ő Schallingerről „magyarosított” nevű író. Az „Apám beájulna” cím – könyvé? filmé? – a tudatalattiból rémlett évtizedes távlatban. No, lássuk csak! 16 éve adták ki, 17-18 éves csajok a főszereplői. A fülszöveg, első lapok után rögtön rájöttem, ez nem az én megszokott világom. Kiestem a komfortzónámból, hogy mindenkinek érthető legyen. De valami – tán a könnyed nyelvezet, innovatív igekötő használat – mégis megfogott benne. Belevágtam. Jött is vastagon a lány és nyál, csók és könny, hányás; pasizási fondorlatok; szar a gimi/magyartanár/matek stb. – szóval minden, ami a célcsoport olvasóközönsége számára vonzónak tűnhet. A narrátor főszereplő amúgy azért kapta a Szarka becenevet, mert korábban mindent leszarozott, és a kedves lánykákat névben is kicsinyítik.

A negyede körül volt egy szégyenkezős időszakom: te jó ég, ilyen könyvet olvasok? De azzal nyugtattam magam, hogy nem lehet mindenki atomfizikus, tekintsük kirándulásnak, megmártózásnak a molytenger eme eléggé zsúfolt, dús öblében.

A történet meglehetősen fordulatos. No és Szarka szerint is „…minden a szexről szól, miközben nem is, pedig de.” Értesülünk gondolati síkon igen sok válfajáról (variálva pozíciók tekintetében, szereplők számában és nemi összetételében), visszatérően szüzesség elvesztéséről. Nyilván dominál az alapváltozat, a klasszikus kétszereplős fiú-lány felállás és/vagy lefekvés. Explicit, a tüffentési folyamatot részletező leírás persze nincs, hiszen nem pornókönyv ez. Annál több az utalás, sejtetés, felmerülő lehetőségek verbális körüljárása. A nemiség mellett még több központi motívum is párhuzamosan végigvonul: pénzkeresés kemény munkával, röplabda, kapcsolat a szülőkkel (lásd cím), reklámszakmai elemek, vendégkör kritikai analízise a szolgáltatási szférában, nyelvtudás megléte vagy hiánya (csóktanilag és magyar, angol, héber, román, spanyol, német, olasz relációban is). Mindez szakadatlanul permutálva.

Változatos, szórakoztató olvasmány. Nekem helyenként túl sok benne a lelkizés, a kapcsolatok kuszasága, a női logika szerinti, taktikai alapú folyamatos szarkeverés, de mint írtam, ez nem az én világom.

Szép leányoknak látókör bővítő időtöltés, csúnyáknak főleg. Idősebbek is elkezdhetik.
A film? Majd, talán.

Valamelyik nap eszembe jutott, és ciki vagy sem, de kellemes nosztalgiával gondolok vissza rá, majd’15 évvel ezelőtti olvasmányként. A belőle készült film borzalmasan rossz, bár amikor először láttam, még a regényhez képest is korrektnek véltem (azóta persze több ordító hiba és idétlen helyet inkább már kínos).
A lényeg, hogy ezt a könyvet nem kell komolyan venni, és helyén kell kezelni. Hiszen egy olyan időszakban íródott és játszódik, ahol még nem volt okostelefon, bármikor előkapható internet, és a netkávézók is ritka madarak voltak, az egyetlen csetelési lehetőség pedig a chat.hu volt. Simán világgá lehetett menni anélkül, hogy a szüleink aggódtak volna, bár a repjegyvásárlási rész már akkor is sántított. Na szóval, ez a kétezres évek elejének terméke, és akkor, 17 évesen nekem nagyon jól esett. Most már csak azért nem merem újraolvasni, nehogy lerombolja bennem ezt a kellemes emléket.

Csúcs a nyelvezete, bár szerintem senki nem beszél így, de ide nagyon illett.

Könnyed olvasás, egy délutánra, vicces, ne túlmagyarázott és utazós könyv. Barátnőm ajánlotta, és nem csalódtam, tényleg jó volt. Az meg, hogy csak így random utazgatnak különösen tetszett. A „túl a barátságon” vonal a lányoknál nem tetszett, mert hát szívesebben látnám őket egy pasival, de a könyv nagyon jól bemutatta és még elfogadhatóvá is tette. A lezárása nagyon viccesre sikeredett és nagyon megfogott az is, hogy nem volt semelyik szálnak igazi lezárása, hanem inkább ilyen levegőben lógós lett. Nyári olvasmánynak ajánlatos!

Lehet hogy azért, mert úgy álltam neki az egész könyvnek hogy ez nagyon rossz lesz… Tudom tudom előítélet meg minden, de a hozzászólások olyanok voltak, hogy nem jó, ezért úgy is álltam neki, hogy na, nincs már más könyv álljunk neki.
EGYSZERŰEN IMÁDTAM! Nem értem az előttem szólókat! A nyelvezete egyszerűen isteni! Végre, végre, végre! Másfél nap alatt olvastam el, és még olvastam volna.. mindenki olvassa el! :)

Csökkenteni akartam az olvasatlan könyveim számát, meg egyúttal, ha lehet a könyveim számát is. Gondoltam, majd utálni fogom, és megszabadulhatok tőle.
Ehhez képest egész jól elvoltam vele. Nem mondom, hogy jó könyv, de olvasmányos és végig érdekelt, hogy mi lesz ezzel a két szerencsétlennel. Az itteni 61%-hoz mérve meg messze felülmúlta a várakozásaim!

Anno nagyon szerettem a filmet is, és a könyvet is többször olvastam már. Most kevésbé kötött le, de még így is gyorsan haladtam vele. Egy egyszerű, nyári, vicces történet. A szövegezését külön szerettem.

A filmet nagyon sokszor láttam, így örömmel olvastam el a könyvet. Nem csalódtam. Stílusa pedig igazán szerethető.

Valamiért ezt ilyen alapműnek tartottuk 14-15 évesen. Szerintem a nyelvezete miatt, én addig nem találkoztam olyan írással, ami legalább próbálja közelíteni az akkori tininyelvet, nemhogy még időnként el is találja (azóta sem nagyon egyébként [hozzátéve, hogy ez baromi nehéz írói feladat lehet <kivéve, ha tini írja a könyvet{de tudjuk, az meg másféle kockázatokkal jár}>]). Szóval menő volt. Meg fílinges is. :D
A sztori a sablonosnak mondható „ne agyald túl a dolgokat, csak kövesd az impulzusokat” alapvetés köré épül, emlékeim szerint azért kicsit megmutatva azt is, hogy ez milyen kockázatokkal járhat. Persze spoiler Könnyen, gyorsan olvasható, gördülékeny, fordulatos, igazi ifjúsági.
A film viszont nem nagyon érdemes említésre, ha valaki kíváncsi rá, szerintem inkább olvassa.

Én erre a könyvre azt mondanám, hogy a kép nem rossz, csak a keret nem stimmel.
Először nagyon furcsának találtam a könyv szürreális párbeszédeit és az idegen és szinte egyáltalán nem szimpatikus karaktereket, főleg a két főszereplőt. Aztán rájöttem, hogy ez a könyv tök jó, ha az ember nem veszi komolyan. Nem szabad komolyan venni az alárendelt, idióta, antifeminista karaktereket, a valótlan történéseket, pláne nem azt az idétlen eltúlzott szlengnyelvet, ami szerintem nem is beszéltek soha Magyarországon. Ha mindezeket betartot, garantáltam szórakoztatni fog a regény.