Edinburgh ​kék fényei 47 csillagozás

S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei

Pokolian ​indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Méghogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén.

Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében.

Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell.

Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Sejtelmük sincs, hogy eddigi… (tovább)

>!
Smaragd, Kecskemét, 2021
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156297013

Kedvencelte 12

Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

Cync>!
S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei

Nagyon vártam ezt a könyvet, mert az írónő előző könyvét imádtam, és ennek a témája is érdekesnek tűnt.
Ez is tetszett, de kicsit vegyesek az érzéseim. Úgy éreztem, hogy hiányzik valami, de nem tudnám megmondani, hogy micsoda, és néha pedig azt éreztem mintha kicsit hosszúra lenne nyújtva a könyv. Ez utóbbival azért ellentmondásos, hogy szívesen olvastam volna még a fiúkról xD Lehet csak az előző könyv túl magasra tette nálam a lécet.
A mentős vonal mindenképp nyert, ez is volt az egyik oka, amiért ennyire vártam a könyvet, mert nem sok ilyen szállal találkoztam eddig. Talán ki lehetett volna hozni belőle valamivel többet, részletgazdagabbat, de egyébként tetszett.
A karaktereket elég hamar megkedveltem, főleg a mogorva, de közben nagyon is érző szívű Davist. (Az ilyen karakterek a gyengéim na :D) Transznemű szereplővel még nem találkoztam, ezért Dennisről külön érdekes volt olvasni. A családjáról inkább ne beszéljünk, egy kanál vízben meg tudtam volna őket fojtani. Marah néni viszont igazán belevaló nagyi. Szeretem, ahogy az írónő a szereplőkkel és a kapcsolatokkal bánik. Davis es Dennis kapcsolata is egyáltalán nem lett elsietve, szépen alakult. Mindkettőjüknek megvoltak a félelmeik, és csodás volt, ahogy lassan megnyíltak egymás előtt. A hangsúly is a könyvben inkább a szereplőkön van, a saját küzdelmeiken és fejlődésükön.
Ott vannak a mellékszereplők, akik szintén remekül el lettek találva. Adrian és Davis barátságáról annyira jó volt olvasni. Mindenkinek kellene egy ilyen barát. Nat hangosabb és színesebb egyénisége pedig még plusz egy kis színt vitt a történetbe. Toby pedig érdekes karakter spoiler
Szerettem a szereplők közötti humoros megjegyzéseket és jeleneteket. A mentősök közötti bajtársiasságot.
Ami valamelyest furcsa volt, hogy spoiler aktuális valós dolog is belekerült a könyvbe. Nekem ez nem igazán feküdt, és talán emiatt is éreztem kicsit túlírtnak. Illetve a befejezés jött még hirtelen, főleg ilyen események után.
Összességében viszont nagyon tetszett, és továbbra is várom az írónő következő könyveit.
Jah és a borítót imádom!

1 hozzászólás
petroczki_kitti I>!
S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei

Nagyon szerettem olvasni ezt a kézíratot. Két nap alatt a végére értem. Mindkét főszereplő közel tudott kerülni hozzám. Nagyon tetszett ahogy kinyíltak egymás előtt. A barátnőm szokta mondani, hogy a család nem ér véget a vérrel. Nos ez ebben a történetben nagyon szépen van ábrázolva. Köszönöm az élményt.

1 hozzászólás
Garbai_Ildikó P>!
S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei

Szuper történet volt. Igazi érzelmi hullámvasút. Időnként idegesítő volt, hogy szinte szó szerint ugyanaz a mondat jött elő de ennyi volt ami zavart…. Többször nekiálltam véleményt írni de már mindent megírtak előttem.. :D
Én csak annyit tudok hozzá tenni, hogy hajrá ne hagyjátok ki!!!

anemona P>!
S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei

Két nagyon bonyolult múlttal rendelkező, összetett karaktert ismerhetünk meg a könyvben. Tényleg nem is tudtam eldönteni, kinek van nehezebb dolga (nem mintha verseny lenne).
Szimpatikusak voltak mindketten, tetszett az, ahogyan megismertük az életüket, majd később a párkapcsolatukat. Mondjuk Dennis megnyilvánulásait nem minden esetben tudtam követni, több dolog is volt, amit furcsának találtam. Ugyanakkor nehéz a helyzete, és családját inkább hagyjuk, szóval semmiképp nem akarok ítélkezni amiatt, ha elveszti a fonalat, és időnként nem jól reagál.
Nem emlékszem, hogy olvastam volna eddig mentősökről szóló könyvet, úgyhogy ezt a részét a történetnek érdekesnek, sőt helyenként izgalmasnak találtam. És általánosságban is tetszett, pörgős, könnyen olvasható.
Nem vett le úgy a lábamról, mint a Gyufaláng (igen, ez van, nem bírtam ki ez a megjegyzés nélkül), de attól még egy nagyon jó kis olvasmány volt.

Fairymysz>!
S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei

Iszonyat nagy bajban vagyok ezzel a könyvvel. Talán a Gyufaláng után túl magasra tettem a lécet, még úgy is, hogy S. A. Locryn oldalán már olvastam a könyv alapját adó novellákat. Csalódtam és emiatt kissé keserű lett a szám íze így a végén.
Bár már a novellákat is szerettem, reménykedtem, hogy a bennük szereplő hibákat sikerül kijavítani a könyvben – mármint, amelyek bekerültek –, sajnos nem így lett.
De nézzük az elejétől:
Dennis és Davis, már a novellákban a szívembe lopták magukat. És kifejezetten szerettem a kis életképeket tőlük. A könyvben sikerült jól kidolgozni a jellemüket és a megismerkedésüket, a szerelmüket, mégis van bennem hiányérzet.
Nagyon jó ötlet volt, hogy spoiler
Jók voltak a mellékszereplők – Nat kicsit már sok – imádtam a sokszínűségüket. A végére még Tobyt is egészen megkedveltem. Halkan kérdem: van rá esély, hogy Jamie történetét is végig megismerjük? Valahogy? *reménykedve néz* off

A vége viszont… nem tudom, mi történt ott a végével. El lett sietve, annyira hirtelen lett vége, miközben voltak jelenetek, amelyek túl voltak cseppet írva. spoiler

Sajnos, ami számomra a legfájóbb, az a rengeteg helyesírási, elírási és szórendi hiba. Mire végeztem a könyvvel, eszméletlen mennyiségű jelölő cetli virított a könyv lapjai között. És ezt nagyon sajnálom. Egy profi lektor kellett volna. Valaki, aki meg meri mondani a hibákat, mert ez így nagyon kizökkentett az olvasásból. off Ezek csak azok, amelyeket véletlenszerűen felütve a könyvet leírtam.
Dennis becézése a könyv utolsó negyedében pedig megint olyan furcsa volt, mivel addig egyetlen egyszer sem történt meg.

Mindezek ellenére, én mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el a könyvet, mert a történet nagyon jó!
Számomra teljesen hitelesen van leírva mindaz, ami Dennisszel történt, Davis PTSD-je, a környezet reakciója. Dennis családja igazi s*ggfejekből áll, igaza volt Davisnek, amikor azt tanácsolta neki, amit velük kapcsolatban.

Ahogy azt már a Gyufaláng (és a novellák – nem csak Davisékről, hanem a többi is) bebizonyította, S. A. Locrynnak nagyon jó képzelőereje van, nagyon szépen ír – csak inkább kétszer nézesse meg a könyveit, mielőtt nyomdába küldi. Inkább jelenjenek meg picit később, minthogy ennyi figyelmetlenségből elkövetett hiba legyen benne.

Kíváncsian várom az új könyveket, mert még mindig ott van az írónő a kedvenceim között.

Aurora85>!
S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei

Volt szerencsém béta és előolvasóként még a megjelenés előtt elolvasni ezt a regényt. És csak azt tudom mondani, hogy az a rengeteg idő és energia amit az írónő belefektetett, hogy ez a történet megszülethessen mindent megért. Egy nagyon izgalmas, szép, romantikus helyenként szívbe markoló történet lett. Együtt nevettem és sírtam a szereplőkkel. Ahogy közeledtem a vége felé egyre erősebb lett bennem az a jól ismer érzés, hogy még ne még nem akarom őket elengedni. Ezért mindenkinek csak ajánlani tudom Dennis és Davis történetét, családról, bajtársiasságról, arról hogyan lesznek előbb ellenségekből barátok és végül valami sokkal több. Itt is szeretném megköszönni az, hogy ez a történet megszületett.

Magyar_Szerzők_Könyvei_Blog P>!
S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei

Amikor először olvastam kisebb nagyobb részleteket az írónő oldalán, már akkor tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Locryn, isten adta tehetsége van, amit kár lenne elpazarolnia. Dennis és Davis a kedvenceim lettek olvasás során, hiszen előbb munkatársak, majd barátok, és később talán többek lettek egymásnak.
Dennis és Davis, mindketten hordoznak lelki sebeket a múltjukból, és még sem félnek belevágni egy új kapcsolatban. Sőt! Mindketten túl akarnak a lépni a múlton, a fájdalmat elfelejteni.

Őszintén megmondom ez a fajta történet, jobban tetszik. Lassan indult a kapcsolatuk, néha viccesen, néha morcosan, néha távol egymástól, de mindig megoldották a gondjaikat.

Bővebben itt olvashatod:
https://www.hungarybooks.hu/2021/07/s-locryn-edinburgh-…

Alysia_Sötét_Világa I>!
S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei

Figyelem spoilert tartalmaz!
Mikor először hallottam az írónő készülő könyvéről, rögtön tudtam, hogy már csak az érdekes témaválasztás miatt is el kell olvasnom. És nem csalódtam. Nagyon megkedveltem Dennist és Davist. Nem is tudom melyikük áll közelebb a szívemhez. Ahogy haladtam előre a történettel, néha az egyik, máskor pedig a másik.

Nagyon tetszett, hogy Dennis életútján keresztül betekintést nyerhettem, egy transznemü ember életének megpróbáltatásaiba. A rengeteg küzdelem és fájdalom, amin Dennisnek keresztül kellett mennie, hogy abban a testben élhessen, amiben végre szabadnak és önmagának érezheti magát. Éppen ezért tudtam szemet hunyni azon kirohanásai felett, amik más esetben rettentően irritáltak volna. Hiszen még ő is bizonytalan, és igen, ott van a félelem másokkal szemben is. Feltétlen meg kell említenem Dennis nagymamáját Marah-t, ő volt ez egyik kedvenc mellékszereplőm. Vagány egy néni, a szó legjobb értelmében. Vérzett a szívem, amikor szembesülnöm kellett azzal, hogy ő az egyetlen, aki a családot jelenti Dennisnek. És igen, csak egy kicsit láttam vörösben amiatt, ahogy Dennis szülei bántak a saját fiúkkal. Szerintem, ha tehetem magam adtam volna az írónő kezébe egy jó nagy lapátot, hogy a nevemben kelőképpen vágja fejbe a tisztelt családtagokat.

Ne felejtsek el szót ejteni Davisről sem. A kezdeti nem tudlak hova tenni érzés után, észrevétlenül lopta be magát a szívembe. A megtört katona, a függőséggel küzdő orvos, és a kétségbeesetten az életének utolsó normális morzsáiba kapaszkodó férfi. Az első pár fejezet során kicsit olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy ha ennyire nem érdekli semmi, miért van itt, miért akar segíteni másokon? De aztán csak elkezdett kirajzolódni, hogy jaaa, ez az egész csak egy tökélyre fejlesztett álca a részéről. A kedvenc részeim is hozzá kapcsolhatók, mégpedig a rémálmai. Szinte érzetem a fájdalmát, a kétségbeesését, amikor már minden mindegy volt. Éppen ezért lett a második kedvenc mellékszereplőm Adrian. A kettejük barátsága az, ami egyben tartja Davist. Az a feltétlen szeretet, ami a két ember között van. És az, hogy Adrian nem fél a mindig morcos barátját seggbe rúgni, mikor Davisnek a legnagyobb szüksége van rá. A találkozás Davis családjával szintén egy üde színfoltja a történetnek. Csak annyit mondok, szöges ellentettjei Dennisének.

Magáról a történetről, határozottan egy hatalmas pirospontot érdemel azért, mert nem sietteti a főszereplők közötti romantikus szál kialakulását. Hagy időt, hogy megismerjék agymást, először csak barátok legyenek. Nem az a „rögtön csapjunk bele a lecsóba” történet. Itt meg kell említenem a Dennis és Davis közti sms váltásokat. Imádtam. Kettejük kapcsolata az, ami egy kis könnyedséget visz a történetbe. Ahogy ugratják egymást, vagy éppen beszólongatnak egymásnak. Ha már könnyedség, ott van még Nat, avagy az Örült Pink Lady. Dennis legjobb barátja és egyben az, aki egyensúlyt visz a két pasi közé. Szerintem többszőr feltehette volna magának a kérdést: „Fiúk mi lenne veletek nélkülem?” amire a válasz egyértelműen az, hogy „Sokkal több félreértés és hülyeségen való kiakadás.” Tetszett, hogy úgy követhettem végig kettejük kapcsolatát, hogy közben bepillantást nyerhettem a Skót Mentőszolgálat mindennapjaiba. A hangsúly egyébként a történet során nem is a mentős munkájukon van, hanem a szereplők mindennapjain, amihez hozzá tartozik a mentőzés is. Hogy ez negatívum-e vagy sem, ezt döntse el mindenki maga. Én személy szerint nagyon élveztem, a kissé döcögős indulástól kezdve, a könyvet lezáró utolsó pár fejezet szívinfarktust okozó jelenetein át, közben majd elolvadtam a cukiság bombától néhány eseménynél.

1 hozzászólás
Vyktoria>!
S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei

„Minden könyvnek megvan a megfelelő ideje és abban az időben a célja. Hiszem, hogy egy könyv nagyobb fegyver tud lenni, mint azt bárki gondolná. Gondolkodásra, elmélkedésre sarkall, nézeteket, véleményeket változtathat meg. Még nagyobb csoda az, amikor a szerző tudtán kívül alkot egy olyan történetet, melynek a megjelenés pillanatában nagyobb jelentősége lesz, mint azt a kezdetekkor gondolta volna.”

Bővebben:

https://hazairok.blogspot.com/2021/09/sa-locryn-edinbur…

1 hozzászólás
Kicsi_Yeye>!
S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei

Nagyon vartam a konyv megjeleneset es azt be tudjam szerezni. Tudtam, hogy a kedvencem lesz es nem is csalodtam. Az ironovel sokat szoktunk beszelgetni, nagyon megkedveltem, batran ajanlom mindenkinek keressen ra, nezzen utana a munkassaganak, figyelje. link A csoporthoz is erdemes csatlakozni, sok erdekes dologrol van szo ott is. link Valamint a blogjat is erdemes olvasgatni. :) link
Nagyon varok egy olyan konyvet amiben konkertan szerepel egy ket esetleiras. Onnantol kezdve, hogy a 112-re beerkezik a segelyhivas egeszen a korhazi atadasig sot az ottani vizsgalatokrol, kezelesekig, hazamenetel utani controllokrol. Szoktam szakkonyveket olvasni Klenk-Sipos Rita konyvei is megvannak azokat (is) nagyon imadtam.
Az ironovel megbeszeltuk igy nem ert varatlanul nem ilyen melysegekben ir rola. Picit fura volt a 2 fele rendszer vegyitese de tenyleg probaltam elvonatkoztatni attol amirol tudom itthon hogyan mukodik igy teljesen elvezheto volt.
Ami kapasbol szembetuno volt az elso belelapozaskor a betumeret. Nagyon orultem, hogy az atlagosnal nagyobbak, mert igencsak elszokott faradni a szemem a szemuveget meg hajlamos vagyok hetekig nem hasznalni. Kenyelmes volt olvasni. A borito is nagyon tetszik bar a hatoldal elsore picit fura volt, inkabb vartam volna azt a szinek ott is visszatukrozodnek de igy is nagyon tetszik. Jobban orultem volna ha kemenyboritos, a kemenyborito a heppem, ez persze semmit nem von le a konyv ertekebol. A szereploket nagyon megszerettem igazabol nem is tudom eldonteni kit kedvelek jobban? Maga a tortenet pedig nagyon olvasmanyos falatjak magukat a sorok. Voltak reszek ahol borzongtam, futkosott rajtam a hideg, mert magam elott lattam a jelenetet es elojottek belolem a sajat emlekeim, elmenyeim.
Mindenkepp felkerult a kedvencek listajara es azon konyvek koze amit evente tobbszor is elo fogok venni. Hetvegen pedig ujra kezdem az olvasast remenyeim szerint megszakitasok nelkul jutok majd el a vegere. Most nem tudok kedvenc jelenetet hozni, gyakrolatilag a fel konyvet bemasolhatnam
Nagyon jol atgondolt es felepitett, nem is igazan maradtak bennem lezaralan kerdesek.

Egyetlen dolog amin valtoztatnek a boritonal az az arnyekolas. Az Mentoauto korvonalai jobban latszodhatnanak vagy oda pl pocsolyat tettem volna es akkor a vizben tukrozodhetne de lehet ez mar csak kukacoskodas. Nem tudom. A cim betuformai is nagyon tetszenek arrol meg az jutott eszembe az é betu helyere lehet a lampat (marmint a villogot) tettem volna.

Nagyon sok gondolat kavarog jelenleg bennem. Tipikusan az a mu ami nem enged el, hosszu orakon napokon keresztul is a fejedben marad, gondolkodsz rajta.

Nagyon orulok, hogy ez a mu elkeszult es kivancsian varom a jovoben megjeleno muveket.

Velemenyiras szamomra mindig problemas, sajnos nehezen tudom megfogalmazni a gondolataimat. Mindenkinek szivbol ajalom ezt a konyvet! Mindenki szamara lesznek benne olyan reszek amik ismerosen hatnak es olyanok is amikbol sok mindent tanulhat. A mentos tema szerelmeseinek is sokat tud adni akkor is ha nem konkret szakmai leiras szerepel benne. A transznemuseggel kapcsolatban pedig sok mindent megertettem ami eddig nem volt teljesen vilagos. Ez egy nagyon nehez tema velemenyem szerint amirol hosszasan lehetne beszelgetni,vegtelen mennyisegu tanulmanyt, szakkonyvet, regenyt elolvasni akkor is maradnanak az emberben kerdesek. Most tenyleg azt erzem nem maradtak bennem lezaratlan kerdesek a konyv vegen sem.


Népszerű idézetek

Moncsi22>!

A jó kislányok bejutnak a Mennybe, a rosszak a Pokolba, bezzeg én csak a munkába…

78. oldal

1 hozzászólás
Moncsi22>!

– Semmi gond. Csak ne felejtsd el, hogy elég a mának a maga baja.

Moncsi22>!

– Mivel bosszantottad fel?- súgta halkan Norfolknak, ügyelve, nehogy a főnök meghallja.
– Én? – vonta fel a szemöldökét egyértelműen ingerülten. – Jó voltam, mint egy kisangyal.
– Éppen te!- Dennis nem tudott parancsolni az arcán szétterülő vigyornak.
– Igen, éppen én- füstölgött Davis-, amennyire láttam, még te sem mondtál fel.

anemona P>!

– Ne aggódj, olyan kedves leszek, mint még soha senkivel.
– Azt ugye tudod, hogy más emberek már ennyitől sírva könyörögnének kegyelemért?

242. oldal

ReniK P>!

…Valaki olyannal akarok lenni, akit érdekel, hogy mi van velem.

452. oldal, Kellemetlen napok (Smaragd, 2021)

anemona P>!

Újfent megdöbbentette a felismerés, hogy a gonoszság és rosszindulat nem országfüggő.

350. oldal

Vyktoria>!

… a legnagyobb szörnyek mindig is emberbőrben jártak.

anemona P>!

– Nem te vagy az első, aki félreérti, hogy mi van velünk. Csak barátok vagyunk.
– Tényleg? Ebben az esetben én nem értem, hogy veletek mi a baj? Tényleg ennyire hülyék vagytok?

220. oldal

anemona P>!

Én is csak próbálok a magam módján normális lenni, épp mint te.

318. oldal

ReniK P>!

Tény, a család fontos kötelék. Legalábbis annak kellene lennie. És igen, tartoznál nekik akkor, ha a kínzásodon kívül tettek volna érted bármit.

454. oldal, Kellemetlen napok (Smaragd, 2021)


Hasonló könyvek címkék alapján

Rácz-Stefán Tibor: Kapcsolatpróba
M. Z. Chapelle: Párizstól keletre
Hayden Moore: Csendkirály
Becca Prior: A tanítvány 4.
Carol Souya: Évszakok
Hayden Moore: Üvegkalitka
Ella Frank: Priest
Sam Wilberry: Flash
Becca Prior: A sorsom te vagy
Sam Wilberry: Égből hulló versek