„A társad a másik feled – egymás nélkül senkik vagytok.” (204.o.)
Minden meglévő és feltételezett hibájával együtt nagyon tetszett ez a könyv!
A teremtett világa, az erők, amelyek a szereplőket mozgatják számomra izgalmas és komfortos közeget jelentettek, ahová nap mint nap vágyakoztam belépni; izgatott az események alakulása, amely számtalan váratlan fordulattal gazdagodott, színesedett
Valahányszor nem olvastam, nem szakadtam el a történettől, a szereplőitől, sokszor azon kaptam magam, hogy azon morfondírozom, miként lesz a folytatás… vagy hogy mikor tudok már újra belemerülni és átadni magam a történetnek ill. alámerülni ebbe a különleges világba
Hatása alatt tartott a könyv, pedig a vastagsága számomra már egyáltalán nem komfortos – amikor megláttam, hogy hatszáz oldaltól is hosszabb, teljesen elriasztott, nem is terveztem, hogy elolvasom – de az egyik zsűritűrsammal beszélgetve felkeltette az érdeklődésemet, és szerencsére találtam, is a molyon egy eladó példányt; ahogy megérkezett, bele is merültem az események alakulásába.
Első kötethez méltóan a szerző a világ megrajzolását tartja a legfontosabb feladatnak, de azért jól ellát bennünket egy viszonylag sok szereplős környezettel – akiknek a vázlatos vagy még inkább elmosódott fotószerű bemutatását az olvasó hivatott élesíteni, a cselekmény kibontakozásával egyenes arányban és az események alakulásának fénye segítségével.
Őszintén megmondom, nekem nem hiányzott a szereplők jellemének ettől aprólékosabb kidolgozása, ill,. inkább másik vége felől közelíteném meg ezt – mivel a szereplőink döntően 16-20 év körüliek ezért én azt személyiségük formálódásának, kialakulásának folyamatába illesztettem, és Cyl esetében pedig azért is fogadtam el olyannak, amilyen off, mert az ő esetében mindezt a jellemformálódást tetézte egy emlékezetkiesés és az, hogy most kényszerült szembesülni azzal a ténnyel, hogy ő egy spoiler sokat magára vállaló, küldetésekben szívesen résztvevő, elsőre egy kis defekttel rendelkező, „hétköznapi” kamaszlány. Egyszóval egyébként sem könnyű egy kamasz élete, hát még, ha a semmiből szakad rá az, hogy ő a népe reménysége, de gyakorlatilag vajmi kevés, de inkább a nagy semmi az, amit tud a dálokról, spoiler.
Nagyon tetszettek a szereplők elnevezései, off tetszett a megrajzolt világ, ami vizszintesen és függőlegesen is terjeszkedik – izgalmas hősökkel, hagyományokkal, már-már sci-fibe illő, izgalmas eszközökkel és igen sokféle módon történik pl. a helyváltoztatás. spoiler
Szimpatikus volt pl. Eustace, Kein, Hérón – ez utóbbi csak pusztán jó, könnyű őket szívünkbe fogadni; sok titok övezi számomra Eric, Puma, de akár Chlodvig vagy Solo/Will alakját is, de úgy érzem, még sok újdonság derülhet ki Cyliáról vagy Keinről is, sőt, Tannamaryt sem utoljára láthattuk – ha jól sejtem. Érdekel lesz-e, és ha igen, milyen szerepe lesz Remondnak és Elizabethnek, és érdekel, mi áll (a) SAV mögött?
A vallás címke miatt kicsit féltem, de hamar kiderült, hogy nem valami utópisztikus, elvakult szekta-hiedelem-féle bontakozott ki benne, nem is nevezném vallásnak, inkább egy társadalmat összetartó belső erőnek, amit igyekszik mindenki elfogadni és aszerint élni – bár akadnak olyan csoportok, akik ezt sem érzik a magukénak és ebben sem tudnak hinni, és ezért fellázadnak a megszokott életüket addig mozgató szokástól, ők a hitetlenek – és bonyolítja a korábbi helyzetet, hogy a hitetlenség filozófiája nem válogat, maga alá gyűr nemest és nem nemesi származásút egyaránt. A társadalom társaknak nevezett párokból áll, amelyekben nem feltétlenül két különböző nem kapcsolódik össze; a kapcsolódás „szabálya” az, hogy egy szent és egy végzet kapcsolódjon össze és az életük során jussanak azonos szintre párjukkal. A párok/társak kialakítása számomra túlmutat a szexualitáson, nem redukálódik le egy hétköznapi földi értelemben vett párkapcsolatban, hanem más vagy sokkal több annál – talán ez (is) lehet egyféle magyarázata annak, hogy két fiatal között szikrázott a levegő, mégis annyira képesek voltak fegyelmezni magukat és érzéseiket, hogy még egy csók sem csattant el közöttük.
A társak lényege, hogy egy végzet és egy szent kapcsolódik össze és a végzet feladata az, hogy örök védelmet nyújtson társának – a köztük lévő kapcsolat mindennek a mozgatórugója, összetartozásuk biztosítéka.
Több kedves részem volt ebben a számomra már túl vastagra írott könyvben off – egyik ilyen, amikor Héron tanítja Keint saját spoiler energiájával „jól bánni” spoiler – egyébként is talán Herón a legpozitívabb szereplő az összes szereplő közül –, utazás a vasúton rendkívül izgalmas és magával ragadó volt; különleges kalanddal és küzdelemmel szembesít bennünket a szerző a bolgárok lakta Égi Birodalomban, mely egy élő szereplős társasjáték spoiler, holott „csak” egy „egyszerűbb” dologért indultak oda spoiler. Különösen kedves rész volt szívemnek a bolgár rész befejezése, spoiler.
Az események sokféleképp hömpölyögnek, izgalmasan haladunk előre, természetesen vannak az események közt leíró és magyarázó részek egyaránt – de én ezt is természetesnek és szükségesnek is láttam, hiszen in medias res csöppenünk bele a történetbe, semmiféle előzmény ismerete nélkül.
Nagyon tetszett az írói stílus is, bár bőséges az olvasnivaló, mégis éreztem rajta a nyelv íránti igényességet, a szókincsgazdagságot, zsenge kora ellenére nagyon ért a hangulat és atmoszférateremtéshez – ígéretes pályakezdő szerző képe bontakozott ki előttem, akinek neve láttán fel fogok figyelni későbbi műveire és szívesen olvasnám ennek a történetnek a folytatását is – mert már annyi kérdés felmerült bennem, hogy alig várom, hogy annak a mentén folytatódik-e a regény útja tovább? Vagy teljesen másfelé? off
Természetes az a személyes késztetése, hogy ráleljen az igazságra és az elkövetőkre, és ehhez Cylnek távol kell kerülnie hazájától, Dáliától – de hogy merre folytatódik útja, küldetése spoiler, azt én is csak sakkozgatom jelenleg.
off
off
Aki elolvasta az off alatti mondatokat – cserélje ki a kérdőjeleket pontokra is. Mert szerintem ott is húzódik egyfajta igazság…
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy jók-e a megérzéseim…
Szeretnék szívből gratulálni ismeretlenül is a szerzőnek – nagyon élveztem ezt a könyvet!
„Nem érdekel hányszor veszítelek el, megkereslek és megvédelek!” (375.o.)