Írottkő 6 csillagozás

Sajó László: Írottkő

Tegnap ​megvolt a búcsúest is. Eleinte a vezetőség is ott volt de aztán elmentek és mi késő éjjelig fennmaradtunk. A nagyfiúk vettek tojáslikőrt és azt ittak. Én is ittam de nem éreztem semmit. Szerintem a többiek se de azért nagyon jókedvünk volt. Mi hárman fiúk ahogy a többiek mondták: a „Botlábuak klubja” közkívánatra előadtuk amit a kultúrműsorban táncoltunk. Direkt még rosszabbul táncoltunk. A többiek nevettek. Ők is előadták a saját műsorszámukat. A versmondó is direkt tévesztette el pedig eltudta volna mondani. Az énekkar egyszerre énekelte a különböző úttörő dalokat. Mindenki mást énekelt jó hangosan hogy túlénekelje a másikat. Volt „Mint a mókus fenn a fán” "Pajtás daloljunk szép magyar hazánkról" „Harsan a kürtszó úttörő” "Lenn hol a tölgyek" „Hegyek völgyek között” "Sej haj száll az ének" „Zengjük a dalt üde mámoros ajakkal” de egyiket se lehetett érteni a másiktól. A hasunkat fogtuk a nevetéstől. Tánc is volt. Én nem táncoltam a csillebérci lánnyal akivel tetszünk… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
L'Harmattan, Budapest, 2009
148 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632361864

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Kőszeg


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

latinta P>!
Sajó László: Írottkő

    Kollégámtól kaptam kölcsön ezt a sajátságos napló- és levélregényt.
(Ő annak idején együtt focizott az írójával, s igen tehetséges futballistának (is) tartotta/tartja. De nemcsak ő, hanem Gazdag József is, lásd: https://moly.hu/karcok/777043.)

    A szándékoltan – a mondatközi írásjeleket végig mellőzve, valamint néhány súlyos és durva helyesírási – hibával megírt szöveg azáltal is hitelessé teszi ezt a fikciót, miszerint a szerző egy tíz-tizenegy éves (fér)fiú.

    Érdekes világot tár az olvasó elé ez a fajta lát(tat)ásmód: a saját történetének cselekményidejét, 1966-ot (ne feledjük: 1956+10 év!) veti össze az olvasmányában megidézett, néven egyszer sem nevezett főszereplő diák cselekményidejével a – talán véletlenszerű – helyszínazonosság alapján. És bár maga hivatkozik arra, hogy nem neki való az a regény spoiler, mégiscsak különössé tud válni az összehasonlít(gat)ásnak köszönhetően előálló többszörösen előforduló történelmi párhuzam.

    Jó kis könyv ez, még a tipográfiája is nyújtott izgalmakat. A naplórészek nyomtatott betűit a levelek kézírást utánzó karakterei váltják, s akad az intézményből küldött hivatalos értesítők számára egy harmadikfajta íráskép is: az írógépen előállított szöveg.

    (Most már csak a kollégámnak kell még egyszer megköszönnöm.)

Párduc50 P>!
Sajó László: Írottkő

Nagy meglepetést tartogatott számomra ez a könyv. A címe miatt kiválasztottam, mert azt hittem, hogy valamiféle leírást, túrákat kapok az Írottkőhöz. Ehhez képest……
Egy 10-11 éves kisfiú életét követhetjük nyomon az 1966-os évben, saját naplójegyzetei és szüleinek írt levelei alapján.
Az írás alapján kirajzolódik a kor, melynek én is részese voltam (még egy iskolába is járhattunk volna, mert mikor Ő nyolcadikos lett, én akkor mentem elsőbe). Nagyon jó volt az írás alapján felidézni saját gyermekkoromat, mely nagyon hasonló politikai-gazdasági környezetben telt, mint a szerzőé. Bár én nem jártam intézetben, de ott is csak gyerekek éltek, akik hasonlóan szórakoztak-játszottak-éltek, mint anno én. Az intézeti életből pedig lépten-nyomon beugrottak katonaélmények is :-). A végén sajnáltam, hogy befejezte!
Az értékelésnél kicsit elfogult voltam a kor miatt, de minden, velem egykorú (+-10 év) egykori gyereknek nagyon ajánlom!

7 hozzászólás
kata__>!
Sajó László: Írottkő

Szabálytalan életrajztöredéknek nevezném.
Egy kisfiú emlékkönyvet kap a tizedik születésnapjára. De nem akarja, hogy mások írjanak bele, csak ő akar beleírni. 1966-ban járunk egyébként, volt egy szabadságharc, amiről otthon a szülők nem szívesen beszélnek, csak mondogatják, hogy majd az iskolában megtanulod vagy viccesnek szánt, de érthetetlen megjegyzéseket tesznek, mint például Tibi bácsi leverte a vörös csillagot, a vörös csillag meg a forradalmat.
Kisdobosnak kell lenni, aztán úttörőnek és a fiú titokban nem érti az egész mikéntjét, de itt él, mint sokan mások, hát itt is kell felnőnie. Talán előbb, mint gondolja, hiszen internátusba kerül Kőszegre, hogy javítsanak a beszédén. A kezébe kerül az Iskola a határon, és gyorsan rádöbben, hogy ugyanott játszódik, ahol ő is tanul, ezután pedig rendszeresen összehasonlítja saját tapasztalatait a regénnyel. Az írásban magára talál, kompenzálni tudja szavai szaggatottságát. (Vesszőket sem használ soha.) És tanul, tapasztal, fejlődik. A helyzet szomorúságát humorral oldja.
Néhány számomra (!) érdektelen bekezdést leszámítva alapos korrajz. Miatta nekiállok Sajó verseket olvasni.

csacsiga>!
Sajó László: Írottkő

Nagyon ellentétes érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban. Néhol megmosolyogtatott a felismerés, mennyire tényleg így gondolkodnak a gyerekek, néhol egyszerűen nem tudtam hova tenni. Összességében nem volt rossz, kissé talán puritán, de minden bejegyzés és levél büdös életszagú. De a végére sem éreztem úgy, hogy megismertem a gyerek Sajót, tényleg csak egy kiragadott év volt a nehéz gyerekkorból.

Mindenesetre én inkébb maradok a verseinél. (:


Népszerű idézetek

kata__>!

Csak csendben lehet beszélgetni hogy ne mondják ránk hogy mi magyarok nem tudunk viselkedni. Más nemzetek csikorogtatják a széket és hangosan beszélgetnek. Nem hallatszott hogy mi csendben vagyunk.

92. oldal, 41-9

kata__>!

Ha a kisboltba küldtek mert a boltban nem volt kenyér az utcán gyakoroltam. – Kérek két kiló kenyeret. Ezeket tudtam a legnehezebben mondani. Meg a t és p betűseket. A kisboltban sokan voltak. Az ujjammal mutattam, hogy kettő. Azt hitték két kenyeret kérek. Nagynehezen kimondtam hogy egy kétkilósat. Mindig zsemlét veszek nem kiflit mert azt ki tudom mondani. Öt deka élesztő helyett hat dekát kérek persze kinevetnek. – Hatot? Miért pont hatot? Elhatároztam a boltból lopok medveszíjat. Ki van rakva a forgópolcra közel a pénztárhoz mert biztos sokan lopják. Nekem meg ideadja a pénztáros néni amit a tolvajoktól elvett. Sokáig nem mertem de aztán loptam egyet. Nem vették észre. Vagy csak úgy tesznek hogy nem látják hogy lopok. Úgy csináltam hogy észrevegye a pénztáros néni. – Add csak ide amit eltettél – mondta. – Tudod hogy úgyis adok. Eltette amit loptam és adott egy másikat. Nem mondott meg otthon. Most is kapok tőle medveszíjat. Jobb lett volna ha megmond.

37. oldal, A báró fia

kata__>!

– Mért nem köszönsz? – kérdezik otthon. – Már többen mondták hogy nem köszönsz. Zoli bácsi és Toncsi bácsi is szólt. – Én köszönök – válaszoltam. – Akkor hazudnak? – kérdezte apu. – Mindenki hazudik csak te nem! Nem mondtam nekik hogy én akarok köszönni. Már amikor meglátom az ismerőst akkor elkezdek készülni a köszönésre. De amire egymás mellé érünk nem jön ki hang a torkomon és amikor köszönök már nem hallja mert már messze van. Ezért hamarabb köszönök amikor még nem ér mellém de ezt se hallja. Megpróbáltam hogy halkan mondogattam: – Jó napot kívánok! Kezétcsókolom! De amikor egymás mellé érünk nem mondom hangosan. Ezért most azt mondom: – Csókolom! Pedig ezt utálom. A lányok köszönnek így fiúk nem főleg nem férfiaknak. De rövid volt és ezt még viszonylag ki tudtam mondani. Otthon is megnyugodtak.

38. oldal, A báró fia

latinta P>!

Bementem a belső szobába az igazgatóiba. Egy fakózöld dívány mellett nagy világvevő rádió állt. Rajta fehér lemezjátszó. Bekapcsoltam a rádiót ami világított. Nyomogattam a kis fehér billentyűket és tekergettem oldalán az állomáskeresőt. De a rádió nem szólt. Olvastam a városokat: Bruxelles Roma Moskau London… Hasrafeküdtem a díványon. Jó szaga volt. A kisasztalon a piros és barna csíkos terítőn lemezek szétdobálva. Nemrég hallgathatták őket.A rádió fényénél olvastam a címeket: MONDD MEG HA KELLEK MA HEGYEKKEL TUDNÉK LABDÁZNI 5th AVENUE TWIST RITMUS „1963” BEATNIK FLY TÁSKARÁDIÓ TE SZERESS LEGALÁBB POUPÉE DE CIRE POUPÉE DE SON. Sokáig ültem itt a sötétben csak a rádió és zöld varázsszeme világított. Érdekes egyáltalán nem féltem hogy bejön valaki pedig járkáltak kint. Az ablak mellett volt a bejárat s ha bement vagy kijött valaki még sokáig rezgett utána a vas lábtörlő.

28-29. oldal, A báró fia (L'Harmattan, 2009)

latinta P>!

A várban mi is voltunk és ismerem a történetét. Azt én se értettem hogy mért védték a várat amikor a törökök már kifelé mentek az országból és a törökök egyáltalán mért támadták meg mért nem mentek egyenesen Bécsbe. Talán féltek hogy hátbatámadják őket de a várvédők ahhoz kevesen voltak. A várat viszont ennyien is megtudták védeni. Nem értek a katonasághoz remélem nem is leszek. Mondták nekünk hogy a kereszténységet és Európát védték. Ezek szerint ott kezdődött és még most is ott kezdődik Európa a határon túl.

129. oldal, 41-12 (L'Harmattan, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Európa · Kőszeg
latinta P>!

Nyáron nem tudtam kiolvasni a könyvet de apu elintézte hogy nálam maradhasson. Azt mondták a Községi Könyvtárban hogy egész év végéig nálam lehet. Most járok a „Harmadik rész”-nél ami az utolsó fejezet. Elég lassan olvasom hogy értsem mert nem ilyen korú gyereknek való bár akikről szól velem egyidősek. Mindig kiváncsi vagyok hogy mi fog történni.

108. oldal, 41-12 (L'Harmattan, 2009)

latinta P>!

1966 március 5-dike van. Tegnap voltam 10 éves. Ebből az alkalomból kaptam ezt az Emlékkönyvet amibe most írok. Kis lakattal lehet lezárni. A lakathoz két kulcs van.

9. oldal, A báró fia (L'Harmattan, 2009)

kata__>!

Részt vettünk a „Barátság Úttörőgyakorlaton” és az „Úttörőfelvonuláson”. A kettő között az a különbség, hogy a felvonuláson többen voltunk. Lehet hogy az úttörőgyakorlat nem is volt kötelező. De minket mindenhova küldenek a vezetők akkor is ha ők nem jönnek. Még jó hogy a Kisdobosok (itt úgy mondják: Jungpionier) Fesztiváljára nem kell mennünk. Holnap itt is „Gyere velünk csináld velünk csináld jobban” lesz. „Menjenek a vezetők ők biztos jobban csinálják mint mi”. De ezt csak a dunaújvárosi fiúnak mondtam lefekvés előtt és sokáig röhögtünk.
Megnéztük a „Vietnam harcol és győz” és „A szocializmus védelme erős kezekben van” című kiállítást és persze „A lenini álmok valóra válnak” címűt is. Bár már az én álmom válna valóra és utaznánk haza.

97. oldal, 41-9

kata__>!

Esténként a különböző nemzetek adnak kultúrműsort az erdei színpadon. Minden műsor előtt tapsolunk és kiabáljuk: „Fríden Frojndcsáft Szolidáritét!” Mi a kultúrműsort nem a finnekkel adtuk hanem egyedül. A szavaló belezavarodott a versbe hiába ő volt az országos szavalóverseny győztese. Tapsoltak mert azt hitték vége de ő folytatta. Aztán megint eltévesztette és elhallgatott. Megint tapsoltak. A vezető pajtás szólt neki hogy hajoljon meg. Pedig még nem is volt vége. Amikor hátrajött mondtuk neki hogy bármit mondhatott volna. Pl. „Milyen szép időnk van” "Menjenek a fenébe". Volt aki durvábbat is mondott. Halandzsázhatott volna ezek úgyse értik. A vezetőség meg nem számít ők még meg is dicsérték volna hogy hogy feltalálta magát. Táncolni is kellett volna. – Tőlünk ezt elvárják – mondta a vezető. De kiderült hogy népi táncosok nincsenek köztünk. – Erre legközelebb gondolni kell – mondta a vezető pajtás. Aki nem szerepelt annak táncolni kellett. Nekem is hiába voltam benne az énekkarban. A dunaújvárosi sakkbajnok és az országos matematika verseny győztese is táncolt. El lehet képzelni mit műveltünk. Főleg mi fiúk. A vezető pajtás azt hitte direkt csináljuk és ordított velünk. Azt mondta hogy hazazavar bennünket. Én már úgyis menni akartam szerintem a többiek is. Ehelyett táncolni kellett és közben énekelni: „Hej igazítsad jól a lábad.” Meg hogy „Lefelé folyik a Tisza nem folyik az többé vissza.” Sokat gyakoroltuk de nem sok sikerrel. A többiek hátul alig tudták visszafojtani a nevetést de mi is nevettünk úgy táncoltunk és közben énekeltük: „Rajtam van egy leány csókja ha sajnálja vegye vissza.” Vezető pajtás integetett hogy hagyjuk abba és hajoljunk meg. Úgy látszik mindig hamarabb abba akarta hagyni. Pedig még hátra volt a leggyorsabb rész: „Elmehetsz a házunk előtt nem vigyázlak mint azelőtt. Mert azelőtt vigyáztalak szívem örült ha láttalak.” Hát a vezető pajtás nem örült hogy látott minket nevetve és énekelve táncolni. Nem mintha nekünk kellemes lett volna. De azért végig táncoltuk és meghajoltunk. Tapsoltak és még akkor is amikor hátra mentünk. Vezető pajtás visszaküldött bennünket, hogy hajoljunk meg újra pedig az előbb még ő volt aki lehívott minket.

97-98. oldal, 41-9


Hasonló könyvek címkék alapján

Fábián Janka: Árvízi napló
Fábián Janka: Cholera-napló
Maros András: Semmi negyven
Mátyás Mónika: Pataki Sára naplója
Mártonffy András: Én, Sándor Erik
Velencei Rita: Gwendolyn
Kertész Imre: A végső kocsma
Petróczki Kitti: Lujzi élete
Reisinger Attila: Cser sógor
Száraz Miklós György: Apám darabokban