Én, ​Én, Én 89 csillagozás

Sabina Berman: Én, Én, Én

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​kopaszra nyírt, sebhelyes testű kislány ül a tengerparton, és egyre csak azt ismételgeti: Én, Én, Én… Beszélni tanul, miután éveken át elvadultan élt, mint egy kis állat, a part sós homokját ette, és nem volt kapcsolata az emberekkel. Mert ő, Karen Nieto más, mint a többiek.

S amikor megérkezik Mazatlánba a nagynénje, hogy átvegye örökségét, a helyi tonhalfeldolgozó üzemet, és nagy türelemmel nekiáll megszelídíteni Karent, mindkettőjük számára egy új világ nyílik meg. Karen számára a nyelv, a kultúra, az emberek világa; a nagynénje számára pedig egy különleges elme, amely bizonyos dolgokban az idióták szintjén van, másokban viszont zseniális.

Az autista kislányból, miután kínkeservesen megtanulja értelmezni az emberi gesztusokat, sikeres, sőt dúsgazdag felnőtt lesz, de furcsa gondolkodásával mindegyre meglepi vagy meghökkenti a környezetét. Mert Karen nem tud hazudni, és nem érti a metaforákat meg az eufemizmusokat. S a tengerben, a tonhalak és egyéb vízi… (tovább)

Eredeti cím: La mujer que buceó dentro del corazón del mundo

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Európa, Budapest, 2012
310 oldal · ISBN: 9789630794510 · Fordította: Kutasy Mercédesz

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

René Descartes


Kedvencelte 11

Várólistára tette 75

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Sabina Berman: Én, Én, Én

És igen, ismét egy kedvenc könyv! Egy nagyon jó stílusban, az autista Karen szemén át és szavaival megírt történet arról, hogyan lett egy elhanyagolt, szinte állatias kislányból, egy nagyon különleges nő, egy olyan ember, aki bizonyos dolgokban zseni, más dolgokban pedig bolond.

De ki a bolond és ki a normális? Mitől normális valaki és mitől bolond? Biztos, hogy szükségünk van azokra a dolgokra mind, amiket úgymond normális emberekként végzünk? Biztos, hogy nekünk átlagos embereknek működik rendesen az agyunk? Teljesen logikus Sabina Berman megvilágításában sok-sok dolog, amit Karen tesz, gondol és ahogyan teszi.

Bővebben: https://konyvutca.blogspot.hu/2018/03/sabina-berman-en-…

Tóth_Orsolya_3 P>!
Sabina Berman: Én, Én, Én

A tenger, gondoltam, a tenger. A nap pedig a nap. És Én Én vagyok. Ez a csoda, és ehhez nem kell semmit sem hozzátenni."

Teljesen magába szippantott. Annyira, hogy egyszerűen nem értem, hogy ha kinézek az ablakon, akkor miért nem a tengert látom…
A fél csillag levonás Ricardo miatt van, illetve az ő hiánya miatt… Ugye az a 25 év elég lesz, hogy megtalálja? ;)

gazibla IP>!
Sabina Berman: Én, Én, Én

Ez egy nagyon jó történet. :) Mikor megvettem ezt a könyvet már tudtam hogy nagyon fog tetszeni. Egy autista lány szemén keresztül láthatjuk a világot. Nagyon elgondolkodtató történet. Hová tartunk? Meddig lehet még a természetet kizsigerelni? Tanulságos, lényegre törő és elszomorító történet.

kriszet_Paulinusz P>!
Sabina Berman: Én, Én, Én

Kedvenc lett, nincs kétség.

„… ő azt hiszi, hogy a szavak egyet jelentenek a világ dolgaival, én viszont tudom, hogy csupán hangfoszlányok, a világ dolgai ellenben szavak nélkül is léteznek.”

Csodálatos történetet kaptam egy nagynéniről, Karenről és a világról, ahogy egy egyszerű lélek látja. Karen talán nem is teljesen autista, ill. nem tudom hogyan tudnám a legjobban leírni őt, de üdítő frissesség volt vele kalandozni, és az ő szemén át látni a világot.
Mert.
Karentől sokat tanulhatnánk az egyedi látásmódja miatt, és ahogy él. Nagyon örülök, hogy a kezembe került ez a könyv. A nagynéni előtt pedig le a kalappal. A szeretet valóban csodákra képes, nem eltúlzott ezt állítani.
Ahogy a könyv írja: Elegendő, ha egész testünkkel a valóságban létezünk.
Mindenkinek szívből ajánlom ezt a könyvecskét.

Baba082>!
Sabina Berman: Én, Én, Én

Briliáns, lenyűgöző, szórakoztató, elszomorító, elgondolkodtató, ötletadó, bölcs, egyszerű.
Ez a könyv azon könyvek közé sorolható, ami valóban jobbá teszi az embert, egyszerűen csak azáltal, hogy olyan perspektívát mutat, ami kiragadja a civilizált embert kicsinyes mindennapjai közül. Engem legalábbis kifordított, becsomagolt, magával ragadott, kifacsart ez a történet.
Karen egy autista nő, olyan iróniával, egyszerű üdítő együgyűséggel, ami már inkább a bölcsesség non plus ultrája. Irigylem őt az életéért, azért, mert ő nem csak érti hogy lehet és egyenesen kell is élni, hanem meg is teszi. Persze nem tudom mennyi a valóságalapja a könyvnek, Karen mennyire valós szereplő és mennyi benne a fikció, de ettől eltekintve irigylésre méltó az a szabadság, ami gondolataiból árad. A természet szeretete, függetlensége a cél nélküli, harácsoló anyagi világtól, tökéletes őszintesége lehengerlő. Nagyon tetszik alakjában az a fajta zárkózottság, amit nem a rosszindulat vezérel, hanem egyszerűen önmaga tisztelete, a belső nyugalma. Tetszik benne az is, hogy annak ellenére, hogy szűk palettán mozognak érzelmei, mindig kimutatja őket, és bár dolgozik azon, hogy társadalmilag elfogadott magatartást erőltessen magára, be kell látni a könyv elolvasása után, hogy nem sok értelme van annak, ha másként él, mint amit diktál természete. Lehengerlő a zsenialitása, ahogy az apró problémákon túlteszi magát, a nagyokon viszont lassan munkálkodva sikerrel lendül túl.
Bár autista és nagyon sok dologhoz nem ért, azon kevés dologban, ami az élet veleje, igenis bölcs, rátermett és csak tanulni lehet tőle. Persze elfogadásához és komolyan vételéhez el kell egy kicsit rugaszkodni attól, hogy mi mindent jobban tudunk, el kell fogadnunk, hogy nem biztos, hogy a legcsillogóbb dolgok a legemberségesebbek, ugyanis ebben az időnként dühkitörésekkel küszködő, zárkózott karakterben több szív, szeretet lapul, mint sok általam ismert emberben.
Imádtam azokat a részeket, amikben az állatokkal együtt szerepelt, az a fajta figyelem, a természettel való együttműködés amiket ezekben a részekben kifejez az írónő nagyon magas érzékenységről tanúskodnak.
A kötet összes szereplője jól kidolgozott, bár nincsenek hosszas lélekábrázolások, mégis megismerhetőek, megkedvelhetőek, esetenként undort váltanak ki az olvasóból, aszerint, hogy Karen hogy látja az adott embert.
Humoros és szórakoztató mondatokkal van tele a könyv, ami nem erőltetett viccelődés, hanem valószínűleg Berman laza, üdítő stílusának köszönhető.
Második főszereplői a könyvnek a tonhalak. Sokat meg lehet tudni róluk a könyvből, sőt, olyan jól fogalmaz az írónő, hogy szinte a szagukat is lehet érezni olvasás közben, valamint megerősített abban, hogy nem véletlen nem eszem tonhalat. Azt hiszem a világ Karenjeinek ezzel segítetek…meg persze a tonhalaknak és a delfineknek is.
Harmadik főszereplője a regénynek, Karen nagynénje, Isabelle is csodás karakter, neki köszönhetjük, hogy Karen egyáltalán bekapcsolódott a standard emberek világába, így el tudta mesélni ezt az egyedülálló történetet.
Standard embernek lenni annyit tesz, mint olyan kicsinyes, fölösleges dolgokra időt pazarló, rabságban élő embernek lenni, mint amilyen te is és én is vagyunk.
Én nem szeretnék tovább standard ember lenni.
Köszönöm Karen, köszönöm Sabina Berman.

18 hozzászólás
Maya>!
Sabina Berman: Én, Én, Én

(….) a világot kétféleképpen lehet nézni: úgy, mint egy órát, ahol a dolgok egy felső hatalom irányítására, pontosan történnek, vagy mint egy síkot, ahol végtelen számú pont hever szanaszét, amelyeket úgy köt össze az ember, ahogy akar.
Nem tudom mit mivel kössek össze. Miért történnek a dolgok? Hol vannak a pontok?
Szeretek különleges emberekről olvasni. Valahol minden ember különleges.
Egy érdekes szemüvegen át nézhettem a világot Karennel.
Nem minden tetszett, amit láttam. Ahogy neki sem.

Annamarie P>!
Sabina Berman: Én, Én, Én

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, melynek főszereplője egy autisztikus tüneteket hordozó, elvadult kislány Én. Az ő hihetetlen történetét olvashatjuk ebben a kivételes érzékenységgel megírt könyvben. Az egész persze csak a fantázia szüleménye, de ilyenkor érzem, hogy a fantázia pont erre való, így kell ennek kérem szárnyalni. Én, azaz Karen lassú növekedését követhetjük szemmel, amely nem csak a szocializáció lépéseit teszi meg, hanem a lány önnön, belső fejlődését is ábrázolja. Hogyan válik a torzonborz kislányból egy, az állatokkal együtt érző, tökéletes barát. A borító szépsége, jobban mondva tartalma nagyon megfogott, ugyanis a kis Karen úgy tud igazán megnyugodni, ha lemegy a tenger fenekére, keres egy lapos követ, ahová lehajthatja a fejét, és addig marad, amíg a palackjában van egy kis levegő.

Trudiz >!
Sabina Berman: Én, Én, Én

Elgondolkodtató… Igen elgondolkodtató, ahogy egy autista felfogja, érzékeli a világot. Ahogy látja az összefüggéseket, a mindennapjainkban meg nem fogalmazott, egyszerű igazságokat, sémákat. Gondolatok értelmezése, elemi, tiszta elmélkedések. Az állatok szeretete és védelme is nagy szerepet kap ebben a világban.

entropic P>!
Sabina Berman: Én, Én, Én

A főszereplővel ellentétben én szeretem azt a marhaságot gondolni, hogy gondolkodom, tehát vagyok, meg igazából marhára hidegen hagynak az olyan témák, hogy hogyan kéne az embernek együtt élnie a természettel, meg a „másfajta képességekkel” rendelkező emberek elgondolkodtató/szívszaggató/megrázó/szemfelnyitogatós/stb. történetei sem érdekelnek túlzottan, de ez egy olyan jó könyv, hogy még az is felmerült bennem, hogy lehet, hogy nem attól vagyok, hogy gondolkodom, meg hogy tök jó lehet a tonhalakkal együtt úszkálni a tengerben meg ilyesmi.

Edit_Zsuzsa_Nagy>!
Sabina Berman: Én, Én, Én

1.Nem találok szavakat.
2.Egymás szemében talán mind autisták vagyunk.(?)Ki érti az indítékainkat,a viselkedésünket,a szándékaink mélyéből előhívott cselekedeteinket?Ami egyikőnk számára normális,azt a másik elfogadhatatlannak tartja.Szóval minden szubjektív…
3.Ha ez egy kitalált történet,akkor most nagyon megszerettem az írónőt.Ha igaz történet alapján készült,akkor még jobban.
+1 Újra fogom olvasni (valamikor).Mert előbb létezek és csak aztán gondolkodom ;)
ZSENIÁLIS


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

Mi az, hogy csoda? kérdeztem.
Olyasvalami, ami ok nélkül történik. Isten csak úgy ok nélkül engedi, hogy megtörténjen.

156. oldal

mókamanó>!

Újra, miért van szükség fantáziára? A fantázia: nem létező dolgok filozófiája, vallása vagy történetei.
De minek van erre szükség, ha létezik a valóság és vannak érzékeink?
A boldogsághoz elegendő, ha az érzékeinkkel érzünk, Descartes nélkül. Az érzékszerveinkkel, szavak nélkül. Elegendő, ha egész testünkkel a valóságban létezünk.
És ha még boldogabbak akarunk lenni, meg kell nyílni a valóság felé, mintha a valóság az volna, amit az ember gondol.

136-137. oldal (Európa, 2012)

Bea_Könyvutca P>!

Vagy ott van Beethoven, a zenész, aki néha pontosan úgy, mint te, robbanékony és kezelhetetlen volt, szomszédok réme, akiknek a lakása ajtajából azt ordibálta, hogy legyenek már csendben, hogy komponálni tudjon, hogy hallhassa a csillagok robaját, könyörgök, egy kis csendet – kiáltozta szakadatlan Beethoven, míg egy napon megsüketült.

84. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Amit a legjobban szerettem és szeretek ma is, azok a főnevek, vagyis a dolgok nevei meg a létező dolgok. Megfogható, hallható, szagolható dolgok, melyek időnként vannak olyan kedvesek, hogy még élnek is, mint a madarak, a macskák, a halak, a hangyák vagy a teknőcök.

30-31. oldal

Bea_Könyvutca P>!

A színek neveit is nagyon szeretem, ezek olyan dolgok, amelyek majdhogynem nincsenek is. Azt akarom ezzel mondani, hogy a színek olyan dolgok, amelyek hajszál híján nem léteznek. Melyek a lét és a nem-lét között csodálatosan egyensúlyoznak. A zöld, a kék, a sárga, a fekete, a fehér, a piros. Mindig nevetnem kell, ha arra gondolok, hogy a színek vannak, amikor éppoly könnyedén lehetne úgy is, hogy nincsenek.

31. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Ahogy Gould mesélte, a világot kétféleképpen lehet nézni: úgy, mint egy órát, ahol a dolgok egy felső hatalom irányítására, pontosan történnek, vagy mint egy síkot, ahol végtelen számú pont hever szanaszét, amelyeket úgy köt össze az ember, ahogy akar.

164. oldal

Trudiz >!

Igen, a legegyszerűbb és legboldogabb boldogság az, amikor az érzékszerveinkkel érzünk. Amikor a szemünkkel, a bőrünkkel, a nyelvünkkel, az orrunkkal és a fülünkkel gondolkodunk.

136. oldal

dudorka P>!

Nagyon szeretem ezt a kifejezést: Oké. Az amerikai polgárháborúból származik, a XIX. századból. A tábornokok használták a háborús jelentéseikben, amikor az adott napon senki nem halt meg. Zero killed = O killed = OK = oké.

142. oldal

1 hozzászólás
Shea>!

Soha ne engedd, hogy bárki azt mondja, kevesebbet érsz. Nem érsz kevesebbet, egyszerűen csak más vagy.

Kapcsolódó szócikkek: másság
Bea_Könyvutca P>!

Nem változtattam meg a véleményemet, mondja. Isten mindaz, amit nem tudunk. Ha egy kérdésre nincs válasz….
Akkor a válasz Isten, fejezem be a tőle tanult mondatot.

259. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jorge Volpi: Klingsor nyomában
Carlos Fuentes: Áttetsző tartomány
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!
Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála
Juan Rulfo: Lángoló síkság
Octavio Paz: Meztelen jelenés – Marcel Duchamp
Benyhe János (szerk.): Latin-amerikai elbeszélők
Xantus Judit (szerk.): Utolsó szerelem
Octavio Paz: Futóhomok / Rappaccini lánya – Arenas movedizas / La hija de Rappaccini
Octavio Paz: Az erotikus túlpart: Sade