Közöttünk ​a végtelen 10 csillagozás

S. K. Vaughn: Közöttünk a végtelen

2067 karácsonya – a NASA űrhajójának sötét és üres folyosóin a Csendes éj dallama visszhangzik, May Knox parancsnok pedig egy űrkatasztrófa egyetlen túlélőjeként tér magához a mesterséges kómából a súlyosan megrongálódott űrhajó fedélzetén.

A harminckét fős legénység a Jupiter egyik holdjára, az Européra tartott. Az emberiség javát szolgáló misszió során azonban May emberei mind odavesztek, és az ő helyzete is kétségbeejtő.

Több száz millió mérföldre a Földtől kilátástalan küzdelem veszi kezdetét a túlélésért, s a kapitány előtt csakhamar világossá válik, miféle sötét erők juttatták őt és a hajót ebbe a szorult helyzetbe. Túlélésének egyetlen záloga nem más, mint a küldetést egykor a Földről irányító zseniális tudós, akinek a szívét azonban May összetörte, amikor űrhajóra szállt.

A Közöttünk a végtelen izgalmas karaktereket felvonultató fordulatos regény, amely olyan nagysikerű történetek szellemét idézi, mint az Érkezés vagy a Mentőexpedíció.

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Libri, Budapest, 2019
524 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634333425 · Fordította: Babits Péter
>!
Libri, Budapest, 2019
524 oldal · ISBN: 9789634336891 · Fordította: Babits Péter

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
kvzs P
S. K. Vaughn: Közöttünk a végtelen

Olyan ez a könyv, mintha e B kategóriás hálivúdi filmeken felnőtt írópalánta kitalálta volna, hogy ő bizony tud sci-fi-t írni, mert már hallott róla, hogy létezik ilyen. Ja, és azt is tudja, hogy a sc-fi-ben vannak űrhajók, meg űr, amiben van súlytalanság, meg hideg. A könyv tudományos háttere ki is merült ennyiben. Minden más olyan orbitális baromság, hogy egy idő után már nem is szörnyülködtem rajta.
A szereplőkre sajnos ugyanezt lehet elmondani. Az „író” mindegyiknél előszedett egy sztereotípiát a fiók mélyéről, és egy az egyben alkalmazta azt. Még arra sem vette a fáradtságot, hogy átgondolja, hogy az a sztereotipikus alak egyáltalán megfelel-e az általa elképzelt szerepnek spoiler.
Sajnos az átgondolatlanság és a minden alap nélküliség nem csak a tudományos háttérre, és a szereplőkre vonatkozik, hanem az alapkonfliktusra, és az eseményeket bármilyen módon továbblökő történésekre is. Vagyis a lehetséges földön kívüli vírust szépen legyőzi az emberi szervezet, majd elfelejtődik spoiler, a parancsnok furcsa tünetei miatt kiderül, hogy az egész NASA hülyék gyülekezete spoiler, róla magáról pedig kiderül, hogy a logikát még hírből sem hallotta spoiler.
A lényeget viszont sikerült beletenni a könyvbe: van megalomán pénzemberünk, aki mindenek felett állónak képzeli magát, és ördögi tervei vannak spoiler, van TITOK spoiler, szerelmi szál spoiler, és érzelmi gyötrődés, meg heppiend, ami nagyvonalúan elfelejt lezárni szálakat.
Sajnos ez a könyv a sci-fi megcsúfolása. De legalább gyorsan olvasható.

15 hozzászólás
>!
Morpheus
S. K. Vaughn: Közöttünk a végtelen

Nem bírtam végigolvasni, még ilyen unalmas, gagyi fércművet. A hármas tagolás, a múlt, a jelen űrhajó és a jelen irányítóközpont közül mindhárom szófosás a köbön. Ha végigolvasom, egy csillag is túlzásnak tűnne.

2 hozzászólás
>!
kratas P
S. K. Vaughn: Közöttünk a végtelen

Gondolhattam volna, hogy ez nem igazi sci-fi lesz… nem volt rossz, de ez a rengeteg ide-oda ugrálás a jövőben néha bezavart. És nem sikerült azt kivitelezni, hogy akkor legyen vége egy fejezetnek, amikor az izgalom a tetőfokára hágott.
Amúgy nagyjából a könyv közepénél a – már jócskán megviselt – hősnőnk mélázik azon, hogy már csak a földönkívüliek nem tettek neki keresztbe. Hát már én is csak őket vártam…
spoiler

>!
buzavirág P
S. K. Vaughn: Közöttünk a végtelen

2067-ben járunk, az emberiség a Jupiter egyik holdját szeretné kolonizálni, de baj történik az űrhajón és úgy tűnik csak a kapitány marad életben, aki elvesztette emlékeit. Apránként a MI segítségével visszanyeri emlékeit, rájön a szerencsétlenség okára és magánélete kudarcára. Ahogy az emlékek visszatérnek egyre inkább eltűnik a sci-fi és egy magánéleti probléma bontakozik ki. Ne mondom hogy nem érdekelt és valószínűleg a magány kihozza ezt az emberből, de nem erre a történetre számítottam. Az MI és May párbeszédei jók voltak, sokszor viccesek, tetszett a mentés megszervezése is, de mint írtam sokkal jobban érdekelt volna az előzmény, a Jupiteren, mint ez a szappanoperába is beillő élethelyzet.

>!
kriszet_Paulinusz P
S. K. Vaughn: Közöttünk a végtelen

Szeretem a scifit, szeretem az Érkezést, és odáig voltam a Mentőexpedícióért, de ezeket nem lehet összehasonlítási alapnak venni. Mindkettő sokkal komolyabb mű, még a Mentőexpedíció humorbonbonjaival együtt is.

Kezdem az alapoknál. Alapjában véve tetszett a történet, ezért kapott négy csillagot, de ez csak a „jó” kategória.
Indulunk egy tényleg reménytkeltő szituációval, amitől borzongott a lelkem annyira jó volt. Hangulatosan, sötéten, kicsit hideglelősen, ahogy kell. Főszereplőnkkel ismerkedünk oldalakon keresztül. May indulatos, szószátyár teremtés, nem a kedvencem, nekem ez a túltolt kategória. Kicsit lehetett volna komolyabb, határozottabb, szakértőbb. Aztán van maga a történetünk, hogy hol is járunk, mit csinál(t)unk, és így tovább. Kezdődnek a bonyodalmak, és egyre halmozódnak a kérdések. Tényleg nagyon érdekfeszítő egyébként, mert nem akartam letenni a könyvet a kezemből ilyen szempontból.
Jóval később feltűnt, hogy a váltások folyamán egy kicsit elvesztettük a scifi vonalát. Pontosan nem tudnám kifogalmazni, hogy miért éreztem ezt, de néha el is felejtettem, hogy egy scifit olvasok. Az nem baj, hogy a szereplőinket jobban megismertük és az életükről is olvashatunk. Nem ezzel nincs baj. A baj ott van, hogy háttérbe szorult maga az űrben játszódó dráma, és túl sok feszültség oldódott el a családi történetekben. Így pengeként csapta el mindig a fősodorunkat. Közben azt is éreztem, hogy rendkívül sok dolog kiaknázatlan maradt a történetben. Sajnos.
A kirakósok végül elindulnak egymás felé, kezdik megtalálni a helyüket, és én tényleg ilyen szempontból nem panaszkodom, mert a történet halad, olvasmányos, eredeti, de bizonyos szempontból egy érdekesen megálmodott romantikus történet.
A szereplőink filmbeli karakterek, el lehet őket képzelni, de látványosan nincsenek kidolgozva, ami szerintem a történet szempontjából nem is annyira érdekes. Kicsit befurakodhatunk közéjük, de inkább külső szemlélőként vagyunk jelen, mintha egy hologramba sétálnánk bele.
Meg kell jegyezzem, hogy sajnálom, amiért teljesen elsikkadt az a szál, ami a bajt okozta. Itt üres kézzel kell távoznunk. Elfelejtődött.
Szórakoztató irodalom ez száz százalék, a scifi címkét csak alig kétharmad részben ítélném oda. Ez abból is látszik, hogy a tehcnikai, műszaki részeknél semleges megfogalmazásokat kapunk.
Összességében jól szórakoztam, de ez csak egy laza négy csillagra elegendő itt, mert ennél egy jóval szűkebb, határozottabb, scifibb történet kellett volna legyen. Az alapszituáció remek lehetőséget adott, de nem élt vele az író.
Van egy észrevételem, amit nem tudok mire vélni, de gondolom választ úgysem fogok kapni. A főszereplő egy néger hölgy, ahogy az az eredeti borítón is látszik. Mi volt vele a baj?

>!
Saileach P
S. K. Vaughn: Közöttünk a végtelen

Jó is lehetett volna – de nem lett az! Engem totál felidegesített.
Egy sci-finek álcázott szappanoperába illő picsogós-romantikus történet egy házasság válságáról, egy hp főhősnőről spoiler, és csúnya, gonosz összeesküvőkről. Amennyire hatásosan kezdődik, utána a sci-fi szál gyorsan ellaposodik, hihetetlen technoblablával fűszerezve, és teljesen hiteltelen eseményekkel. Túl sok a felesleges flashback spoiler, logikátlanok a karakterek és teljesen eltolódnak a hangsúlyok, mintha az író menet közben váltogatta volna a műfajokat.
A legjobb rész: az elején, a kietlen, ijesztő katasztrófát szenvedett hajó atmoszférája spoiler.
A legrosszabb rész: spoiler
A többi megjegyzésem az idézetek alatt olvasható.
spoiler

Amennyiben az író a sci-fi és összeesküvés-szálra összpontosított volna, s kb.a felét elhagyja az oldalszámnak, egy feszes, húzós, izgalmas regény született volna szerintem. Igy is olvastatja magát, csak aztán a végén hülye szájízt és csalódást hagy maga után…

4 hozzászólás
>!
Szencsike MP
S. K. Vaughn: Közöttünk a végtelen

Manapság nagyon veszélyes azzal hirdetni bármilyen hasonló témájú könyvet, hogy az Érkezés és a Marsi/Mentőexpedíció méltó utóda, mert az olvasók elvárásai nagyon magasak lesznek. Annyi biztos, hogy ez a könyv inkább egy romantikus lányregénybe csomagolt akcióregény. Tény, hogy az űrben kell megmenteni szegény lányt, de inkább egy romantikusabb akcióregénynek tűnt, mint amit láttatni akar magáról. Szórakoztató és izgalmas olvasmány, de olyan igazi nagy katarzisra mint a nagy elődöknél nem kell feltétlenül számítani.

>!
BBetti86 
S. K. Vaughn: Közöttünk a végtelen

Nem a regény hibája, de a reklámnak szánt szöveg nagyon leértékelte nálam. Az Érkezés és A marsi (Mentőexpedíció, a film alapján) kiválóak, és azzal, hogy ezt melléteszik a borítón, nálam csak azt érték el, hogy felerősödött bennem, amivel azok a regények jobbak voltak.
Mark a Marson életveszélyes helyzetekbe került, amiből mérnöki és biológiai tudása húzta ki..Ott hiteles volt, amiket csinált. Ettől nem csak izgalmas lett, de kifejezetten érdekes is. Itt viszont May gyakran készen kapja a megoldást, hihetetlen megoldások vannak és sok lyuk is. Pl. spoiler A MacGyver pillanatok teljesen kimaradtak.
Az Érkezés nagyon intelligens könyv, mozgatja az agyat és nyelvészeti alapok se ártanak hozzá. Ugyan abban is ott van egy házaspár és a gyermekük miatti tragédia, mint ebben is, de az Érkezés mélysége itt nyomokban sincs meg. Az Érkezés filozófiailag mély időről és sorsról, a Közöttünk a végtelen meg romantikus melodráma ahhoz képest.
A szerelmi szálra különben is haragszom kissé. Az még viszonylag aranyos is volt, ahogy a nagy távolságban férj és feleség visszatalál egymáshoz, de a végére betett csavar szappanoperává züllesztette. A vége nagyon idegesített is, és romantikus tragikomédiává züllesztette a történetet.
Jobban tetszett volna, ha nem emlékeztet a témában két kedvencemre. Ha nem hasonlítom velük össze, értékeltem volna a humorát és EVE, az MI karakterét, ami miatt a szerelmi háromszög és bonyodalmai megbocsáthatóak lettek volna. Akkor örülnék, hogy technikai oldalról is erősíti a sztorit. Így viszont marad a megállapítás, hogy az Érkezés és a Mentőexpedíció sokkal jobb ennél.


Népszerű idézetek

>!
BBetti86 

A szerelem birtokba vesz, s ha nem vigyázunk, fel is emészthet.

170. oldal

>!
Saileach P

May felidézte magában a pszichológiai tréninget, és próbált tartózkodni az „ami elromolhat, az el is romlik” típusú önpusztító gondolatoktól. A végtelen tükrében mindig minden hiábavalónak fog tűnni. Az űr egyszerűen ilyen hatással van a primitív emberi agyra. Legjobb, ha a kézzelfogható feladatokra koncentrál. Tedd a dolgod. Bízz a kiképzésben. Bízz a csapatban.

1 hozzászólás
>!
Saileach P

Míg a telefon mellett várták, hogy a NASA visszahívja őket, May elment a hídra megkeresni a feketedobozt.

1 hozzászólás
>!
Saileach P

Manuálisan kellett résnyire nyitnia a biokert ajtaját, ami a sérülés észlelésekor automatikusan bezárult. Tíz nagy méretű oxigéntartály állt odabent, amelyek mindegyike sűrített oxigént tárolt az út teljes időtartamára. A további tartályok tartalékként szolgáltak. Sérülés esetén bármelyik hidrogénbombaként belobbanhatott, hogy pillanatok alatt elhamvassza az egész hajót.

1 hozzászólás
>!
BBetti86 

Tudod, az emberek szeretik logikus lényeknek hinni magukat, de ahogy élünk, az épp az ellenkezőjét bizonyítja. Sokkal inkább az érzelmeink vezetnek minket. Ezeknek persze megvan a maguk logikája, csak az meg sokszor nem túl logikus. Logikusan hangzik?

144. oldal

>!
Saileach P

– És tudd, hogy sosem változom meg. Mármint nem leszek mindig ilyen dagadt tehén, de ugyanilyen nagypofájú, önző, kibírhatatlan hárpia maradok.

1 hozzászólás
>!
Saileach P

Nem mintha May lett volna az első női űrhajós, vagy akár az első fekete parancsnok egy fontos küldetés élén.

1 hozzászólás
>!
Saileach P

Nem ő lenne az első bűnbak a NASA történetében. Ott van Gus Grissom, az Apollo-program űrhajósa és a NASA talán leghírhedtebb „kudarca”. Visszatérő egysége
elsüllyedt és kis híján megölte őt, ezért odahaza pezsgő helyett vitriol várta. Minden bátorsága és helytállása ellenére sárba tiporták a hírnevét, csak mert a „hatalmasságok” dühösek voltak a drága, rosszul megtervezett és potenciálisan halálos játékszerük miatt, ami tökéletesen jelképezte elbizakodottságukat és törékeny egójukat.

1 hozzászólás
>!
Saileach P

Stephen egy bisztróban reggelizett Rajdzsal, mielőtt bementek a Johnsonba.

1 hozzászólás
>!
Saileach P

-Én azt akartam mondani: „de nem létezik, hogy meglépte volna”. Szép próbálkozás. Amúgy a Robert-féléknek sosem kell tökösnek lenniük. Elég, ha megfizetnek valakit, aki az.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kleinheincz Csilla (szerk.): 10
Sandra Marton: Jó befektetés
Kim Edwards: Az emlékek őrzője
Jodi Picoult: Apró csodák
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Elif Shafak: Becsület
Hernádi Gyula: A péntek lépcsőin
Joanne Ramos: A Farm
Ficsku Pál: Gyerekgyár
Myrna Temte: A kispapa