A ​régi Kína története I. 2 csillagozás

Salát Gergely: A régi Kína története I.

Kína történelmének összefoglalása a kezdektől 1911-ig a császárság bukásáig

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest, 2010
94 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632841328

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Konfuciusz · Lao-ce · Csin Si Huang-ti

Helyszínek népszerűség szerint

Kína


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Salát Gergely: A régi Kína története I.

Rövidsége ellenére ez a kötet egy nagyon tömör, tömény összefoglaló. Kevés oldalon szándékozik a szerző összesűríteni a kínai történelmet az őskortól szinte napjainkig. Ezt leszámítva érdekes és hasznos könyv lehet a kínai és a mongol kultúra, történelem iránt érdeklődőeknek.

Glavar>!
Salát Gergely: A régi Kína története I.

Rövid, érdekes, tartalmas összefoglalása a kínai történelemnek


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

A császárok utóneve névtabu alá esett, vagyis uralkodásuk alatt az uralkodók mingjében szereplő írásjegyeket tilos volt leírni; ugyanígy, a szülőtisztelő ember sosem írhatta le szülei utónevét.

Kapcsolódó szócikkek: név
Lunemorte P>!

Egy nagyon ősi elképzelés szerint a föld négyzet alakú, az ég pedig kerek. A föld négy sarka kilóg az ég alól, s ezeken a sötét területeken laknak a barbárok.

Lunemorte P>!

Meg kell jegyezni, hogy a „filozófia” szó használata a kínai tanításokra eléggé pontatlan. A kínai bölcsek, „filozófusok” nem a lét értelmét, a világ felépítését és a hasonló titkokat kutatták, hanem sokkal gyakorlatiasabbak voltak: többségükben arra kerestek választ, hogy itt, a Földön, milyen társadalmi rendszer, államszervezet és viselkedési normarendszer tudná biztosítani az emberek többségének békés életét és jólétét. A kínai filozófia tehát elsősorban társadalomés ekölcsfilozófia, néhány kevésbé ismert gondolkodót leszámítva nem foglalkozik logikával, s csak a buddhizmus megjelenése után fogalmaz meg metafizikai és ontológiai kérdéseket.

Kapcsolódó szócikkek: filozófia · Kína · metafizika
Lunemorte P>!

Ezért: aki vágytalan, a nagy titkot megfejtheti; de ha vágya van, csak a dolgokat szemlélheti. E kettő mögött közös csupán nevük más. Közösségük: csoda, s egyik csodától a a nagy titok kapuja.

Kapcsolódó szócikkek: Lao-ce · taoizmus
Lunemorte P>!

Egyszer régen Zhuang Zhou (Zhuangzi) azt álmondta, hogy ő pillangó, csapongó pillangó, amely szabadnak és boldognak érzi magát, s mit sem tud (Zhuang) Zhouról. Hirtelen azonban felébredt, és íme, ő volt az, a valóságos (Zhuang) Zhou. Most aztán nem tudom, vajon (Zhuang) Zhou álmodta-e, hogy pillangó, vagy talán a pillangó álmodja éppen, hogy ő (Zhuang) Zhou? Pedig (Zhuang) Zhou és a pillangó között biztosan van némi különbség. Íme, ezt nevezem a dolgok átalakulásának.

Lunemorte P>!

Az ideális társadalmat Konfuciusz a következőképpen képzelte el: az ország élén a bölcs uralkodó áll, aki jobbára nem rendeletekkel, hanem példamutatással, erényes viselkedéssel vezeti a népet; az alattvalók hűségesen követik az uralkodót és feljebbvalóikat; a társadalomban mindenkinek megvan a saját rögzített helye az azzal járó jogokkal és kötelességekkel, s ezt mindenki elfogadja, és tisztességesen végzi a dolgát; mindenki engedelmeskedik a feljebbvalójának, míg alárendeltjeit emberségesen, önkényeskedés nélkül kezeli; a hierarchikus felépítésű társadalomban mindenki a „szertartások” (li) szerint viselkedik a többiekkel szemben (ez azt jelenti, hogy minden társadalmi kapcsolatra vannak bizonyos meghatározott szabályok, „szertartások”, s ezektől nem szabad eltérni).

Kapcsolódó szócikkek: Konfuciusz
Lunemorte P>!

Konfuciusz az embereket két csoportra osztotta: „nemes emberekre” (junzi 君子) és „kis emberekre” (xiaoren 小人). Ez utóbbi a közönséges embereket jelenti, akik nem is törekednek arra, hogy erényesen éljenek. „Nemes ember” nem születés által lesz valakiből, hanem erényes viselkedéssel. Minden valamirevaló férfinak törekednie kell arra, hogy junzi, azaz erkölcsileg magasabb rendű ember váljék belőle. Ehhez az erényes viselkedésen, az ősi szokások (szertartások) követésén kívül rengeteg tanulás is szükséges. (A konfuciánus jellegű társadalmakban ma is nagy becsben tartják a tanulást, a tanult embereket.)

Kapcsolódó szócikkek: Konfuciusz
Lunemorte P>!

A történelem során valószínűleg mindig is léteztek nyelvjárások, az első nyelvjárási szótárt időszámításunk kezdete körül állították össze.

Lunemorte P>!

A kínai az ún. sino-tibeti nyelvcsaládba tartozik. A pontos kapcsolat a nyelvcsalád tagjai között még nincs feltárva, de az biztos, hogy a kínainak közeli nyelvrokonai nincsenek. A legközelebb a tibeti nyelv áll hozzá, s távoli kapcsolatban van a Burmában beszélt nyelvekkel. A közhiedelemmel ellentétben sem a japán, sem a koreai, sem a vietnami nem rokona a kínai nyelvnek, bár a történelem folyamán mindhárom nyelvbe számos kínai jövevényszó került, illetve mindhárom országnak hosszabb-rövidebb ideig a kínai volt hivatalos írott nyelve.

Kapcsolódó szócikkek: kínai nyelv
Lunemorte P>!

A neokonfuciánusok arra törekedtek, hogy a konfuciánus eszméket alkalmazhatóvá tegyék a modern világra, illetve arra, hogy az addig szinte teljesen evilági jellegű konfucianizmust ötvözzék bizonyos ontológiai, metafizikai, természetfeletti elemekkel, ezzel – a rivális taoizmushoz és buddhizmushoz hasonlóan – kielégítsék az emberek transzcendencia iránti igényeit is. Ennek az új elvárásnak a szellemében Zhu Xi újraértelmezte a konfuciánus klasszikusokat, s ezzel összefoglalta és rögzítette a neokonfuciánus tanításokat.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ecsedy Ildikó: Kínai császárok és alattvalók
Polonyi Péter: Kína rövid története
Jacques Gernet: A kínai civilizáció története
Raymond Dawson: A kínai civilizáció világa
Ann Paludan: Kínai császárok krónikája
Weina Dai Randel: Hold a palotában
Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné
François Trassard (szerk.): Magánélet a kínai császárok korában
Wang Xuejun (szerk.): A selyemút története
Jordán Gyula: Kína XX. századi története