Ablakban ​feledett hold 31 csillagozás

Ryōkan japán zen költő válogatott versei
Ryōkan: Ablakban feledett hold

Ryōkan Taigu, a „Nagy Balga”, ahogy magát nevezte, a klasszikus japán költészet és a zen buddhista művészet egyik legnagyobb mestere. Kötetünk egyaránt válogat a japán és kínai verseiből, Oravecz Imre kitűnő fordításában.

>!
Terebess Hungaria, Budapest, 1999
112 oldal · ISBN: 9639147176 · Fordította: Oravecz Imre

Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

temető


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Ryōkan: Ablakban feledett hold

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

Rjókan Taigu (1758-1831) híres japán költő, fiatalon zen szerzetes, majd mester lett, de élete derekán visszavonult, és haláláig a Kugami hegyen egy kis kunyhóban élt és koldulásból tartotta fenn magát. 70 évesen találkozott Teisinnel, egy 28 éves szerzetes- és költőnővel, akivel azonnal beleszerettek egymásba – Rjókan azonban már haldokolt.
Versei, amelyek ránk maradtak, magyarra fordítva is visszaadják azt a különleges keleti kultúrára jellemző hangulatot, amely csak az ottani emberek sajátja, másfajta mentalitásukból következik. Gyakorlatiasabb európai lelkületünknek hangulatuk, üzenetük, érzésviláguk sokkal kifinomultabbnak hat, különleges. Én legalábbis ezt éreztem olvasva a verseket, haikukat.

giggs85 P>!
Ryōkan: Ablakban feledett hold

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

Nem tudom, hogy Ryokan versei azért olyanok, mintha a kései Oravecz Imre írta volna, mert hogy ő fordító, vagy alapból ilyenek, de az biztos, hogy egész egyszerűen zseniálisak a maguk egyszerűségében és csendességében.
A japán irodalom és Oravecz Imre kedvelőinek kötelező! Egyébként a MEK-ről szabadon letölthető!
http://mek.oszk.hu/03800/03808/index.phtml (a pdf formátumút válasszátok ;) )

15 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Ryōkan: Ablakban feledett hold

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

"Mit hagyok magam után emlékül?
A tavasz cseresznyevirágát
A poszáta nyári énekét
A juhar karmazsinpiros őszi levelét."

Kínai versek és Japán versek Különös hangulat uralkodik bennük. Oravecz Imre nem véletlenül találhatta meg őket, biztosan hatottak is rá ezek a gondolatok, mert a Távozó Fa című kötetében ugyanígy tetten érhető a természettel való szoros kapcsolat, a fák, növények és madarak szerepe az ember életében és az elmúláshoz való békés viszony, de nem édeskés, hamis illúzió, hanem a napi harc is benne van az éhséggel, a hideggel, a mindennapok nehézségeivel.

„Megöregedni békében, szárnyalni szépen, szabadon.”

"Ne irigyelj, hogy a világtól elvonultan élek
Ha elégedett vagy, megleled békéd
Ki mondja, hogy a zöld lombok közt
nem ólálkodnak a lélek farkasai és tigrisei?"

Pár sor, gondolat, amely nagyon tetszett:

„És egy sintó-kegyhelyet gondozok
Félig kegyhely-pap, félig szerzetes vagyok”

„Koldulócsészémben ezer ház rizse
Csuhám vékony, testem könnyűnek érzem
Jóllaktam, mi dolgom még a világban? "

„A költészet szelleme ölelkezik
itt a zen szellemével”

2 hozzászólás
Csabi P>!
Ryōkan: Ablakban feledett hold

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

Nem tudok egyetérteni @giggs85 -el, miszerint ezek a versek olyanok, mint a fordító, Oravecz Imre versei. Habár egyszerűségükben, sallangmentességükben valóban formai hasonlóságot mutatnak, viszont szemléletükben (és most beszélek Oravecz utolsó kötetéről, a Távozó fáról) pont ellentétei. Aki fogalmat akar alkotni a keleti, buddhista és a nyugati keresztény életszemlélet között, annak mást sem kell tennie, mint elolvasnia ezt a két kötetet. Míg Ryokan öregen is derűsen tekint az életére, az őt körülvevő világra, addig Oraveczből árad a keserűség, az elmúlástól, a magánytól való félelem.
Mindkettő elgondolkodtat, de mecsoda különbség.

3 hozzászólás
ddani P>!
Ryōkan: Ablakban feledett hold

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

Van az a keleti, japános stílus, amiben már annyira markáns a natúr és dísztelen, a hétköznapi és kisléptékű, a természet és az egyszerűség, hogy komoly erőfeszítés feltörő gúnyos irónia nélkül olvasni, annyira finom a határ saját maga és az önparódia között. De amint sikerül venni ezt a kanyart – ebben jó ám egy egész könyvnyi ilyen vers, kialakítja közöttünk a harmonikus toleranciát – onnantól ez nagyon is működőképes szöveg. Külön izgalmas, hogy az imagista hagyomány ellenében itt végig hangsúlyt kapnak a diszharmonikus, negatív érzelmek is: az elmúlás nem csak évszakos természeti folyamat, hanem egy öreg szerző nyilvánvaló szorongásának tárgya. Ezzel már sokkal szimpatikusabb, mint a bosszantóan, görcsösen pozitív keleti gurupóz, amire bevallom allergiás vagyok. A magányos, meditáló, kolduló, egyszerű életet űző zen-szerzetes egészen emberi és esendő, tökéletlen, már-már méltatlan oldalát is bevállalja verseiben, türelmetlenül várja látogatóit, és rendesen kiakad, ha hiába vár. Vajon kit várt olyan erősen? Kár, hogy a történetről nem tudunk meg semmi közelebbit.

6 hozzászólás
Iustitia>!
Ryōkan: Ablakban feledett hold

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

A kötet második, kisebb terjedelmű része tartalmaz haikukat, az első, nagyobb terjedelmű hosszabb, de így is csak néhány soros, cím nélküli verseket. Úgy érzem, ha az ember csak a haikukat olvasná el, és nem kapná meg előtte azt az élményt, amit a versek szolgáltatnak, máshogy szemlélné őket, levonna értékükből.
Az első rész versei csodálatosak. Nem is úgy olvastam őket, mint különálló darabokat, inkább olyan volt, mint egy durván örvénylő folyam és egy halkan csörgedező patak keveréke. Egy élet őszinte és kíméletlen tükre, amibe ha belenézünk, visszaköszönnek belőle az elmúlt idők nehézségei, de szépségei is. Ez az élet még nem zárul le, az önéletírás nem ér véget, hiszen újra eljön a tavasz.
Bár a költő nem feltétlenül szimpatikus, valahogy nekem a buddhista szerzetességgel nem passzol össze az az életvitel, amit például ezek a sorok tükröznek, mégis nagyra tartom ezt a kötetet.

"Látogatót várva megittam
négy-öt csésze jóféle szakét
És úgy berúgtam, hogy az se tudtam, kit várok
Legközelebb jobban vigyázok"

Bélabá>!
Ryōkan: Ablakban feledett hold

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

Szenzációs volt mintha egy fényképalbumot lapozgattam volna. Eleven képek….

Mandragoria>!
Ryōkan: Ablakban feledett hold

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

A Nemzetek költészete kihívásomra hozták a kötetet és felkeltette az érdeklődésemet. Igazából „véletlenül” esett erre a választásom, amikor böngésztem a Terebess honlapján, hogy milyen online olvasható rövid keleti versgyűjtemények vannak még. Ennek magas itt az értékelése, így hát nem volt kérdéses, hogy elolvasom.
Óhatatlanul is a koreai gyűjteményhez hasonlítottam, hiszen szinte egymás után olvastam őket (csak egy rövid mesét iktattam közéjük), és japán mániám meg összehasonlíthatatlanság ide vagy oda, a másik sokkal jobban tetszett.
Ebben a válogatáskötetben nagyon egy dologra volt kiélezve a téma: a természetre, a meditációs előkészületekre és a vándorlásokra. Deja vu érzésem volt néha, olyan volt, mintha néhány vers csak fordításváltozat lenne, pedig nem, mert egy fordítója van a kötetnek; gyakori volt az ismétlés, néhány sor újra és újra visszatért, csak a körítés volt egy icipicit más.
Szép szóhasználatú, nyugodt, kellemes hangulatú, meditatív, igen, azt elismerem. De egy idő után nekem unalmas volt a sok természet, és a belső érzelmek is szinte csak vegetatív állapotban maradtak, hiába próbálta a magányt pozitív színben feltüntetni, meg hogy valójában milyen jó szabadság az a remeteség. Pedig utalt a költő a gyerekkorára, volt néhány esemény, például az évszakok változása, amikor abszolút magányra kárhoztatott, gyakran indult el koldulni, de közben szemlélte a természetet és játszott a gyerekekkel (ez azért nekem fura, bár Japánban lehet, hogy ez általános szokás), volt olykor, amikor csak valakit várt. Szóval, ezek valamiféle cselekményre engedtek következtetni, valami történet kibontását, de amik aztán sajnos változatlan állapotban maradtak.
A kínai versek jobban tetszettek, hosszabbak, részletesebbek, kevésbé monotonak és aktívabbak voltak, mint a japánok (nem tudom, mire utalhat ez: a megírás nyelvére, vagy a tartózkodás helyére…), azok nagyon egyféle dologra koncentráltak. Egyébként haikukat vártam, de nem azokat kaptam.
Különben a címe igazán jó, nagyon figyelemfelkeltő, rejtélyes és titokzatos. Kár, hogy csak egy kötetből kiragadott mondatrészlet szórendi változata, semmi több…
Szóval, ebből a fajta verselésből egy egész kötetnyi nekem már sok, abban az értelemben, hogy nem igazán hatották meg a lelkemet. Azért találtam benne néhány kedvemre valót, úgyhogy megérte elolvasni, megismertem egy kicsit a japán költészetet, ami van a haikun és társain túl.

Marcsusa>!
Ryōkan: Ablakban feledett hold

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

Gyönyörű kis olvasmány, nekem nagyon bejön. A képek az oldalakon fenomenálisak. :)
Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Disha>!
Ryōkan: Ablakban feledett hold

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

A könyvnek a címe keltette fel az érdeklődésemet. Az első fele nem igazán tetszett, mintha csak ismételte volna magát. A második fele már magával ragadt. Pár soros versek voltak, elkapott pillanatok, emlékfoszlányok, érzések és hangulatok papírra vetülése.


Népszerű idézetek

Bélabá>!

Derűs vagyok és kiegyensúlyozott
Így múlatom földi napjaimat

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

déli_báb IP>!

Ne irigyelj, hogy a világtól elvonultan élek
Ha elégedett vagy, megleled békéd
Ki mondja, hogy a zöld lombok közt
nem ólálkodnak a lélek farkasai és tigrisei?

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

_natalie_néven_ IP>!

Mit hagyok magam után emlékül?
A tavasz cseresznyevirágát
A poszáta nyári énekét
A juhar karmazsinpiros õszi levelét

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

Bla I>!

Kifosztva áll szegény lakom,
de a rabló a holdsugárt meghagyta
itt az ablakon.

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

>!

Ülünk szemben egymással és nem szólsz
De hallgatásod felfedi a dolgok idõtlen lényegét
Nyitott könyvek hevernek szerteszét a padlón
És a bambusz-napellenzõn túl
szemerkélõ esõ mosdatja a virágzó szilvafát

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

Bla I>!

Otthonom Kugami-hegy lábánál
Kapumból zölderdõs
hátakra látok
Ha nem riaszt magányom
Jöjj és kopogtass lakom ajtaján

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

déli_báb IP>!

Õsszel a Holdat bámulom
És egész éjjel verseket olvasok fennhangon
Tavasszal a virágoktól megbolondulva
elkóborolok és elfeledek haza jönni

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

Kapcsolódó szócikkek: ősz · tavasz
déli_báb IP>!

Ó, bár csak akkora volna szerzetescsuhám
Hogy ez árnyékvilág minden szenvedõjét
alá rejthetném!

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

Bla I>!

Egy rozzant faluban végezvén a koldulással
megyek haza zöld hegyeim közé
A lenyugvó Nap a nyugati csúcsok mögé csúszik
Sápadt Hold fénye hull ajtóm elõtt a patakra
Lábat mosok és felkapaszkodom egy sziklára
Füstölõpálcát égetek és meditálok
Elvégre buddhista szerzetes vagyok
És nem fecsérelhetem el csak úgy az éveket

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

giggs85 P>!

A hegy lábánál, a gyalogút mellett
ódon sírkövekre bukkanok
Az örökzöld erdõ fáit
éjjel-nappal nyögeti a szél
A kövekrõl rég lekoptatta a neveket az idõ
Már a leszármazottak se tudják
Kik fekszenek itt eltemetve
Csak állok és némán könnyezek
Aztán fogom botom és haza indulok

Ryōkan: Ablakban feledett hold Ryōkan japán zen költő válogatott versei

Kapcsolódó szócikkek: temető

Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Tóth Árpád: Tóth Árpád összegyűjtött versei és versfordításai
Farkasfalvy Dénes: Rilke nyomában
Kosztolányi Dezső: Velence
Kínai és japán költők
Költői elmélkedések
Benjámin László: Ötödik évszak
Japán és kínai költők
Sütő Zsolt: Lélekzet-szútra
Szántai F. Andrea (szerk.): Gyémánt és lótusz