Bronzváros (Dévábád-trilógia 1.) 191 csillagozás

S. A. Chakraborty: Bronzváros

Nahri ​sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. Ám mindenkinél jobban tudja, hogy amivel a kenyerét keresi – tenyérjóslás, zár-szertartások, gyógyítás –, az egytől egyig szemfényvesztés, bűvészmutatvány, tanulható képesség. Eszköz arra a csodás célra, hogy kizsebelhesse az oszmán nemeseket.
De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen… (tovább)

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
518 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634194729 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
528 oldal · ISBN: 9789634194811 · Fordította: Benkő Ferenc

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Dárajavahus-e Afsin · Nahri · Alizajd al-Kahtáni · Dzsamséd-e Pramuk · Gasszán al-Kahtáni · Muntadzir al-Kahtáni · Zajnab · dzsinn · Hajzúr · Kartér-e Mannusur · Káve-e Pramuk · Naszrin


Kedvencelte 24

Most olvassa 26

Várólistára tette 391

Kívánságlistára tette 364

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
S. A. Chakraborty: Bronzváros

Vajon mi történik, ha a kairói tolvaj találkozik a dzsinnel az Ezeregyéjszaka meséiből? Színes, keleti forgatag támad és a magasba emelkedik a kissé megkopott repülő szőnyeg.
Csillogó, tarka, káprázatos kulisszák között játszódik a Bronzváros, a 18. századi Egyiptomban és Dévábádban, a tűzzel rokonságban álló lények, a dévek hazájában.
A szerző fantáziája legfőképpen a díszletek és a dzsinnek, félszerzetek különböző törzseivel benépesített világ felépítésében teljesedik ki, és sokkal inkább megmaradnak az olvasó emlékezetében a mesebeli paloták és kertek, a földön, vízben, levegőben kavargó teremtmények, a perik, rukhmadarak, máridok, ghúlok, ifrítek, mint maga a történet vagy a szereplők.
Az egyik központi karakter, a minden szélhámosságra kapható, kissé könnyelmű, ifjú női főszereplő tökéletesen illeszkedne egy kalandos, könnyed, sodró erejű mesébe, de folyton azt éreztem, hogy a cselekmény nem pörög, nem halad, egy kis sivatagi homok mindig belekerül a gépezetbe, amitől lelassul a tempó, és hiába a sok életveszélyes, küzdelmes jelenet, az intrikák, a társadalmi osztályok között forrongó válság, mégis nehézkesen jutunk előre, teve hátán araszolva, és nem a rukhmadár szárnyán repülve.
A közel-keleti környezetben és a mágikus, mitikus lényekkel benépesített világban azonban ott a potenciál, egy kicsit érettebb jellemű szereplőkkel és több átütő erővel megtámogatva a folytatásokat, a sorozat ígéretes színfolt lehet a fantasy palettán.

1 hozzászólás
>!
gesztenye63 MP
S. A. Chakraborty: Bronzváros

Izgalmas, sokat sejtető felütéssel indul a regény: az örökké misztikus, egzóta Kairó a napóleoni háborúk idején, és egy ifjú, vadóc szélhámos leányzó, aki elmerülni látszik a város fojtogató hiedelemvilágának sötét bugyraiban. S miközben a francúz csapatok lába tapodja Egyiptom földjét, a történet az első lélegzetelállító fordulattal egy csuda érdekes, alternatív világba rántja az olvasót, amelyben életre kelnek Seherezádé meséinek hősei.
Az ifjú szerző figyelemre méltó részletességgel építi fel világát, amelyben a környezet, a város szikrázóan valós leírásán túl jelentős hangsúlyt kap a dzsinnek társadalmának részletes bemutatása, a törzseik közötti szövetségek és küzdelmek részletes ismertetése, visszanyúlva Dévábád sokszáz éves múltjába, komplex történeti áttekintést nyújtva a hatalmi-politikai viszonyok alakulásáról, megtámogatva mindezt egy saját jogú mitológiával.
Régen olvastam már olyan fikciós regényt, amelyben ennyire gördülékenyen váltakoznak az izgalmas, fősodorhoz tartozó események és mindemellett párhuzamosan, a cselekményszálat meg nem törve, a főszereplőkkel vállvetve helyezkedünk, intrikálunk és sötét titkokkal teli alternatív jövőszálakat szövögetünk a főbb szereplők önálló szövőkeretein, amelyek egyszer csak egy óriási, színes, „szélesvásznú” falikárpitban olvadnak össze. A történetben szó szerint meseszerű sodrással tűnnek fel Az Ezeregyéjszaka meséinek varázslényei. Az ifrítek, rukhmadarak, ghúlok mágikus kavalkádja azonban jól megfér a szinte történelmi kalandregényként kanyargó fősodorral.
Vallom azonban, hogy a zsáner egyik kulcskérdése továbbra is a karakterek kimunkálása. No, ez szerintem már jóval kevésbé sikerült a Bronzváros esetében. Főszereplőnk, Nahri figurája, már a küldetéséből fakadóan is üvöltve utasítja el a – valahogy mégis „rásikeredett” – nyaffantós-csajos allűröket. Alizajd herceg őrlődő, útkereső, meghasonult alakja sem a legsikerültebb a maga nemében. Dárajavahus-e Afsin azonban, a maga ellentmondásos jellemével, izgalmas, valós mélységgel bíró karakterével megmenti a helyzetet. Sajátos, hogy pont Dára karaktere teszi élettel telivé a mesét, amelyet aztán az írónő tökéletesen megtámogat Gasszán király alakjával.
Nemkülönben zavaró kissé, hogy a dzsinnek világának lakói – amellett, hogy folyamatosan hangsúlyozzák elkülönülésüket a párhuzamosan létező emberi világtól – számomra túlságosan is magától értetődően emberiek lettek.

Mindezektől függetlenül, minden ambivalenciát félrelökve, eddig a Bronzváros az év egyik kellemes csalódása számomra, kiváló debütálás. Úgy gondolom, nem kockáztatok, ha azt állítom, hogy a mesék szerelmeseit elvarázsolja majd, a zsáner szakértői pedig élvezettel fogják szétcincálni. Engem szórakoztatott, jó szívvel ajánlom.

>!
Mrs_Curran_Lennart P
S. A. Chakraborty: Bronzváros

Először a borító fogott meg, majd a fülszöveg, mert mindig is szerettem az arab mesevilágot. Ha kivonjuk a történetből a fantasy elemeket, akkor is izgalmas történetet kapunk, amely bármely arab királyságban játszódhatott volna. A törzsek közti kulturális különbségek, a más valláshoz tartozás, palotai intrikák és árulások, cselszövések egy sima történelmi regénybe is belepasszolnának. Időnként el is lehet feledkezni róla, hogy dzsinnekről van szó (akik nem a lámpából jönnek elő), mert ugyanúgy viselkednek, éreznek és gondolkodnak, mint az emberek. Nem lett kedvenc szereplőm, mert Ali kissé naivnak, Nahrit önzőnek, Darát meg kicsit őrültnek tartom. Az írónő stílusa viszont tetszik, és a könyv kivitelezése is igényes. Várom a folytatást.

>!
Niitaa P
S. A. Chakraborty: Bronzváros

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/05/s-chakraborty-b…

"Fejest ugrottam az egzotikumok világába. Mindent megkaptam, mi szem és szájnak ingere. Láttam, miben különbözik a dévek és dzsinnek gondolkodásmódja. Hallottam a safítok elégedetlenkedő morgását. Éreztem a sivatagi homokon táncoló forró napsugarak erejét. És találkoztam egy furcsa lánnyal, aki még nem tudja, hol van a helye, illetve egy rettegett harcossal, aki kicsit az én szívemet is elrabolta. Teljesen egyet értettem Nahrival, Dára csupán a kisugárzásával képes lenne porba dönteni egy várost. Mégsem tudok ellenállni a perzselő izzásának.
A Bronzváros nem a dark fantasyk táborát erősíti, sokkal inkább illeszkedik az epikus fantasy témakörben – ahogy azt Sabaa Tahir is megjegyezte. Kellemes regény, kalandos utazás, melyben nagy hangsúly van a szereplők gondolkodásmódján, reakcióin. Sokszor az események türelmesen, a háttérben zubogva várják a kitörési pontot, majd mikor elérkezik a megfelelő pillanat, hatalmas árként törnek ki, mindent maguk alá temetve. Noha sokszor könnyed a stílusa, a szerző nem engedi elfelejteni, hogy ez nem egy gyerekeknek szánt esti mese: ha kiereszti a karmait, véres nyomokat hagy maga után.
A gyönyörű borító egy élményekben gazdag történetet rejt. Bátran merem ajánlani, minden egzotikus fantasy rajongónak. "

1 hozzászólás
>!
Wee IP
S. A. Chakraborty: Bronzváros

Nagyok voltak az elvárásaim.
Ez a könyv mindet túlszárnyalta.
A történet elképesztően egyedi és egzotikus, a mondavilág zseniálisan felépített, és a karakterek… Hm, Dára…
Nagyon tetszett a felépítése, a kétfelé szál, ahogy általa két egészen eltérő nézőpontot ismethettünk meg. Bár kétség kívül én is szívesebben olvastam Nahri és Dára cselekményét, teljes mértékben elismerem Ali részeinek létjogosultságát.

Ha egy történet összetöri a szívem, és nagyon a lelkembe mászik, megpróbálok író, és nem olvasó szemmel tekinteni azokra a lépésekre, amik odáig vezettek. És el kell ismernem, hogy írói szemmel baromi jó húzásokat produkált Chakraborty.
Ettől még fáj, persze, de megértem.
Nem győzöm várni a folytatást! Már tegnapra is túl késő lenne.

.

Ami viszont kicsit zavart, bár a könyv értékéből semmit sem von le: a nevek nagy része nyilván kicsit magyarítva lett, hogy egyáltalán ki tudjuk olvasni ami tök korrekt. Viszont sok esetben, úgy vettem észre, benne maradtak a nevek eredeti írásmódjai. És ezek elég gyakran váltakoztak. Naszrin rendszeresen Niszrín, Káve Kaveh, Gasszan Asszan lett, volt, hogy két soronként váltakozva. Nyilván nem ezen múlt a könyv élvezhetősége, de olykor ki tudott zökkenteni.

>!
Szilvi00 P
S. A. Chakraborty: Bronzváros

„Szulejmán szemére!" Elképesztően jól szórakoztam!
Rögtön megfogott a könyv egzotikus és egyedi hangulata, a szereplőivel pedig hamar barátságot kötöttem. Dára, az öntelt dév harcos és felszabadított rabszolga volt a kedvencem, de Nahrit, a fondorlatos ember tolvajt is kedveltem. A könyv első harmada eseménydúsabb és izgalmasabb volt. Próbára tette a képzelőerőmet, a repülő szőnyeget még könnyen magam elé tudtam képzelni, de ezután egyre furább fantaszikus lények és mágikus képességek jöttek velem szembe. Amikor leült kissé a cselekmény, akkor a Bronzvárosi dévek és dzsinnek intrikáival vigasztalódtam. Én ezt a részét is szerettem, mert nem volt túlbonyolítva, átláttam és értettem, hogy kinek mi a célja és motivációja. Az elnyomott safítok jogaiért én is szívesen harcoltam volna a Tanzím csoporttal. A legjobb, hogy elképzelésem sem volt a végkimenetelről és csak néztem ki a fejemből, amikor spoiler. A fene essen ezekbe a folytatásokba! (Standalone könyvek léteznek még egyáltalán?) Most várhatom a következő részt….

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
528 oldal · ISBN: 9789634194811 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
ViraMors P
S. A. Chakraborty: Bronzváros

Ha zavarja a lelkiismereted a tény, hogy bemocskolom a történelem egyik leghíresebb tömeggyilkosát, akkor eszeljünk ki egy másik mesét.

…a vér és a szándék létfontosságú a mágiában.

Így, majd’ két héttel a befejezés után is az első, ami eszembe jut a könyv kapcsán, hogy mennyire csalódtam.
Az eleje jó volt. Az mondjuk kicsit furán hatott, hogy spoiler, de ezen kívül jó volt. Határozott indítás, erőteljesnek tűnő, bár a múltjában kissé túl sok kérdőjelet rejtegető női főhős, és igazán zsongó, látható, érezhető leírása a helyszíneknek, amiken pikk-pakk ott érezhettem magam.
A vége is jó volt főleg a harcjelenet, de ami követte, jobbára azzal is meg voltam elégedve.

Na, de ami a kettő között van…
– Nahri, az erős nő mást se tesz, csak nyavalyog és sodródik az eseményekkel
– Nahri, aki állítólag profi szélhámos, képtelen a rém egyszerű háttérsztorijával kapcsolatban egyetlen váratlan kérdésre értékelhető választ adni. spoiler és spoiler
– Nahri minden egyes, Dárával közös jelenetében szakít legalább kétbekezdésnyi időt arra, hogy megszemlélje a srác szemét és a haját spoiler
– Ali herceg egy intrikán szocializálódott királyi családba született, egész életében katonának nevelték, ehhez képest olyan naiv, mint akinek egész életében tündérmeséket olvastak spoiler
– Dára folyamatosan magyarázatot ígérget, ha véletlenül elmond valamit, azt is harapófogóval kell kihúzni belőle. spoiler
– a mágiához nem értő lányt a könyvtár legrégebbi tekercsei között tanítják tüzet idézni! Ez különösen fájt…
– stb…

Időnként olyan érzésem volt, mintha a regény egyes részei egy jó esetben közepes YA-ból érkeztek volna, pedig egyébként ez minden csak nem YA, és talán ettől fáj ennyire. Meg attól, hogy a világ leírása még eközben is zseniális maradt. Ugyan Dévábádnak csak egy részét ismertük meg, de Kairóhoz és a többi helyszínhez (sivatag, oázis, romváros stb…) hasonlóan ezt is szinte tapintanám, mégsem érzem azt, hogy az írónő elveszett a részletekben, vagy túlzottan aprólékos. Ha valami, akkor a helyszínek ábrázolása nagyon megy Chakraborty-nak.
A leírásokon kívül a mellékkarakterekkel sikerült még egész jól megbarátkoznom. Kifejezetten kedveltem például a királyt, aki viszont egyértelműen igazi intrikus, és Dzsamsédet, spoiler de Dzirunak is voltak jó(zan) pillanatai. spoiler

A vége azért annyit elért, hogy kíváncsi legyek a folytatásra. spoiler De azért remélem, hogy a történetnek és a főbb szereplőknek sikerül összekapniuk magukat…

4 hozzászólás
>!
Razor SMP
S. A. Chakraborty: Bronzváros

Őszinte leszek, eleinte vonakodtam a Bronzváros beszerzésétől. Szeretem a fantasyt, de a fülszöveg különösebben nem csigázott fel. Végül a netes kritikák és a kiadó általános munkássága (In Agave We Trust!) után úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát a regénnyel, ráadásul volt is egy szabad hosszú hétvégém frissiben sort keríteni rá. A sok sci-fi után jól jött némi változatosság.
Oldalszámra nem egy vékonyka kötetről van szó, de szerencsére a cselekmény viszonylag pörgős és gördülékeny, így igen gyorsan lehet vele haladni. Ami a sztorit illeti, ott egy kissé vegyes nálam az összkép.
A regény nem egy alternatív világban, hanem a Földön játszódik, az elhintett infók alapján egész pontosan 1798-ban és két nézőpontkarakterrel rendelkezik.
Egyrészt ott a fülszövegben is bemutatott Nahri, aki Kairóban tengeti az életét gyógyítóként/kuruzslóként/tolvajként/szélhámosként (több lábon kell állni, no), és az egyik gyógyítása során sikeresen megidézi Dárát, a dzsinn harcost (ne az Aladdin Dzsinijére tessék itt gondolni). Tőle aztán egyrészt tudomást szerez Dévébád legendás városáról, másrészt, hogy ő úgy tűnik a Dévébádot egykor uraló, gyógyító képességekkel rendelkezdő, ám mára kihalt családjának utolsó leszármazottja, harmadrészt pedig ez miatt egyesek holtan szeretnék látni. Dára nem lát más megoldást, mint felkerekedni és elvinni a lányt Dévébádba. Az ő száluk a városba való megérkezésig tipikus kaland, ahol a két szereplő összecsiszolódik valamennyire, ill. az eddig mit sem sejtő lány (és az olvasó) megtud ezt-azt a világról, megismer pár lényt ill. képbe kerül valamennyire a történelemmel is.
A másik nézőpontkarakter Ali herceg, a Dévébádot jelenleg uraló király kisebbik fia, aki titkon egy, a safítok (dzsinnek és emberek keveredéséből létrejött nép) jogaiért küzdő csoportot támogat anyagilag. Lesz is ebből baja, főleg amikor kinevezik a Királyi Őrség fejévé is. Szóval ez a tipikus városi-politizálós-intrikálós szál, amibe aztán a könyv közepe táján belefut Nahri szála is.
Nem mondom, akadt ott aztán egy-két fordulat, meg persze tetőpont, de aztán egyszer csak vége lett a történetnek. Egyértelmű, hogy folytatódni fog a sztori, de nem volt olyan igazi mellbevágó cliffhanger, ami után egyből nyúlnék a folytatásért. Ami miatt mégsem húznám le a könyvet az az, hogy Chakrabortynak jó a mesélőkéje, az ember el tud merülni a történetben és hirtelen azt veszi észre, hogy újabb 100 oldalon van túl. Első könyves szerzőtől ez szerintem nem rossz (persze jó szerkesztő kérdése is). A regény egy pontján kezdtem attól tartani, hogy YA-módra behoz egy szerelmi háromszöget, de aztán ebből szerencsére nem lett semmi – spoiler –, szóval emiatt szintén emelem a kalapom az írónő előtt. A keleti világot szintén jól elkapta, látszik, hogy alaposan benne van a témában, viszont nem éreztem, hogy ez igazán pluszt adott volna a történethez. Dévábád lakóit lecserélhettem volna akármilyen, több fajtával rendelkező fantasy lényre (pl. elfek, törpék) és akkor is valami hasonló kerekedett volna ki szerintem.
Összességében most megelőlegezek egy négyest a regénynek, de a folytatásnak már fel kell majd kötnie a gatyát és muszáj lesz valami erősebbet villantania.

1 hozzászólás
>!
marcipáncica P
S. A. Chakraborty: Bronzváros

A könyv alapötlete és a beharangozott világ nagyon felcsigázott, de sajnos számomra a negatívumok felülkerekedtek a pozitívumokon, és nem igazán sikerült megbékélnem az összképpel.
Alapvetően nagyon sok minden nagyon jól indult ebben a könyvben, de a kezdeti lelkesedést hamar pofára esés követte, és számomra pont a reklámszövegben beharangozott, sötét, drámai cselekményből, az epikus, felejthetetlen kalandokból és a az arab világra épülő mitológiából volt kevés, illetve ami volt, az nem megfelelően volt felépítve.

Talán a legnagyobb gondom a regény ütemezésével volt. A kötet első fele lassan építkezik, az írónő bedobál mindenféle infókat, de ebből sok csak úgy lóg a levegőben, de alapvetően látszik egy irány, amerre a cselekmény tart. Rengeteg mágikus teremtményről hallunk, megismerünk több évszázadot átívelő konfliktusokat, de nehéz ezekre érdeklődéssel tekinteni, amikor csak úgy özönlik az olvasó felé a szűretlen információ. Számomra sokkal jobban működött volna, ha a világ bemutatása, a társadalom és a történelem megismertetése apránként, a cselekménybe jobban beépítve zajlik. (Mondjuk úgy, ahogy Ali fejezetei kezdődtek, de aztán valami nagyon félresiklott)
Az alaposan agytágító első rész után a regény második felére vártam a pörgő cselekményt és a nagy izgalmakat, de talán anélkül, hogy bármit is lelőnék elárulhatom, hogy fárasztó klisék egymásra halmozása és lényegében 200 esemény nélküli oldal nem ért fel az elvárásoknak. A befejezés ezen kicsit szépített, de nehezen feledteti az oda vezető utat.

A szereplők terén sem szerepelt nálam különösebben jobban a könyv. Egy két nézőpontkarakterre építkező könyvnél kifejezetten szerencsés lett volna, ha kapásból az egyikükkel szemben nem érzek végig mérhetetlen ellenszenvet, Nahri személyében viszont sajnos sikerült a létező összes olyan személyiségjegyet és klisét összegyűrni, amitől egy percig sem tudott igazán a szívembe férkőzni, vagy legalább érdekelni a személyes sorsa. Ali karakterét sokkal érdekesebbnek találtam, nem csak a személyisége volt megfogóbb, de az ő nézőpontján keresztül körvonalazódott Dévábád élete, társadalma, és egy politikai játszmákkal átszőtt, kifejezetten érdekes történet kerekedett ki ezekből a fejezetekből.

És akkor a harmadik negatívum, amivel talán körbe is járom az egész könyvet, a stílus. Egyfelől a regény olvasmányos, és csak úgy pörögnek az oldalak, gyorsan lehet vele haladni még akkor is, amikor látszólag 100 oldalon keresztül nem történik semmi. Az írónő jól vezeti a két párhuzamos szálat és ügyesen (bár kiszámíthatóan) is köti őket össze. Viszont a regény nyelvezete meglehetősen lapos, olyan merev és semmilyen. A párbeszédek kifejezetten esetlenek, sokszor olyan, mintha nem is egymással társalognának a szereplők, és a beszéd stílusa sem illeszkedik sem a történet világához, sem a leíró, bemutató jellegű részekhez – ezekben sokkal jobban remekelt az írónő.

Az egész regényt egyfajta furcsa hibridnek éreztem a YA és „felnőtt” fantasyk között – egyfelől ott van a megannyi fárasztó elcsépelt fordulat, a szereplők infantilis viselkedése és irritáló személyisége, közben viszont a regény komoly és fontos témákat boncolgat, sokszor kifejezetten sötét fordulatokat vesz, és meghúzódik benne egy mélyebb tartalom, amit megéri kihámozni a rápakolt sallang alól. Kicsit értetlenül is állok előtte, nem volt kifejezetten rossz olvasmány, viszont nehezen megyek el a gyengeségei mellett, és nem volt meg benne az a hatalmas plusz élmény, amitől kifejezetten érdekelne a folytatása. 3.5 csillag, fene a jó szívemet.

7 hozzászólás
>!
Dawnofmyth 
S. A. Chakraborty: Bronzváros

Először is a borítója gyönyörű, igen szemfogó, egyből kiszúrtam magamnak. Másodszor a történet érdekes, pörgős, izgalmas, könnyen lehet vele haladni. Szeretem a keleti világban játszódó történeteket. Nahrit szerettem :) egy kis szélhámos, aki keresi a helyét a világban, mígnem, magának köszönhetően belecsöppen egy másik világba, és kiderül, hogy egy dévábádi család utolsó leszármazottja. Dára érdekes volt, megkedveltem. A Dévábádba tartó útjuk izgalmas volt. Bár volt, hogy kicsit lelassult a történet, Ali herceg szemszöge is érdekes volt. A vége meglepett, emiatt most várom a folytatást.


Népszerű idézetek

>!
Niitaa P

– Megesik, hogy… másféle… munkákkal biztosítom a kenyérrevalót.
A dzsinn – nem, a dév, helyesbített magában – összehúzta a szemét.
– Vagyis amolyan tolvaj lennél?
– Ez egy felettébb szűk látókörű megfogalmazás. Jómagam úgy mondanám, hogy kényes feladatokkal foglalkozó vállalkozó.

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dárajavahus-e Afsin · dzsinn · Nahri
>!
Szyszyyy IP

– Sehol egy rejtekhely.
– Rejtekhely? – kérdezte Nahir, de Dára egyetlen szisszenésére lehalkította a hangját. – Miért? Ez csak egy madár!
– Nem ez egy rukh. Vérszomjas fajzat; mindent megesz, amit elcsíp.
– Mindent? Úgy érted, még a magunkfajtákat is? – A bólintása láttán a lány felnyögött. – Miért akar széles e világon minden felzabálni minket?

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dárajavahus-e Afsin · Nahri
>!
Niitaa P

– Hierapolisz. (…) Régóta nem jártam erre. Ifjúkoromban Hierapolisz lakói meglehetősen… spirituális lények voltak. Végtelenül tartották magukat a szertartásaikhoz. Bár az ő esetükben érthető az elkötelettség, elvégre falloszokat és halakat imádtak, ráadásul a fohásznál jobban kedvelték az orgiákat.

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dárajavahus-e Afsin
14 hozzászólás
>!
Niitaa P

Gyönyörű volt – letaglózóan, ijesztően csodaszép, olyasféle csáberővel, ami Nahri szerint a tigrisekre jellemző, pontosan azelőtt, hogy kitépnék az ember torkát.

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dárajavahus-e Afsin · Nahri
>!
Niitaa P

– Az emberek néha olyan élvezetesen találékonyak…

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dárajavahus-e Afsin
>!
csilla123 P

– A népem szemében súlyos vétség a vendégszeretet elutasítása – figyelmeztette Dára.
Nahri óvatosan belekortyolt, leginkább azért, hogy a kedvére tegyen. A bor émelyítően édesnek bizonyult, inkább volt szirup, mint folyadék.
– Valóban?
– A legkevésbé sem. De unalmas egyedül inni.

107. oldal, 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Dárajavahus-e Afsin · Nahri
>!
Niitaa P

Felettébb idegesítő, ha valaki keresztbe tesz egy gondosan kitervelt hadműveletnek.

503. oldal

>!
Aaron_Rgd

A nagysághoz idő kell, Náhida bánu. A leghatalmasabbak is gyakorta apróságokból születnek.

387. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kartér-e Mannusur
>!
Niitaa P

Hiszed vagy sem, de a dzsazírik vendégszeretetébe nem fér bele a látogatók ledöfése. Legalábbis a tisztességes bemutatkozás előtt semmiképp.

268-269. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gasszán al-Kahtáni
>!
Belle_Maundrell 

– Mutass egy világot, amelyben férfi és nő egyforma büntetésben részesül a szenvedélyért!

501. oldal

Kapcsolódó szócikkek: büntetés · férfiak · Gasszán al-Kahtáni · nők · szenvedély

A sorozat következő kötete

Dévábád-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Az angyal
Rick Riordan: Neptunus fia
Ilona Andrews: Mágikus találkozás
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Alwyn Hamilton: A homok leánya
Böszörményi Gyula: 9… 8… 7…
Sherrilyn Kenyon: Bűnös éj
Gaura Ágnes: Attila koporsója