Rézkirályság (Dévábád-trilógia 2.) 119 csillagozás

S. A. Chakraborty: Rézkirályság

S. ​A. Chakraborty folytatja a Bronzvárosban megkezdett elsöprő kalandot. Megteremt egy olyan világot, ahol a dzsinnek egyetlen csettintéssel lángokat idéznek, a vizeket pedig áthatja az ősi mágia; ahol a vér ugyanolyan veszélyes lehet, mint bármelyik bűbáj, és egy eszes kairói szélhámos átformálja egy királyság sorsát.

Nahri élete mindörökre megváltozott abban a pillanatban, amikor az egyik svindlije közben véletlenül megidézte Dárát, a félelmetes, rejtélyes dzsinnt. A lány kairói otthonából elragadva bekerült Dévábád fényűző királyi udvarába, ahol sebesen ráébredt, hogy a szélhámosi tehetsége nélkül nem sokáig marad életben.

A csatát követően, mely során Dára odaveszett Ali herceg kezétől, Dévábád bezárkózott. Nahri kénytelen új utat törni magának, méghozzá a szívét elrabló testőr védelme és a barátjának tekintett herceg bölcsessége nélkül. Ám miközben elfogadja az örökségét és a vele járó hatalmat, tudja, hogy igazából aranyketrecbe zárták: a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
608 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634196440 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
608 oldal · ISBN: 9789634196563 · Fordította: Benkő Ferenc

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Dárajavahus-e Afsin · Alizajd al-Kahtáni · Nahri · Muntadzir al-Kahtáni · Zajnab · Lubajd · Manézse · Naszrin · Szubha


Kedvencelte 17

Most olvassa 9

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 143

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Jó nehéz könyv volt, szó szerint. Az előző rész azért tetszett jobban, mert érdekes és izgalmas történet volt egy új mesebeli világban. Az első rész óta öt év telt el és a három főszereplő sorsát külön-külön követhetjük nyomon, amíg össze nem érnek a szálak. Intrika, cselszövés, árulás és hazugságok,véres megtorlások szövik át a mesét. Nem tudom, hogy a harmadik részre mit tervez a szerző, de a végére már nem tudtam, hogy kinek kellene drukkolnom. Az ellenszenves emír a sarkára állt, Dára pedig kiesett nálam a pikszisből. De tanmesének is beillene a bosszú csak bosszút szül témakörben. Összességében tetszett és várom a folytatást.

Niitaa P>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/04/s-chakraborty-r…

"Nem tudom, hogy mi történt, de valami, valahol nagyon félrecsúszott. Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen élvezetes első rész után, mint a Bronzváros, egy ennyire kiégett történetet kapjunk, mint a Rézkirályság? Miért nem állnak végre ki a szereplők magukért és irányítják az eseményeket? Miért ragadnak meg egy alacsonyabb szinten, miért érik be azzal, ami van? Lehet erre mondani, hogy de igenis küzdöttek, hisz Nahri is mennyi mindent megtett azért, hogy az ispotály alapjait lefektesse, de én erre azt mondom, hogy nem elég. Nem elég, ha valamit kitalálnak, érvényesítik az akaratukat, majd hagyják hadd folyjon magától. Az alapvetően is nagy ellentétekkel küzdő népcsoportok között tengődő illékony egyensúly csak a felszínen létezik. Erre nem lehet alapozni. Ali is hirdeti a saját elképzeléseit, nagy horderejű kijelentéseket tesz, hangsúlyozva az elveit, de mindezek is súlytalanul lebegnek az éterben. Mert csak látszólag mutat fel bárminemű eredményt. Ez kevés.
A könyv nagy részében csak a sodródást éreztem a mindent elsöprő változás irányába, amely mégsem volt olyan grandiózus és sikeres, mint amit a szereplők elképzeltek. De hogy is lehetett volna, mikor alapvetően a terv gyenge lábakon állt, hisz olyan biztonsági réseket hagytak, amiről ordított, hogy kijátszásra fog kerülni. Nagyon fáj nekem ez a csalódás. Dévábád a szemeim előtt omlott össze és én semmit se tehettem ellene.
Ettől függetlenül a befejező kötetet is kézbe fogom venni, mert hiszek abban, hogy a történetben rejtőző potenciált a szerző végül magához fogja ragadni és a saját hasznára fogja fordítani. Ez most így sikerült. Ennél csak jobb lehet."

2 hozzászólás
Nokedli28>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

„Ne add fel a háborút csak azért, mert csatákat vesztesz, Alizajd.”

Az a helyzet, hogy a könyv háromnegyed részében én teljesen össze voltam zavarodva és nem tudtam hova tenni ezt a második kötet. Sokáig azt is hittem, hogy nem tudok majd semmi dicsérőt írni erről a részről, de majd meglátjuk ( max. sokat fogok pro-kontrázni ). Ez nem lesz egy sétagalopp, az tuti.
A legnagyobb problémám, hogy a könyv 70-75%-ában nem történik semmi érdemleges és ezt a kb. 450 oldalt simán össze tudnám foglalni 10 mondatban. Ha nem lett volna tudomásom arról, hogy egy ostromot terveznek a város ellen, nem is értettem volna, hova fog kilyukadni ez az eseménysor. Ugyanazt a csontot rágja az írónő ebben a kötetben, mint az előzőben, csakhogy most már kezd kicsit unalmassá válni, mert ezek a társadalmi és politikai problémák már fel lettek vezetve. A király zsarnok módjára uralkodik a városon? Tudjuk. A safítok és dévek között erősen elharapóztak az indulatok? Tudjuk. Emiatt folyton van valami konfliktus és haláleset? Tudjuk. Nem mondom, hogy ezeknek nincs jelentősége és emiatt nem lett egyedibb a könyv, csak az írónő ne ezen rágódott volna a történet háromnegyed részében. Szerintem túl sok volt a körítés és a valódi cselekmény pedig elég kevés, leszámítva a történet végét, ahol forgószélként indultak meg az események. És ezért kap végül a kötet tőlem 4 csillagot. Mert arra már azt mondom „ ez mán' töfi!”. Annyi csihi-puhi volt, hogy csak kapkodtam a fejemet, ráadásult több fronton mentek a szálak, amik miatt izgalmasabbá is vált a történet.
Még mindig azt tartom a trilógia fő erényének, hogy a szereplők nem tipikusan fekete-fehérek. Van, aki csak jót akar és emiatt tesz meggondolatlanságokat, valaki meg egyszerűen a rossz úton halad és nem ismeri fel. Mindenki megítélése kétes és ebben a városban nem lehet igazán megbízni senkiben. És erre épül a történet. Nem a cselekményre, hanem a szereplők jellemére és az útra, amit bejárnak a trilógia során. Ezért nagy plusz jár a könyvnek.
Nahri egy sokkal erőteljesebb és fontosabb szerepet töltött be történetben. Már nyoma sincs a fiatal szélhámosnak Kairó utcáin. Az ő kifacsart helyzete miatt nem tudom még mindig, milyen szerepet is játszik ő a történetben. Van egy erős sejtésem…
Ali. Mint említettem az előző értékelésemben ő a kedvencemmé nőtte ki magát az események alatt. Becsülőm az elhivatottságát és az igazságérzetét. A személyisége a fekete-fehér skálán a szürkébe esik, mert nézőpont kérdése, az olvasó hogy ítéli meg. Ráadásul már egy nagy titkot is őriz a tarsolyában, aminek kiderítése még mindig rejtély. Örültem, hogy nagyobb hangsúlyt fektetett az írónő az anya és Zajnab bemutatására, és a kultúrájára is.
Végül pedig, akiben a legnagyobbat csalódtam… Dára. Csak az a kérdésem, hogy mégis miért? Sokkal nagyobbat ütött volna a sztori, ha az első kötet végén meghal és szabad lesz. Most meg marionett bábúként mozgatja mindenki és a változása miatt is unszimpatikussá vált a számomra. Nagyon fogok csalódni, ha Chakraborty össze fogja hozni Nahrival. Dárajavahust az első kötetben még kedveltem, főleg a kettős megítélése miatt, de számomra már eldőlt, hogy kint látok benne; a hőst vagy a szörnyet. Olyan kétségbeesetten próbál hőssé válni, hogy az már fáj.
Az írónőnek sikerült emellett több titokra is fényt derítenie, amikre abszolút nem számítottam.Személy szerint, már várom a közelgő harmadik kötet megjelenését, mert elég erős függővéggel ért véget a könyv.
Nem könyvelném el a kötet rossznak, egyszerűen csak nem volt magával ragadó, mint a többi fantasy könyv és a cselekmények erős hiánya miatt nehezebb is volt olvasni. Úgyhogy ezt a trilógiát tapasztalataim szerint nem tipikusan azoknak ajánlom, akik kalandot keresnek, hanem akik már belefáradtak a rögeszmésen ismétlődő fantasy könyvekbe, mert ez egy jó felüdülés lesz azok számára, akik valami újdonságot keresnek.

Wee IP>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Le a kalappal. Komolyan! Chakraborty megcsinálta! Emelte a tétet, és összehozott egy olyan folytatást, ami minden sorozatíró álma.
Fogalmam sincs, mi lesz itt még, mert el sem tudom képzelni, hogy van ennél feljebb, de ha valaki, hát ő képes lesz megugrani, ebben biztos vagyok.

Öt év telt el a Bronzváros eseményei óta, és a szereplők ennek megfelelően változtak. Nagyon szeretem, hogy ebben a világban semmi sem fekete vagy fehér, és minden oldal tud olyasmit mutatni, ami nem kifejezetten szimpatikus.
Nahri elfogadta az ősei örökségét, és próbál a népe érdekében cselekedni, miközben nem ért egyet azok begyöpösödött dogmáival.
Ali még mindig egy forrófejű idealista, de már sokkal hatékonyabb eszközök vannak a kezében, mint korábban.
És Dára… Végtelenül sajnálom őt. Nem ezt érdemli. Nem érdemli, hogy csupán egy eszköz, egy fegyver legyen, és közben végleg elveszítse önmagát.

Nem győzöm dicsérni Chakraborty fantasztikus történetvezetését, és azt a sokféle nézőpontot, amit megmutat. Mert a háborúban valóban nincsenek csak jók, vagy csak rosszak. Minden csak attól függ, kinek a szemével nézzük.

Annyira szeretném, ha az Agave egyszer őt is elhozná hozzánk. Akármilyen hosszú sort kiállnék egy dedikálásért.
Az Aranybirodalom elméletileg jövőre érkezik, és szurkokok egy világpremierrel egyidőben történő megjelenésért, mert egy nappal sem bírok tovább várni annál, mint feltétlen muszáj.

Ez egy csodálatos, intrikával és érzelmekkel teli, véres mese. Olvassátok minél többen!

B_Petra>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

A könyv margójára is ráférne az értékelésem, minden hiányzik belőle amit beleláttam az első részbe.
Lehetett volna társadalmi ellentétek és dinamikák tekervénye, ha komolyan kidolgozta volna.
Lehetett volna a nők elnyomásáról, vagy a társadalomban betöltött helyéről szóló könyv, ha jobban kidolgozta volna.
Lehetett volna jobb fantasy, ha a dzsinnek és az ő mágiájuk nem csak arra redukálódik milyen ruhákban járnak.
Lehetett volna, de még a szerelmi szál sem elég intenzív, egyik sem, nincs feszültség, számomra semmi meglepetés.
A varázsvilágról is nagyon kevest tudunk meg, kevés a történelmi betekintő, vagy ha van is súlytalan, nem tudta fenntartani az érdeklődésem.
Van benne brutalitás, harc, áldozat, elnyomás, szenvedés, de mégsem tudok együttérezni velük.

1 hozzászólás
zamil>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Bármennyire nem fogott meg az első rész, azért a másodiknak is nekiálltam és elolvastam. Sajnos nem lett jobb a sorozat, amikkel problémám volt, azok megmaradtak, a karakterek nem fejlődtek, megmaradt az egész a laposnak.
Nem az én világom, és nem az én írónőm.

kvzs P>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Kicsit ambivalens érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt még mindig izgalmas, olvasmányos, és olvastatja magát, másrészt viszont kicsit beleesett a középső kötetek örök csapdájába. Hiába olvasmányos, a történetet nem viszi annyira tovább, mint amennyire a terjedelmes indokolná, és a világból sem ismerünk meg sokkal többet, mint amennyit az első kötetben megismertünk.
Az egész kötet arra van felépítve, hogy a szereplők kétségeit és gyötrődéseit megismerhessük. Olyan döntésekre van ugyanis mindenki kényszerítve, amikre nincs felkészülve, és olyan tettekre, amiket nem akar megtenni. Mintha mindenkinek megismernénk a sötétebbik oldalát.
A gyerekbetegségei ellenére a regény vége elég sok meglepetést tartogat, ugyanis semmi nem alakul senki tervei szerint, illetve az „oldalak” is eléggé képlékenyekké válnak. Ezért viszont minden olvasó azonnal olvasná a befejező kötetet, amiben talán kialakul végre az új rend.

A_Nagy_Levin P>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Hamis és unalmas.
A könyv felén is túl fogalmazódott meg bennem, hogy a könyv nem azt adja, amit ígér. Nincsenek közel-keleti, muszlim társadalmat és kultúrát bemutató, azzal érdekes együttest alkotó szereplők, történések, események, pedig a sorozatot az 1001 éjszaka csillogásának ígérete lengi körül. Nincs itt semmi, amitől ez ténylegesen „Islamicate Culture” lenne, eltekintve a turbánoktól, néhány névtől, helytől. Ez nem lenne baj, hiszen már Hauff is csak díszletnek használta a muszlim világot (megjegyzem, őt menti, hogy a XVIII, század végén, XIX. század elején ismerkedett meg Európa az 1001 éjszakával), de micsoda történeteket mondott el abban a díszletben!
És itt a baj. ha ez az egész „Islamicate” világ csak díszlet, akkor mindegy, hogy dzsinnekről, vagy elfekről, vagy angyalokról beszélünk. És itt nem az összehasonlító kultúrantropológiai megközelítést akarom hozni, hanem azt, hogy a dramaturgia szempontjából ezek egymással behelyettesíthető elemek. Az írónő maga távolította el a történetet a ténylegesen muszlim közegtől azzal, hogy egy kitalált világ kitalált lényeinek konfliktusairól ír, vagyis marad a világépítés és a konfliktus. A világépítés – az előbb kifejtett, a muszlim világtól eltávolító történetvezetés miatt – a klasszikus fantasy elemeit alkalmazza, csak nem elfek, orkok meg törpék vannak, hanem dzsinnek, máridok és ifrítek (az analógia a nevekig tart, nem a toposzokat hozza), és nem várakban, hanem palotákban, nem bőrvértben, hanem turbánnal, nem teleportkapun, hanem varázsszőnyegen. De semmi egyediség, semmi érdekes összeillesztése az ismert elemeknek, csak más néven nevezzük ugyanazokat.
Ha pedig azt veszem szemügyre, mit csinál ebben a kitalált világban, azt mondom, hogy gyenge a teljesítménye. Mégpedig azért, mert a százszor látott történet épp százszor látott történetnek tűnik.
Régi igazság: nem az a kérdés, mi van a történetben, hanem az, hogyan valósítja meg az író. És ez a megvalósítás tucatmunka. A könyv magyar kiadásának 360. és 370 oldala között van egy erős jelenet árulásról, csalódásról, emberek közötti viszonyokban támadó feszültségekről. És amikor olvastam, egy dél-amerikai szappanopera jelenetét láttam magam előtt, mert épp annyira vont be, épp annyira volt hiteles (alig). Ez pedig a szegényes írói eszköztárra, a gondosan kidolgozott és bemutatott szereplők (jellemek) hiányára utal. És ez magyarázatot kínál arra is, miért tűnt vontatottnak a könyv, miért nem sikerült bevonnia a történetnek.
Nem azt adja, amit ígér, és amit ad, az érdektelen.
Magyar kiadásról: A szöveg előállítása kapcsán (fordító és szerkesztő) is igaz az, amit általában az emberi kapcsolatokról tanultam: két ember kell hozzá, hogy jó legyen, de egy is elég, hogy ne működjön. Ebben az esetben úgy tűnk, még egy szerkesztői kör lett volna szükséges a szövegnek, ami jelen állapotában sokszor nyers, angolos maradt. Erre példa (sajnos, nem írtam ki az oldalszámot) az a mondat, amelyikben a szülő nők „gyermekágyon” halnak meg. Ez nem elképzelhetetlen, de szülő nők esetében „gyermekágyban” bekövetkezett halálról szokás beszélni.
Továbbá:
„Dzsamsídra szegezte melegségtől csillogó szemét” (412)
Inkább „melegen csillogó tekintetét”, esetleg – végképp elkerülendő a lázas beteg képének felderengését – „szeretetteljesen”.
„tette hozzá a párnakupacra biccentve” (412)
Inkább „párnakupac felé”, hogy ne legyen nevetséges a kép.
„ahogy az ital végigcsípte a torkát” (414)
Az ital nekem inkább „végigmarja”.
„hűvös szemmel végigmérte a feldúlt munkatáborban” (414)
Megintcsak „tekintettel”.
„felkapta a fejét egy csiklandozásra a csuklójánál” (414)
Nagyon angol. „Valami megcsiklandozta a csuklóját, mire felkapta a fejét”, vagy fordítva „felkapta a fejét, mert valami a csuklóját csiklandozta” (ebben még rím és alliteráció is van), mert a szöveg túl sűrű, jobb ilyenkor „kifordítani”, értelmezni.

Szóval, nyers maradt a szöveg.

myrelationshipwith>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Az első rész izgalmai után kétség sem fért hozzá, hogy minél előbb szeretném folytatni a trilógiát, hiszen elvarázsolt magának és bebizonyította azt, amire kevés első regényes szerző képes, hogy egyedi, páratlan és utánozhatatlan az, amit csinál és megéri figyelemmel kísérni a munkásságát. Habár ez a kötet sem egy rövid, gyors lefolyású regény, de minden egyes fejezet még jobban megmutatja az olvasójának az értékeit és azt, miért is volt jó döntés belekezdeni.

Általában ha egy regény nagyon hosszú, képes vagyok akár egy hétig is olvasni, de nem a Rézkirályságot. Talán még az első résznél is izgalmasabb, letehetetlenebb és szórakoztatóbb volt. A regény első néhány fejezete még a Bronzvárossal áll kapcsolatban, választ ad néhány megválaszolatlan kérdésre, de aztán a cselekményt 5 év távlatából szemlélhetjük. Nemcsak, hogy eltelik a cselekményben 5 év, de ez az 5 év mindent és mindenkit a feje tetejére állít. Már egyik karakter sem az, aki eddig volt. Jellemfejlődés megy végbe, pozitív értelemben változnak és fejlődnek a karakterek. A kezdeti bizonytalanságukat levetik magukról és a Rézkirályságban már az új, sokkal erősebb és határozottabb Alit, Nahrit és Dárát láthatjuk, karöltve Muntadzirral és Dzsamsíddal. Innentől a cselekmény már nem két szálon fut, hanem háromféle ágazik és olyan mélységeiben mutatja be az írónő által megalkotott világot, amire eddig nem volt még példa. Még részletesebb még feltáróbb képet kapunk Dévábádról, a törzsekről, az életről és magáról a nehézségekről, amit nap mint nap át kell élniük azoknak, akik ebben a világban tengetik mindennapjaikat.

Az írónő ezzel a második regényével bebizonyítja azt, hogy egy kritikus második rész lehet jobb, élvezetesebb, kalandosabb és veszélyesebb mint az első rész. A Rézkirályság maga a veszély megtestesítője, egy perc nyugtot nem hagy az embernek, de az is biztos, hogy olvasás közben teljesen kikapcsol és hagyja, hadd szálljon a varázslat és hadd ragadja meg magának az olvasóit. Ha magát a cselekmény egészét nézzük, akkor egy adrenalin dús, veszélyes, de annál inkább szórakoztatóbb és részletekben gazdag kötetet kaptam.

A karakterek már nem gyerekesek, gyengék és képesek kiállni saját magukért és az elveikért. Mind Ali, Nahri és Muntadzir is a javára változik. Nahri egy igazi, életerős főhősnővé cseperedik a szemünk előtt, akinek tervei, meglátásai és elképzelései vannak, amiket nem fél megvalósítani és amiket a szívén hordoz. Kezd igazi badass lenni, aki senkitől és semmitől sem riad vissza, s emiatt nagyon megkedveltem, sokkal jobban mint a Bronzváros alatt.

Ali mindig képes meglepetést okozni, az írónő a már megkezdett szálat egy olyan irányba terelgette, amitől leesett az állam és csak pislogtam magam elé. Imádtam, ahogy a mágiát és a múltat karöltve megtöltötte élettel és talánnyal a regényt és ahogy engedte a karakterek kibontakozását és szárnyalását. Muntadzir hatalmas csalódás, pozitív értelemben véve csalódtam benne és elképesztően megkedveltem. Végre ő is kap célt és jobban kibontja a szárnyait. Dára hát igen, Dára az Dára és kész. Vagy kedveli az ember, vagy elátkozza, de az biztos, hogy a legtöbb meglepetést ő okozza.

Belle_Maundrell>!
S. A. Chakraborty: Rézkirályság

Ha az írónő így folytatja és a befejező rész is legalább ennyire fantasztikus lesz, akkor ez lesz az új kedvenc sorozatom.
A Bronzvárost is nagyon szerettem, de szerencsére sikerült megugrania a lécet, és a Rézkirályság talán még jobban magával ragadott. Vagy csak az eleve adott fangirling állapot miatt tűnik úgy. Az legalábbis biztos, hogy nem esett a második részek tipikus hibájába, mert igaz, hogy – egy ideig – kevesebb az akció, és nem ismerünk meg annyi új dolgot a világfeléptéssel kapcsolatban, viszont az egész sokkal mélyebb, sokkal inkább jobban kirajzolódnak a finom részletek. A karakterizálás pedig csillagos ötös.
Kezdettől fogva érdekesnek találtam a szereplőket, de Chakraborty ebben a részben valami csodát tett velük, mindenki (de tényleg mindenki) annyira sokrétű és árnyalt személyiség. Azt pedig különösen imádtam, hogy nem lehet egyértelműen oldalt választani, mert akárcsak a valóságban, itt sem evidens, hogy akkor ők jók, ők meg gonoszak, hiszen mindenkinek megismerjük a motivációját, a gyengeségeit és a vívódásait. Szóval már azt sem tudom, kit szeretek, és kit nem, mindenkinek voltak jó és rossz pillanatai is.
Oké, bevallom, hogy Dára csinálhatna akármit, akkor is szeretem, mert most borzasztóan sajnáltam szegényt. Szörnyű, hogy mindenki csak fegyverként tekint rá, mintha csak egy eszköz lenne a győzelemhez. Igazán megérdemelne már egy kis boldogságot, vagy legalább békét. Vagy Nahrit. A hatodik érzékem szerint romantikus téren nem lesz happy end, de a rózsaszín részem nagyon szeretne egy szerelmi beteljesülést. :D
Továbbra is nagy erősségének tartom, hogy a három főszereplő szemszögéből követhetjük nyomon a történéseket, ráadásul mivel teljesen más szerepet töltenek be, és többnyire más oldalon is állnak, így rendkívül érdekes betekintést engednek az intrikázásba és sunnyogásba is, arról nem is beszélve, hogy a helyzetük miatt egész más világban mozognak.
Elsőre meglepett, hogy már öt év eltelt a Bronzváros vége óta, de bejött ez a koncepció, és nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy azóta mennyit fejlődtek a szereplők, és hogyan változtak meg a viszonyok közöttük vagy a városban, milyen következményekkel jártak a korábbi események. És természetesen ármánykodás is van bőven, ami miatt a hangulat is sötétebb a korábbinál. Az elnyomott nép helyzete és szenvedése is sokkal jobban átjön és nagyobb hangsúlyt kap a történetben.
És ha már hangulat, akkor ismét kinyilatkoztatom, hogy mennyire bejön nekem ez az arabos, mágikus világ a dzsinnekkel meg mindennel, annyira eredeti.
Felesleges tovább szaporítanom a szót, a lényeg, hogy imádtam, és nagyon de nagyon várom a harmadik részt. Pláne egy ilyen függővég után. Jaj, remélem, hogy magyarul sem kell rá sokat várni, mert tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz.


Népszerű idézetek

hopeless_bookworm>!

Ha hozzáérsz a könyveimhez, pókot teszek a kávédba.

241. oldal

Nokedli28>!

Mert egy elveszett kairói kislány azt hitte, hogy egy tündérmesében él. És mert az úgynevezett ravaszsága ellenére nem tudta, hogy a megmentője, a szemrevaló hős igazából egy szörnyeteg.

Kapcsolódó szócikkek: Muntadzir al-Kahtáni · Nahri
Belle_Maundrell>!

– Hazudnék, ha azt állítanám, néha nem rettegtem attól, hogy a rossz utat választottam. Hogy sosem álmodtam másról, sosem gyászoltam az ösvényeket, amelyeket bejárhattam volna. Nem hinném, hogy bárki megmenekülhet ettől a bizonytalanságtól.

417. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Naszrin
myrelationshipwith>!

– Tudod, ahhoz képest, hogy varázslény vagy, hiányzik belőled a kalandvágy – vágott vissza Nahri, és megérintette az egyik festékörvényt, egy hullámnak látszó kék domborulatot, amely egy ébenfekete hajó skiccének hátteréül szolgált. Ujjai nyomán úgy tornyosult fel a hullám, mintha élne, a hajó pedig lezúgott a fal mentén.

myrelationshipwith>!

– Az árulást nem ezzel büntetik – motyogta Ali.
– Akkor mivel?
– Halálra tipor egy kargadan.

myrelationshipwith>!

– Lenyűgöző – szólt az anyja szárazon –, hogy ebben az építőanyagokkal teli mágikus épületegyüttesben csakis egy nőtlen, túl magas és jóképű ifjú herceg tudja felakasztani a függönyöket.

myrelationshipwith>!

– Tudod, a gyerekkorom meséiben a máridok páratlan hableányok és ijesztő tengeri sárkányok képében jelentek meg. Ez a rohadó tetem hatalmas csalódás.

Belle_Maundrell>!

– Fegyver vagyok: a Náhidok tettek azzá. Sem több, sem kevesebb, és úgy látszik, ez örökkön-örökké így lesz.

544. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dárajavahus-e Afsin
BBetti86 >!

Ne add fel a háborút csak azért, mert csatákat vesztesz, Alizajd.

206. oldal

Belle_Maundrell>!

– Egy útvesztőnek nincs annyi fala, mint neked.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Muntadzir al-Kahtáni · Nahri

A sorozat következő kötete

Dévábád-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Kardok vihara
Robin LaFevers: Halandó szív
Rick Riordan: A vörös piramis
Ken Follett: A Titánok bukása
Anne Rice: A múmia
Madeline Miller: Akhilleusz dala
Conn Iggulden: A kardok mezeje
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.