Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Botrányos bajkeverők (A herceg emberei 2.) 106 csillagozás
Victor Cale élete gyökeres fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy rokonságban áll Lyons hercegével. A férfi hiába próbál beilleszkedni a londoni társaságba, egyre jobban unatkozik a nagy tétlenségben. Így hát örömmel veszi, amikor a Manton Nyomozóiroda megbízásából Edinburghba utazhat, hogy egy gazdag báró leendő menyasszonya után nyomozzon.
Mindez egyszerű feladatnak tűnik, amíg a rejtélyes nőről ki nem derül, hogy valójában Victor felesége, aki tíz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt, miután elkészítette a holland királyi ékszerek másolatát, és a tettestársaival ellopta az eredetiket. A férfi azóta sem tudott túljutni ezen az áruláson, és most kapva kap az alkalmon, hogy végre bosszút álljon. A felesége azonban többé már nem az a szelíd, jámbor lány, akinek egykor látta, ráadásul váltig állítja, hogy Victor hagyta el őt, és a férfi tulajdonította el a gyémántokat. Miközben a két fiatal megpróbálja összeilleszteni a múlt darabkáit, a szunnyadó szenvedély újra feléled… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2014
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Romantikus Regények General Press
Enciklopédia 5
Szereplők népszerűség szerint
Lisette Bonnaud · Maximilian Cale · Amalie Franke · Isabella 'Isa' Cale · Victor Cale
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 34
Kívánságlistára tette 34
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Nem gondoltam volna, hogy ennyire izgalmas lesz ez a történet, a végére teljesen átment krimibe. Bár az első rész után úgy gondoltam, hogy Tristan vagy Dom következik, de a herceg unokatestvére, Victor életéről kaptunk egy történetet. Tíz éve veszítette szem elöl fiatal feleségét, és most meglepődve tapasztalja, hogy a nő álnéven él Skóciában. Mindkettőjüket az asszony nővére és annak férje csapta be, de még ennek tudatában sem bíznak eléggé egymásban.
A mellékszereplők közül Rupertet bírtam a legjobban, a 22 éves báró csak a tudományhoz ért, szegény kicsit ügyefogyott a nőkkel kapcsolatban. Szerintem aranyos volt. A végére persze minden tisztázódik, ahogy minden romantikus regényben szokás.
Az első rész kellemes meglepetése után, Sabrina Jeffries újból megajándékozott néhány órányi, szórakoztató és könnyed kikapcsolódással. Rendkívül olvasmányos az írónő stílusa, könnyű volt belefeledkezni Isa és Victor történetébe. A megnyerő karaktereknek és az izgalmas cselekménynek hála, egy percig sem unatkoztam. A gyémántrablás és az emberrablás mellett, jól megfért a könyvben a romantika is. Szerencsére nem kellett az utolsó oldalakig várni, hogy spoiler, de utána sem laposodott el a cselekmény.
Hogy én mennyire imádom a második esély történeteket!
Nagyon szerethető, nagyon bájos, nagyon olvasmányos folytatás volt ez, az egyetlen problémám, hogy a kétharmadától kissé leült a történet. Ahhoz képest, hogy az első pár fejezet csak úgy pörgött, és alig vártam, hogy Victor és Isa szócsatái miatt izzanak a lapok, kaptam egy viszonylag gyors lefolyású, bonyodalommentes (újra) egymásra találást. Ami a maga módján jó is volt, csak hát… némi izgalmat elbírt volna még a történet.
A Rupert-Miss Gordon mellékszálon viszont jókat mosolyogtam, remélhetőleg Lady Lochlaw azóta már elégedetten dől hátra a fotelben. ;)
Várom a folytatásokat!
Messze jobb volt, mint amire számítottam! Nem igazán voltak üresjáratok – ettől nagyon tartottam –, nem állt meg a sztori, hogy hosszasan siránkozzanak a szereplők a múlton, tempósan göngyölítették fel, mi is történt a kapcsolatukkal. A bizalmatlanság ugyan újra és újra felütötte a fejét, de működött a kommunikáció így tulajdonképpen csak tényfeltárást kaptam szenvedés helyett. A végső drámában szerepet kap a Manton Nyomozóiroda is off, Tristan bemutatkozik Lady Zoénak és a kölcsönös szimpátia egy jó folytatást ígér.
Nem az én regényem volt. Tele van ármánykodással, félreértéssel. A történet eleje érdekes és magával ragadó. Onnan kezdve azonban, hogy kiderül a félreértés, nekem valahogy elvesztette a varázsát. A sorozat első részénél is kicsit vegyesek voltak az érzelmeim, itt ugyanez a helyzet. Kicsit tetszik is, mert van benne egyediség, mégis van benne olyan rész, ami kissé unalmas. A cselekmény egy idő után kicsit sem izgalmas.
Az előző rész jobban tetszett.
Victor és Isabella 10 éve szem elől veszítették egymást, a nő családjának ármánykodásai miatt.
Mind a ketten azt hitték a másikról, hogy tettestárs volt egy gyémántrablásban.
Victor, a Herceg emberei nyomozóiroda segítségével rátalált a feleségére. Sok mindent kellett tisztázniuk egymással.
Szeretem az újra egymásra találós történeteket, ennyi év után is szerették egymást.
Véleményem szerint a második kötet jobban sikerült, mint az első – bár az is lehet, hogy csak Victort sikerült jobban megkedvelnem, mint a korábbi könyv férfi szereplőjét. A történet néhol hiteltelen, és a szerző ugyan a jegyzetekben kitér arra, hogy Rupert nem haladta meg a korát a furcsa érdeklődési körével, mégis valamiért úgy éreztem, hogy nem illik ide. A cselekményszál nagyon izgalmas, de kicsit sok volt az ármány és szenvedély. Az író stílusa viszont olvasmányos, a szereplőábrázolása pedig éppen elegendő ahhoz, hogy az emberlánya ragaszkodni kezdjen mindenféle mellékkarakterhez. Összességében kevesebb volt a klisé, mint az első részben, de azért itt is akadt olyasmi, amit könnyűszerrel ki lehetett következtetni, ha az ember olvasott már hasonló történetet. Kikapcsolódásnak nagyon jó volt, de egyelőre nem érzem azt, hogy Sabrina Jeffries lenne a leghitelesebb alkotó, ha történelmi romantikusokról van szó. Sajnálom, hogy ennyire ponyva.
Nekem tetszett ez a rész is. *-* ♥
Igaz, hogy az előző talán egy kicsivel jobb volt, de itt teljesen más alapanyaggal dolgozott az írónő.
Itt nem az új szerelem érzelmeivebe vezet be, Hanem már egy régi, évekre visszamenő, botrányos és bonyolult kapcsolatot tár elénk.
Alapvetően nem szeretem a félreértéseken alapuló történeteket, de itt működött ez a dolog.
Victor és a felesége között nagyon jól működik a kémia.viszont kellett nekik ez a néhány év spoiler. Mind a ketten csak erősebbek és tapasztaltabbak lettek,ami jót tett nekik és a kapcsolatuknak,. Forró, szenvedélyes, néha megmosolyogtató részeket kaptunk, ugyanakkor van benne egy kis csavar, izgalom, hogy ne legyen lapos a történet.
Ajánlom *-* !!
Be kell vallanom egy picit csalódott vagyok most.Az előző rész úgy látszik nekem kicsit magasra tetette a lécet,amit a Botrányos bajkeverők végül nem tudott megugrani.Talán pont ez volt a baj,hogy nagyok voltak az elvárásaim,és ahhoz képest nem egészen azt kaptam amit vártam.Félre értés ne essék ,egyáltalán nem volt rossz vagy élvezhetetlen a történet,mert ha ilyet állítanék az nem lenne igaz,sőt igencsak nehezemre esett letenni,mégis ott van az a picurka de…Ahogy az első rész esetében azt éreztem hogy néhány fejezet után teljesen beleszerettem a történetbe,itt sajnos néhány fejezet után elkapott az az érzés hogy ez nekem nem lesz az igazi.És ez nem kimondottan a könyv hibája hanem az enyém,mert valahogy képtelen voltam igazán azonosulni a főszereplőinkkel,és számomra ez okozta igazából a problémát.Mind Isa,mind Victor kedvelhető volt a hibáik ellenére is,de valami nekem hiányzott belőlük,ami miatt igazán szimpatizáltam volna velük,és mivel a korábbi kötetben ez meg volt ezért most nagyon hiányoltam.Nem éreztem ugyanazt a szenvedélyt és érzékiséget pedig a lehetőség adott volt,és vélhetően ez vetett kicsit vissza a lelkesedésemből,és mivel a főszereplők közötti dinamika komoly mozgató rugó egy történetben ezért nem tudom megadni a maximális csillagot.Ellenben ha ettől eltekintek más kifogásolni valóm nem igazán van.A cselekmény jól felépített, és izgalmas főleg a könyv elején és végén,vaamint nagyon jó ötletre épült amiért végig fenn tudta tartani az érdeklődésem.Isa-val és Victor-al kegyetlen játékot űzött a sors,és Isa aljas rokonai amikor mocskos cselszövéssel szétválasztották őket,de 10 év után lehetőséget kapnak mindketten hogy tisztázzák a múltat,miután Victor Skóciába utazik a Manton nyomozóiroda megbízásából,és meglepő módon megbízatásának nagyon is sok köze van az eltűnt feleségéhez.Érthető volt mindkettejük motivációja,hiszen annyi félreértés állt közéjük,bár sokszor ahhoz képest hogy kezdetben mennyire fújtak egymásra(persze nyilván hamis értesülések alapján) hamar elgyengültek egymás iránt…Viszont plusz pont jár azért hogy nem lettek elkapkodva a dolgok,és még miután tisztázzák is a dolgokat,a bizalom nem jött egyszerre:mert ezért és egymás újra megismeréséért is bizony meg kellett dolgozniuk.Szép volt hogy minden szörnyűség ellenére a szívük mélyén igenis megőrizték korábbi érzéseiket,amik hamar nyilvánvalóvá válnak a nehézségek ellenére is.Isa-ban kedveltem hogy végre határozott és kemény nő lett a hiszékeny kislányból,aki kiáll magáért és nem hagyja befolyásolni magát.Nem egy jelenetnél büszke voltam rá,és tetszett ahogy kezelte a kialakult helyzeteket.Victor-ról már az első kötet óta tudtuk hogy nem volt könnyű élete,de ez itt még egyértelműbbé vált mennyit kellett szenvednie az évek folyamán.A helyében én is bosszúra vágytam volna.De szerencsére ez a megszállott vágya vezette el végül a vágyott igazságtételig és közben végre meg is kapja azt amire oly régóta vágyott,sőt talán egy picit még többet is.Szerethető párost alkottak Isa-val,és nagyon is megérdemelték a boldogságot,de mint már említettem a kapcsolatukból valami hiányzott nekem,ami miatt igazán közel került volna hozzám a történet.spoilerA mellékszereplőkre rátérve Isa nővérétől és férjétől nem egyszer kinyílt a bicska a zsebemben,de voltak akik ellensúlyozták az ő undorító természetüket:Rupert,Angus,Amalie és persze a végén a már ismert szereplők Dom és Tristan akiknek most csak még jobban várom a könyvét.Nem is kétséges hogy Tristan és Lady Zoe kettőse robbanni fog a következő részben. :D És az epilógusban a hercegi pár is tiszteletét tette még ha csak egy rövid jelenet erejéig is.Nem is szaporítom tovább a szót,örülök hogy rátaláltam erre a sorozatra és kíváncsian várom mit tartogat még Sabrina a tarsolyában a folytatásokat illetően. :)
Népszerű idézetek
– A szerelmeskedés sohasem old meg semmit — ellenkezett gyengén.
Könnyek csípték a szemét, de visszatartotta őket. Nincs több sírás. Nem fog tovább várni és elbújni az élet elől.
– […] Nagyon szeretem a divatos hölgyeket. Nagy kalapot hordanak?
Victornak komoly erőfeszítésébe került, hogy ne mosolyodjon el.
– Hatalmasakat. Nekünk, úriembereknek ez elég nagy probléma: sokszor majdnem kiszúrja a szemünket egy-egy párnatoll, amikor felsegítjük a hölgyeket a kocsira.
A lány felhorkant.
– Az nem párnatoll, uram. Pávatoll!
– Biztos vagy benne? Esküdni mernék, olyanok, mintha egy párnából nőttek volna ki. Ezért olyan puhák, nem?
Ezúttal már tényleg megnevettette Amalie-t.
– A párnákból nem nő ki semmi. Micsoda badarság!
– Akkor sem másznék az ágyába, ha szabad lennék, és ő lenne az utolsó nő a földtekén.
Ez meglepte Isát.
– Miért nem? Hiszen gyönyörű!
– Már ha egy cápát gyönyörűnek lehet nevezni, lieveke. Aki azt a nőt közel engedi magához, rendszeresen fogakat fog kiszedegetni magából.
A sorozat következő kötete
A herceg emberei sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lisa Kleypas: Apja lánya 92% ·
Összehasonlítás - Julia London: A vad skót 77% ·
Összehasonlítás - Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara 93% ·
Összehasonlítás - Lisa Kleypas: Bűvölj el alkonyatkor 92% ·
Összehasonlítás - Jennifer Ashley: Lord Cameron bűnei 91% ·
Összehasonlítás - Maddison Michaels: A gyalázatos herceg 91% ·
Összehasonlítás - Julia Quinn: A herceg és én 87% ·
Összehasonlítás - Lisa Kleypas: Nem múló varázs 86% ·
Összehasonlítás - V. E. Schwab: A Fényigéző 92% ·
Összehasonlítás - Diana Hunt: Jack árnyékában 91% ·
Összehasonlítás