Utazások ​Hérodotosszal 82% 10 csillagozás

Negusi angolul mindössze két szót ismert:
„problem” és „no problem”.
Segítségükkel azonban a legválságosabb helyzetekben is szót értettünk egymással.

151. oldal

Ráadásul sok évszázaddal előttünk fölfedezi az emberi emlékezetnek azt a meghatározó, fonák és álnok tulajdonságát, hogy csak arra emlékszünk, amire emlékezni akarunk, nem pedig arra, ami valójában történt. Mindenki a maga módján színezi ki emlékeit, a saját olvasztótégelyében készít belőlük egyedi keveréket. lehetetlen tehát ábrázolni a múltat a maga valóságában, olyannak, amilyen igazán volt, csupán a múlt különféle változatait, hiteles vagy kevésbé hiteles, elvárásainknak többé vagy kevésbé megfelelő változatait tárhatjuk fel. A múlt nem létezik. Csak végeláthatatlan sok változata létezik.

213. oldal

Vajon elgondolkodunk-e néha azon, hogy a világ gazdagsága ember emlékezet óta rabszolgák munkája nyomán keletkezett? A mezopotámiai öntözőrendszerektől, a kínai falaktól, az egyiptomi piramisoktól, az athéni Akropolisztól kezdve a kubai cukornád-ültetvényekig, a louisianai és arkansasi gyapotültetvényekig, a kolimai szénbányákig és a német autópályákig? És a háborúk? Ősidőktől kezdve folytak háborúk csak azért, hogy rabszolgákat lehessen szerezni. Megszerezni, rabszíjra fűzni, bottal hajtani, megerőszakolni, és elégedettnek lenni, hogy egy másik ember a tulajdonunk. Ez a szándék volt a meghatározó, gyakran az egyetlen indítéka, sőt nyilvánvaló mozgatórugója számtalan háborúnak.

200. oldal

És Hérodotosz gyermeki lelkesedéssel és elragadtatással ismerkedik a maga világával. Legfontosabb felfedezése az, hogy sok világ létezik. És hogy mindegyik másmilyen.
Mindegyik fontos.
És hogy meg kell őket ismerni, mert ezek a másmilyen világok, másmilyen kultúrák valójában tükrök, amelyekben megláthatjuk magunkat és a kultúránkat. Általuk önmagunkat is jobban megérthetjük, minthogy addig nem határozhatjuk meg önazonosságunkat, amíg nem szembesítjük azt másokéval.

214. oldal

Még ha évekig nem vettem is kezembe A görög-perzsa háborút, a szerzőről nem feledkeztem meg. Valamikor élő, valóságos személy volt, aztán kétezer évre elfeledkeztek róla, most pedig, annyi évszázad után, újra élő alak lett – legalábbis számomra. Olyan külsőt, olyan tulajdonságokat kölcsönöztem neki, amilyeneket akartam. Ez már az én Hérodotoszom volt, s ettől különösen közel állt hozzám, azonos nyelven beszéltünk, fél szavakból is megértettük egymást.

216. oldal

Igazából nem is tudjuk, mi hajtja az embert, hogy világot lásson. A kíváncsiság? A kalandvágy? Az állandó ámuldozás belső szükséglete? Aki már semmire sem kíváncsi, annak üres a lelke, annak kiégett a szíve. Aki úgy véli, hogy vele már minden megtörtént, őt már semmi sem lepheti meg, abból kihalt az, ami a leggyönyörűbb – az élet szépsége.

Indiában találkoztam először a mássággal, egy új világgal. Ez a különleges, elragadó találkozás egyúttal nagy alázatlecke is volt. Igen, a világ alázatra tanít. Mert indiai utamról tudatlanságom, műveletlenségem, önteltségem miatt szégyenkezve tértem haza. Meggyőződtem arról, hogy egy másik kultúra nem nyílik meg előttünk egyetlen intésre, a találkozást hosszú, alapos készülődésnek kell megelőznie.
Levontam hát a tanulságot, hogy alapos önművelésre van szükségem, első reakcióm viszont az volt, hogy visszamenekültem az ismert, otthonos, hazai helyekre, az anyanyelvembe, az előtanulmányok nélkül is azonnal érthető jelek, jelképek világába. Igyekeztem elfelejteni Indiát, mert ott vereséget szenvedtem: a hatalmas ország sokszínűsége, nyomora és gazdagsága, rejtélyessége és megismerhetetlensége nyomasztóan hatott rám, összezavart és leigázott.

34. oldal

Ezek az alternatívák folyamatosan megosztják a görögöket, s ez a megosztottság nem csupán vitákban és szóbeli összetűzésekben jut kifejezésre. Fegyverrel is harcolnak egymással, harctereken, az athéniak a thébaiakkal, a phókisziak a thesszaliaiakkal; egymás torkának ugranak, kivájják egymás szemét, levágják egymás fejét. Egyetlen perzsa sem képes akkora gyűlöletet ébreszteni egy görögben, mint egy ellentáborhoz vagy ellenlábas törzshöz tartozó másik görög.

188-189. oldal

A mi görögünk azonban, miközben elismeri honfitársai felsőbbségét, a kritikáját sem hallgatja el. Látja, hogy a vitatkozás és a szabad véleménynyilvánítás helyes alapelve milyen könnyen változhat meddő és pusztító marakodássá. Elénk tárja, hogy a görögök akár a csatamezőn is képesek veszekedni egymással, miközben az ellenséges csapatok már megindultak ellenük. Jóllehet látják, hogy közelednek Xerxész katonái, hogy már kilőtték első nyilaikat, hogy már kardjuk után nyúlnak, ők mégis elkezdenek azon vitatkozni, hogy melyik perzsával szálljanak szembe elsőként – azzal, aki a bal oldalon közeleg, vagy azzal, aki jobbról támad? Nem lehet, hogy e miatt a civakodó hajlamuk miatt nem voltak képesek a görögök soha egyetlen közös államot sem létrehozni?

211. oldal

Az ember személyesen győzödhetett meg arról, milyen veszélyessé válik a hierarchiától és rendtől megfosztott szabadság – vagy inkább az erkölcs és rend alól felszabadított anarchia. Az ilyen helyzetben ugyanis azonnal az agresszív gonoszság erői, mindenféle aljasság, elállatiasodás és bestialitás kerül felszínre.