A ​Hold cirkusza 17 csillagozás

Sacheverell Black: A Hold cirkusza

Anne, ​a huszonéves iowai lány egy apja által erőltetett érdekházasság elől elmenekül otthonról, és csatlakozik egy vándorcirkuszhoz. Rodrick, a jóindulatú tűzzsonglőr befogadja lakókocsijába a szökevényt, és onnantól Anne is a cirkusz tagja lesz. A lány ezáltal megismerheti ezt a varázslatos világot: Megtudja, mi a kitartás, a kemény munka, az összetartás, s nem utolsó sorban, hogy mi a szerelem.
Ám a „Hold cirkuszában” sajnos nem minden olyan szép és vidám, mint amilyennek Anne még a kezdetekkor gondolta. A karaván útját ármány, gonoszság, őrület és holttestek övezik.
A társulat tagjai között van, aki sötét múlttal rendelkezik, s van, aki sötét jelennel. Vajon ki a veszélyes, és ki van veszélyben a cirkuszban?
Ki lehet az a szellem, akit időnként az előadások alatt látni lehet?
S mi lehet az a hely, amit úgy hívnak, „Túlontúl”? A szeretet birodalma lenne ez, vagy inkább a sötétségé?

Egy misztikus történet tragikus szerelmekről, drámai emberi… (tovább)

>!
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780368000843
>!
252 oldal · ISBN: 9780463698563

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Anne Evelyn Lloyd · Leila McAdams · Rodrick Newton


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Sacheverell Black: A Hold cirkusza

Na kérem, ez már jobb volt, mint amit eddig produkált az „írónő”.
De kezdeném a borítóval. Miért kell ennyi mindent rázsúfolni a borítóképre?
A leányzó át látszóan és piros tűzben egy cirkusz sátorral és ennyi….A hold és egyebek miatt a felírat észrevétlen maradt, nekem tökéletes a látásom, de még én is bogarászni kezdtem hol a cím.
Viszont az „író” neve nagyon szép betűvel van feltüntetve, elképesztően sokat számít.
A történet egy nagyon jó alap sztorit takarna, már a fülszöveg olvasásánál éreztem egy kis kíváncsiságot, és reméltem jobbat kapok, mint eddig.
Nos, az évek javítottak a stíluson, de még mindig tele van a könyv nyelvhelyességi hibával, ön ellentmondások tömegével és rendkívül kidolgozatlan.
Alapvetően nagyon szeretem ha egy köteten belül több szempont szerint haladunk, sokkal jobban átérzem a szereplők lelkét és gondolkodás módját.
De itt egybefüggően, semmi kiemeléssel, mintha egy és ugyan az a személy gondolatait olvastam volna. Már a felénél éreztem megy fel bennem a pumpa, miért kell egy jónak gondolt történetet így elbagatellizálni ?!
Nem ért volna rá kiadni később, amikor már több bétázáson átment a kötet és tényleg hiteles, időben és térben még ha nem is valós, vagy nem teljesen behatárolható, de érdekes karakterekkel díszített írás rak elénk végre kedves alkotó?
Mi lenne ha egyszer végre, végig gondolná mit akar írni, kinek szánja és háttérmunkát is végezne?
Lehet erős a stílusom, de unalmas, hogy oly fiatalon, több álnéven publikál műveket, de látszik a szándéka jó, csak a fáradtság, a belső szenvedély nincs meg, mert akkor szánna rá időt és kidolgozná az adott történetet.
És joggal vagyok mérges, mert nem kevés pénzt fizetünk a könyvekért, és szeretném ha lenne is értelme.
Igen, most lehet támadni, hogy akkor minek vettem meg, hisz tudtam kit takar ez a név.
De nézzük az ügy jó oldalát, támogatom az alkotót, mert megveszem a könyvét, és reménykedek, hogy hátha most a fent leírtak akár töredékét is megtalálom az adott művébe. De végül is tévedni emberi dolog.

Csak a főbb problémákat említem:
– Egyik karaktert sem ismertem meg igazán, sőt sehogyan sem
– Se a múlt, se a jelen nincs kidolgozva, egyszerűen közölve vannak ,tényszerűen, az olvasót nem éri meglepetés, ez van és kész alapon.
– Kedves főhősnőnk siránkozása színesíti a lapokat, milyen kegyetlen volt eddig a sorsa, milyen mostohán bánt vele az édesapja, mert egy öreg férjet választott neki.
– Megtudom több testvére is van, és egy szalmazsákon kell aludnia.
– És akkor a kedvencem, az egész kötet alatt nem jön érte a „gonosz” apa, sem a vőlegénye. Most akkor mennyire is volt fontos ez a házasság és a jobb élet a családnak?
– Ilyet testvértől mentsen meg az ég, hogy tudja hátrahagyja őket kitéve a rossz szülőnek és mentve az irháját, nem érdekelve, hogy azokkal mi lesz.
– Hősünk egy csodálatos férfi, (megint tökéletes???) rögtön beengedi magához a lányt, nem kérdez szinte semmit. Közli a lánnyal, hogy a többieknek nehéz lesz beadni, hogy egy újabb éhes szájat kell etetni.
– Ehhez képest simán elfogadják, sőt azt se kérdőjelezik meg, hogy egy olyan pozícióba kerül, amit mások több éves tapasztalattal tölthetnének be.
– Persze sorolhatnám a negatívakat, de a kedvencem a gyilkosság.
Sehol egy áldozat, egy hús cafat, de még vérfolt sem.
Senki ne akarja bemesélni, hogy hupsz egy legyintéssel meglehet ölni valakit, majd teljes nyom nélkül,- de természetesen úgy, hogy mindenki tudja itt ölés történt, – eltünteti a nyomokat?!
Azt hiszem eleget írtam.
Ez még mindig nem jó történet, vagy minőségi könyv.
Egy jó alapokat elherdáló jegyzet maximum.
És akinek nem tetszik a véleményem, megértem, mások vagyunk, tovább görgetsz!
Köszönöm.

128 hozzászólás
>!
ap358 P
Sacheverell Black: A Hold cirkusza

A moly-on elég sokszor jött velem szembe ez a könyv, és habár a borító egyáltalán nem tetszik (zsúfolt, mintha mindent ráhalmoztak volna nulla grafikai tudással, a címet meg elrejtették, alig olvasható), a fülszöveg megfogott. A vándorcirkusz gyerekként engem is elvarázsolt, imádtam, amikor hónapokig a környékünkön tartottak műsorokat, az ifjak, akiket erre az időre iskolába írattak, délelőtt velünk rohangáltak, hétvégén meg a műsor gyanánt óriáskígyóval a nyakukban sétálgattak az emberek között, vagy elképesztő akrobata mutatványokat mutattak be a családjukkal.
Elég nagy reményekkel kezdtem bele a könyvbe, egy jó kis kikapcsolódásra vágytam.
Úgy gondoltam, az olvasási válságomból majd kirángat ez az írás.
Jobban utána kellett volna néznem.
Már az első fejezet összezavart, és mire észbe kaptam, az első négy fejezetből hat oldalnyi logikátlanságot írtam össze. Végül feladtam. Nem találtam üres lapot.
„A történet részben valós térben, ám teljesen fiktív időben játszódik.”
Ez olvasható a könyv elején. Különös, de mint kiderült számomra (ha jól gondolom), ez a magyarázat arra, hogy bármilyen logikátlanságot vél felfedezni az olvasó, íme, itt a válasz. A fiktív idő nem egy elképzelt jövőt vagy múltat takar, de még csak nem is egy kitalált jelent. Nincs világfelépítés. Egyszerűen nulla. Katyvasz az egész.
Pl.:
– Rod repülővel megy Kanadából Spanyolországba, hogy ott kamionokat szerezhessenek a társulatnak. Megígéri, amint megérkezik, táviratozik. Nem mondhatjuk el, hogy ebben a világban a technika nem fejlődött, hiszen vannak repülők, kamionok, ellenben nincs telefon, internet. Pedig a valóságban az első telefon hamarabb készült el, mint az első repülő, vagy kamion.
– Anne azért szökik el, mert házasságba akarják kényszeríteni. A család szegény, Anne szalmaágyon alszik, stb. Itt mintha minimum 100 évet visszaugrottunk volna, de a karakterek beszéde ezt megcáfolja. (csá, nonszensz, haverok)
Ami a karaktereket illeti, úgy éreztem, azok a tipikus bábuk, akikről az írástechnikai cikkek szoktak szólni. Az érzéseiket nem tudták megmutatni, inkább csak mindent elmondtak. Ez által nem tudtam megszeretni őket, de a szereplők közti érzelmi szálakat sem éreztem.
Három szemszögből olvashattam a sztorit, de nekem mindegyik egyformának tűnt, nem találtam bennük semmi egyedi hangot, hiszen a jellemük rejtély maradt. Még szerencse, hogy a cselekmény folyamatosan vitt előre.
A történetvezetést csapongónak és sok helyen értelmetlennek találtam.
Anne eldönti, hogy a cirkusz az ő álma, ezért beszökik oda, miközben fogalma sincs róla, a cirkuszosok milyen emberek. Szegény családban él, négy testvérével osztozik egy sarkon (de van egy nővére, aki már férjnél van), és a pénz miatt kéne házasodnia. Itt némi vegyes érzelemmel voltam a szereplő iránt. Minden bűntudat és érzelem nélkül lelép, arra nem gondolva, mi lesz a négy kistestvérével, hiszen az ő házassága lehetett volna számukra a remény. Megjegyzi Rodnak, hogy kitagadták és mindenki bántotta. Ki bántotta és hogyan? Itt már úgy voltam vele, hogy Annet elkönyveltem egy hisztis, drámázós, önző és mindenbe belekotnyeleskedő házi szárnyasnak. Nem tudtam meg, az elszökése előtt mit csinált, tanult, dolgozott, lopta a napot? Ezt követően a családja egyetlen egyszer sem jutott az eszébe. (Ilyen testvér se kéne.)
Rod végig távol maradt tőlem. Izmok, kék szem, szőke haj, harmincas pasi. Ennyi. Többet nem tudtam meg róla. Maximum még annyit, hogy egy született üzleti zseni. Ugyanis ő is drámázik, hogy tönkre ment a cirkusz, hogyan lesznek kifizetve a dolgozók, végül kiböki, ő lett megbízva azzal, hogy vigye tovább Finnick munkáját/cirkuszát. Anne – mivel mindentudó – egyből szuper tanácsokkal látja el Rodot, aki hallgat is rá, ezért megteszi helyettesévé. De ugye meg kell keresni a pénzes ládikát. Na, itt csodálkoztam, akkor most megint milyen időben vagyok? Miért nem széfet keresnek. spoiler Az egyik kedvencem, amikor Rod azt mondja, ő az igazgató posztjának a jogutódja.
Drága Rod, nézz utána a jogi kifejezéseknek. Ráadásul a pénz helyett a cirkusz papírjait, a te tulajdonjogodat igazoló dokumentumokat, könyvelést, végrendeletet, stb. kellett volna keresned. És úgy változtattad meg a cirkusz nevét, hogy egyszerűen átfestetted? A cirkusz átvételével kapcsolatos információk alapján szívem szerint rád uszítanám a bürokrácia pribékjeit. Rod, életem, a showbiznisz is biznisz. A szereplők vagonokban laknak. A legtehetősebb vándorcirkuszosok engedhetik meg maguknak, hogy saját vonatuk legyen lakóvagonokkal. Itt bizony külön technikusok, karbantartók, műszaki szakemberek is szerves részei a társulatnak, akárcsak az adminisztráció a számos engedély miatt. Ezek után teljesen hiteltelennek tűnt számomra, hogy anyagi gondjaik vannak.
Visszatérve a karakterekhez.
Annet senki nem keresi. Kislány, ennyire volt fontos a házasságod, feleslegesen hisztiztél. Már az első nap, amikor még a szülővárosodban voltál és többen is látták, hogy a cirkuszosok közé szaladsz, még akkor sem ment megkeresni téged a te húúúú de kegyetlen apád, vagy a vőlegényed. Anne nulla tudással egyből fontos szerepet kap a társulatban, és ezt mindenki elfogadja, semmi viszály. Egyik nap még kijelenti, hogy Leilát sem ismeri, utána már a társulat összes tagjával puszipajtások. A könyvből kimaradt, hogy mikor történtek meg a nagy ismerkedések. Roddal úgy élnek, mint a házasok, már fogadott gyerekük is van, de itt még csak annyira kerültek közel egymáshoz, mint Mariska néni a háziorvoshoz, amikor megmutatta neki a bütykös lábát. (Bizalom, hit, és a tudás, hogy ő majd segít.)
Ami a gyereket illeti. Anne talál egy kisfiút a vagonok alatt, és egyből befogadja. Drága Anne. Ez kérlek gyerekrablás. A hatóságok talán keresik a kisfiút. Lehet, hogy a gyerek nem tudja elmondani, mi történt vele, hiszen olyan kicsike, hogy ölben hurcolod és még beszélni sem tud rendesen – kivéve az első két jeleneténél, utána már raccsol –, néhol babának szólítod, és bizony, ilyen korban nem mindegyik tudja nem meseszerűen előadni a történéseket. De te a jó szíveddel magadhoz veszed, és még csak ki sem deríted, miként került oda. Én meg közben tövig rágom a körmöm, mert lehet, hogy egy szerető házaspár minden éjjel álomba sírja magát az elkóborolt gyermekük miatt. spoiler

Leilát fiatalon eladták két zsák krumpliért, prostituáltként élt, mígnem Amerikába szökött és beállt a cirkuszba. A legjobb artista. Drága Leila. Az artisták profik, rengeteget gyakorolnak, elképesztő tehetségük van. Gyermekként kezdik a kemény edzéseket, sokan beleszületnek ebbe a világba. Attól, hogy az utcán megtanultad, miként kell hibátlan terpeszbe vágni a lábad, még szemernyi tehetséged és verejtékkel szerzett edzettséged nem lesz egy artista mutatványhoz.
Clint a gonosz. Clint mindenki utálja, és mindenki fél tőle. Drága Clint, kérlek áruld el, mivel érted el azt, hogy mindenki féljen tőled? Ez engem nagyon érdekelne. Kiszemeltél magadnak egy lányt, és a lány félelemből a tiéd lett. Mivel ijesztettél rá? Mivel fenyegetted meg? Vagy van valamilyen ősi gonosz misztikus vonásod? Számomra te lettél a legérdekesebb karakter, mert a könyv végére se tudtam meg, miért voltál te a vezérbika.
Morrow esetében történik egy igencsak brazil sorozatos húzás. spoiler És mindezek senkinek nem tűntek fel, pedig nem kell ide Columbo, csak józan ész.
Itt adtam fel, innentől kikapcsolt az agyam, és sajnos nem tudtam komolyan venni a könyvet. Pedig annyira, de annyira nagy reményekkel vágtam bele.
És azt kell mondanom, igenis értem, mit szeretett volna közvetítetni a mű, mi szeretett volna lenni, és ez egy remek drámai történet lehetett volna, ha igazán mélyen van megírva, sok-sok pontos háttér információval, a logikátlanságok kiküszöbölésével, és egy szerkesztővel, aki a számos érthetetlen, kezdetleges mondatot a helyére tette volna. Pl: A társulat rájön, hogy Amerikában már nem terem nekik babár, ezért a KONTINENS keleti határához indulnak, és egy kis utazás után megérkeznek Kanadába. Egyértelmű, mi volt a mondandó, de valami elképesztően nevetséges köntösbe lett tálalva. Vagy ott van Damoklész KARJA, amely mondat utána majdnem szóról szóra, immáron helyesen visszaköszön pár oldallal később.
A nyelvezet, a stílus ifjúsági, de maga a történet inkább felnőtteknek szól, vagyis szólhatna, ha meglenne az a mélység benne.
A műben rejlő lehetőségeket kár volt veszni hagyni. Az alap elképesztően jó, ez egy igazán fantasztikus regény lehetett volna, és a végére én éreztem rosszul magam, hogy ennyire el lett kapkodva, kiforratlan és zavart. Pihentetni kellett volna pár évet a sztorit, újra és újra bétáztatni, és egy komoly szerkesztésnek alávetni. Ha mindez megtörtént, akkor… nincs javaslatom.
spoiler

23 hozzászólás
>!
christine
Sacheverell Black: A Hold cirkusza

„A történet már a fülszöveg olvasása után megfogott, már akkor éreztem, hogy nem egy hétköznapi romantikus történettel van dolgom, amiben van egy enyhe misztikus szál, hanem itt sokkal többről van szó. Első ízben megemlíteném, hogy a borító valami zseniális. Talán ránézésre túlságosan is zsúfoltnak tűnik, mégis úgy gondolom, minden olyan dolog rajta van, aminek valamilyen szinten fontos szerepe van a történetben. A könyv is épp annyira komor, mint a borító, és van benne egy láng, egy fénysugár, ami mégis gyönyörűvé teszi azt a szürke, elhagyatottnak tűnő világot."

Bővebben a blogon:
https://zivataroskonyvek.blogspot.com/2018/12/sachevere…

3 hozzászólás
>!
LadyM
Sacheverell Black: A Hold cirkusza

Annyira levett az életről ez a könyv, hogy félre kellett tennem, és elolvastam inkább egy remek, humoros történetet, aztán újult(nak vélt) erővel folytattam az olvasást. Kezdjük az elején: Maga az alapötlet nagyon tetszik, de sajnos azt kell mondanom, hogy a fülszöveg érdekesebb, mint maga a regény, mert azzal viszont akadnak problémák, nem is kevés. A karakterábrázolás például szánalmasan pocsék, és én nagyon ritkán kritizálok ilyen „csúnyán” egy történetet, de ebben a regényben a „karakter”, mint olyan, egyáltalán nem is létezik. Elnagyolt, megírt bábok vannak, akikben annyi élet sincs, mint egy véletlenül eltaposott csigában. Ugyanez vonatkozik a történetre is. Annak ellenére, hogy a fülszöveg alapján remeknek ígérkezett, nem szól semmiről. Van egy nagy alapkonfliktus, ami aztán a feledés homályába vész, egyáltalán nem kerül lezárásra, csak úgy elmúlik, és rohanunk tovább a sztoriban. A történetnek nincs íve, jobbra-balra csapong, mintha Sacheverell nem tudta volna eldönteni, hogy mit is akar írni igazán. A cselekményszál csak egy összehányt, igénytelen, kidolgozatlan firkálmány, és mondom ezt úgy, hogy mióta csak megtanultam olvasni, nincs olyan nap az életemben, hogy ne lenne könyv/ekönyv olvasó a kezemben. Ha valaki, én aztán tényleg olvastam már egy nagy adag rossz könyvet, de ez a regény simán toplistás lehetne, ha vezetnék ilyen listát. Amatőr módon, igénytelenül van tálalva, épp ezért a várt hatás is elmaradt. Nem volt benne semmi izgalmas, nem tudtam izgulni senkiért és nem is érdekelt, hogy mi lesz a vége, az viszont annál inkább, hogy MIKOR lesz már vége. Ezt a könyvet még nagyon nem szabadott volna kiadni, mert pont az ilyen amatőr firkálmányok miatt nézik le sokan az egyébként szerintem nagyon is tehetséges magyar írókat. Mert, mint utóbb kiderült, ennek a könyvnek a megalkotója (direkt nem írtam írót, és nem is fogom így hívni) is magyar. Már olyan 20-30 oldal után éreztem, hogy nekem ez a trehány stílus valahonnan ismerős, aztán úgy a századik oldal környékén nem bírtam tovább, és rákerestem, hogy ki is lehet ez a bizonyos Sacheverell. Elég hamar választ kaptam a kérdésre, és innentől kezdve már egyáltalán nem is csodálkoztam azon, hogy milyen taráta stílusban van az egész megalkotva. És hogy mi a baj ezzel? Az, hogy adott egy fiatal, írói ambíciókkal rendelkező lány, és jóformán még gyerekként elvágja magát egy egész nemzetnyi olvasóközönség előtt, ahelyett, hogy meghúzná magát pár évig, fejlődne, tanulna, kritikák millióit kérné, mérlegelné, tudatosítaná magában, és szépen kivárná, hogy lecsengjen a személye körül kialakult (jogos) ítélkezés, aztán előrukkolna egy kiforrott, kidolgozott, minőségi írással. Ehelyett mit csinál? Újra és újra megerősíti az olvasóközönségben a tudatot, hogy tehetségtelen, és semmiféle igénye nincs a minőségre. Így nem lehet íróként befutni, de még könyvet megjelentetni sem. Eredetileg úgy terveztem, hogy nulla csillagot adok a sztorira, mert még felet sem érdemel, de aztán meggondoltam magamat. Jelenleg úgy vagyok vele, hogy ez az egész amatörizmus nem is Katalin (nevezzük nevén) hibája, hanem a környezetéé. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nincs egy valamire való rokon, barát, ismerős, akárkicsoda, aki őszintén elbeszélgetne a hölggyel, és elmondaná neki, hogy miért rossz, amit csinál, és miért nem kellene elvágnia magát az egész magyar irodalmi közönség előtt. Szóval adok másfelet, ösztönző célzattal, és igaz, hogy nem a Molyos értékelések a mérvadók, és nem a Molyos csillagozások alapján ítéltetik meg egy regény vagy egy író, de ennél többet én, mint egyszerű olvasó, nem tehetek.

2 hozzászólás
>!
Black_Dawn P
Sacheverell Black: A Hold cirkusza

Jó kis misztikus, darkos könyv ez. Nem annyira sötét, mint egy horrorregény, de vannak benne gyilkosságok, szörnyűségek, van benne szenvedés és tragédia. Amit külön kiemelnék és tetszett:
– A hangulata
– A fogalmazás/stílus: átgondoltnak, színvonalasnak hat, mégsem éreztem mesterkéltnek vagy művészkedőnek.
– A karakterek problémái, aggályai, szenvedése számomra hitelesen jött le. Valószínűleg azért is, mert az író egyesszám első személyben váltogat a karakterek között. Mindegyikük főszereplőként szerepel a saját fejezetében, azaz alfejezetében.
– A regényben egy csomó olyan mély gondolattal találkoztam, ami megszólított, hozzám (is) szólt. Vagy amikor nem ilyen szempontból találtam érdekesnek, akkor nagyon jól alátámasztotta magát az aktuális jelenetet. Több idézetet is kiraktam. Lett volna több is, de más már megelőzött. :)
– A borítót pedig imádom. Kár, hogy nem létezik fali poszterben, lehet, hogy kiraknám a falra, mint annak idején kamaszkoromban! :D

A könyv szerzőjével interjút készítettem, mely itt tekinthető meg:
https://moly.hu/karcok/1206494

2 hozzászólás
>!
Gombolyag
Sacheverell Black: A Hold cirkusza

Köszönöm @Black_Dawn barátnőmnek, hogy virtuálisan a kezembe erőszakolta ezt a könyvet azzal a felkiáltással, hogy olvassam már el, mert „durván tuti”!
Nem bántam meg, hogy engedtem e vámpírikus szuggesztiónak, mert tényleg nekem is tetszett! :))
Jómagam nem vagyok egy óriási sötétség fan, de nem is baj, mert ez valóban nem horror könyv. Színvonalasan meg van írva, jók a karakterek és humor is van benne. Minden szempontból átjött, és élvezhetőnek találtam. Hogy őszinte legyek, csodálkoztam is, hogy magyar szerző műve. Jól hozza ezt az egész világutazó feelinget, különleges emberek érzéseit, távoli vidékek hangulatát s országaik színes kultúráját.

1 hozzászólás
>!
eki
Sacheverell Black: A Hold cirkusza

Első (második?) könyves szerzőtől szerintem ez egy nagyon erős kezdés. Máris olyan, mintha kiforrott stílusa lenne. Vagy lehet, hogy csak tehetséges? Ki tudja? Akármelyik is, mindenképp elismerésre méltó teljesítmény.
Volt ebben a könyvben minden, mi szem-szájnak ingere: románc, dráma, őrület, gyilkosság (mint ahogy a fülszöveg is mondja). De amúgy van benne humor is (néha azért csak átsejlik a borongós hangulaton), van cukiság is.
Habár a Sacheverell tudtommal férfi név, én azért bizonyos motívumokból (anyaság fontosságának kihangsúlyozása például) női szerzőt gyanítok a regény mögött.
Bár nem mernék rá megesküdni, mert az is lehet, hogy az író egyszerűen csak nagyon jól bánik az írói eszközökkel. :)
Bárhogy is, nekem ez nagyon tetszett! Végig szórakoztatónak találtam. Voltak benne mélyen szántó gondolatok is, és olvastatta magát.
Csak azért vonok le fél csillagot, mert lehetett volna hosszabb is! :)
Ha a szerző többi könyve is ilyen lesz, én azt mondom: Hajrá! XD

1 hozzászólás
>!
Kovács_Ági_3
Sacheverell Black: A Hold cirkusza

Először is azt kell, mondjam, sosem olvastam még cirkuszos történetet. Így izgatottan vágtam bele. Eleinte azt hittem romantikus kis történetet fogok kapni, de e helyett egy érdekes történet lett, mely titkok, és misztikum járja át az egész kötetet. Elején minden jól indult, Anne megismerkedik Roddal és a többi cirkuszosokkal. Anne elszökött otthonról, hogy az álmait valóra váltsa. Ahogy haladt a történet úgy vált egyre rejtélyesebb és lehangoló. Aztán volt egy pont a történetben, amikor letaglózott, szóhoz sem jutottam. Ez után már nem igazán tudtam, hogy kezeljem ezt a történetet. Kíváncsi is voltam, viszont félelmetes is volt.

Bővebben itt olvashatod:
https://magyarszerzokonyve.blogspot.com/2018/12/sacheve…

4 hozzászólás
>!
valszi
Sacheverell Black: A Hold cirkusza

Kimondottan egyéni a szerző stílusa. Nekem tetszett. Néha viccel a tragédiába hajló jelenetek közben, néha pedig drámát visz a humorba. A tragikus részek egyébként sokszor nagyon sötétek és megrázóak. Én legalábbis úgy éltem meg. Tudtam rajta izgulni, tudtam meglepődni. Szerintem egy fantáziadús, jó kis könyv.

1 hozzászólás
>!
Ciccvarek
Sacheverell Black: A Hold cirkusza

Nagyon tetszett. Éjszaka olvastam, és nem akartam elaludni, mert kíváncsi voltam mi kerekedik ki belőle. Az igazat megvallva végig tetszett. A végét pedig megkönnyeztem. :')
Épp ma láttam a kiadó karcában, hogy Marosi Katalin írta ezt a könyvet. Gratulálok, kedves @boszii ! :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
christine

Felfoghatatlan, hogy az Úr, ahogy egyik kezével ad, a másikkal valóban villámgyorsan képes elvenni.

1 hozzászólás
>!
Arte_Tenebrarum_Könyvkiadó KU

Elsősorban elfogadom magam, és önmagammal hitetem el legelőször, hogy bármire képes vagyok. Tulajdonképpen ennyi a receptem. És csak azért mondom, hogy ha legközelebb megdicsérnek, ne próbáld meg áthárítani másra az eredményt, amit elértél. Fogadd el, hogy a siker a tiéd is.

>!
christine

Az emberi elme tiltakozik az ellen, amit ép ésszel képtelen befogadni.

>!
Black_Dawn P

Egy pillanatra rám emelte gyönyörű, mélykék szemeit, melyeket a bánat vizenyős könnyfátyollal vont be. Azt hittem, megszakad a szívem. De nem sokáig adatott meg, hogy lássam ezt a különös szempárt, hiszen azonnal elkapta rólam a tekintetét, és folytatta a homokszemek alapos tanulmányozását.

>!
Arte_Tenebrarum_Könyvkiadó KU

Néha erősebb kötelék külön viselni a kínt, mint együtt a boldogságot.

>!
Arte_Tenebrarum_Könyvkiadó KU

Most akármerre is tekintettem, nem láttam mást, csak a tükörsima vizet. Egyetlen hal sem zavarta meg a végtelenséget, töretlenül születtek és simultak hullámok a semmibe.

>!
christine

Amikor lábra álltam a magassarkúban, legszívesebben sírtam volna a fájdalomtól .

>!
christine

Lázasan pergő gondolatokkal vártam, hogy valaki megérkezzen, és segítsen. Annak ellenére, hogy sejtettem: ha maradni akarok, akkor nekem kell majd segítséget nyújtanom .

Kapcsolódó szócikkek: Anne Evelyn Lloyd

Hasonló könyvek címkék alapján

Sara Gruen: Vizet az elefántnak
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Virág Zsolt: Az Ígéret Földje Részvénytársaság
Darren Shan: Gyilkos születik
Fekete István: Bogáncs
J. Robert King: A Félelem Cirkusza
Aglaja Veteranyi: A gyermek a forró puliszkába esett