Volt ​időnk 2 csillagozás

Apám könyve
Sajó László: Volt időnk

Ott állt a Pobjeda, a lefüggönyözött ávós kocsi. A járda felőli oldalán két ávós hanyagul nekidőlve várt. Az egyik megszólalt: – Maga a Sajó László? Aztán miért nem voltunk mi Egerben, a főiskolán, felvételizni, mi?! – Én a Színművészeti Főiskolára felvételiztem, oda is jelentkeztem. – Az minket nem érdekel. Elmegy Egerbe. Két hét múlva jövünk! Jelenti nekünk, hogy megvolt a felvételi. Másnap Egerben voltam.

Tehát tulajdonképpen az ávónak köszönhetem, hogy vagyok… Apám itt ismerte meg anyámat. Egerben találkoznak a betelepített Duna-menti római katolikus és Rajna-vidéki református németek leszármazottai. Messziről jöttek, sok idő eltelt, míg…

>!
L'Harmattan, Budapest, 2019
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634145349

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Sajó László: Volt időnk

Milyen praktikus, ha az embert (íróembert) pont úgy hívják, mint az apját! Egy füst név alatt kiadhatja kettőjük művét.
Az első 25 oldalon azt hittem, valamiféle helytörténeti-történeti dokumentumkötetbe csöppentem. Szeretem persze azokat is, de itt azért másra számítottam. Aztán elkezdődik az apa által megírt élettörténet, a fiú rövidebb-hosszabb kommentálásaival. Helyenként pontosít, magyaráz, néhol megszólal a párhuzamosan történteket, vagy épp a folytatást, a jövőt ismerő hangja (ha tudta volna, mi lesz x év múlva!). Helyenként beszúrja azt, amit az apja nem tudott, vagy esetleg nem akart megírni. Az ő felnőtt életét érintő, szűkszavú apai mondatokat néhol javítja. Ahogy nő a fiú a történetben, egyre többször ő maga szólal meg, mint visszaemlékező. A könyv második felétől pedig a krónikás szerepét már főként ő tölti be. Leírja saját élete történetét, buktatóit, fordulóit.
Mint az író kortársa (és kicsit sorstársa is, lévén vidéki városban felnőtt kétoldali pedagógusgyerek…), rengeteget nosztalgiáztam a könyvet olvasva. Mert ha természetesen semmi sem volt ugyanolyan (egyébként soha, semmi se ugyanolyan), de rengeteg volt a hasonló gyerek- és ifjúkori emlékem. Azok az –akármilyen – ötvenes-hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek! :)
A könyv elején a kötelesség segített át, később a kíváncsiság vitt tovább. És egyre jobban és jobban tetszett. Nem tudom, nem is akarom behatárolni, meghatározni, mi ez – családtörténet, egy korszak története, önéletírás, önvallomás, vagy ön- és családvallomás. De tény, hogy a két Sajó László nagyon jól összedolgozott. Az ifjabb Sajó szerencsés, hogy ilyen apai örökség került a keze közé. Keveseknek adatik meg, hogy írásos (pláne jól megírt) családtörténetet folytathat és dolgozhat fel.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tobak Tibor: Pumák földön-égen
Nádas Péter: Világló részletek
Robert Capa: Kissé elmosódva
Tobak Tibor: Pumák és a többiek
Bognár Irma: „Adjanak hálát a sorsnak…”
Tóth Ágnes: A halál katlanában
Hegedüs Géza: Az emberi méltóság
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Tüzes cipőben
Tóth Ágnes: Dokumentumok a magyarországi németek történetéhez 1944–1953 / Quellen zur Geschichte der Deutschen in Ungarn 1944–1953
Kálmándi Papp László: Svábok a paradicsomban