A ​császár 13 csillagozás

Ryszard Kapuściński: A császár

"Ez ​polgárháború. Ez ilyen. Leültem az ablak mellé – de ők rögtön: uram, üljön máshová, megláthatják az utcáról, így könnyen eltalálják. Jön egy autó, megáll, lövéseket hallani. Kik voltak – ezek vagy azok? És kik ezek és kicsodák azok, akik ellene vannak ezeknek, mert ezek támogatják amazokat? Az autó továbbmegy, ugatnak a kutyák. Addisz Abebában egész éjjel ugatnak a kutyák, kutyák városa ez, tele fajkutyákkal és elvadult, gubancos szőrű, férgektől és maláriától kínzott ebekkel.
Fölöslegesen ismételgetik, hogy vigyázzak; hogy egyetlen címet vagy nevet, még az arcukat sem szabad leírnom, sem azt, hogy az illető magas vagy alacsony, sovány, milyen a homloka, a keze, a tekintete, a lába, a térde – már nincs ki előtt térdelniök.
F.:
Egy kis japán pincsi volt. Lulunak hívták. Joga volt a császári ágyban aludni. A különféle szertartások idején el-elszökött a császár térdéről, és az előkelőségek cipőjére pisilt. Az uraknak nem volt szabad megrezdülniök, semmiféle… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1978

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1981
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632713842 · Fordította: Nemere István

Enciklopédia 1


Most olvassa 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Anton_Gorogyeckij P>!
Ryszard Kapuściński: A császár

Elképesztően bizarr volt ezt a történetet olvasni. Hailé Szelasszié, Etiópia császára áll a középpontban, róla mesélnek visszaemlékezés formájában korábbi alkalmazottai, politikusai Kapuscinskinek. És egészen elképesztő dolgokat…
A császárt mindenki tisztelte, istennek tartották, minden, amit mond, az igaz, az úgy van, az helyes. Amit cselekszik, az tökéletes. Ahogy az alattvalóival bánik, az országgal… mindenkit ő nevez ki és foszt meg tisztségétől (de még a falusi posta legutolsó alkalmazottját is!). Mindemellett viszont hihetetlen szegénység van az országban, éhínség, nyomor… de a császár kegyes és ő az isten! Az mellékes, hogy amúgy százmillió dollárokat utalt át mindenféle külföldi off-shore számlákra, meg a miniszterei, kormányzói is… de ő az isten! Senki nem mer fellázadni ellene, mert azonnal besúgják és letartóztatják, majd kivégzik. De a császár kegyes és ő az isten.
Nagyon groteszk volt ez a világ, kicsit Észak-Koreára emlékeztet ez is. Elzárva a külvilágtól, tilos gondolkodni kábé, meg önállóan cselekedni (volt olyan kormányzó, akit azért váltottak le, mert a császár hozzájárulása nélkül nevezett ki embereket néhány posztra). A külföldi segélyeket nem fogadták el, mert hát az országban nincs éhínség ám! Apró baki, hogy néhány fotót sikerült kicsempészni, amin éhínségtől halott emberek ezrei vannak… Oké, akkor elfogadjuk a külföldi segélyt, de azt meg persze nem osztják szét az emberek között… áh, nem is sorolom már tovább, mert rosszul vagyok tőle…

KBCsilla P>!
Ryszard Kapuściński: A császár

Sokat tanultam belőle, érdekes leírások voltak benne.

Meglepő a titkolózás, bár végül is nincs min csodálkozni.

Sok minden nem maradt meg bennem a szövegből, de a sejtelmes hangulata, ahogyan olyan furcsa, lebegő titkolózás leng át mindent, az bennem maradt.

masik_anna>!
Ryszard Kapuściński: A császár

számomra letehetetlenül izgalmas volt, azóta is gyakran az eszembe jut. remekül van megírva, külön élmény volt a szerző stílusa.


Népszerű idézetek

Gyöngyi69>!

Elismerem, hogy kegyes urunk pénzügyekben rendkívül szőrszálhasogató volt. Az egész császárságban minden, tíz dollárt meghaladó kiadáshoz az ő személyes hozzájárulására volt szükség; ha pedig egy miniszter az ő beleegyezését kérte egyetlen dollár kiadásához is – dicséretre számíthatott. A minisztérium kocsiját javításba adni – csak a császár engedélyével volt szabad. A városban egy csepegő csövet újra cserélni – csak a császár engedélyével volt szabad. Lepedőket venni a szállodának – csak a császár engedélyével volt szabad.

85. oldal

Gyöngyi69>!

A trón méltóságot kölcsönöz, de csak a környező alázat közepén, az alattvalók alázata hozza létre a trón hatalmát és értelmét, enélkül a trón csak dekoráció: egy kényelmetlen fotel, kopott plüssel, és ócska rugókkal.

79. oldal

Anton_Gorogyeckij P>!

Az új emberek fontos és hasznos tulajdonsága volt az is, hogy nem volt semmilyen múltjuk, soha nem vettek részt összeesküvésekben, nem vonszolták maguk után híveik csapatát, semmit sem kellett szégyenkezve rejtegetniük, sőt még csak nem is tudtak az összeesküvésekről. Honnan is tudhattak volna, ha nemes urunk megtiltotta Etiópia történetének megírását? Túl fiatalok voltak, túl távoli tartományokban nevelkedtek, s így nem tudhatták, hogy urunk maga is összeesküvés révén került hatalomra, amikor is ezerkilencszáztizenhatban a nyugati nagykövetségek segítségével államcsínyt hajtott végre, s eltávolította a legális trónkövetelőt, Lidzs Jaszut. Nem tudták, hogy az olasz invázió előestéjén nyilvános esküvel fogadta: vérét ontja Etiópiáért – majd, amikor az olaszok elindították az inváziót, Angliába hajózott, és egy nyugodt kisvárosban, Bathban vészelte át a háborús éveket. Később olyan kisebbrendűségi érzése támadt a partizánvezérekkel szemben – akik itthon maradtak és harcoltak az olaszok ellen –, hogy amikor visszatért a trónra, fokozatosan likvidálta vagy eltávolította őket, helyettük pedig a volt kollaboránsokat részesítette előnyben. Arról sem volt tudomásuk, hogy így gyilkoltatta meg a nagy partizánvezért, Betvoded Negaszt is, aki az ötvenes években fellépett a császár ellen, és köztársaságot akart kikiáltani.

Kapcsolódó szócikkek: Bath
Gyöngyi69>!

… minél mélyebbre süllyedtek a császárság alapjai, annál hevesebben tülekedtek a kiválasztottak a pénzes zsák körül. Minél bátrabban lázadoztak a forradalmárok, annál hevesebben tömték a tarsolyukat a kegyeltek. Minél közelebb voltunk a véghez, annál szörnyűbbé vált a fékezhetetlen marakodás. Barátom, ahelyett, hogy a kormányhoz, és a vitorlához ugrottak volna, mert már látszott, hogy süllyed a hajó – nagyjaink csak a zsákjaikat tömték, és alkalmatos mentőcsónak után néztek. Mert már a szerzési láz olyan méreteket kezdett ölteni a palotában, hogy rohamokat indítottak a pénzes zsák ellen, hogy ha valaki nem kedvelte is a vagyont, a többiek rábeszélték, feltüzelték, és olyan nyomást gyakoroltak rá, hogy a végén a békesség kedvéért ő is zsebre tett valamit. Drága barátom, itt valahogy minden fejtetőre állt: illő volt elfogadni és becstelenség volt nem elfogadni; ha valaki nem kért, abban gyengeséget, mulyaságot, gyászos és sajnálatra méltó impotenciát láttak. Aki pedig már megszedte magát, olyan arccal járt-kelt, mintha csak a nemi szervével dicsekedett volna, és szinte magabiztosan kiáltotta: térdre, aszonynépség!

94-95. oldal

Gyöngyi69>!

Az amharák filozófiája pesszimista, szomorú, ezért a tekintetük is szomorú – de egyben éber és figyelő –, arcuk komoly, vonásaik feszültek, ritkán engednek meg maguknak egy-egy mosolyt.

45. oldal

Anton_Gorogyeckij P>!

Szóval egy évvel a godzsami felkelés után – amely megmutatta a nép heves és könyörtelen arcát, megingatta a palotát és sok magas rangú úrban ébresztett rémületet, de nemcsak bennük, mert nekünk, jelentéktelen szolgáknak is a hideg futkosott a hátunkon – engem külön csapás ért. A fiam, Hailu, aki ezekben az elszomorító években egyetemre járt, elkezdett gondolkodni. Bizony, gondolkodni kezdett, márpedig, meg kell neked vallanom, barátom, hogy a gondolkodás azokban az időkben ártalmas dolog, sőt bajt hozó hiba volt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Isabel Allende: Kísértetház
A. den Doolaard: Akik a tengerrel csatáznak
Jerzy Andrzejewski: Sötétség borítja a földet
Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Balázs Eszter – Phil Casoar: Budapest hősei
Diane Ackerman: Menedék
Luca Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős / Franco Perlasca visszaemlékezésével
Johannes Reimer: Fegyvertelenül, de Isten oltalma alatt
Eszterhás István: A bíboros és a rendőr