The ​City of Brass (The Daevabad Trilogy 1.) 27 csillagozás

S. A. Chakraborty: The City of Brass S. A. Chakraborty: The City of Brass S. A. Chakraborty: The City of Brass

Nahri ​has never believed in magic. Certainly, she has power; on the streets of eighteenth-century Cairo, she’s a con woman of unsurpassed talent. But she knows better than anyone that the trades she uses to get by—palm readings, zars, and a mysterious gift for healing—are all tricks, both the means to the delightful end of swindling Ottoman nobles and a reliable way to survive.

But when Nahri accidentally summons Dara, an equally sly, darkly mysterious djinn warrior, to her side during one of her cons, she’s forced to reconsider her beliefs. For Dara tells Nahri an extraordinary tale: across hot, windswept sands teeming with creatures of fire and rivers where the mythical marid sleep, past ruins of once-magnificent human metropolises and mountains where the circling birds of prey are more than what they seem, lies Daevabad, the legendary city of brass—a city to which Nahri is irrevocably bound.

In Daevabad, within gilded brass walls laced with enchantments and… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Harper Voyager, New York, 2018
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780062678119 · ASIN: 0062678116
>!
HarperCollins, New York, 2018
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780008239428
>!
HarperCollins, London, 2018
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780008239398

5 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Alizajd al-Kahtáni · Dárajavahus-e Afsin · Nahri e-Náhid · Muntadzir al-Kahtáni · Gasszán al-Kahtáni · Zaynab al Qahtani


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nymeria96>!
S. A. Chakraborty: The City of Brass

Messze túlszárnyalta az elvárásaimat és kedvenc lett.
Elmondhatatlanul szeretem az arab mitológiájú fantasyket, de a Rebel of the Sands és a The Wrath and the Dawn óta nem volt szerencsém olyan könyvhöz, ami ennyire tetszett volna ebben a témában. Legnagyobb meglepetésemre a City of Brass is bekerült azok közé az arab mitológiájú könyvek közé, amik pillanatokon belül elnyerték a tetszésemet.
Egyrészt nagyon izgalmas a cselekménye, egyszerre van benne jelen a kaland és az intrika, legyen szó akár Nahri vagy Ali fejezeteiről.
Mindkettejük szemszögét nagyon szerettem olvasni, hisz kedvelhető főszereplők voltak, akikkel mindig történt valami meglepő.
A világ felépítése komplex és részletesen kidolgozott, a cselekmény a 18. századi Kairóban kezdődik, majd Daevabad mágikus városában folytatódik, a hangulata pedig csodásan egzotikus.
A könyv végén érdekesen alakultak az események, ami miatt kíváncsian várom a folytatást.
Egyébként pedig nagyon örülök, hogy ezt a kiadást választottam, egyszerűen nem tudok betelni a gyönyörű borító látványával.

>!
HarperCollins, New York, 2018
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780008239428
Mesemondó IP>!
S. A. Chakraborty: The City of Brass

Tulajdonképpen sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Olvastatta magát, sehol sem ült le igazán, viszont szépen ki volt dolgozva a világa, és hagyott időt a bonyolultabb politikai és történelmi részek kibontására. Nem tudom, hogy hivatalosan YA-nak minősül-e, de az utóbbi időben olvasott legtöbb YA könyvhöz képest határozottan összetettebb volt. Tetszett a sok idegen szó és egzotikus elem, amik igazából nem is mindig voltak megmagyarázva, viszont egyedi hangulatot kölcsönöztek a szövegnek. A szereplők közül tulajdonképpen csak egy, Ali, volt számomra szerethető, a másik kettőt spoiler inkább csak elviseltem.* Ez egyébként általános tapasztalat: Tetszett a könyv, nem bántam meg, de nem is lettem rajongója. Számomra nagyon fontos, hogy egy világ, vagy annak szereplői, valamilyen módon szerethetőek legyenek ahhoz, hogy hosszú távon a szívembe zárjak egy könyvet. A City of Brass világa lenyűgöző és komplex, de egyben hideg és kegyetlen is (nem éreztem úgy, hogy élnék ott), és túl kevés volt az igazán szerethető figura ahhoz, hogy beleszeressek.
Ezen felül volt néhány más bajom is a könyvvel: Az egyik a párbeszédek nyelvezete, ami érdekes módon a könyv vége felé, az izgalmasabb akciójelenetek érkeztével egyre modernebb és egyre pongyolább lett. Míg a leírások szépek és választékosak, addig a(z elvileg 19. századi) karakterek úgy beszélnek, mint egy 21. századi kamasz, ami nyilván tudatos döntés, de azért a nagyon erősen kilógó szövegek ("just relax" meg „totally” meg "are you okay") erősen megtörték a könyv varázsát. A másik az, hogy ez a könyv sem teljesen mentes az orbitális kliséktől. spoiler. Érdekes, hogy nagyon sok „filmes” klisét használ, olyan vizuális toposzokat, amik igazából képernyőn működnek jól; esélyes, hogy eleve filmre íródott ez a sztori (klassz film lenne amúgy), de leírva ezek kicsit hülyén hatottak. spoiler Nem tudom, ez annak eredménye-e, hogy az író vizuális alkat, vagy eredetileg forgatókönyvnek írta a könyvet, vagy most már annyira beleivódtak ezek a köztudatba, hogy észre sem vesszük, mindenesetre néhol feleslegesnek és olcsónak éreztem őket.
Összességében véve izgalmas könyv volt, és valószínűleg el fogom olvasni a folytatását is, de nem zártam végleg a szívembe.

* Tapasztalom, hogy mindenki másnak pont Alival volt baja, és már meg sem lepődöm rajta.

Dilaida P>!
S. A. Chakraborty: The City of Brass

Felsorolhatatlanul hosszú a fantasy lemaradásaim listája, és ez a könyv, illetve sorozat is már évek óta figyel engem, hogy mikor olvasom már el. Végre eljött ennek is az ideje!
Egyrészt fantasy regényként, másrészt egy trilógia első köteteként kell ezt értékelni. Ilyen szemszögből nézve némiképp csalódást keltett bennem, ugyanis jók az alapjai – a világépítés, a hangulat, illetve a világ történelmének és viszonyainak viszonylag részletes kidolgozása –, viszont ahhoz képest keveset nyújt. Nem könnyű megmagyarázni, hogy miért, és mint mondtam, szem előtt tartom, hogy ez egy kezdő kötet, de! Azért a dolgok bemutatását, az olvasó bevezetését a sorozatba meg lehet csinálni ennél élvezetesebben és hatékonyabban is. Az elején kapkodtam a fejem, hogy mi micsoda, mert dobálózik a szavakkal, nevekkel, de nem magyarázza meg őket egy ideig, aztán amikor megmagyaráz valamit, rögtön kapunk még egy-két új információt, amivel megint nem tudunk mit kezdeni. Ez elég fárasztó, és egy idő után zavart, hogy nem értek túl sok mindent, pedig igyekeztem figyelni és mindent kibogozni. off A történelem felemlegetése, régi ellenségek gyűlölete számomra nem volt így igazán hatásos, és az intrikákban is elvesztem. De ez a helyzet a későbbi részekben biztosan javul majd.
A legfontosabb gyenge láncszem számomra természetesen az, hogy a karakterek nem voltak igazán szerethetők. A két főszereplő nem keltett bennem igazán érdeklődést, Nahri annak ellenére, ahogyan leélte lényegében mind a húsz évét, igen hisztis és idegesítő tud lenni. Szerintem menőnek és erősnek akarta láttatni az írónő, de ó, fájdalom, számomra az erős hősnő nem így néz ki. Ráadásul miatta indokolatlanul YA hangulatom lett, amit én nem szeretek, és ez a könyv amúgy nem is az, szóval ezt is sajnáltam. Dara szintén elveszett számomra a világépítés útvesztőjében, a személyének megkedveléséhez pedig közel sem juthattam el, mivel úgy érzem, hogy alig tudok róla valamit. Meg amúgy egy pár pofont ő is megérdemelt volna, pedig jó néhányszáz éve él már spoiler. Ali még kibontakozóban van, de őt esélyes, hogy szeretni fogom. Aki viszont már megcsillogtatta a szememet és a mélységeit, az Muntadhir és Jamshid. spoiler
A szerelmi szálról csak annyit tudok mondani, hogy szuper adalék lehetett volna a könyvhöz, ahogy bármelyik jól felépített fantasyhez és izgalmas sztorihoz, de ehelyett rémes volt. Nem volt kémia, nem volt értelme az egésznek, inkább úgy éreztem, mintha muszájból hozta volna össze azt a kettőt az írónő. Ezért kár, nagyon kár. Sajnos nekem semmi nem jött át belőle.
Miután rommá panaszkodtam magam, elmondom, miért kapott mégis 4 csillagot. :D Ez egy jó könyv. Vannak hibái, nekem meg érzékeny pontjaim, mint minden könyvnek és minden olvasónak. De az érdeklődést elég jól fenntartja – bár nem vágytam borzasztóan arra, hogy újra kézbevegyem, de olvasás közben mindig elragadott a hangulata, és érdekelt, hová fogunk jutni a végére. A sok kapcsolatépítés és -leépítés, illetve magyarázkodás miatt elég lassan halad a cselekmény, de azért nincs rosszul megírva. Mondjuk lehetett volna kicsit rövidebb, mert a terjedelméhez képest annyira eseménydús nem volt – és persze én eseménydúsnak nevezem azt is, ha mondjuk jó és hasznos párbeszédek vagy hasonlók vannak benne! Igazság szerint a végéig nem voltam biztos benne, hogy megkapja-e a 4 csillagot, de aztán a végével meg voltam elégedve, és ezért megadtam neki. Elég szokványos, mondhatni elcsépelt megoldásokat alkalmazott a szerző a lezárására spoiler, de úgy érzem, ez még belefért ebbe a könyvbe. Ja, és persze tényleg hangulatos, főleg, ha valaki szereti ezt az arabos-afrikás közeget off. Szép leírásokkal és többnyire élvezetes nyelvezettel tárja elénk ezt a környezetet, amiben jólesik elveszni, különösen úgy, hogy számomra ez nagyon egzotikus.
Ami pedig még hozzátesz az érdemekhez és a csillagok számához, az az, hogy vágyom a folytatásra, és ezt bizony valahogy el kell találnia minden sorozatírónak. Szerintem ez nagy érdem, ugyanis hiába nem értek sok mindent, és hiába nem szeretek sok mindenkit, nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.
Szeretnék több Jamshidot és Muntadhirt, Alinak egy jó jellemfejlődést, illetve több és jobb infókat a jelenről a múltbeli fájdalmak helyett. És akkor jöhet a Királyság!

akos96>!
S. A. Chakraborty: The City of Brass

Elején nagyon lassan bontakozott ki a történet és kicsit zavaros is volt, de a könyv második felétől kezdve egyre jobban beindul a cselekmény, és az utolsó oldalakra már tiszta izgi lesz az egész off
A szereplők is egyre szimpatikusabbak lettek a végére, nagyon sokat változott a személyiségük a történet előrehaladtával.
Szerintem megér egy folytatást, jöhet a második rész ")

szonja08760>!
S. A. Chakraborty: The City of Brass

Elöljáróban annyit, hogy veszettül hiányzik a második rész az első elolvasása után. Nem is feltétlen azért, mert függővéges a sztori. Az egész könyv alatt volt egy ilyen „Most mi a fene van? Ki kinek a kije és mi a célja, ki pártján áll?”

Nahri és Ali között váltogat fejezetenként az írónő, Nahri ugyebár a gyógyító erőkkel megáldott lány, aki hirtelen a kairói szegények életéből hirtelen csöppen bele a daevák mágiával teli életébe. Csodálkozunk, hogy fogalma nincs annak a népnek a kultúrájáról, történelméről, hagyományairól, viselkedéséről? Az ő szemszögéből olvasva a dolgokat, azt hiszem nem elvárható, hogy mi olvasók viszont tudjunk mindenről.
Összefoglalva: Értem, hogy miért nincsenek válaszok, csak szaporodó kérdések a könyvben, bár nem feltétlen kellemes érzés a homályban evickélni és várni a második kötetet.

SZEREPLŐK:
Nahrit kimondottan kedveltem, előfordul, hogy panaszkodik, de általában gyorsan összekapja magát. Szerintem talpraesett karakter lett, ha jól emlékszem ráadásul 20 éves, szóval ez egy teljesen reális viselkedés. Ha valaki szerint hisztis, az még nem olvasott elég Rubin pöttyös könyvet, vagy iskolai szerelmes sztorit. Na ott hisztisek… ;D
Dara teljes rejtély számomra. Vannak pillanatok, amikor teljesen emberi reakciókat produkál, aztán meg egy számító erőszakos személyiséget vesz fel. Hajlok arra, hogy ez az utóbbi az igazi arca.
Ali herceg nem lett a kedvencem, de benne is van potenciál. Ő szimplán nem illik ebbe az udvari világ jelenlegi formájába. Nem tud azonosulni kb. semmivel, amit az udvar, a saját apja az uralkodó képvisel.
Összegezve: Közepesen kidolgozottnak mondanám a szereplőket, de biztos vagyok benne, hogy ez a következő könyvek során meg fog változni, amikor jobban beleásunk a múltjukba.

FELÉPÍTÉS:
500 oldal körüli az én példányom, ebből 200-250-et minimum utazással tölt Nahri és Dara. Szerintem csöppet hosszúra sikerült az a rész, és nem láttam, hogy különösebben előre vitte volna a történetet. Persze meg kell hagyni, hogy Nahri itt tanul meg néhány dolgot az új világról, amibe készül belépni, de még így is indokolatlanul hosszú volt nekem. A maradék 300 oldal főleg udvari élet és intrikák tárházát tartalmazza. Azt meg kell hagyni, hogy kellemes újdonság volt az arab világban játszódó fantasyt olvasni.
Összességében: Friss színfolt a fantasyk között, de a történetbeli arányokat nem érzem megfelelőnek.

Általánosságban tetszett a könyv. Olyan volt mint a savanyú cukorka. Nem okoz akkora boldogságot, mint a csoki, de azért kívánod a következőt. Marha sok a nyitott kérdés, és az erőviszonyok sem tiszták még nekem, de remélem pár dolog kiderül a következő könyvben. :) Addig meg még van több, mint fél évem gondolkozni rajta.

1 hozzászólás
Kaosmagier>!
S. A. Chakraborty: The City of Brass

Zseniális fantasy könyv, egyedi világgal és karakterekkel.
Habár maga a történet nagyon átlagosan indul: egyszerű kislány, akiről kiderül, hogy nemcsak különleges, de annyira különleges, hogy mindenkinek Ő kell, de a történet előrehaladtával, egész érdekes fordulatokat vesz a történet. Ami egyben zavaró volt, de érdekes is, hogy nem tudni ki kinek az oldalán áll, a mellékszereplők se voltak totál hülyék, hanem ők is pont annyira intrikáztak, mint a főhősök/főgonoszok. A legtöbb karakter több volt mint ami elsőre látszott, és nem csak a főhősök tartogattak titkokat.

A világ érdekes, tetszik a dzsinnek/devák története, múltja. A képességeik (vagyis inkább az elosztásuk) kicsit furcsa, erősen a főhősök irányába húz, így kicsit igazságtalan a felosztás. Nagyon sok minden még nem derült ki ebben az első kötetben, inkább kérdések merültek fel, mint válaszok, de remélem ezek majd a következő kötetekkel megválaszolásra kerülnek majd.

Lecsós_Kivi>!
S. A. Chakraborty: The City of Brass

Korrekt, mai szemmel az átlagosnál picit jobb YA regény. A középkori arab mesevilág ritkán használt háttér, ez tetszett benne. A szereplők és a történet, főleg ahogy az kibontakozik, egyre sablonosabb, kiszámíthatóbb lett.

A közegben sok fantáziát láttam, ezért egy kötettel tovább olvastam, hátha jobb lesz.

ideali_zed>!
S. A. Chakraborty: The City of Brass

Az év elején nagy lendülettel indultam neki az olvasásnak, és ez a könyv tavaly felkeltette a figyelmemet az Agave megjelenéseibe való bekerüléssel. Nem is bántam meg.
Még a Bartimaeus (Jonathan Stroud) hatása és a gyerekkori ókori egyiptomi kultúra iránti lelkesedésem eredményeképpen mindig is érdekesnek tartottam a nem-nyugati mitológiákat, amire az előző év olvasmányai csak ráerősítettek. (Binti, Fifth Season)
Ez a könyv pedig egy vad kaland volt, amit örömmel vállaltam. Nem, nem tökéletesek a karakterek, és a történetnek is vannak kisebb buktatói, de olyan életszagú, szerethető volt számomra az egész, hogy nem tudtam ellenállni. A mai napig nem értem azokat az értékeléseket, amelyek valami mást vártak ettől a könyvtől. Van benne szerelmi szál, van benne „fedezzük fel a mágikus világot”- érzés, de ezt a regényt egy történelmi és kulturális érdeklődéssel és végzettséggel (!) rendelkező nő írta, akit jobban érdekeltek az emberi kapcsolatok és a régi világ működése, mint hogy melyik hajó kap végül szárnyra vagy hogy hány csepp romantika gördül le a lapokról. Ezt pedig meg tudom érteni és tisztelni.
Az első, olvasással telt nap után előrendeltem a második kötetet, de ez korántsem jelenti azt, hogy a magyar kiadás elesett volna egy támogatótól, mert vagyok olyan elvetemült, hogy a harmadik rész érkeztéig újból belevetem magam Daevabadba, a hiányt csillapítandón.
Mindezt összegezve, bár kiemelkedő élménnyel indult a félév és szemmel tartom a sorozatot, de a zárás fogja eldönteni, hogy bekerül-e a válogatott kedvencek közé.


Népszerű idézetek

Dilaida P>!

„I am going to ask you some questions first. You will answer them. And honestly. You strike me as a liar.”
You have no idea. „Fine.”

39. oldal, 3. Nahri

Kapcsolódó szócikkek: Nahri e-Náhid
Dilaida P>!

„In what world do men and women pay the same price for passion? […]”

422. oldal, 30. Nahri

Kapcsolódó szócikkek: Gasszán al-Kahtáni
Dilaida P>!

„Humans can be so delightfully inventive.”

74. oldal, 5. Nahri

Kapcsolódó szócikkek: Dárajavahus-e Afsin
Dilaida P>!

„I don't like having people do things of which I'm perfectly capable.”

302. oldal, 21. Ali

Kapcsolódó szócikkek: Alizajd al-Kahtáni
Dilaida P>!

„Greatness takes time, Banu Nahida. Often the mightiest things have the humblest beginnings.”

325. oldal, 22. Nahri

Benkő_Ferenc IP>!

“We need to get out of here. The ghouls likely can’t leave the burial ground.”

“Likely? You mean there’s a chance these things might get out and start feasting on everyone in Cairo?”

He looked thoughtful. “That would provide a distraction…”

34. oldal, 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Dárajavahus-e Afsin · Nahri e-Náhid
Dilaida P>!

„Why do you get to know my name if I can't know yours?”
„Because I have the water.”

39. oldal, 3. Nahri

Kapcsolódó szócikkek: Dárajavahus-e Afsin · Nahri e-Náhid
Dilaida P>!

„Rejecting hospitality is a grave offense among my people,” Dara warned.
Mostly to appease him, Nahri took a small sip. The wine was cloyingly sweet, more like a syrup than a liquid. „Is it truly?”
„Not at all. But I'm tired of drinking alone.”

88. oldal, 5. Nahri

Kapcsolódó szócikkek: Dárajavahus-e Afsin · Nahri e-Náhid
Dilaida P>!

What she saw when she opened her eyes was so strange, she immediately sat up.
Snow.

134. oldal, 9. Nahri


A sorozat következő kötete

The Daevabad Trilogy sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

V. E. Schwab: A Conjuring of Light
Katherine Arden: The Bear and the Nightingale
Sarah J. Maas: House of Sky and Breath
John Gwynne: The Shadow of the Gods
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames
Miranda Honfleur: Queen of the Shining Sea
Emma Törzs: Ink Blood Sister Scribe
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Renaissance
Genevieve Gornichec: The Weaver and the Witch Queen
Brandon Sanderson: Elantris (angol)