Gyufaláng 22 csillagozás

S. A. Locryn: Gyufaláng

Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?

>!
Book Dreams, Gyömrő, 2020
450 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158150521

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Nemessy Sándor százados · Szép Tamás őrmester


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

T_Vicky >!
S. A. Locryn: Gyufaláng

Az írónővel akkor találkoztam először, mikor karcolt az egyik novellájáról link, amit nagyon szerettem. Mikor megtudtam, hogy megjelenik a könyve, nem volt kérdés, hogy ez nekem kell. Főleg miután megláttam ezt a gyönyörűséges borítót. El se jutottam a fülszövegig, már a kívánságlistámon volt.
És imádtam. Nagyon. És azt hiszem, elvonási tüneteim vannak. Kíváncsi voltam a végére, de nem akartam, hogy vége legyen. Éjjel fejeztem be, délelőtt elolvastam a blogon mindent, amit csak lehetett. Mikor megláttam azt a rajzot Sándorról, hirtelen kedvem lett volna elkezdeni olvasni megint. És most akarok mééég.
Nagyon szerettem Sándort és Tamást egyaránt, a kapcsolatuk kialakulását, ahogy megbirkóztak a problémákkal. Sándor anyukája is aranyos volt. Meg persze a cica. *-* Imádtam a cicát. spoiler Tetszett ahogy a két férfi foglalkozott vele, meg a szomszéd gyerekekkel.
Már készítem a helyet az írónő többi könyvének a polcon. :)

2 hozzászólás
Kovács_Ági_3 P>!
S. A. Locryn: Gyufaláng

Nemrég fejeztem be a könyvet, de még mindig a hatása alatt vagyok. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mi lehet Sándorral és Tamással. Mariannal, Karcsival és Bencével. Vajon mi történhetett velük?

Írónőnek olyan történetet sikerült írnia, hogy még később is ezen rágódjak, ami nagy ritkán fordul elő velem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe fogom zárni Tamást és Sándort.

Bővebben itt olvashatod:
https://www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu/2020/09/s-lo…

zsofi0604>!
S. A. Locryn: Gyufaláng

Azzal kezdeném, hogy: Hűha, ez most meglepett! Nem szoktam háborús könyveket olvasni, mivel érzékeny lelkű ember vagyok. Ha mégis olvasok, csakis azért, hogy megértsem, miért, mi visz embereket a háború felé. Ezt a könyvet is félve vettem a kezembe. Az első oldalaknál már elfogott a kíváncsiság. Az, hogy nem történt meg, könnyebbé tette az olvasást. Sándor. Vele tudtam együtt érezni a leginkább. Ha abban az időben éltem volna, nem sok jogom lett volna az élethez… Tamás. Mit is mondhatnék? Vele is együtt éreztem, értettem, mit, miért tesz. Tünde. Furcsa volt számomra, csak a végére lett szimpatikus. Néhány oldalt összeszorult szívvel olvastam. Köszönöm az élményt.

4 hozzászólás
Tatjana0>!
S. A. Locryn: Gyufaláng

Hihetetlen, úristen, azt sem tudom, hogy most mivel kezdjem.
Délelőtt fejeztem be a könyvet, de még most is olyan élénken cikázik a fejemben a történet, hogy aludni sem tudok, míg ezt ki nem írom magamból. Szerintem vannak olyan regények, amiket egyszerűen nem lehet pontozni rendesen, nem lehet a csillagos skatulyában elhelyezni egytől ötig, mert még ettől is több. Hálás vagyok az Írónak és a kiadónak is, hogy a polcra helyezhettem Sándort és Tamást.
Annyira hitelesek voltak a személyek, a környezet, a hangulat, a cselekmény, hogy teljesen levett a lábamról. Még Tamás képessége is passzolt a dolgokhoz. Minden mondat beszippantott, csak akkor tettem le, mikor már muszáj volt. Sokkal több és szebb lenne a világ, ha minden Tamásnak lenne egy Sándorja és minden Sándornak lenne egy Tamása. Ritkán lehet ennyire átérezni a szeretetet két ember között, úgy mint ebben a könyvben. Örültem neki, hogy nem két tökéletes főszereplőt kaptunk, ettől kezdve is csak szerethetőbbé váltak a fiúk.
Igen, voltak benne elírások, és néhány kesze-kusza mondat is felbukkant, de engem ez nem igazán zavart, főleg, hogy most is kb. habzó szájjal várom a következő részt a másik párról.
Minden könyvére kíváncsi vagyok, és biztos vagyok benne, hogy azonnal megveszem majd, ha kijön bármilyen írása.
Köszönöm, hogy LMBTQ és történelmi témában írsz, kedves S. A. Locryn. Évek óta azon agyalok, hogy szeretnék már egy ’56-os történetet olvasni ebben a műfajban. És tessék! :D Ezer hála! <3 <3
Valódi volt, és teljesen el tudom hinni, hogy egyszer élt a mi Tamásunk és Sándorunk. Láttam, hogy néhány értékelésre válaszolsz itt, szóval megpróbálom:)
Nem szeretnél egy facebook csoportot nyitni az olvasóidnak, ahol jobban ki tudjuk egymást közt is beszélni a történetet? :D

6 hozzászólás
A_Bernie>!
S. A. Locryn: Gyufaláng

Véletlenül bukkantam rá az írónő blogjára, ahol pár novellát olvastam tőle. Érdekesek, misztikusak, végig is olvastam őket, annak ellenére, hogy nem vagyok gay romance rajongó. Olyannyira nem, hogy egyedül tőle olvasok ilyen jellegű írásokat. Amikor megtudtam, hogy könyvet ír, kíváncsian vártam. Kíváncsiságom egyre nőtt, ahogy egyre több mindent megtudtam a történetről. Ráadásul történelmi regény, amit amúgy is szeretek, szóval nem volt kérdés, hogy megveszem. Nem csalódtam! Az első pillanattól kezdve lebilincselt, faltam az oldalakat, alig tudtam letenni. Köszönöm!

1 hozzászólás
tollnerada>!
S. A. Locryn: Gyufaláng

Ha lett volna rajtam smink, már nem lenne.
Ez a történet csodálatos, agyafúrt, kegyetlen és megrázó egyszerre.
Voltak olyan pillatanok, mikor féltem tovább olvasni, de nem tudtam letenni.
Sándor, Tamás, Ferenc, Etel, Karcsi, de még Mariann is a szívemhez nőtt. Mindenkinek olyan kidolgozott, jól felépített személyisége van, hogy nem lehet őket nem szeretni.
Na meg a cica. Több cicás könyvet kérek, ide, most, ebben a stílusban!!!
Vannak felháborító, torokszorító részek, ahol az egekben volt a vérnyomásom, de örülök, hogy minden úgy zajlott, ahogy kellett.
Köszönöm szépen a csodálatos és zseniális írónak, hogy megírta és útjára bocsátotta ezt a könyvet utazókönyvként, mindenkinek csak ajánlani tudom!

ZanaZora>!
S. A. Locryn: Gyufaláng

(Kisebb spoilert tartalmaz)

Meglepett nagyon amikor elkezdtem olvasni és kiderült, hogy az egyik szereplőnek látomásai vannak. Így Gyufalángban megtaláltam mindent, ami egy jó történethez szükséges, két elszánt főszereplő, kiváló mellékszereplők (idegesítő minden-lébe kanál szomszédok, jó cimborák, hátborzongató, de segítőkész felsőbb hatalom) és egy icipici extra, Magyarország egyik sötétebb korszakában.
Az egyik kedvenc szereplőm Ferenc volt, a két főszereplő bajtársa, aki már a háborúban is ott volt velük és mindig kérdés nélkül mellettük állt. Arról nem is beszélve, hogy a titokzatos „alvilági” kapcsolatai nélkül Tamás és Sándor nem tudta volna megvalósítani, amit elterveztek.

A történt jól tükrözi az akkori emberek gondolkodásmódját, a háborús és az azutáni állapotokat. A két főszereplő visszaemlékezéseiben ugyanis betekintést ejthetünk a két főszereplő által átélt/elszenvedett eseményekre is.

Akik szeretik a történelmi korszakban játszódó romantikus regényeket, egy kis varázslattal megspékelve, annak csak ajánlani tudom. ^^


Népszerű idézetek

Fairymysz>!

(…)Mi a terv? Mit csinálunk akkor?
– Én biztos, hogy a Duna közelébe se megyek aznap éjszaka. Leeresztek minden redőnyt, bezárom a macskát, és a szobám rejtekében leszek majd.
– Remélem, nincs kifogásod társaság ellen… kiválóan tudok csapatban rettegni…

88. oldal

Fairymysz>!

– Pedig a világ és az egyház elítél minket.
– A világ és az egyház téved. Nem értik a saját tanításukat. Azt tanítják, hogy Isten a saját képére teremtette az embereket. A férfit és a nőt is. Tehát Isten nem lehet csak férfi, mert ott kell lennie benne a nőnek is. És ott kell benne lennie annak is, ami te vagy. Én abban hiszek, hogy ami természetellenes, az egyszerűen nem létezik.

416. oldal

Tímea_Szabó_4>!

-Te meg mikor másztál ide közénk? – kérdezte tőle Sándor.
A macska ezt úgy vette, hogy neki továbbra is minden joga megvan a két férfi testének melegében feküdni, így kényelmes a hátára fordult, és elnyúlt köztük. Két mellső mancsát kettejük összekulcsolt kezére emelte. Groteszk módon olyan látványt keltett, mintha a macska a világ ellenében áldását adná rájuk.

108. oldal

shadowhunter1975 P>!

Tényleg mesélnem kellene róluk? A századosról és az őrmesterről?

(első mondat)

Fairymysz>!

Nem vagyok olyan emberek szeretetére szorulva, akik világ életemben csak a kötelességeimről tudtak, de az emberről a kötelességek mögött nem.

Fairymysz>!

(…)Tamásnak nem tetszett, ahogy Bence az öccsére nézett. Majd meg is szólalt, és összeszidta a kisebbet.
– Ne sírj! – dorgálta meg. – A férfiak nem gyengék. Nem sírnak.
– Ez nem igaz, Bence – mondta neki halkan Tamás. – A férfiak is sírnak. És nem lesznek tőle kevésbé férfiak. Csak a szívtelenek nem sírnak.

302. oldal

Fairymysz>!

(…)az újjáépítés malmai mindennél lassabban őrölnek Magyarországon.

Fairymysz>!

(…)Egy szakaszban szolgáltak… Nem gondoltam volna, hogy olyan sokáig bírják majd. A pletykák alapján, amiket hallani lehetett, maga volt a pokol.
– Nem mintha bárhol máshol, ahol harcok dúltak, ne lett volna olyan, mint a pokolban – tette hozzá Tamás szinte suttogva.

64. oldal

Kovács_Ági_3 P>!

Nem látott, és nem kapott levegőt a füsttől, nem hallott a fegyverropogástól. Beletelt néhány percbe, mire visszatalált a jelenben.

T_Vicky >!

– Hiszek neked, Tamás. Ha azt mondod, hogy el kell mennünk, akkor elmegyünk.
Tamás Sándor vállába kapaszkodott. Könnyektől maszatos arcát a nyakába fúrta, miközben próbálta visszanyerni légzése felett az uralmat.
– De van egy feltételem – szorította magához még jobban Sándor.
– Akármi – lehelte Tamás.
– Visszük a macskát is.

132. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!
Szilvási Lajos: Egymás szemében
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Alessandro Baricco: Selyem
R. Kelényi Angelika: A lánynevelde 1.
Csernovszki-Nagy Alexandra: Lina múltja