Rézkirályság (Dévábád-trilógia 2.) 172 csillagozás

S. A. Chakraborty: Rézkirályság

S. ​A. Chakraborty folytatja a Bronzvárosban megkezdett elsöprő kalandot. Megteremt egy olyan világot, ahol a dzsinnek egyetlen csettintéssel lángokat idéznek, a vizeket pedig áthatja az ősi mágia; ahol a vér ugyanolyan veszélyes lehet, mint bármelyik bűbáj, és egy eszes kairói szélhámos átformálja egy királyság sorsát.

Nahri élete mindörökre megváltozott abban a pillanatban, amikor az egyik svindlije közben véletlenül megidézte Dárát, a félelmetes, rejtélyes dzsinnt. A lány kairói otthonából elragadva bekerült Dévábád fényűző királyi udvarába, ahol sebesen ráébredt, hogy a szélhámosi tehetsége nélkül nem sokáig marad életben.

A csatát követően, mely során Dára odaveszett Ali herceg kezétől, Dévábád bezárkózott. Nahri kénytelen új utat törni magának, méghozzá a szívét elrabló testőr védelme és a barátjának tekintett herceg bölcsessége nélkül. Ám miközben elfogadja az örökségét és a vele járó hatalmat, tudja, hogy igazából aranyketrecbe zárták: a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
608 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634196440 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
608 oldal · ISBN: 9789634196563 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
608 oldal · ISBN: 9789634196815 · Fordította: Benkő Ferenc

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Dárajavahus-e Afsin · Alizajd al-Kahtáni · Nahri e-Náhid · Muntadzir al-Kahtáni · Zajnab · Lubajd · Manézse e-Náhid · Naszrin · Szubha


Kedvencelte 24

Most olvassa 11

Várólistára tette 125

Kívánságlistára tette 145

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Jó nehéz könyv volt, szó szerint. Az előző rész azért tetszett jobban, mert érdekes és izgalmas történet volt egy új mesebeli világban. Az első rész óta öt év telt el és a három főszereplő sorsát külön-külön követhetjük nyomon, amíg össze nem érnek a szálak. Intrika, cselszövés, árulás és hazugságok,véres megtorlások szövik át a mesét. Nem tudom, hogy a harmadik részre mit tervez a szerző, de a végére már nem tudtam, hogy kinek kellene drukkolnom. Az ellenszenves emír a sarkára állt, Dára pedig kiesett nálam a pikszisből. De tanmesének is beillene a bosszú csak bosszút szül témakörben. Összességében tetszett és várom a folytatást.

Niitaa P>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/04/s-chakraborty-r…

"Nem tudom, hogy mi történt, de valami, valahol nagyon félrecsúszott. Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen élvezetes első rész után, mint a Bronzváros, egy ennyire kiégett történetet kapjunk, mint a Rézkirályság? Miért nem állnak végre ki a szereplők magukért és irányítják az eseményeket? Miért ragadnak meg egy alacsonyabb szinten, miért érik be azzal, ami van? Lehet erre mondani, hogy de igenis küzdöttek, hisz Nahri is mennyi mindent megtett azért, hogy az ispotály alapjait lefektesse, de én erre azt mondom, hogy nem elég. Nem elég, ha valamit kitalálnak, érvényesítik az akaratukat, majd hagyják hadd folyjon magától. Az alapvetően is nagy ellentétekkel küzdő népcsoportok között tengődő illékony egyensúly csak a felszínen létezik. Erre nem lehet alapozni. Ali is hirdeti a saját elképzeléseit, nagy horderejű kijelentéseket tesz, hangsúlyozva az elveit, de mindezek is súlytalanul lebegnek az éterben. Mert csak látszólag mutat fel bárminemű eredményt. Ez kevés.
A könyv nagy részében csak a sodródást éreztem a mindent elsöprő változás irányába, amely mégsem volt olyan grandiózus és sikeres, mint amit a szereplők elképzeltek. De hogy is lehetett volna, mikor alapvetően a terv gyenge lábakon állt, hisz olyan biztonsági réseket hagytak, amiről ordított, hogy kijátszásra fog kerülni. Nagyon fáj nekem ez a csalódás. Dévábád a szemeim előtt omlott össze és én semmit se tehettem ellene.
Ettől függetlenül a befejező kötetet is kézbe fogom venni, mert hiszek abban, hogy a történetben rejtőző potenciált a szerző végül magához fogja ragadni és a saját hasznára fogja fordítani. Ez most így sikerült. Ennél csak jobb lehet."

4 hozzászólás
Nokedli28>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

„Ne add fel a háborút csak azért, mert csatákat vesztesz, Alizajd.”

Az a helyzet, hogy a könyv háromnegyed részében én teljesen össze voltam zavarodva és nem tudtam hova tenni ezt a második kötet. Sokáig azt is hittem, hogy nem tudok majd semmi dicsérőt írni erről a részről, de majd meglátjuk ( max. sokat fogok pro-kontrázni ). Ez nem lesz egy sétagalopp, az tuti.
A legnagyobb problémám, hogy a könyv 70-75%-ában nem történik semmi érdemleges és ezt a kb. 450 oldalt simán össze tudnám foglalni 10 mondatban. Ha nem lett volna tudomásom arról, hogy egy ostromot terveznek a város ellen, nem is értettem volna, hova fog kilyukadni ez az eseménysor. Ugyanazt a csontot rágja az írónő ebben a kötetben, mint az előzőben, csakhogy most már kezd kicsit unalmassá válni, mert ezek a társadalmi és politikai problémák már fel lettek vezetve. A király zsarnok módjára uralkodik a városon? Tudjuk. A safítok és dévek között erősen elharapóztak az indulatok? Tudjuk. Emiatt folyton van valami konfliktus és haláleset? Tudjuk. Nem mondom, hogy ezeknek nincs jelentősége és emiatt nem lett egyedibb a könyv, csak az írónő ne ezen rágódott volna a történet háromnegyed részében. Szerintem túl sok volt a körítés és a valódi cselekmény pedig elég kevés, leszámítva a történet végét, ahol forgószélként indultak meg az események. És ezért kap végül a kötet tőlem 4 csillagot. Mert arra már azt mondom „ ez mán' töfi!”. Annyi csihi-puhi volt, hogy csak kapkodtam a fejemet, ráadásult több fronton mentek a szálak, amik miatt izgalmasabbá is vált a történet.
Még mindig azt tartom a trilógia fő erényének, hogy a szereplők nem tipikusan fekete-fehérek. Van, aki csak jót akar és emiatt tesz meggondolatlanságokat, valaki meg egyszerűen a rossz úton halad és nem ismeri fel. Mindenki megítélése kétes és ebben a városban nem lehet igazán megbízni senkiben. És erre épül a történet. Nem a cselekményre, hanem a szereplők jellemére és az útra, amit bejárnak a trilógia során. Ezért nagy plusz jár a könyvnek.
Nahri egy sokkal erőteljesebb és fontosabb szerepet töltött be történetben. Már nyoma sincs a fiatal szélhámosnak Kairó utcáin. Az ő kifacsart helyzete miatt nem tudom még mindig, milyen szerepet is játszik ő a történetben. Van egy erős sejtésem…
Ali. Mint említettem az előző értékelésemben ő a kedvencemmé nőtte ki magát az események alatt. Becsülőm az elhivatottságát és az igazságérzetét. A személyisége a fekete-fehér skálán a szürkébe esik, mert nézőpont kérdése, az olvasó hogy ítéli meg. Ráadásul már egy nagy titkot is őriz a tarsolyában, aminek kiderítése még mindig rejtély. Örültem, hogy nagyobb hangsúlyt fektetett az írónő az anya és Zajnab bemutatására, és a kultúrájára is.
Végül pedig, akiben a legnagyobbat csalódtam… Dára. Csak az a kérdésem, hogy mégis miért? Sokkal nagyobbat ütött volna a sztori, ha az első kötet végén meghal és szabad lesz. Most meg marionett bábúként mozgatja mindenki és a változása miatt is unszimpatikussá vált a számomra. Nagyon fogok csalódni, ha Chakraborty össze fogja hozni Nahrival. Dárajavahust az első kötetben még kedveltem, főleg a kettős megítélése miatt, de számomra már eldőlt, hogy kint látok benne; a hőst vagy a szörnyet. Olyan kétségbeesetten próbál hőssé válni, hogy az már fáj.
Az írónőnek sikerült emellett több titokra is fényt derítenie, amikre abszolút nem számítottam.Személy szerint, már várom a közelgő harmadik kötet megjelenését, mert elég erős függővéggel ért véget a könyv.
Nem könyvelném el a kötet rossznak, egyszerűen csak nem volt magával ragadó, mint a többi fantasy könyv és a cselekmények erős hiánya miatt nehezebb is volt olvasni. Úgyhogy ezt a trilógiát tapasztalataim szerint nem tipikusan azoknak ajánlom, akik kalandot keresnek, hanem akik már belefáradtak a rögeszmésen ismétlődő fantasy könyvekbe, mert ez egy jó felüdülés lesz azok számára, akik valami újdonságot keresnek.

ser22>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Számomra ez lényegesen gyengébb kötet volt, mint az előző.
Az eleje nagyon lassú és vontatott. Ott csak szenvedtem vele jó féltávig. Aztán a felénél kezdve már kezdtek érdekessé válni a dolgok. Utána pedig olyan hirtelen beindult minden, hogy csak kapkodtam a fejem. A kötet most is bővelkedett politikában és a népi megkülönbözetésben. A kötetet végig kísérte szinte az erőszak, a belpolitikaiháborúk, a rasszizmus, az évezredes sértődések. Mi történik ha többféle nép él egy adott területen belül egyetértés nélkül?
Dárával már az előző kötetben sem nagyon tudtam mit kezdeni. Itt sem nagyon. Valahogy megértem, amikor a saját emberei miatt aggódik, védi őket. Aztán mégsem, mert hogyan vehet részt egy ilyen aljas puccsban.
Ali számomra sokat változott az első kötet óta. Neki jót tett, hogy pár évre kiebrudalták Dévábádból. Előnyére vált. Bár szerintem elég sokszor volt meggondolatlan is.
Muntadzírt sokszor kívántam a polkolba, nagyon idegesítő volt a viselkedése. Aztán a kötet végén hirtelen nagyon nőtt a szememben.
Nahri próbált alkalmazkodni a Dévábádi helyzetekhez. Próbált mindenki számára eleget tenni a békülés reményében. Ám ez nagyon nehezen megy, amikor sokan ezt nagyon nem akarják. Ő mégsem adja fel.
Biztosan elfogom olvasni a harmadik kötetet, mert azért kíváncsi vagyok még mi történik majd. Főleg Dárával.
Jó volt ez a kötet, csak az eleje kissé nyögvenyelős lett. :(

Snow_White P>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Sokkal jobban tetszett ez a rész, mint a Bronzváros, valószínűleg azért, mert úgymond már ismerős terepen mozogtunk, és nagyon érdekelt, hogy mi lesz a már korábban megismert karakterek sorsa. De! Annak ellenére, hogy számomra ez egy élvezetes olvasmány volt, belátom, hogy egy tipikus átvezető kötetről van szó. Ami annyit tesz, hogy a regény körülbelül 80 százalékában nem történik semmi érdemleges. Továbbra is a törzsek közötti viszálykodás az, ami kiteszi a cselekmény nagy részét, míg a mágiarendszer – ami elvileg a történet egyik alappillére – továbbra is háttérbe van szorítva. Viszont a finálé ebben a kötetben is brutálisan izgalmasra sikeredett, és őszintén nagyon érdekel, hogy a szereplők hogyan fognak kikeveredni ebből az óriási kalamajkából. :)

B_Petra>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

A könyv margójára is ráférne az értékelésem, minden hiányzik belőle amit beleláttam az első részbe.
Lehetett volna társadalmi ellentétek és dinamikák tekervénye, ha komolyan kidolgozta volna.
Lehetett volna a nők elnyomásáról, vagy a társadalomban betöltött helyéről szóló könyv, ha jobban kidolgozta volna.
Lehetett volna jobb fantasy, ha a dzsinnek és az ő mágiájuk nem csak arra redukálódik milyen ruhákban járnak.
Lehetett volna, de még a szerelmi szál sem elég intenzív, egyik sem, nincs feszültség, számomra semmi meglepetés.
A varázsvilágról is nagyon kevest tudunk meg, kevés a történelmi betekintő, vagy ha van is súlytalan, nem tudta fenntartani az érdeklődésem.
Van benne brutalitás, harc, áldozat, elnyomás, szenvedés, de mégsem tudok együttérezni velük.

1 hozzászólás
Wee IP>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Le a kalappal. Komolyan! Chakraborty megcsinálta! Emelte a tétet, és összehozott egy olyan folytatást, ami minden sorozatíró álma.
Fogalmam sincs, mi lesz itt még, mert el sem tudom képzelni, hogy van ennél feljebb, de ha valaki, hát ő képes lesz megugrani, ebben biztos vagyok.

Öt év telt el a Bronzváros eseményei óta, és a szereplők ennek megfelelően változtak. Nagyon szeretem, hogy ebben a világban semmi sem fekete vagy fehér, és minden oldal tud olyasmit mutatni, ami nem kifejezetten szimpatikus.
Nahri elfogadta az ősei örökségét, és próbál a népe érdekében cselekedni, miközben nem ért egyet azok begyöpösödött dogmáival.
Ali még mindig egy forrófejű idealista, de már sokkal hatékonyabb eszközök vannak a kezében, mint korábban.
És Dára… Végtelenül sajnálom őt. Nem ezt érdemli. Nem érdemli, hogy csupán egy eszköz, egy fegyver legyen, és közben végleg elveszítse önmagát.

Nem győzöm dicsérni Chakraborty fantasztikus történetvezetését, és azt a sokféle nézőpontot, amit megmutat. Mert a háborúban valóban nincsenek csak jók, vagy csak rosszak. Minden csak attól függ, kinek a szemével nézzük.

Annyira szeretném, ha az Agave egyszer őt is elhozná hozzánk. Akármilyen hosszú sort kiállnék egy dedikálásért.
Az Aranybirodalom elméletileg jövőre érkezik, és szurkokok egy világpremierrel egyidőben történő megjelenésért, mert egy nappal sem bírok tovább várni annál, mint feltétlen muszáj.

Ez egy csodálatos, intrikával és érzelmekkel teli, véres mese. Olvassátok minél többen!

A_Nagy_Levin P>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Hamis és unalmas.
A könyv felén is túl fogalmazódott meg bennem, hogy a könyv nem azt adja, amit ígér. Nincsenek közel-keleti, muszlim társadalmat és kultúrát bemutató, azzal érdekes együttest alkotó szereplők, történések, események, pedig a sorozatot az 1001 éjszaka csillogásának ígérete lengi körül. Nincs itt semmi, amitől ez ténylegesen „Islamicate Culture” lenne, eltekintve a turbánoktól, néhány névtől, helytől. Ez nem lenne baj, hiszen már Hauff is csak díszletnek használta a muszlim világot (megjegyzem, őt menti, hogy a XVIII, század végén, XIX. század elején ismerkedett meg Európa az 1001 éjszakával), de micsoda történeteket mondott el abban a díszletben!
És itt a baj. ha ez az egész „Islamicate” világ csak díszlet, akkor mindegy, hogy dzsinnekről, vagy elfekről, vagy angyalokról beszélünk. És itt nem az összehasonlító kultúrantropológiai megközelítést akarom hozni, hanem azt, hogy a dramaturgia szempontjából ezek egymással behelyettesíthető elemek. Az írónő maga távolította el a történetet a ténylegesen muszlim közegtől azzal, hogy egy kitalált világ kitalált lényeinek konfliktusairól ír, vagyis marad a világépítés és a konfliktus. A világépítés – az előbb kifejtett, a muszlim világtól eltávolító történetvezetés miatt – a klasszikus fantasy elemeit alkalmazza, csak nem elfek, orkok meg törpék vannak, hanem dzsinnek, máridok és ifrítek (az analógia a nevekig tart, nem a toposzokat hozza), és nem várakban, hanem palotákban, nem bőrvértben, hanem turbánnal, nem teleportkapun, hanem varázsszőnyegen. De semmi egyediség, semmi érdekes összeillesztése az ismert elemeknek, csak más néven nevezzük ugyanazokat.
Ha pedig azt veszem szemügyre, mit csinál ebben a kitalált világban, azt mondom, hogy gyenge a teljesítménye. Mégpedig azért, mert a százszor látott történet épp százszor látott történetnek tűnik.
Régi igazság: nem az a kérdés, mi van a történetben, hanem az, hogyan valósítja meg az író. És ez a megvalósítás tucatmunka. A könyv magyar kiadásának 360. és 370 oldala között van egy erős jelenet árulásról, csalódásról, emberek közötti viszonyokban támadó feszültségekről. És amikor olvastam, egy dél-amerikai szappanopera jelenetét láttam magam előtt, mert épp annyira vont be, épp annyira volt hiteles (alig). Ez pedig a szegényes írói eszköztárra, a gondosan kidolgozott és bemutatott szereplők (jellemek) hiányára utal. És ez magyarázatot kínál arra is, miért tűnt vontatottnak a könyv, miért nem sikerült bevonnia a történetnek.
Nem azt adja, amit ígér, és amit ad, az érdektelen.
Magyar kiadásról: A szöveg előállítása kapcsán (fordító és szerkesztő) is igaz az, amit általában az emberi kapcsolatokról tanultam: két ember kell hozzá, hogy jó legyen, de egy is elég, hogy ne működjön. Ebben az esetben úgy tűnk, még egy szerkesztői kör lett volna szükséges a szövegnek, ami jelen állapotában sokszor nyers, angolos maradt. Erre példa (sajnos, nem írtam ki az oldalszámot) az a mondat, amelyikben a szülő nők „gyermekágyon” halnak meg. Ez nem elképzelhetetlen, de szülő nők esetében „gyermekágyban” bekövetkezett halálról szokás beszélni.
Továbbá:
„Dzsamsídra szegezte melegségtől csillogó szemét” (412)
Inkább „melegen csillogó tekintetét”, esetleg – végképp elkerülendő a lázas beteg képének felderengését – „szeretetteljesen”.
„tette hozzá a párnakupacra biccentve” (412)
Inkább „párnakupac felé”, hogy ne legyen nevetséges a kép.
„ahogy az ital végigcsípte a torkát” (414)
Az ital nekem inkább „végigmarja”.
„hűvös szemmel végigmérte a feldúlt munkatáborban” (414)
Megintcsak „tekintettel”.
„felkapta a fejét egy csiklandozásra a csuklójánál” (414)
Nagyon angol. „Valami megcsiklandozta a csuklóját, mire felkapta a fejét”, vagy fordítva „felkapta a fejét, mert valami a csuklóját csiklandozta” (ebben még rím és alliteráció is van), mert a szöveg túl sűrű, jobb ilyenkor „kifordítani”, értelmezni.

Szóval, nyers maradt a szöveg.

1 hozzászólás
zamil>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Bármennyire nem fogott meg az első rész, azért a másodiknak is nekiálltam és elolvastam. Sajnos nem lett jobb a sorozat, amikkel problémám volt, azok megmaradtak, a karakterek nem fejlődtek, megmaradt az egész a laposnak.
Nem az én világom, és nem az én írónőm.

LittleStar>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Az első rész úgy érzem egy jó erős bevezetés volt ebbe a világba. Nagyon tetszett, sokkal jobban mint az első rész, bár az sem volt rossz, sőt. Szerettem, hogy nem rohant a történet, de mégis haladt a kis maga útján, és hát a vége, mint mindig annyi kérdést hagyott maga után, hogy alig vártam, hogy nekiallhassak a harmadik résznek. Imádom a sorozatot! 5*


Népszerű idézetek

hopeless_bookworm>!

Ha hozzáérsz a könyveimhez, pókot teszek a kávédba.

241. oldal

Belle_Maundrell >!

– Hazudnék, ha azt állítanám, néha nem rettegtem attól, hogy a rossz utat választottam. Hogy sosem álmodtam másról, sosem gyászoltam az ösvényeket, amelyeket bejárhattam volna. Nem hinném, hogy bárki megmenekülhet ettől a bizonytalanságtól.

417. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Naszrin
Nokedli28>!

Mert egy elveszett kairói kislány azt hitte, hogy egy tündérmesében él. És mert az úgynevezett ravaszsága ellenére nem tudta, hogy a megmentője, a szemrevaló hős igazából egy szörnyeteg.

Kapcsolódó szócikkek: Muntadzir al-Kahtáni · Nahri e-Náhid
myrelationshipwith>!

– Tudod, ahhoz képest, hogy varázslény vagy, hiányzik belőled a kalandvágy – vágott vissza Nahri, és megérintette az egyik festékörvényt, egy hullámnak látszó kék domborulatot, amely egy ébenfekete hajó skiccének hátteréül szolgált. Ujjai nyomán úgy tornyosult fel a hullám, mintha élne, a hajó pedig lezúgott a fal mentén.

myrelationshipwith>!

– Az árulást nem ezzel büntetik – motyogta Ali.
– Akkor mivel?
– Halálra tipor egy kargadan.

myrelationshipwith>!

– Lenyűgöző – szólt az anyja szárazon –, hogy ebben az építőanyagokkal teli mágikus épületegyüttesben csakis egy nőtlen, túl magas és jóképű ifjú herceg tudja felakasztani a függönyöket.

myrelationshipwith>!

– Tudod, a gyerekkorom meséiben a máridok páratlan hableányok és ijesztő tengeri sárkányok képében jelentek meg. Ez a rohadó tetem hatalmas csalódás.

Belle_Maundrell >!

Megérintette a szívét, és színpadiasan meghajolt. – Alig várom a következő szóváltásunkat, doktor, hogy halljam, milyen szidalmakkal illetné még az őseimet és a törzsemet.
– Biztosítom, hogy a lista végtelen – felelte Szubha.

264. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alizajd al-Kahtáni
Belle_Maundrell >!

– Fegyver vagyok: a Náhidok tettek azzá. Sem több, sem kevesebb, és úgy látszik, ez örökkön-örökké így lesz.

544. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dárajavahus-e Afsin
Belle_Maundrell >!

– Egy útvesztőnek nincs annyi fala, mint neked.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Muntadzir al-Kahtáni · Nahri e-Náhid

A sorozat következő kötete

Dévábád-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Királyok csatája
Brandon Sanderson: Elantris
Rick Riordan: A vörös piramis
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
Raymond E. Feist: Sethanon alkonya
Christie Golden: Warcraft – A kezdetek
R. A. Salvatore: Shilmista árnyai
Renée Ahdieh: Harag & hajnal
Sarah J. Maas: Empire of Storms – Viharok birodalma