Aranybirodalom (Dévábád-trilógia 3.) 93% 264 csillagozás

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/10/s-chakraborty-a…

„Csak ülök a kanapén, kezemben az S. A. Chakraborty Aranybirodalom című könyvével. Csak ülök és próbálom elhinni, hogy vége. Bár nem csak önszántamból, de húztam-halasztottam, hogy minél tovább tartson, de csak pont került a végére. Túl hamar. Ebből a történetből még nem elég. Bár lenne még egy, közel kétezer oldalas része, amibe elmerülhetnék! Vagy csak egy röpke hétszáz oldalnyi kaland! Bármennyi, csak ne kelljen kilépnem még Dévábád kapuin.
A szívemhez nőttek a karakterek és a történet egyaránt, pedig annyi véres eseményt hordoz magában Dévábád történelme, hogy a lapok között is az csorog. Mégis, az a tűz és az a víz, ami folyton egymásnak feszülve uralja az oldalakat, minden racionalitást felülír. Örülök, hogy a teljes sorozat a polcomon van, mivel így bármikor lekaphatom, hogy újra sétáljak egyet a Nagy Bazárba, vagy éppen benézzek a náhidok betegeihez.
Egyszerűen semmi nem tudja kedvemet szegni. Hiába voltak kétségeim a második rész után, a befejező kötet frenetikus volta minden bizonytalanságot szétoszlatott. Még a sok szóköz hiány sem tudta az élményt elrontani, pedig a helyesírási hibákra, elütésekre és egyéb rontásokra kifejezetten érzékeny vagyok.
Csak annyit kérek tőled, adj te is esélyt Nahri, Ali és Dára történetének, a bennük található lehetőségeknek. Égjen soká életed lángja!”

Hosszú és kanyargós cselekményű lezárókötetet alkotott a szerző. Ali és Nahri az előző rész végén hirtelen Kairóba kerülnek, és innen nem könnyű visszajutni Dévabádba. A történet egyik fele az ő kalandjaikat meséli el, váltott szemszögből, másrészről pedig ott van Manézse ámokfutása Dévabádban, Dára tolmácsolásában. Manézse sosem volt nekem szimpatikus, egy öntelt hataloméhes dög, aki a legaljasabb dolgoktól sem riad vissza a hatalomért. Azt sejteni lehetett, hogy Ali és Nahri rendesen összebarátkoznak, a máridok megleptek, a befejezés pedig nem lehetett másként. spoiler
Egy rossz szavam sem lehet a befejező részre, igazán izgalmasra sikerült.

Így a végére érve azt lehet mondani, hogy jobban szerettem ezt a történetet, mint nem, de ez olvasás közben elég sokszor változott. Egyik oldalról roppant izgalmasnak találtam a dzsinnek világát, az arab világgal történő találkozást, az általam is ismert (bár ki lehet jelenteni, hogy nem eléggé) legendás lények leírását, a mi világunk és a varázsvilág találkozását, amit a gyermeteg lényem nagyon szeretett. Izgalmasan mesélte el az író a politikát, a gyűlölet és a múltban gyökeredző bosszú elemésztő hatalmát. De. Sokszor volt üres járat, és bár így utólag belátom, hogy a történet egy eléggé jól kivehető ösvényt követett, azért sok helyen lehetett volna húzni belőle, hogy ne legyen unalmas több helyen. Összeségében nem bántam meg, hogy olvashattam, hiszen bele tudtam merülni a világába, ami nagyon színes, szagos és annyira nem európai.

2023 újraolvasás:
6 napomba telt a maga 700 oldalával, mert egyszerűen imádom a cselekményét, és a szereplőit, szóval ebből gondolom mindenkinek egyértelmű, hogy nem szerettem ki a sorozatból. Arra sem számítottam, hogy egy laza 3 hét alatt elolvasom újra az egész trilógiát, de már megtörtént. Azzal sajnos szembe kellett néznem, hogy nyelvileg, és bizonyos jelenetek, főleg párbeszédek, nincsenek annyira jól megírva, mint elsőre tűnt. De ez új olvasókat ne aggasszon, elsőre szerintem ebből nagyon sok mindent nem veszel észre, ha elvarázsol a világ. Igazából most is az van bennem, mint anno – akkor most kérek még több ilyet! Ki is fogom szelektálni az olvasási opcióimat, és még több keleti világ ihletésű fantasyt olvasni. Dzsinneket ide nekem, és máridokat, periket, shedukat!

2020 első olvasás:
Csodás, trilógiazáró rész volt az Aranybirodalom, egyáltalán nem csalódtam. Kicsit aggódtam a Rézkirályság után, mert nekem az is nagyon hozta azt az ugrást, amit trilógia részeknél várok, de az Aranybirodalom megfejelte a Rézkirályságot, minden elismerésem. Nagyon szép a lezárás, és én úgy éreztem, kellő idő volt hagyva a lezárásra, nem volt elsietve, mint a Bronzváros zárása. Voltak benne nagyon izgulós részek, rengeteg csavarral jött az Aranybirodalom, és voltak új izgalmas karakterek is. A szerelmi szálak a háttérben történtek, ami nekem külön öröm volt. A hangsúly hál istennek nem azon volt, hogy ki mikor smárol kivel, és azt ki látja meg, és ki nem látja meg, de lehetett követni, mi történik a szereplőink között. Nagyon szerettelek Dévábád, visszamennék!

Tegnap este fejeztem be a könyvet, és hát…totál ki vagyok akadva. spoiler Lényeg a lényeg emiatt nekem nagy csalódás lett a befejezés. Egyébként ettől eltekintve korrekt volt a történet, végre nagyobb teret kapott a mágiahasználat is, és a legtöbb szál elvarrásra került. Bár azért maradt néhány kérdés, amire nem kaptunk választ. spoiler. Plusz szerintem néhány helyen elég zavaros volt a történelmi magyarázat. Ettől függetlenül nagyon szerettem olvasni, izgalmas volt, a végén a csata Dévábád megmentéséért grandiózusra sikeredett, nagyon jól mutatna a filmvásznon.
Így összességében nézve az egész trilógiát alapvetően egy szép ívet ír le a történet, van benne kellő mennyiségű brutalitás, izgalom, rejtély, egy kis romantika. Vagyis minden, ami kell egy jó kis fantasy regényhez. De azért a végét spoiler nem bocsátom meg, ezért kap csak négy csillagot. Sajnálom, hogy véget ért, szívesen kalandoztam volna még egy kicsit ebben a világban. Kicsit off, de meg kell említenem, hogy rengeteg hiba volt a könyvben, nagyon sok helyen összecsúsztak a szavak, ami azért levett kicsit a regény élvezeti értékéből. Ettől függetlenül ajánlom a trilógiát mindenkinek, aki egy izgalmas, könnyed fantasyre vágyik.

Szerintem ez volt az egyik legjobb sorozat befejezés, amit eddig olvastam. Nagyon tetszett. Sokkal jobb volt, mint az első két rész.
Szerettem szerepelőket. Bár Alit kb 1 és háromnegyed könyverejéig nem szerettem, most itt abszolút a kedvencem lett. Szerettem, ahogy lassan úgymond éretté válik, aki elfogadja a sorsát, a származását és már nem fél. Bátran megküzd bármivel. Nahri egy erős női karakter, itt is hozta ezt, bár azért a könyv elején még megismerhettük, hogy vannak dolgok amire ő is vágyik és ha tehetné, akkor a háborúból igenis kimaradna.
Dára, akiért a szívem szakadt meg. Gyakorlatilag a legtöbbet szenvedett karakter, akit kihasználtak, megszégyenítettek, belerúgtak.. szóval minden csináltak vele amit lehet és ő ez ellen lényegében tehetelen volt. spoiler
Szerettem, ahogy politikailag fel lett építve a könyv. Igen, kicsit túl sok volt benne a vérontás, de valahogy ebbe a helyzetbe abszolút beleillő volt. A zsarnok, aki jobbnak hitte magát az előzőnél és végül kiderül, hogy sokban nem különbözik. A társadalmi különbségek és az ebből fakadó konfliktusok. Sok titok, amikre a végén fény derült.
Nagyon szerettem! Ha lehetne erre hat csillagot adnék.

„– El sem tudom képzelni, hogy hozhatnánk helyre a dolgot – ismerte be Dára.
– Apránként. Megtanultam, hogy minden lehetetlen feladat csak addig ijesztő, amíg neki nem kezdenek. Mindenkinek megvan a maga erőssége, szerepe.”

Véleményem szerint most olvastam el az egyik legtökéletesebb zárókötetét egy zseniális trilógiának. Nincsenek szavaim arra, mennyire lenyűgözött ez az egész utazás és csalódott is vagyok, amiért ez véget ért. Ez a könyv az abszolút kedvencem a három közül.
A cselekmény hihetetlenül fordulatos volt ( számomra sokszor kiszámíthatatlan), az írónő folyamatosan fenn tartotta az érdeklődésemet a történet iránt. A szereplők is rengeteget fejlődtek az első kötet óta; sok-sok problémával kellett ismét szembenézniük és helyrehozniuk szeretett városukat. A váltott szemszög most is üdítően hatott és még érkesebbé tette az amúgy is rettentően izgalmas cselekményt.
Az első két könyv értékelésénél is panaszkodtam a kalandok és izgalmak hiánya miatt. Ezzel most nem volt probléma, csak úgy kapkodtam a fejem és szurkoltam a kedvenceimnek, hogy a lehető legjobb megoldásokat találják meg. Újabb és újabb titkokra derült fény és az összes régi szál elképszető lezárásra került.
Mindig is nagyon tetszett Nahri és Ali között kialakult barátság és most az írónő ajándékozott nekik egy kis időt, hogy jobban kibontakozhasson a kapcsolatuk. Dzsamsédnak nem igen volt szerepe az előző kötetekben, így örültem, hogy az ő karaktere is a középpontba került. Emellett én is szeretnék egy sédut, mert nagyon aranyosnak tartom Mismist ;))
Kétségkívül, mindenkit a szívembe zártam, még Dárát is, akire az előző kötetben elég nagyot csalódtam. spoiler

„ – Annak idején, az Eufrátesz partján megkérdeztem, hogy velem tartasz-e, és megfogtad a kezem… Újra megtennéd? Jobb lett volna, ha békén hagylak, visszaviszlek Kairóba…
A Náhid rögvest a keze után nyúlt.
– Újra megtenném, Dára. Ezerszer is a kezedet választanám.”

Köszönöm Chakraborty, hogy csatlakozhattam egy kairói szélhámos, egy idealista dzsinn herceg és egy bátor afsin kalandos útjához. Hihetetlenül élveztem az egész utazást :)

Égjen soká mindegyikőtök élete lángja!❤

Abszolút az év olvasása nálam a trilógia. Nem bírtam ki és egyhuzamban kiolvastam az összes részt. Köszi @Mircsi, hogy hozzájárultál, hogy az utolsó részhez belátható időn belül hozzájussak. Igazi szenvedéstől kíméltél meg egy könyvmolyt. :D
Na, de az értékelés. Igazából nem tudom még további jelzőkkel fényezni ezt a részt. Minden a helyén volt (bár az első 200 oldal kicsit lassabb volt az eddig megszokottnál), de aztán rendesen beindultak az események és estéről-estére nem bírtam letenni a könyvet.
Nagyon tetszett, hogy végre egészséges irányba mentek el az érzelmi szálak. Nahri spoiler spoiler off
Egy nagyívű fantasy trilógia ez, amely pont olyan csodákat vonultat fel, amelyeket egy fantasytől várok, olyan befejezéssel, ami pont kellően keserédes és egy elégedett olvasóval, aki már csak le akarja vadászni az utolsó két részt a könyvespolcára. :)
Olvassátok mert nagyon megéri!

“– Ne váljatok gyaloggá olyanok kezében, akik sosem kerülnek a harc sűrűjébe.”

Páratlan iromány! Még nem volt olyan olvasmányom, ahol ne tudtam volna a két férfi közül biztosan az egyikük oldalára állni sziklaszilárdan. Erre ez az írónő egyszerűen megláttatja a gyötrelmet és mindkét férfi jellemét! Hihetetlen! De térjünk el ettől a száltól egy csöppet.
A kötet közepétől az utolsó pár száz oldalig az az érzésem támadt, hogy feleslegesen húzta ennyire a történetet, kevesebb oldalba is bele lehetett volna sűríteni a mondanivalót és minden mást. Viszont az utolsó oldalak döbbentettek rá arra, hogy mennyire jól tette az idő-és oldalhúzást. Nem ez lesz a trilógiából a kedvenc kötetem, a befejezést tekintve viszont kellemes helyen fogom őrizni a szívemben.
Annyira tartottam attól, hogy elveszítem kedvenc szereplőimet, de megúsztuk ezt az áldozatot. :)
Dára döntése egyszerűen darabokra törte a szívemet, hiszen Nahrival megértették valamilyen szinten egymást. Ugyanakkor a Mészáros mostani tettei után életben maradt hozzátartozók ugyanúgy bosszúra áhítoztak volna. Így meghozta a legmegfelelőbb döntést, amit az ő helyzete és a sok parancsra teljesített mészárlás utáni jó jelleme is indokolt.
Ali és a márid történetszál nagyon kíváncsivá tett és még egyedibbé varázsolta az egészet.
Nahriért és a szülei történetéért pedig a szívem szakadt meg spoiler.
De csodálatos véget írt az írónő, ami megmelengeti minden olvasó szívét.

“– El sem tudom képzelni, hogy hozhatnánk helyre a dolgot – ismerte be Dára.
– Apránként. Megtanultam, hogy minden lehetetlen feladat csak addig ijesztő, amíg neki nem kezdenek. Mindenkinek megvan a maga erőssége, szerepe.”

Amikor elkezdtem a Bronzvárost, nem gondoltam volna, hogy másfél hónap alatt az egész sorozatot le fogom nyomni, de hát itt vagyunk.

Ez a befejező kötet is izgalmas és fordulatos volt, ahogyan már az elődei is. A szálakat szépen elvarrta, és a befejezés nem igazán tündérmesébe illő volt, hanem reális, és bizony, még sok minden van a karakterek előtt, de talán a legvéresebb, legnehezebb részén már túl vannak. A végét még meg is könnyeztem, több megható és keserédes jelenetnek köszönhetően.

Nagyon ijesztő a könyv mérete, de abszolút kitölti azt a 700 oldalt, annyi minden van benne, és nagyon gyorsan pörögnek az oldalak, ha az ember leül és nekiáll olvasni.

Az egyetlen, ami miatt én ezzel a kötettel kicsit küszködtem, az nem a könyv vagy a történet hibája volt, hanem szimplán nem volt annyira kedvem olvasni. Így sokszor napokon át csak egy-egy fejezetet olvastam, ami összességében picit elvett az olvasásélményből. Viszont amikor le tudtam ülni, 100 oldalak simán elröppentek, ami bizonyítja mennyire be tudott vonni, amikor hagytam magam.

Összességében ez egy remek high fantasy trilógia volt, és nagyon örülök, hogy elolvastam, és ezzel a keleti stílusú fantasyba is betekintést kaptam. Azért most lehet kicsit békésebb vizekre evezek, mert voltak benne durva részek és kell egy kis extra boldogsághormon. :D

És ezt a részt is vlogoltam, ami itt tekinthető meg: (https://youtu.be/vWowgoz8jjE)