Felsorolhatatlanul hosszú a fantasy lemaradásaim listája, és ez a könyv, illetve sorozat is már évek óta figyel engem, hogy mikor olvasom már el. Végre eljött ennek is az ideje!
Egyrészt fantasy regényként, másrészt egy trilógia első köteteként kell ezt értékelni. Ilyen szemszögből nézve némiképp csalódást keltett bennem, ugyanis jók az alapjai – a világépítés, a hangulat, illetve a világ történelmének és viszonyainak viszonylag részletes kidolgozása –, viszont ahhoz képest keveset nyújt. Nem könnyű megmagyarázni, hogy miért, és mint mondtam, szem előtt tartom, hogy ez egy kezdő kötet, de! Azért a dolgok bemutatását, az olvasó bevezetését a sorozatba meg lehet csinálni ennél élvezetesebben és hatékonyabban is. Az elején kapkodtam a fejem, hogy mi micsoda, mert dobálózik a szavakkal, nevekkel, de nem magyarázza meg őket egy ideig, aztán amikor megmagyaráz valamit, rögtön kapunk még egy-két új információt, amivel megint nem tudunk mit kezdeni. Ez elég fárasztó, és egy idő után zavart, hogy nem értek túl sok mindent, pedig igyekeztem figyelni és mindent kibogozni. off A történelem felemlegetése, régi ellenségek gyűlölete számomra nem volt így igazán hatásos, és az intrikákban is elvesztem. De ez a helyzet a későbbi részekben biztosan javul majd.
A legfontosabb gyenge láncszem számomra természetesen az, hogy a karakterek nem voltak igazán szerethetők. A két főszereplő nem keltett bennem igazán érdeklődést, Nahri annak ellenére, ahogyan leélte lényegében mind a húsz évét, igen hisztis és idegesítő tud lenni. Szerintem menőnek és erősnek akarta láttatni az írónő, de ó, fájdalom, számomra az erős hősnő nem így néz ki. Ráadásul miatta indokolatlanul YA hangulatom lett, amit én nem szeretek, és ez a könyv amúgy nem is az, szóval ezt is sajnáltam. Dara szintén elveszett számomra a világépítés útvesztőjében, a személyének megkedveléséhez pedig közel sem juthattam el, mivel úgy érzem, hogy alig tudok róla valamit. Meg amúgy egy pár pofont ő is megérdemelt volna, pedig jó néhányszáz éve él már spoiler. Ali még kibontakozóban van, de őt esélyes, hogy szeretni fogom. Aki viszont már megcsillogtatta a szememet és a mélységeit, az Muntadhir és Jamshid. spoiler
A szerelmi szálról csak annyit tudok mondani, hogy szuper adalék lehetett volna a könyvhöz, ahogy bármelyik jól felépített fantasyhez és izgalmas sztorihoz, de ehelyett rémes volt. Nem volt kémia, nem volt értelme az egésznek, inkább úgy éreztem, mintha muszájból hozta volna össze azt a kettőt az írónő. Ezért kár, nagyon kár. Sajnos nekem semmi nem jött át belőle.
Miután rommá panaszkodtam magam, elmondom, miért kapott mégis 4 csillagot. :D Ez egy jó könyv. Vannak hibái, nekem meg érzékeny pontjaim, mint minden könyvnek és minden olvasónak. De az érdeklődést elég jól fenntartja – bár nem vágytam borzasztóan arra, hogy újra kézbevegyem, de olvasás közben mindig elragadott a hangulata, és érdekelt, hová fogunk jutni a végére. A sok kapcsolatépítés és -leépítés, illetve magyarázkodás miatt elég lassan halad a cselekmény, de azért nincs rosszul megírva. Mondjuk lehetett volna kicsit rövidebb, mert a terjedelméhez képest annyira eseménydús nem volt – és persze én eseménydúsnak nevezem azt is, ha mondjuk jó és hasznos párbeszédek vagy hasonlók vannak benne! Igazság szerint a végéig nem voltam biztos benne, hogy megkapja-e a 4 csillagot, de aztán a végével meg voltam elégedve, és ezért megadtam neki. Elég szokványos, mondhatni elcsépelt megoldásokat alkalmazott a szerző a lezárására spoiler, de úgy érzem, ez még belefért ebbe a könyvbe. Ja, és persze tényleg hangulatos, főleg, ha valaki szereti ezt az arabos-afrikás közeget off. Szép leírásokkal és többnyire élvezetes nyelvezettel tárja elénk ezt a környezetet, amiben jólesik elveszni, különösen úgy, hogy számomra ez nagyon egzotikus.
Ami pedig még hozzátesz az érdemekhez és a csillagok számához, az az, hogy vágyom a folytatásra, és ezt bizony valahogy el kell találnia minden sorozatírónak. Szerintem ez nagy érdem, ugyanis hiába nem értek sok mindent, és hiába nem szeretek sok mindenkit, nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.
Szeretnék több Jamshidot és Muntadhirt, Alinak egy jó jellemfejlődést, illetve több és jobb infókat a jelenről a múltbeli fájdalmak helyett. És akkor jöhet a Királyság!