Madonna ​prémkabátban 86% 103 csillagozás

Tiszta szívből elítélem, ha egy fülszöveg afféle megállapításokkal szűkíti az olvasatokat, mint amilyen az itt előcitált „a török Nagy Gatsby”, de el kell ismernem, van alapja a párhuzamnak. Ugyanaz a közvetett elbeszélő, ugyanaz a pszichologizáló hajlam, és itt is mintha egy elveszett nemzedékről mondana memento morit a szerző – csak épp a kontinens más. Ali elbeszélője is már-már fitzgeraldi (bár annál lényegesen csóróbb) kallódó értelmiségi, aki jobb híján egy ankarai bankban vállal munkát, ahol megismerkedik a rejtélyes, hallgatag-szomorú Raif effendivel, akinek, ezt húsz oldal után nagyobb összegbe le mertem volna fogadni (bár úriember biztosra nem fogad), nagy titok húzza a lelkét. Kettejük kapcsolata egyre inkább elmélyül, és végül egy úgynevezett „megtalált kéziratban*” kulminál, amelyben lehullik a lepel a titokról, ami nem más, mint a titkok titka: egy nagy, pusztító szerelem. Meglepően nyugati ízű regény – formája is nyugati prózákat idéz, javarészt Berlinben bonyolódik, de az ankarai fejezetek is játszódhatnának akár Madridban vagy Miskolcon, annyira kevés és áttételes bennük a keleties jelleg. A messzi földről érkezett, tapasztalatlan Raif és a merész, tobzódóan individuális Maria (ő a címben szereplő „prémkabátos Madonna”) szerelme értelmezhető lenne akár úgy is, mint Törökország és Nyugat románcának analógiája, ahol szegény törökök ki vannak szolgáltatva annak a delejes vonzerőnek, ami a modern és csillogó nyugatiakból árad – de ez már olyan ordas belemagyarázás lenne, hogy inkább elhessegettem a gondolatot. A lényeg, hogy pofás sztori ez: kicsit nyers, kicsit harsány, de szépen ragadja meg az emberi lélek azon sajátosságát, hogy néha a látszólagos magabiztosság és a nyugalom felszíne alatt ott ásít benne a kétségbeesés szakadéka.

* Megjegyzem, ebben (is) Fitzgerald módszerét finomabbnak érzem: ott az elbeszélő voyeurként szemléli a voltaképpeni cselekményt, ami rajta kívül zajlik és fokozatosan bomlik ki, Ali viszont egyszer csak előránt az asztalfiókból egy ukkmukkfukk kéziratot, hogy nesze, olvasó, lakjál jól vele, ebbe' van a titok.

„Bármilyen értékes tárgy, vagyon vagy boldogság elvesztésének fájdalma enyhül idővel, csak az elszalasztott alkalmakat nem tudjuk feledni, valahányszor eszünkbe jutnak, újra és újra sajogni kezdenek.” Nem furcsa, hogy egy pár mondat szinte leírja életünket? Szenvedélyes történetet az érzelmi elszigeteltségről, az újonnan megnyilvánuló intimitásról, a szeretet és a veszteség bántalmazó erejéről. Mindenkinek ajánlom, gyönyörűen felépített részeiért, keserű édességéért, a kulturális különbségek tényleges leírásáért. Annak ellenére, hogy ilyen típusú történetekben nem léteznek boldog végletek, a könyv továbbra is tiszteletet ad a soha véget nem érő szeretethez és odaadáshoz. Ad nekünk egy ablakot. spoiler

Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt a könyvet elém sodorta, bárki is ajánlotta ezer köszönet érte! Olyan mély érzelmek olyan csodálatos mondatokban, olyan stílusban, hogy az valami gyönyörű! off
Az első néhány oldalnál még nem tudtam, hogy lesz ebből a fülszövegben ígért történet. Aztán a kis fekete füzet megtalálásával elindul ez a csodaszép kapcsolat egy török férfi és egy német nő között. Egy zárkózott fiatalember kinyílik, egy magányt választó nő visszanyeri az életbe, a szeretetbe vetett hitét. Lenyűgöző akár egy festmény egy Madonnáról prémkabátban!

Utolsó könyvtárazásaim egyikén találtam rá a könyvre. Egyből beleszerettem a gyönyörű borítóba, mely az 1920-as éveket idézi, és a cím is kifejezetten megtetszett. Az igazi kuriózumot pedig az jelentette, hogy a regény írója török. És azt hiszem, ezzel az összes pozitívumot elmondtam. Lehetséges, hogy rosszkor találtunk egymásra a könyvvel. Sajnos, nem tudott megérinteni Raif efendi szenvedése, szenvelgése. És egy idő után már bosszantott, hogy ő sem tartja semmire saját magát, a családja meg csak kihasználja és élősködik rajta. A berlini rész tetszett benne, valamint az ahogy egy fiatal férfi éli meg a szerelmet.

„Én másféle szerelemre várok. Az minden logikát nélkülöző, leírhatatlan és megmagyarázhatatlan valami. Szeretni vagy kedvelni más, testileg-lelkileg mindenestül megkívánni megint más… A szerelem szerintem ellentmondást nem tűrő kívánás.”

Sabahattin Ali könyve maga a megtestesült szerelem. Két fiatal: egy öntörvényű, impulzív személyiségű lány és egy visszahúzódó, végtelenül jólelkű férfi, egy igazi művészlélek egymásra találása spoiler. Két teljesen különböző ember, mégis mindkettejük fontos üzenetet közvetít: Raif Efendi a türelem, a kitartás, a hűség és lojalitás megtestesítője, míg Maria Puder, azaz a prémkabátos Madonna már 1943-ban hordozója az önismeret és önbecsülés egyik legfontosabb pillérének: ne hasonulj meg önmagaddal és ne tegyél olyat, amivel nem tudsz azonosulni. Maria egy modern, önálló nő, aki a jég hátán is megél és a kisugárzása annyira attraktív, hogy nemes egyszerűséggel megbabonázza Raifot.

A könyv olvasása felszínre hozta bennem azt az érzést, ami egy kapcsolat elejét jellemzi – amikor nem tudjuk, hogy rajongásunk vágyaink tárgyának szól-e vagy inkább magának a szerelem érzésének. Amikor az illető bekúszik a bőrünk alá, fészket rak az agyunkban és nem létezik más rajta kívül. Amikor a fű zöldebb, az ég kékebb és a bárgyú vigyor rászárad az arcunkra. Ha pedig történik valami, szürke köd ereszkedik a hétköznapokra, gyászruhát ölt a lélek és a madárcsicsergés is fájó sikolynak tűnik.

A regény minden lapja rejtett egy-egy kincset, idézetek gyönyörű tárháza a Madonna prémkabátban.

Nem szeretem ezen a könyvön a romantikus címkét. Annak ellenére sem, hogy a témája egy végzetesen nagy szerelem. Csak éppen nem úgy, ahogy ma a romantikus jelzőt értelmezzük. Sokkal inkább beszélhetünk lélektani regényről. A hangsúly mindkét narrátor esetében a belső folyamatokon van. Az igényes, irodalmi szöveget melankolikus ábrázolásmód jellemzi. Egy nagyon nem sztereotip török fiatalember és egy lázadó európai lány szerelmének lassú kibontakozását ismerjük meg. A szerepek szinte felcserélődtek. Aztán nagy tragédiák nélkül, ugyanolyan csendesen, de szinte szükségszerűen ér véget a kapcsolat. A kultúrák ellentéte szólt közbe? Nem igazán. Semmi nincs ebben a könyvben, ami török. Azt hiszem, a téma és a stílus is szokatlanul modern lehetett a korabeli Törökországban.
Valóban értékes és különleges kis könyvecske ez, csak hozzám nem tudott igazán közel kerülni. Talán épp azért, amiért Fitzgeráldot sem tudtam megkedvelni soha. De, hogy ennek is mi az oka? Talán, ha újraolvasnám, rájönnék.

Bővebben: https://konyvkoktel.blogspot.com/2020/04/sabahattin-ali…

A könyvet A nagy Gatsby-hez hasonlítja a borítón található szöveg, azonban én kevésbé hasonlítanám hozzá. A hangulat és az elbeszélés módja az első felében tényleg nagyon hasonló, de Sabahattin Ali könyve nekem sokkal többet adott egy tragikus, de csodálatosan szép szerelmi történetnél.
Már az alaptörténetével megvett magával és, ami ezután következett csak hab volt a tortán.A szenvedélyről és a szerelem sokszínűségéről szól: az első szerelemről, az egy éjszakás kalandról, a lelkitársról, a csalódásról, a családról, a kötelékekről és az elrontott életekről. A történet két szálon fut: látunk egy fiatal és még boldogtalan férfit, ezzel párhuzamosan pedig egy idős és már boldogtalan férfit. A két állapot között pedig egy nő áll, aki egy ideig boldogságot csempész a férfi életébe és szívébe.
Végig nagyon valóságosnak ugyanakkor a valóságtól teljesen elrugaszkodottnak éreztem. Inkább érzelmekről, érzésekről szól a könyv.

Olyan jó, hogy – még ha hetven év késéssel is – nálunk is megjelennek ilyen kis gyöngyszemek. Nagyon szép és különleges történet, igazi csemege volt a lelkemnek.
Érdekes volt, ahogy az író sutba dobta a nemi szerepeket, ez biztosan nagyon merész húzás volt a ’40-es években, de nekem kifejezetten tetszett. Raif elsőre egy unalmas, kiégett alaknak tűnt, de ahogy megismertük a történetét, ő maga is megtelt élettel. Mariában pedig volt valami, ami engem is rögtön megfogott.
Én örülök, hogy alig több, mint kétszáz oldal, van, hogy egyszerűen nem kell túlírni egy regényt. Ez pont így jó, olvastatja magát (ebben mondjuk a fejezetek hiányának is van szerepe) és pár órára teljesen beszippantja az embert.
Az író stílusa magával ragadó és lírai, élvezet volt elmerülni a soraiban. Nem tudom, hogy hány könyvet írt ezen kívül, de én biztosan megvenném, ha megjelenne még valami tőle.
A fél csillag levonás csak a kiszámítható befejezés miatt van spoiler, ettől függetlenül ott van az év legkiemelkedőbb olvasmányai között.
És hatalmas gratula a kiadónak a gyönyörű kiadásért, maga a borító is megragadja a figyelmet és tökéletesen illik a könyv hangulatához, de „meztelenül” is csodaszép, nem győztem simizgetni. Sokkal szebb, mint az angol vagy a török változat. Egyébként meg gyalázat, hogy ezt még senki nem filmesítette meg, szerintem iszonyú hangulatos és különleges lenne.

Amikor megláttam a könyv borítóját, biztos voltam benne, hogy imádni fogom. A fülszöveg, és a rövid leírás alapján úgy éreztem, hogy ez a könyv nekem íródott. Vonzott Berlin, a szerelem, a húszas évek…

Gyakorlatilag a történet egy „Goriot apó szerelme”, és a helyszín teljesen mellékes, amennyit ír róla a szerző, gyakorlatilag bárhol lehetnénk. A húszas éveket se vegye senki készpénznek, mert nem jön át sem a hangulata, sem a stílusa.

A főszereplő férfi karaktere kétségbeejtő volt számomra. Én alapvetően is a hajamat tépem a „semmit nem tudok tenni, nem is teszek, minden jó olyan rosszul, ahogy van, észre se vegyenek” szereplőktől, de ezt, szegény Raif tökéletesen ki is maxolta nálam.
spoiler
A nő karaktere elképesztően ellentmondásos, és tökéletes ellentétpárt alkotnak Raiffal.

Összességében amiért mégis három csillagot adok, az a kiadás kivitelezése, (bár voltak bőven szóismétlések) nagyon szép köntöst kapott a könyv, ízléses, illetve voltak benne olyan sorok amik igazán mélyek, és elgondolkodtatóak.

Ez a könyv egy igazi gyöngyszem. Csodálatos történet, de kegyetlen is egyben.
Örülök, hogy a kezembe került egy olyan történet, ami férfi szemszögből meséli el egy szerelem lépéseit.
És ismét csak igazolást nyert, hogy alig több mint 200 oldal is kifordíthatja a világot a tengelyéből.