Before ​I Go To Sleep 84% 27 csillagozás

A könyv jó háromnegyedét inkább érdekesnek mondanám, mint izgalmasnak, ráadásul bizonyos helyeken nekem eléggé sandák voltak az események, de összességében érdekes olvasmány volt. Egy kis izgalommal fűszerezve.

Nagyon tetszett. Mar nagyon regota keszultem olvasni es nem csalodtam benne.
A konyv elso fele inkabb olvasmanyos es erdekes volt mint izgalmas. Nagyon erdekes volt szamomra Christine fejevel latni a torteneseket es minden nap szembesulni vele, hogy milyen szornyu lehet ha az embernek nincs memoriaja….. ha nem emlekszik semmire…. kiben lehet megbizi? mit lehet elhinni? Sajnos mostanaban ritkan talalkozom olyan konyvvel amit alig varom hogy olvashassak es nem akarom estenkent letenni. Ez szamomra pont ilyen volt. A vege meg olyan izgalmas hogy egyszeruen almossag ide-vagy oda addig nem birtam letenni amig a vegere nem ertem.
Par pici dolgon nekem santitott a tortenet – ezert a 0.5 csillag levonas – de osszessegeben tekintve nagyon jol felepitett kerek egesz.

Teljesen magával ragadott. Addig le sem tettem, amíg a végére nem értem, hogy meg tudjam hogyan állnak össze a dolgok El kellett olvasnom, mielőtt elalszom. Már az elejétől kezdve nem bíztam senkiben, mégis izgalmas és feszültségteljes volt számomra mind a naplóból megismert múlt, mind a végén történt események. Már az elején, teljesen megrázott a tudat, hogy már milyen régóta él így Christine, min ment keresztül a családja és hogy bármi történjék is… elveszett szinte a fél élete. Röviden összefoglalva fantasztikus élmény volt elolvasni ezt a könyvet, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Először filmben láttam,de a könyv is tetszett.Tele folt fordulatokkal.Izgalmas olvasmány volt,néha alig tudtam letenni.Végig izgultam,hogy mi lesz a vége,mi lesz a főszereplővel.A karakterek jól ki lettek dolgozva.Lebilincselő és elragadó történet.

Kicsit túl hosszú, kicsit túl száraz és szegényes a stílusa, igazán nem kelt feszültséget és érzelmileg sem sikerült bevonnia. A történet maga érdekes lenne amúgy, néha azért beleképzeltem magam Christine helyébe, ahogy az amnéziájával él, ahogyan teljesen ki van szolgáltatva annak, amit mások mondanak neki. Szörnyű gondolat és az író tulajdonképpen ezzel játszik végig. Csak sajnos a karakterek, szituációk és a leírás sem jött be igazán. Néha azért nem hittem el, hogy nem lehetett volna korábban rájönni, mi történt… nem Christine, mert azt megértem, hogy ő zavarodott, hanem bárki más… a kórházi dolgozók, dr Nash… vagy akár Christine a „tisztább napjain” nem tudott volna utánajárni hivatalos szerveknél a dolgoknak, nem pedig arra hagyatkozni, amit Ben mond neki (ha már egyszer gyanakodott rá).

Ráadásul nem tudom, hogy csak keresem a hibát vagy valóban, de annyira látszik, hogy egy férfi írta a regényt női fejbe képzelve magát! :) Nem tudnám megmondani, pontosan miért, de ezt megjegyeztem magamnak.
Szóval olyan közepes. A közepe táján azért beszippantott kicsit és akkor nehéz volt abbahagyni az olvasást. :)

Mindig is gondom volt a naplóregényekkel, mert képtelen vagyok elfogadni, hogy egy megrázó/megható esemény után órákkal valaki leül a füzete elé, és elkezdi regényszerűen felvezetni a történetet, hosszas leírásokkal meg párbeszédek szó szerinti visszaidézésével. Az emlékezet egyszerűen nem így működik. Pláne ha egy amnéziás nőről van szó, aki napról napra elfelejti az emlékeit, és minden ébren töltött perce sokkoló.

A sztori közben ígéretes, nagyon „mementós”, ahogy próbáljuk összerakni az emlékfoszlányokból a múltat, és ha sikerült felül emelkedni a formán (én megszenvedtem vele) és a történetre figyelni, akkor könnyen leköt. Az igazán érdekes persze a vége, ott már összekapcsolódnak a naplóban leírtak és amit Christine valós időben gondol, és végre kiderül, mit keres a könyv a thriller polcon, de ehhez végig kell rágni magunkat kevésbé érdekes több száz oldalon. Végig azon gondolkoztam, mennyivel hatásosabb lenne ez filmben, kiiktatva a hamis naplóstílust.

Nagyon jó volt az eredeti nyelven olvasni, izgalmas, hajnalig le nem tehető thriller, már rég volt szerencsém ilyenhez. Fura, mert nincs benne temérdek esemény, mégis tudni akarod, mi lesz Christine-nel, visszakapja-e a régi életének darabkáit vagy sem. Csak akkor tudod meg, ha kivárod. Erős voltam, és nem olvastam el előre a legvégét, pedig már nagyon rágtam a kefét. Úgyhogy a hétvége ennek a regénynek a bűvöletében telt.

Nem is tudom, hol kezdjem. Kicsit másra számítottam, azt hittem a Holtodiglanhoz hasonlóan csavaros történetet kapok, ahol csak kapkodom a fejem. Ehhez képest egy sokkal lassabb ütemű, prózaibb művel szembesültem, aminek a csattanója nagyjából a könyv felétől egyértelmű.
Ennek ellenére érdekes volt elmerülni Christine világában, vele együtt rakosgatni a puzzle egyes darabjait. A könyv legnagyobb erősségének mégis magát a koncepciót tartom. Az olvasó akaratlanul is elgondolkozik azon, hogy milyen lehet úgy élni, ha az ember csak az adott napon emlékszik dolgokra. Engem a hideg kiráz még a gondolattól is, és Christine-t éppen ezért csodálom, hogy olyan méltósággal kezelte a helyzetet.

Érdekes könyv, az értékéből sokat levon, hogy elég vontatott és depressziós hangulata van. Thriller mivolta miatt egy kissé eseménydúsabb, pörgősebb olvasmányra számítottam, itt igazából a könyv vége felé sűrűsödtek össze az események, a könyv nagy része tapogatózás a sötétben. Lehet, hogy filmen jobban működik, én erősen meghúztam volna a könyvet, a kevesebb több lehetett volna.

A történet nagyon érdekes: egy kb. 50 éves nő minden reggel úgy ébred fel, hogy 20 éves kora óta minden emléke elveszett, és minden egyes nap nulláról kell megértenie az életét. Ilyen körülmények között igyekszik megfejteni a saját tragédiáját. Mint krimi, kifejezetten jól sikerült mű. Ha 30%-kal rövidebb lenne, öt csillagot kapott volna.