The ​Empire of Gold (The Daevabad Trilogy 3.) 93% 16 csillagozás

Chakraborty elérte azt, amit mostanában keveseknek sikerült, vagyis hogy tetszett a befejező rész. Igen, mostanában hatalmas csalódások értek, de szerencsére ez a trilógia végig hű maradt magához. Még annak ellenére is imádtam, hogy nem teljesen azt a befejezést kaptam, amiben reménykedtem, de egy ennyire jól megírt, jól kidolgozott szereplők, történet, és világ mellett nem tudok panaszkodni. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de az biztos, hogy végig elég sötét hangulatú a történet, és szereplőink sok nehézségen mennek keresztül, sokat vívódnak, és persze itt sem fekete-fehér minden, mindenkinek van oka arra, amit tesz, még ha az megkérdőjelezhető is, de ennek ellenére is együtt lehet érezni velük spoiler. Bár nagyon jól le lett zárva a történet spoiler, mégis maradtak elvarratlan szálak, kíváncsi leszek, hogy lesz-e majd valami folytatás/spin-off a későbbiekben spoiler különösen kíváncsi lennék.

Na, ez már valami volt!
Elérkeztem egy bőséges és gazdag trilógia végére, és azt mondhatom, elégedett vagyok. Izgalmas volt, kellően tartalmas, titkokkal, fájdalmakkal és szeretettel teli, egy szép, kerek lezárással, ami nem vetette el a sulykot, pedig ettől sokszor szoktam tartani. Kicsit itt is féltem, hogy spoiler Kevés olyan dolgot tudok mondani, ami ne tetszett volna ebben a részben, és azok is olyanok, amik nem csak a Birodalomra, hanem már a Királyságra és a Városra is igazak voltak. Ilyen a stílus, ami 90%-ban csodálatos, és jól illik a könyvhöz, viszont pont ezért sajnálom nagyon, hogy 10%-ban meg teljesen indokolatlanul modern, sőt szleng és/vagy trágár kifejezéseket ad a szerző a karakterek szájába. A másik, amit sajnálattal ismerek el, hogy Dara a végéig ellenszenves maradt a számomra, még ha voltak jobb időszakai is. Úgy érzem, a szerző őt is alapvetően inkább pozitív, vagy legalábbis sajnálatra méltó és kedvelhető karakternek szánta, de nekem ez csak nem akart átjönni a legvégéig sem.
Viszont így a harmadik részre tényleg minden és mindenki kiforrt, és én, a kezdeti nehézségek után nagy örömmel és megbecsüléssel fogadtam ezt, mert rájöttem, hogy ügyes az írónő. Szuper a világépítés, mélyek a karakterek, komolyak a problémák, fájdalmasak a traumák és tragédiák, szívbe markolóak a belső vívódások. Ha pedig már vívódás, az utolsó pár fejezetnél egyszerre éreztem a nem akarom, hogy vége legyen, hiszen végre rendesen megszerettem őket és a legyen már vége, hogy lássam, hová tartunk innen hatását.
Most is egyszerre érzem azt, hogy többet akarok belőlük – még ha nem is mindenkiből, de basszus, Jamshidból és Muntadhirból még mindig naaaagyon keveset kaptam –, és hogy jó lezártnak tekinteni Daevabad történetét. Ezért nagyon király, hogy van egy kiegészítő kötet, amivel ha kedvet kapok, újra és újra belemerülhetek ebbe az egzotikus világba.

Ez egy elég klassz záró kötet volt egy trilógiához. Letisztultabb, mint a második rész (bár azt is nagyon élveztem), pörgősebb is a hossza ellenére. Az elején még nehéz volt felidéznem minden politikai intrikát meg különböző frakciót, de aztán szépen lassan összeállt a kép, a szövegben óvatosan elhelyezett emlékeztetőknek köszönhetően. A második rész történelmiregény-hangulatához képest ez a kötet megint high fantasy akció lett inkább, de jól állt neki, mert mostanra már fel volt építve a háttértörténet. Sok „filmes” elemet érzékeltem benne, ez mostanában a fantasy regények sajátja spoiler, amik akár klisék is lehettek volna, de itt valamiért nem zavartak. Látványos film lenne ebből a könyvből, az biztos. A lassan kibontakozó múltbeli történet is kezdett értelmet nyerni, bár nem minden fordulatát éreztem szükségesnek az érzelmi töltet eléréséhez. A romantikus szál hála az égnek nem volt túltolva, és szépen alakult a végén, bár nagyon aggódtam, hogy el lesz szúrva. Nem lett. Hiányoltam viszont a másod-romantikus szálat, ami sokkal jobban érdekelt volna. A történet vége elég kerek, megfelelően epikus, és azért hagyott nyitott sztori-morzsákat esetleges folytatásoknak is.
Szép, jól kidolgozott világa volt ennek a trilógiának, és a harmadik kötet stílusa megint csak sokat fejlődött a másodikhoz képest. Jó volt benne elmerülni.

Végre egy tökéletes trilógia-lezárás *-*
Nagyon tetszett az az utolsó pár fejezet a végén, amik kicsit egyensúlyozzák a kötet többi részének komor és sötét hangulatát, és nagyon szépen le lett zárva a sztori, nem tagadom kicsit pityeregtem is off
Tetszett hogy off meghalt, eléggé pontagyú lett szegény a végére :c
Összegezve… egy cselekménydús trilógia, szerethető karakterekkel, és egy kevés mitológiai elemmel, fantasy rajongóknak mindenképp kötelező ")

Habár kb sejtettem, hogy ez lesz a történet vége (már a második könyv végén/harmadik könyv elején látszott, hogy mi lesz a végső megoldás), ennek ellenére azért ez a könyv képes volt egy elég jó show-t alakítani, így nem érződött elcsépeltnek a befejezés, sőt kimondottan illett az eddigi történésekhez.
Ami kicsit zavart, hogy a főhőst (esetünkben főleg Nahri-t meg talán részben Ali-t, de ő legalább hozott áldozatokat) már megint olyan erős plot-páncél védte, hogy kb minden hülyeséget megcsinálhatott és végül minden csodával határos módon működött spoiler, semmi probléma vagy (igazi) áldozatra nem volt szükség részéről – ami főleg a többi karakter szempontjából (akik aztán szívtak rendesen) kicsit unfair volt szerintem.
Ami ellenben tetszett, hogy egyrészt minden karakter kapott új erőket és lehetőségeket, hogy segítsen, és, hogy a végső harcban (végre!) spoiler
A végső megoldás (habár sztem kicsit látható volt, főleg ahogy mentünk előre a könyvben), azért mégis nagyon jól meg volt írva, a legkevésbé sem zavart, tökéletes lezárása volt ennek a triógiának. spoiler