Mielőtt ​elalszom 86% 420 csillagozás

Láttam korábban a filmet, így egyáltalán nem okoztak meglepetést a könyv eseményei. Ennek ellenére izgatottan olvastam, kíváncsian vártam a fordulatokat, mi, hogyan történik a könyvben.
Alapvetően nagyon érdekes és izgalmas ez az egész, még úgy is, hogy előtte láttam a filmet, és tudtam, hogy mire számítsak. Vártam, hogy mi lesz más, mit hogyan oldanak meg.
Fordulatos volt, eseménydús, és érdekes, mondhatni egyedi. Nagyon tetszett.

Alapvetően nem egy egyszerű történet ez az egész. Nem is tudom elképzelni, hogy milyen lehet így az élet. Nyilván lehettek apró jelek, amelyek ráébreszthették volna Christine-t, hogy valami nincs rendjén, de nehéz úgy, ha nem vagy tisztában azzal, hogy mi történt veled előző nap. Szinte végig együtt izgultam a főhőssel, mikor fog végre beütni a krach, és mikor borul a bili. Úgy érzem, ez tényleg nagyon jól megírt történet, tele fordulatokkal és izgalommal. Az olvasó az elején nem is sejti, hogy mi fog valójában történni.

A könyvből készült filmet már láttam egyszer, és emlékeztem, hogy jó volt, így gondoltam a könyvvel is megpróbálkozom, aztán jó szokásomhoz híven, utána jöhetett megint a film, hogy tudjam hasonlítgatni :D

Szóval a könyv. A sztori egyszerűen megdöbbentő. Már belegondolni is borzalom, hogy reggel felkelek és semmire nem emlékszem. Már az is kellemetlen, ha nem emlékszem, hol a telefonom, vagy nem emlékszem, hogy mi történt tegnap. De ez az élet egy borzalom lehet. Mégis felkel, hihetetlen erővel tovább csinálja. Csak csodálni tudom, én biztos nem élnék tovább így…
Érdekes volt így olvasni az életét, engem nagyon szíven ütött.

És mivel annyira nem emlékeztem a filmre így végig csak találgatni tudtam, hogy mi is lesz a vége. Azt tudtam, hogy jó volt, de hogy miért is, arra nem jöttem rá. De aztán…
Hát eszméletlen. Ez a befejezés hátborzongató és „aztazegetdejókönyv” érzésem van :D

Gondolom sokatok tapasztalta már, milyen az, amikor egy idegen helyen alszol, reggel felébredsz, és hirtelen nem tudod, hol vagy. Aztán persze másodperceken belül eszedbe jut minden kivéve ha másnapos vagy, de az más tészta :P . Na most képzeld el azt, hogy telnek a percek, és te még mindig nem tudod, hol vagy, de azt sem igazán, ki vagy…
A regényben számomra ez volt a legérdekesebb, hogy Christine hogyan birkózik meg ezzel a helyzettel. Végig izgultam és szurkoltam neki, hogy jusson eszébe az élete, hogy újra élhessen. Hiszen akinek nincs múltja, annak jövője sem lehet, nincs mire építenie az életét…

Nekem való, izgalmas könyv, szinte letehetetlen. Elképzelni sem tudom, milyen lehet minden nap így felébredni, napról napra megismerni újra önmagad, a környezeted. Rettenetes.
A film már kevésbé tetszett, kár érte, ebből a történetből sokkal jobbat ki lehetett volna hozni.
A borító kicsit csúnyácska, valami színesebbet jobban el tudtam volna képzelni.
Ajánlom mindenkinek!

Nagyon jó az ötlet, ez a minden napos felejtés igazi lehetőséget ad a feszültség fenntartására. Míg hozzá nem szokik az olvasó. Ugyanis nekem úgy a felétől nagyon leült a történet, nagyon kis lépésekben haladtunk előre, ugyanazokat a köröket futottuk spoiler. Persze én is gyanakodtam mindenkire, férjre, orvosra, barátnőre és tetszett a végkifejlet is, de kissé elnagyoltnak érzem, hogy hogyan spoiler

Talán az a legfőbb oka a 3,5 csillagnak, hogy túl magasra tettem a lécet pszicho-thrillerek terén. Ebben a műfajban nálam pl. a Lélek legsötétje, a Vérember, és a Terápia állnak a csúcson, és ha ahhoz mérem ezt a történetet, akkor sajnos nem tudok többet adni rá. Nem tetszett a fogalmazás, a stílus, és lassúnak, vontatottnak is éreztem, pedig az alapsztoriból sokkal, de sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni! Elképzelni sem tudom, milyen lehet úgy felébredni reggelente, hogy nincsenek emlékeim, nem tudom ki vagyok, milyen a múltam, ki fekszik mellettem, és mit keresek ott, ahol épp vagyok. De az a baj, hogy hiába láttam bele Christine fejébe, nem tudtam őt megkedvelni, sem igazán átérezni a gondolatait, nem tudott hatni rám. Volt benne pár logikai baki, és néhány jó csavar is, de összességében nem volt egy lendületes darab, kár érte (vagy értem, aki már nem tud megfelelően értékelni egy közepesebb thrillert).

Alapvetően tetszett, nem volt rossz könyv, olvasmányos az írói stílus, érdekes a történet is, viszont a közepe táján nekem egy kicsit kifulladt, úgy érzetem, hogy túlhúzta az író. ettől kicsit ellaposodott. Illetve hamar rájöttem arra, hogy mi történt, kinek lehet hinni, kinek nem, kik kicsoda.
Azért a valóságtól elég elrugaszkodott, nem maga az amnézia, azt simán elfogadom, hogy létezik ilyen, hanem a kórházi események. Furcsa, hogy minden ellentkezés nélkül hazaengedték Christinet Bennel.
Azt hiszem anno a filmet meg akartuk nézni férjemmel, de valamiért elmardt, lehet, hogy pótoljuk valamikor.
Egyszeri olvasásának jó volt, annak külön örülök, hogy ez tényleg pszichothriller, nem olyan, mint amikbe az utóbbi időben néha belefutottam.

Ez az a könyv, amit annyira hiányoltam az olvasmányaim közül, mondjuk..a Holtodiglan óta. Persze szeretem az eddigi olvasmányaimat is, de ..mostanában ez hiányzott. Végül is bármerre fordulok, a pszichotriller az én műfajom, ahol a szálak kibogozásra várnak, ahol a végén jön a nagy csavar,és bumm!
köszönöm szépen @ksziszka , hogy kölcsönadtad, imádtam. : ))
Ez volt számomra a szerző első könyve.. hát, nem az utolsó.

Igen, az ilyen lélektani, pszichológiai krimiket szeretem. Végig lekötött, annak ellenére, hogy lassan derültek ki az apró részletek, ahogy Christine ráébredt a dolgokra.
Nagyon tetszett a felépítés: a három rész, ma, napló, majd ismét ma.
Nem hiába fogott meg anno a borító és a fülszöveg, abszolút nem csalódtam a könyvben.
Örülök, hogy olvashattam a könyvet, köszönet érte @Klitty! :)

Az alaphelyzet érdekes és elgondolkodtató, de lehet hogy ha nem személyre szabott ajánlásként kapom kvázi beletolva arcomba hogy ittvan eztvidd, akkor sosem találunk egymásra. És kár lett volna kihagyni!
Mert a történet igazán jól kigondolt, hisz biztos mindenki belegondolt már abba, milyen lehet emlékek nélkül élni. Hogy ezek tesznek azzá bennünket akik itt és most, a jelenben vagyunk. Ezek nélkül, a múltunk nélkül jelenünk és jövőnk sincs. És a főszereplőt épp ettől, a múltjától és az emlékeitől fosztja meg az élet. És mi a magára találásnak, a visszatérésnek vagyunk a részesei. De még milyen események keretében! Ha nem látom meg a könyvet a könyvtár krimi részlegén, valszeg még inkább meglepődök de így azért sejtettem, hogy ez nem egy szimpla sétagalopp lesz. És milyen igazam volt.
Sztem nagyon jól, élvezetesen megírt könyv, könnyen azonosultam Christine-el, vele együtt rakosgattam össze az apró kockákból a nagy egészet és bár itt-ott kicsit túlírtnak éreztem de itt valahogy még ennek is szerepe volt..És hát a vége meg..Wow. Le a kalappal. Jó volt!
@Shanara, köszi a tukmálást!!