Se ​vas, se tűz (Zenit 3.) 75% 19 csillagozás

Ez sem volt rossz, korrekt, de azért nem egészen kiforrott darab. Könnyed, pörgős, szórakoztató, még gondolkodni is lehet rajta, meg izgulni. Egy kicsit. Metál-, viking-, Skandinávia-, mitológia- és botanika-fanoknak.

Egy kifejezetten pozitív és egy elég közepes összhatású regény után a harmadik Zenit könyv megint korrekten sikerült. Ezúttal a skandináv mitológia keveredik a modern világképpel és a metálzenével, így tulajdonképpen az érdekes és szórakoztató történet már biztosítottnak is tekinthető.

A két idősíkon zajló cselekmény (jelenkor misztikus atmoszférája és a viking-éra kezdete) további pozitívuma, hogy a szálak közötti elválasztóként egy-egy dalszöveg szerepel, remek hangulati elem lett belőlük. A XXI. század eseményei egy korrekt krimit mutatnak, néhány élvezetes fordulattal és gördülékeny előadásmóddal, míg az V. század történései inkább egy klasszikus sagára emlékeztettek, szintén jó volt olvasni.
A karakterek jelentős fejlődésen esnek át az röpke 300 oldal során, a szövegnek van egy kicsit mélyebb rétege is, ami további meglepetés a Balor szeme vérbeli kalandjai után. Sajnos a Zenitről és a háttérben munkálódó hatalmakról továbbra sem tudunk meg sokat, s ugyan egyre tisztább lesz a kép, még mindig az előkészítés és felvezetés fázisában vagyunk.

Úgy érzem, mintha az írónő a sorozat előző két tagjának jobb momentumait sikerült volna ötvöznie, így továbbra is bizakodással tekintek a folytatásra, melyre talán még idén sor is kerülhet.
Bővebben az ekultúrán.

Olyan, mintha két könyvet olvastam volna az egyik kellemes és varázsos mese, a másik viszont nyomozós urban fantasy, a rosszabbik fajtából, ahol a passzív főhős eleve lehetetlenné teszi, hogy izgulhassunk érte. Az előbbit ajánlom, az utóbbit nem annyira.
Bővebben: http://sfmag.hu/2012/06/28/s-kolozsvari-zsofia-se-vas-se-tuz/

Nekem ez a rész most tényleg bejött. Bár minden résznél azt várom hogy valami nagy csavarral összeáll a kép az elrejtett világról megtudjuk mi hol és hogyan kapcsolódik a történetekben.
Maddy egy tipikus csinibaba volt kinézetre mégis valahogy összelogikázta a rejtélyt és eljutott a hőn áhított céljához. Egyedül at nem értem hogy a leírt infók alapján miért pont azokra jött rá ami tényleg történt. Számomra azért nem voltak olyan egyértelműek a jelek és a logikája. Dehát bevállt és igazából szórakoztató volt a történet főleg a párhuzamos szálak miatt.

A helyzet az, hogy meg voltam róla győződve, hogy egy botcsinálta nyomozónővel a főszerepben ez a regény minimum felbosszant, de úgysem fog tetszeni.
A helyzet az, hogy Maddy tényleg elég szörnyű, mint önjelölt nyomozó, néha fogtam a fejemet, hogy mennyire nem veszi észre, ami ott van az orra előtt, és csak sodródik az eseményekkel, a regény mégis tetszett.
Vannak furcsa és esetlen dolgai. A metálhoz negyedannyi köze sincs, mint amennyit reméltem, mégis jól megírt, hangulatos darab. Kellemes és szórakoztató, ráadásul nagyon tetszett, ahogy a történetet a dalokra fűzte fel. Egyrészt jók a dalszövegek, másrészt remekül összekötötték a történet múltbéli, viking szálát a jelen eseményeivel.

Amit viszont egyáltalán nem értek, az a borító. De azt nagyon nem. Majdnem stimmel, és ez benne a legbosszantóbb. Mit keres az az I love rock felirat azon a pólón??? Nem mintha nem láttam volna még gázabb borítót, de attól még bosszant.