Zariffa 82% 27 csillagozás

Egy Tripoliban, a II. VH-t követő és megelőző pár évben játszódó rövid történet egy zsidó lányról. Bevallom: ennyi volt, ami miatt kézbe vettem. A szerelmi szál engem annyira nem érdekel, de itt a könyvben azért elég lényeges, merthogy ez a beszámoló a lányka afféle utólag rögzített kedves naplócskája. Lányka, mert 8-9 éves talán, mikor kezdődik, aztán 15 múlt, mikor egy iszonyú öreg úriember, a leggazdagabb zsidó család kb. 35 éves fiacskája szemet vet rá, majd el is veszi. No hát kérem, vissza is kapjuk a butácska, tanulatlan tini nyafogását… Engem ez nagyon zavart, annak ellenére, hogy a történet, az eseménysor, amit elmond még érdekes is lehetne, no meg a gettóbeli zsidók és a gazdag elit életvitelbeli különbségei. Pogrom és menekülés, ellenállás és lázadás… No meg az illatszerüzlet, mint a hétköznapok színhelye. Mondom: szerintem a nyelvezet nagyon nincs eltalálva, a sok unalmas, érzelgős ismétléssel engem kifejezetten untatott – ez számomra csak egy közepes, felejthető valami.

A fülszöveg elég becsapós és ráadásul vegyesek az érzéseim. Szerintem jobban is ki lehetett volna dolgozni a könyvet, a karakterek se lettek a szívem csücskei. Többször kicsit vontatott is volt, de kellett egy Z betű az ABC-s kihívásra xD, ezért választottam őt. Fogalmam sincs, hogy milyen apró kapcsán vettem én ezt meg, vagy kaptam, de nem az én könyvem határozottan.
Az elején a túl sok leírás, az alig történés egyfolytában ásításra késztetett, néha percekre el is aludtam olykor a könyv felett. Aztán a vége felé valahogy megjött a fülszöveg szerinti idézet, megtörtént a csoda és tanúi lehettünk egy szerelem lassú teljesülésének. Biztos az volt a baj, hogy kényszerből olvastam, egy kihívás teljesítése végett, és ez rosszat tett a könyvnek és nekem is. Elég kis vékonyka, szóval szánom-bánom bűnöm, de ez az Ulpi könyv se az én olvasási repertoárom éke…

Más, mint a többi Salamon Pál könyv, de ez nem baj. Nagyon tetszett. Zariffa nehéz sorsú lány, de keményen küzd, hogy önmaga és családja sorsán valamit javítson. Talpraesett, szerencsés lány. A fülszöveg alapján sokkal szerelmesebb könyvre számítottam, aztán persze nem maradt el a nagy találkozás sem, csak később történt meg, mint én azt gondoltam. Az idős ember kifejezés szerintem nagyon erős túlzás, persze a korkülönbség nem kevés, de akkor is.

Meseszép igaz történet a szeretetről, a szerelemről. Salamon Pál szépirodalmi igényességgel meséli el Zariffa történetét.

Nagyon tetszett, nem tudtam letenni! Biztos, hogy fogok még olvasni Salamon Pál könyveket.

Könnyen olvasható, szép történet. Kisebb-nagyobb döccenőkkel és elég lassan jutunk el a szerelmi történetig, aztán hirtelen vége is szakad a mesének. Különleges világba kalauzol el a szerző, a gondolatoknak sincs híján, ezért érdeklődéssel olvastam. Ennél azért sokkal jobb regényeket tud írni Salamon Pál, és remélem, még fog is.

Ez a könyv több, mint egy szerelmi történet. Nekem talán fontosabb is, hogy tanúi lehetünk egy kislány felnőtté érésének. Meghatározó a helyszín, Libanon, a történelem, a vallási hovatartozás és mindez Salamon Pál gyönyörűen fogalmazott egyszerű, de mély tartalmú mondataival.

Rögtön a Sorel ház után olvasva kicsit talán csalódás, de egyébként egy kedves, szép történet, szeretetről, elfogadásról, szerelemről, szenvedésről, barátságról, világok közti áthidalható és áthidalhatalan szakadékról.

Engem annyira nem fogott meg. Unalmasnak találtam az elejét, később kezdett érdekelni is a lány sorsa, de annyira mégsem élveztem. A Sorel ház ezerszer jobban tetszett. Lehet, hogy most nem voltam olyan hangulatban, hogy átéljem a történetet.

Hosszú felvezetés után a könyv háromnegyedénél egy szerelem kibontakozása, majd elmegy velük a hajó…
bahhhh
Ez nem is lenne baj, csak már megint nem ezt ígérte a fülszöveg.
Négy csillagot kap, de csak a könyv háromnegyede miatt. A szerelmi szálról és az utcai harcokról jobb inkább nem is beszélni…