The ​City of Brass (The Daevabad Trilogy 1.) 4 csillagozás

S. A. Chakraborty: The City of Brass S. A. Chakraborty: The City of Brass S. A. Chakraborty: The City of Brass

Nahri ​has never believed in magic. Certainly, she has power; on the streets of eighteenth-century Cairo, she’s a con woman of unsurpassed talent. But she knows better than anyone that the trades she uses to get by—palm readings, zars, and a mysterious gift for healing—are all tricks, both the means to the delightful end of swindling Ottoman nobles and a reliable way to survive.

But when Nahri accidentally summons Dara, an equally sly, darkly mysterious djinn warrior, to her side during one of her cons, she’s forced to reconsider her beliefs. For Dara tells Nahri an extraordinary tale: across hot, windswept sands teeming with creatures of fire and rivers where the mythical marid sleep, past ruins of once-magnificent human metropolises and mountains where the circling birds of prey are more than what they seem, lies Daevabad, the legendary city of brass—a city to which Nahri is irrevocably bound.

In Daevabad, within gilded brass walls laced with enchantments and… (tovább)

>!
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780062678119 · ASIN: 0062678116
>!
HarperCollins, London, 2018
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780008239398
>!
HarperCollins, London, 2018
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780008239404

3 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Dárajavahus-e Afsin · Nahri


Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Mesemondó I
S. A. Chakraborty: The City of Brass

Tulajdonképpen sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Olvastatta magát, sehol sem ült le igazán, viszont szépen ki volt dolgozva a világa, és hagyott időt a bonyolultabb politikai és történelmi részek kibontására. Nem tudom, hogy hivatalosan YA-nak minősül-e, de az utóbbi időben olvasott legtöbb YA könyvhöz képest határozottan összetettebb volt. Tetszett a sok idegen szó és egzotikus elem, amik igazából nem is mindig voltak megmagyarázva, viszont egyedi hangulatot kölcsönöztek a szövegnek. A szereplők közül tulajdonképpen csak egy, Ali, volt számomra szerethető, a másik kettőt spoiler inkább csak elviseltem.* Ez egyébként általános tapasztalat: Tetszett a könyv, nem bántam meg, de nem is lettem rajongója. Számomra nagyon fontos, hogy egy világ, vagy annak szereplői, valamilyen módon szerethetőek legyenek ahhoz, hogy hosszú távon a szívembe zárjak egy könyvet. A City of Brass világa lenyűgöző és komplex, de egyben hideg és kegyetlen is (nem éreztem úgy, hogy élnék ott), és túl kevés volt az igazán szerethető figura ahhoz, hogy beleszeressek.
Ezen felül volt néhány más bajom is a könyvvel: Az egyik a párbeszédek nyelvezete, ami érdekes módon a könyv vége felé, az izgalmasabb akciójelenetek érkeztével egyre modernebb és egyre pongyolább lett. Míg a leírások szépek és választékosak, addig a(z elvileg 19. századi) karakterek úgy beszélnek, mint egy 21. századi kamasz, ami nyilván tudatos döntés, de azért a nagyon erősen kilógó szövegek ("just relax" meg „totally” meg „are you okay") erősen megtörték a könyv varázsát. A másik az, hogy ez a könyv sem teljesen mentes az orbitális kliséktől. spoiler. Érdekes, hogy nagyon sok "filmes” klisét használ, olyan vizuális toposzokat, amik igazából képernyőn működnek jól; esélyes, hogy eleve filmre íródott ez a sztori (klassz film lenne amúgy), de leírva ezek kicsit hülyén hatottak. spoiler Nem tudom, ez annak eredménye-e, hogy az író vizuális alkat, vagy eredetileg forgatókönyvnek írta a könyvet, vagy most már annyira beleivódtak ezek a köztudatba, hogy észre sem vesszük, mindenesetre néhol feleslegesnek és olcsónak éreztem őket.
Összességében véve izgalmas könyv volt, és valószínűleg el fogom olvasni a folytatását is, de nem zártam végleg a szívembe.

* Tapasztalom, hogy mindenki másnak pont Alival volt baja, és már meg sem lepődöm rajta.

>!
bfg3 P
S. A. Chakraborty: The City of Brass

Enyhén szólva csalódás ez a könyv, annál is inkább, mert nagy várakozással álltam neki. Végre egy fantasy, ami nem kizárólag az európai kultúrából merít (igen, van még ilyen, majd az is sorra kerül), ráadásul dzsinnek vannak benne – lehet ez rossz?
Az eleje egész jól indul. Főhősnőnk egész érdekes személyiségnek tűnik, helyzete sajátos világlátásával, kár, hogy az események megindulása után kizárólag hisztizéssel foglalkozik. A mágikus világ első pillantásra érdekesnek és összetettnek tűnik, csakhogy a második számú főszereplő (egy idő után már az olvasó számára is idegesítő) értelmetlen titkolózása miatt nem sokat tudnuk meg róla. Amit pedig igen, az lelomboz.
Az helyzet ugyanis az, hogy a kalandok úgy a könyv harmadáig tartanak (legalábbis a fejezetek egy részében), onnantól kezdve érdemi cselekmény helyett átvált a dzsinn királyság udvari intrikáinak szappanoperát megszégyenítő, vég nélküli leírásába. Mindez pedig lezárul egy teljesen indokolatlan és érthetetlen, klisés spoilerfüggővéggel.
Egyszóval igencsak meg kell erőltetnie magát az írónak, hogy elolvassam a második részt.

1 hozzászólás
>!
szonja08760
S. A. Chakraborty: The City of Brass

Elöljáróban annyit, hogy veszettül hiányzik a második rész az első elolvasása után. Nem is feltétlen azért, mert függővéges a sztori. Az egész könyv alatt volt egy ilyen „Most mi a fene van? Ki kinek a kije és mi a célja, ki pártján áll?”

Nahri és Ali között váltogat fejezetenként az írónő, Nahri ugyebár a gyógyító erőkkel megáldott lány, aki hirtelen a kairói szegények életéből hirtelen csöppen bele a daevák mágiával teli életébe. Csodálkozunk, hogy fogalma nincs annak a népnek a kultúrájáról, történelméről, hagyományairól, viselkedéséről? Az ő szemszögéből olvasva a dolgokat, azt hiszem nem elvárható, hogy mi olvasók viszont tudjunk mindenről.
Összefoglalva: Értem, hogy miért nincsenek válaszok, csak szaporodó kérdések a könyvben, bár nem feltétlen kellemes érzés a homályban evickélni és várni a második kötetet.

SZEREPLŐK:
Nahrit kimondottan kedveltem, előfordul, hogy panaszkodik, de általában gyorsan összekapja magát. Szerintem talpraesett karakter lett, ha jól emlékszem ráadásul 20 éves, szóval ez egy teljesen reális viselkedés. Ha valaki szerint hisztis, az még nem olvasott elég Rubin pöttyös könyvet, vagy iskolai szerelmes sztorit. Na ott hisztisek… ;D
Dara teljes rejtély számomra. Vannak pillanatok, amikor teljesen emberi reakciókat produkál, aztán meg egy számító erőszakos személyiséget vesz fel. Hajlok arra, hogy ez az utóbbi az igazi arca.
Ali herceg nem lett a kedvencem, de benne is van potenciál. Ő szimplán nem illik ebbe az udvari világ jelenlegi formájába. Nem tud azonosulni kb. semmivel, amit az udvar, a saját apja az uralkodó képvisel.
Összegezve: Közepesen kidolgozottnak mondanám a szereplőket, de biztos vagyok benne, hogy ez a következő könyvek során meg fog változni, amikor jobban beleásunk a múltjukba.

FELÉPÍTÉS:
500 oldal körüli az én példányom, ebből 200-250-et minimum utazással tölt Nahri és Dara. Szerintem csöppet hosszúra sikerült az a rész, és nem láttam, hogy különösebben előre vitte volna a történetet. Persze meg kell hagyni, hogy Nahri itt tanul meg néhány dolgot az új világról, amibe készül belépni, de még így is indokolatlanul hosszú volt nekem. A maradék 300 oldal főleg udvari élet és intrikák tárházát tartalmazza. Azt meg kell hagyni, hogy kellemes újdonság volt az arab világban játszódó fantasyt olvasni.
Összességében: Friss színfolt a fantasyk között, de a történetbeli arányokat nem érzem megfelelőnek.

Általánosságban tetszett a könyv. Olyan volt mint a savanyú cukorka. Nem okoz akkora boldogságot, mint a csoki, de azért kívánod a következőt. Marha sok a nyitott kérdés, és az erőviszonyok sem tiszták még nekem, de remélem pár dolog kiderül a következő könyvben. :) Addig meg még van több, mint fél évem gondolkozni rajta.

1 hozzászólás
>!
ideali_zed
S. A. Chakraborty: The City of Brass

Az év elején nagy lendülettel indultam neki az olvasásnak, és ez a könyv tavaly felkeltette a figyelmemet az Agave megjelenéseibe való bekerüléssel. Nem is bántam meg.
Még a Bartimaeus (Jonathan Stroud) hatása és a gyerekkori ókori egyiptomi kultúra iránti lelkesedésem eredményeképpen mindig is érdekesnek tartottam a nem-nyugati mitológiákat, amire az előző év olvasmányai csak ráerősítettek. (Binti, Fifth Season)
Ez a könyv pedig egy vad kaland volt, amit örömmel vállaltam. Nem, nem tökéletesek a karakterek, és a történetnek is vannak kisebb buktatói, de olyan életszagú, szerethető volt számomra az egész, hogy nem tudtam ellenállni. A mai napig nem értem azokat az értékeléseket, amelyek valami mást vártak ettől a könyvtől. Van benne szerelmi szál, van benne „fedezzük fel a mágikus világot”- érzés, de ezt a regényt egy történelmi és kulturális érdeklődéssel és végzettséggel (!) rendelkező nő írta, akit jobban érdekeltek az emberi kapcsolatok és a régi világ működése, mint hogy melyik hajó kap végül szárnyra vagy hogy hány csepp romantika gördül le a lapokról. Ezt pedig meg tudom érteni és tisztelni.
Az első, olvasással telt nap után előrendeltem a második kötetet, de ez korántsem jelenti azt, hogy a magyar kiadás elesett volna egy támogatótól, mert vagyok olyan elvetemült, hogy a harmadik rész érkeztéig újból belevetem magam Daevabadba, a hiányt csillapítandón.
Mindezt összegezve, bár kiemelkedő élménnyel indult a félév és szemmel tartom a sorozatot, de a zárás fogja eldönteni, hogy bekerül-e a válogatott kedvencek közé.


Népszerű idézetek

>!
Benkő_Ferenc I

“We need to get out of here. The ghouls likely can’t leave the burial ground.”

“Likely? You mean there’s a chance these things might get out and start feasting on everyone in Cairo?”

He looked thoughtful. “That would provide a distraction…”

34. oldal, 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Dárajavahus-e Afsin · Nahri

A sorozat következő kötete

The Daevabad Trilogy sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alwyn Hamilton: Rebel of the Sands
Rick Riordan: The Throne of Fire
Sarah J. Maas: Empire of Storms
George R. R. Martin: A Game of Thrones
Brian McClellan: Promise of Blood
Leigh Bardugo: Ruin and Rising
Rick Riordan: The Red Pyramid: The Graphic Novel
Mary Pope Osborne: Mummies in the Morning
Kerstin Gier: Emerald Green
Miles Cameron: The Red Knight