Alvilági ​dal (Alvilági dal 1.) 69 csillagozás

S. Jae-Jones: Alvilági dal

Sötét, romantikus és felejthetetlen könyv a Szépség és szörnyeteg felnőtté vált rajongóinak.
Az év utolsó éjszakája. Beköszönt a tél, és a Goblinkirály kilovagol, hogy feleséget keressen magának…
Liesl a varázslatos és veszélyes Goblin királyról szóló legendákon nőtt fel, amelyek elragadták a lelkét, a szívét, és ihletet adtak, hogy zeneműveket komponáljon. Mára Liesl már tizennyolc éves, a családi fogadó körül segít, és a zene köré szőtt gyermekkori álmai és képzelgései semmivé lettek.
Ám amikor a Goblin király elrabolja a húgát, Liesl számára nincs más út, mint utána menni az Alvilágba, hogy megmentse. Megérkezve e különös, magával ragadó világba, amelyet egy rejtélyes férfi ural, hamarosan lehetetlennek látszó döntést kell hoznia. Az idő és az ősi törvények ellene dolgoznak, és Lieslnek meg kell tudnia, ki ő valójában, mielőtt a sorsa beteljesedne.
A zenével és varázslattal teli könyv egy olyan világba ragad magával, amit nem lehet könnyen elfelejteni.

Eredeti mű: S. Jae-Jones: Wintersong

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
440 oldal · ISBN: 9789634034896 · Fordította: Lázár Júlia
>!
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634034261 · Fordította: Lázár Júlia

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Erlkönig (Goblinkirály) · Maria Elisabeth Ingeborg Vogler (Liesl) · Anna Katharina Magdalena Ingeborg Vogler (Käthe) · Bogáncs · Constanze · Gallyacska


Kedvencelte 16

Most olvassa 4

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Arianrhod MP
S. Jae-Jones: Alvilági dal

Boldogan üdvözöltem ezt az egyedi fantáziaregényt, mert bár romantikusként van kikiáltva, egyáltalán nem az a fajta nyálas klisés műmese, amit mostanában a fantasy-szerzőktől megszoktam.

Egyedi, mert népmesékre épül, ráadásul bajor néphagyományra. Az alaptörténet pedig a klasszikus zene világát építi magába, ahol a kis bajor erdei városka címszereplő családja tehetséges zenészekből áll, a kisfiú virtuóz hegedűs, a főszereplő leányzat pedig titokban tehetséges zeneszerző. Sokáig nem is sejtik, hogy tehetségüket a manóknak köszönhetik. A népmesék világa át-átszövi a gyerekek karriertörténetét, végül egyenesen mítoszi világba emeli őket.

Ez a föladalatti manóvilág nem sokkal vidámabb vagy csillogóbb, mint a népmesék Erlkönigjének erdeje. A manók birodalma az örök Tél, a Manókirály egyben a gonosz Erlkönig, és rosszabb pillanataiban a Vad Hajsza vezetője. De igaz szerelmesre, megváltóra vár, hogy letehesse rémkirályi tisztségét, és ismét emberi életet élhessen.

Rengeteg apróságot tanultam ebből a meséből, például a só tisztító erejébe vetett, több évezredes múltra visszatekintő hiedelmeiről, vagy a zene gyógyító hatalmáról. És persze volt alvilágjárás, ami az én nézetemben csak jót tehet egy ilyen mesének.

Találkozhattam a váltott gyermekek sokkal sötétebb hiedelmeivel, mint amit a keltáktól megszokhattunk. Ezek a bajorok nem viccelnek! Alig vártam a folytatást.

5 hozzászólás
>!
kellyolvas P
S. Jae-Jones: Alvilági dal

Elbűvölt a szerző világa, mégpedig azért, mert egy számomra új legendavilágról olvashattam: Goblinkirály és az ő Alvilága, goblinok, manók, a bajor helyszín nekem teljesen új volt.
Az ismeretlen, sötéten izgalmas világban a szerző egy kellemesen lírai hangot üt meg, szépen gördülnek a mondatai, a cselekmény lassan építkezik, és gyakran éreztem azt, hogy még az idő is megállt körülöttem. A szerző remekül alkalmazta a hangulatteremtő képességét, éreztem a Manóliget varázslatát, borzongtam a Goblinkirály gúnyos hangjától, az érett szamócába én is beleharaptam volna, na és a fogadóban állandóan sült a bajor kolbász, és folyt a sör le az emberek torkán.
A könyv első fele talán egy fokkal jobban fenntartotta az érdeklődésemet, de a továbbiakban csak azt éreztem, magam is ott rekedtem az Alvilágban, és sosem fogok kikecmeregni a gonosz goblinok kezei közül. Hiába volt szép az írásmód végig, később egyre nehezebben lendültem tovább.
Legfőbb oka ennek Liesl volt, sajnos nem tudtam azonosulni vele. Ő volt a legidősebb nővér, akinek kiskora óta sulykolták a fejébe, hogy az ő dolga vigyázni a húgára és az öccsére. Käthe 16 éves és gyönyörű, csinos és mindenki imádja, Josef pedig hatalmas hegedűművész tehetség, ő a család szeme-fénye. Liesl viszont jelentéktelennek lett beállítva, ő a csúnya testvér, valójában nem volt annyira csúnya, de alkatilag madárcsontú, kislányos. A Goblinkirály még gyerekként megérezte Liesl-ben a zenei tehetségét, a gondoskodását, az odaadását. És valóban ilyen felnőtt lett, tudta, hogy sosem lesz olyan szép, mint Käthe, a zenélést Josefnek kell továbbvinnie, de a szerzeményei útján tovább élhet a tehetsége. Önként feladja az álmait, a többiek boldogsága árán. Szinte kényszeríti magát, hogy elfelejtse a gyerekkori barátját, nem akar hinni a nagyanyja meséiben, babonáiban.
Hősnőnk lassan tudomásul veszi a sorsát, de ameddig végigment ezen az úton, az én idegeimet rendesen kicakkozta. A rengeteg kérdés és lamentálás persze jellemzően ya járulék, itt ez nekem túl sok volt.
A Goblinkirály önmagában tetszett, jól kitalált a karaktere, mondjuk ez nem nehéz, csak át kellett emelni a legendákból. Liesl-el való kapcsolata viszont nem bűvölt el. A lány zenéje, ami a lelke lenyomata, ez kell a királynak, ugyanakkor egyre közelebb kerülnek egymáshoz érzelmileg is. Ez még rendben is van, de Liesl nem úgy viselkedik, ahogy ezt elvártam volna tőle, spoiler, ami nyomokban sem illett a karakteréhez, sőt nevetségesnek hatott. Igen, ez a regény nem a fiatalabb ya rajongóknak való, a romantikus jelenetei sötéten érzékiek, bár a magam nevében inkább nyomasztót mondanék. Nem éreztem közöttük a megfelelő kémiát egyáltalán.
Nos, a szerző az utolsó néhány oldalon megtáltosodott, és felfordította a regény végét a feje tetejére. Semmi sem úgy alakult, ahogy vártam a csordogáló cselekményben, változtak a körülmények, dőlt minden eddigi szabály. Szóval alaposan odatett az olvasóknak, hogy na ugye ezek után majd türelmetlenül várjátok a folytatást?
Meg kell említenem, hogy a regény tele van zenei utalásokkal. Nem csak a valódi zeneszerzők és műveik vannak említve, hanem egy csomó zenei szakszó, amit nem tudtam hova tenni. Van ugyan a könyv végén egy szószedet, de ezek sem mondtak nekem semmit.
Nem egészen azt kaptam ettől a történettől, amit vártam, de mindenképp különleges olvasmány. Tudott újat nyújtani a világfelépítés szempontjából, de a karakterek nem nyűgöztek le, és a befejezés is több kérdést adott, mint megnyugvást. A zenét szerető, dark fantasy kedvelőknek ajánlom!

>!
Evika82 P
S. Jae-Jones: Alvilági dal

Nehezen indult a kapcsolatom a könyvvel. Beteg is voltam mikor belevágtam,nyűgösebb a szokásosnál, na meg az eleje az annyira nem nyerte el a tetszésem… pedig ezt most muszáj volt mindenképp elolvasnom egy kihíváshoz.
Aztán amikor Liesl először megy le az alvilágba, na onnantól kezdve minden megváltozott.
Nem engedett a történet, egyszerűen nem eresztett. Feszültséggel telve, izgalomtól fűtve, görcsbe álló gyomorral olvastam a sorokat.
Ez a csúnyácska lány, aki a családja körében mindig másodhegedűs és mellőzött ami azért elég nagy szégyen a családjára nézve olyan erőről, bátorságról, családja és testvérei iránti hűségről tesz tanúbizonyságot, amire bárki büszke lehetne.
A Goblin király egyszerre vonzza és taszítja a lányt. Mert mikor a gonosz király, kegyetlenkedik vele, akkor gyűlöli a férfit testestül-lelkestül. Viszont mikor néha felsejlik a király előtti énje, akkor a lány nem tud harcolni az érzelmei ellen.
Nem nagyon értek a komolyzenéhez, és nem is nagyon szeretem. Mégsem zavart a könyvben, gyönyörű volt, és imádtam ahogy végig fontos szerepet játszik a történetben.
Jaj és majdnem elfelejtettem megemlíteni a meséket és mondákat, amik a könyvben szerepelnek, azok is szuperek. Mindig is imádtam a meséket, mítoszokat, legendákat, és az itt elmeséltek annyira szépen illettek ebbe a történetbe, kerek egésszé tették. :)
A könyv vége, sajnos függővég, és egy ilyen befejezés után szívem szerint rögtön olvasnám a folytatást. Mikor letettem a könyvet, utána még jó sokáig elemezgettem magamban, kattogtam rajta, nem hagyott nyugodni. Tudni szeretném mi lesz velük.
Nagyon szeretném a következő részt.
Sajnos valahol azt olvastam, lehet nem hozzák magyarul. :( Úgyhogy nagyon szomorú vagyok:(
@MenőKönyvek várható a könyv következő része magyarul?
Nagyon szeretném olvasni. :)

>!
Gyöngyi0309 P
S. Jae-Jones: Alvilági dal

Nagyon szépen megírt, varázslatos felnőtt mese, amelyben nagyon árnyaltan mutatják be az érzelmeket. A zene gyönyörű eszköz ehhez. Sajnos én nem vagyok műértő, mégis elvitt engem is, szinte hallottam a hegedű-, vagy épp a zongoraszót olvasás közben.
Az Erlkönig legendája a német romantikus szerzőket minden művészeti ágban megihlette, az irodalomban Goethe-t, a zenében Schubertet, és szerencsére S. Jae-Jones amerikai írónőt is. A goblin-és tündérvilág alapvetően adja a romantikus ábrándokat, ebbe könnyű volt beilleszteni a szegény sorsú fogadós, háromgyerekes családot. Lisel a maga szerint csúnya lány a legszebb, messze kiragyog a családtagok közül, mert tettei neki a legőszintébbek, legönzetlenebbek. Ez az önzetlenség kíséri végig a történetben, lelki drámák sorát vetíti elő, amelybe belekeveredik a hideg, saját bevallása szerint érzéketlen, könyörtelen, ( szerintem kicsit személyiségzavarsos), Erlkönig, Goblinkirály.
Nagyon szerettem a történetet, remélem, hogy olvashatjuk a lezárását magyarul, mert bizony hagyott nyitva kérdéseket, szeretnék még a titokzatos hegedűs Goblinkirályról olvasni.
A könyv fizikai formájában is igényes kiadás, selyemtapintású lapok, gyönyörű borító, nagyon szép elválasztó oldalakkal.
Romantikus lelkületű felnőtteknek is szívből ajánlom, télen pedig különösen hangulatos olvasmány.

1 hozzászólás
>!
hkriszti83
S. Jae-Jones: Alvilági dal

Lehet, várnom kellett volna az értékeléssel, hogy kicsit ülepedjen, mert itt bőgök már egy ideje, a könyv végét végig sírtam… :( De a francba is, ez valami elképesztően jó volt! Nem is tudom, mit mondjak, mert engem ez most nagyon eltalált!! Nagyon örülök, hogy kivételesen nem csábultam el, és vettem meg a könyvet a rózsás borítóval angol nyelven, pedig eléggé hajtottam rá… viszont ahogy ez a történet meg van írva, az valami fantasztikus!!! Annyi gyönyörű jelző, olyan sok szép mondat, annyi érzelem van benne, hogy bármennyire is értem az angolt, ez nem jött volna úgy át, mint most! A fordítást tökéletesen eltalálták, esküszöm teljesen elvesztem a mesében, konkrétan fájt letenni, annyira elvarázsolt az egész világ, és főleg a Goblinkirály! Annyira gyönyörűen van az egész történet megfogalmazva!!!
Ha tudtam volna, hogy ilyen vége van, kivártam volna a folytatást, mert rettentően tudok ilyenkor kínlódni, és fogok is!!! :( Most akarom a Shadowsong-ot, azonnal, ide a kezembe… :(
Szóval óriási kedvenc lett ez a könyv, köszönöm, hogy olvashattam!!! ♥

3 hozzászólás
>!
rafaelo0824
S. Jae-Jones: Alvilági dal

Nagyon tetszett, végre egy mesefeldolgozás, ami a fogamra való. Annak jobban örültem volna, ha nem sorozat, mert ezzel a véggel is tökéletes lenne, de persze majd folytatom. A szereplők szimpatikusak, szerettem az alvilágot illetve a Goblinkirály is elég rejtélyes volt. A borító mintha kicsit túl modern lenne a korhoz képest, de az is elég szép.

>!
Masni3
S. Jae-Jones: Alvilági dal

Hát most hirtelen nem is tudom, hogy mit is gondoljak. Annak ellenére, hogy a nevekbe és a zenei kifejezésekbe beletört a nyelvem, nagyon tetszett. Ahogy találkozik egy fiatal lány az Alvilág urával valami hihetetlen. Nagyon megszerettem a párosukat. Az elején próbáltam utálni a Goblinkirályt, de már akkor is inkább érdekesnek tartottam, mint ellenszenvesnek.
Liesl először ellenszenves volt nekem, és inkább depressziósnak tűnt. De ahogy beindultak az események fokozatosan megszerettem. Érdekesnek találtam. Izgultam értük, hogy vajon mi lesz a történetük vége. Együtt éreztem velük. Gyerekesnek gondoltam ezt a mesét, de egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem és velük tarthattam a Goblinok világába.

>!
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634034261 · Fordította: Lázár Júlia
>!
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P
S. Jae-Jones: Alvilági dal

Nagyon eredeti, érdekes és szép történet volt, nagyon tetszett, bár annyira nem varázsolt el, mint vártam az olvasott értékelések alapján, nekem talán kicsit sok volt és szokatlan.
Számomra kerek egész volt megfelelő befejezéssel, pedig lesz folytatása, amit persze kíváncsian várok és el is fogok olvasni.

Kezdem az elbűvölő borítóval, ami nagyon tetszett, mind színében, mind a kompozícióban, ami teljesen hűen tükrözi a történetet.

A könyv a hősnő, Elizabeth mélységes szeretetéről szól a család, különösen a testvérek iránt és az önfeláldozástól a családtagok boldogulása érdekében, lemondva saját álmairól és vágyairól. De meddig lehet a saját tehetség és álmok háttérbe szorításával élni, anélkül, hogy az ember elveszítené saját identitását?
A Goblinkirály kiragadja Elizabeth-et a világából és tükröt tart elé, hogy végre magára találjon és a benne élő tehetséget és zenét ne rejtegesse tovább. Ugyanakkor hiába küzd azért, hogy feledtesse vele a való világban hagyott családtagjai iránti mérhetetlen szeretetet. Teljes önátadást követel és önkéntes áldozatot, amit meg is kap. Elizabeth feláldozza az életét és a szabadságát, hogy megmentse testvéreit, nem mellesleg a világot. De mi van akkor, ha aranykalitkába zárva a madár sem dalol és előbb-utóbb elsorvad és elpusztul.

Mély gondolatokról, érzelmekről szól ez a történet és persze a zenéről. Nem a mai korban játszódik, hanem valamikor a neves német és osztrák zeneszerzők utáni időszakban, ami különösen varázslatossá teszi ezt a történetet. Tündérmesének is nevezhetném, ha nem lenne ennyire komoly ez a könyv.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a különleges, nem szokványos fantasy történeteket.

>!
Leobelo P
S. Jae-Jones: Alvilági dal

Először a borító fogott meg. Nem maga a kép, hanem ez a színvilág. Utána elolvastam a fülszöveget, és egyre kíváncsibb lettem rá. Annyira, hogy a kiszemelt Nora Roberts könyv helyett ez jött velem haza. Kb 2 hétig csak nézegettem, de nem kezdtem bele. De tegnap… Tegnap túl korán ébredtem, és nem tudtam visszaaludni, így elkeztem. Az első pár oldan nem volt annyira érdekes, de aztán, mikor a Goblinkirály feltűnt… Egyszerűen beszippantott az Alvilág. Elmentem dolgozni, de egyfolytában a könyvön járt az eszem. Tudjátok, az az érzés, hogy muszáj tovább olvasni, mert beleőrülsz, hogy nem tudod, mi van a következő fejezetben.
Hazaértem, és miután az otthoni dolgokat letudtam, folytattam az olvasást. Kb hajnali 2-kor fejeztem be, és utána csak ültem, és bámultam a könyvet, miközben potyogtak a könnyeim. Aztán eszembe jutott, hogy van folytatása… Angolul.
Ezzel az a bajom, hogy ennek a könyvnek a fordítása remek lett, így a folytatást is magyarul akarom! Remélem nem kell sokat várni a megjelenésre. :)
De eltértem a tárgytól. Szóval ez a könyv a kedvencem lett.
Kicsit zavaró volt az elején a sok ismeretlen zenei kifejezés és a német megszólítások, de egy idő után megszoktam. A kedvencem egyértelműen a Goblinkirály.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan folytatódik Elisabeth és az Erlkönig története.

>!
Kovács_Mesi
S. Jae-Jones: Alvilági dal

Vegyes érzelmeim vannak, de szerethető a könyv is és a szereplők is.
Voltak benne olyan részek, amik nélkül is meg lett volna a történet. Voltak benne olyanok is, amiket nem értettem.
Ezektől függetlenül nem volt benne semmi vontatottság, olvastatta magát.
A Goblinkirály titokzatossága nagyon kíváncsivá tett. A nevét én is szerettem volna megtudni, teljesen megértette Elizabethet.
Itt végre nem egy bombanő a főszereplő, ami miatt emberibb lett maga az egész történet.
Szomorú vagyok a befejezés miatt. Remélem mihamarabb jön a folytatás.


Népszerű idézetek

>!
Effendigirl

Az élet több, mint a lélegzet, több, mint a vér. Annyi, mint ízlelni, érinteni, látni, hangot adni, szagolni.

324. oldal

>!
Masni3

– A sötétben elsuttogott kívánságainknak következményei vannak, és a Gonosz mindig behajtja a számlát.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Constanze
>!
Masni3

– Nem vagyunk-e mind rabjai egy-egy magunk készítette labirintusnak? – kérdezte könnyed hangsúllyal a Goblinkirály.
– Nem elég, hogy király, filozófus is! – morogtam. – Milyen bájos!
– Bájosnak találsz, Elizabeth? – kérdezte bársonyosan doromboló hangon.
Kerestem az arcában a szelíd ifjút, legalább a nyomát,
valamit, amibe kapaszkodhatok. Sehol nem találtam.
– Nem

8 hozzászólás
>!
Masni3

Mit nem adtam volna érte, ha csak egyetlen pillanatra
én lehetek valaki vágyainak a tárgya. Mit nem adtam
volna, hogy megízleljem a részegítő édes érzést, hogy
engem kívánnak. Hogy én kívánjak. Azt akartam, amit
Käthe magától értetődőnek vett. A kívánkozást kívántam.

>!
Marika810

A szeretet forgatja az élet kerekét. A szeretet épít hidakat a világok között. Ha semmi mást, hát azt megtanultam, hogy a szeretet nagyobb mint az ősi törvény.

419. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
ttiillyy P

Ahogy az évek telnek, az ember azt hinné, hogy a halhatatlan hozzászokik a halálhoz. Hiszen mindenki más elhervad és elfonnyad. Egy olyan létező számára, amilyen én vagyok, ez csak egzisztenciális tény. Eltűnődik-e a halandó azon, hogyan vált őszbe a nyár? Aztán télbe az ősz? Dehogy, csak bízik benne, hogy a világ majd megint fordul egyet, hogy visszatérhessen a meleg és az élet.

383. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Erlkönig (Goblinkirály)
>!
Vicimaci

– Az Úr útjai kifürkészhetetlenek.
– Jobban értékelném, ha az Úr egyenesebb lenne, és nem ilyen kifürkészhetetlen.

>!
Vicimaci

– A hiúság vonzza a kísértést, és a gyenge akarat jele.

>!
Tengerszív

Kinyitottam a szememet és a Goblinkirály hajolt fölém.
– Elfogadod az ígéretemet ?
A hangom rekedt volt,de határozott.
– Elfogadom, Elizabeth, persze.
A felemás szempárban valami csillogott…talán könnyek ? Odanyúltam, hogy letöröljem,de a kezem visszahanyatlott.
A Goblinkirály mögött az ég tisztult, újra felhötlenül kék volt, és visszatért a fejét koronázó lombok zöldje is. Az öntudatvesztés előtti utolsó gondolatom az volt: nem is tudtam,hogy az Erlkönig tud sírni,viszont tudni szerettem volna,miért sírt.

367. oldal

>!
Masni3

Élt egyszer egy kislány, aki az erdőben muzsikált egy kisfiúnak.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Richelle Mead: A halál csókja
Kresley Cole: Az álmok sötét harcosa
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Margit Sandemo: Halálos bűn
Patrick Ness: Háború a békéért
Mary E. Pearson: Tolvajok tánca
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra
Rachel Vincent: Halott lelkek