A ​szerelem húrjai 44 csillagozás

Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Meddig mennél el az igaz szerelemért?
Ezt a kérdést teszi fel magának egy gyászoló anya, aki befogad az otthonába egy fiatal utcazenészt. Azt reméli, hogy ő majd választ ad a kérdéseire a lánya halálával kapcsolatban, végül azonban azon kapja magát, hogy beleszeretett. Ez a szexis, de megható szerelmi történet megkínoz és könnyet csal a szemedbe.
Egy negyvenéves nő romantikus utazását ismerhetjük meg belőle, ahogy ismét felfedezi az életet, miután évekig egyedül küszködött. Néha a legnagyobb ajándék a legnagyobb fájdalom után érkezik hozzánk. Jane-nek el kell döntenie, hogy túl késő-e újrakezdenie mindent, vagy az igaz szerelem valóban nem ismer határokat.

Eredeti mű: Ryan Winfield: Jane's Melody

>!
336 oldal · ISBN: 9786155416637
>!
336 oldal · ISBN: 9786155416613

Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Viktória_Erdei 
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Már régebben szerettem volna olvasni, de nem jutottam el odáig. De most egy kihívás miatt rászántam magam, hogy végre elolvassam. Férfi író létére jó romantikus könyvet írt. Furcsa volt olvasni egy 40 éves nő és egy 24 éves férfi kapcsolatát. De jó volt. A lányáról többet is olvastam volna, miért tette amit tett. A közepénél kezdtem furcsállni, miért változott meg Grace viselkedése, de végül kiderült. spoiler

>!
ggizi P
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Vajon számít 15 év két felnőtt ember között? És ha nem a már elfogadott felállásban nézzük, akkor is ugyanaz lenne a válasz?

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, még ha Caleb meglehetősen eszményi pasi is volt benne. Szorítottam Jane-nek, hogy egy ilyen zaklatott múlttal a háta mögött képes legyen elfogadni azt, amit az élet nyújtott neki, és próbáljon felülemelkedni a félelmein, az előítéletein, a bizonytalanságán és csak élvezze ki a helyzetet, ami szinte tálcán kínálkozott neki. Calebet is nagyon megkedveltem, és bár amellett, hogy ő is megkapta az élettől bőven a maga pofonjait, azért nekem egy kicsit talán túl tökéletes is volt (már ha ez lehet probléma egyáltalán:). Kíváncsi voltam mennyire tudják egymásra hangolni magukat, az életüket, a gondolkodásmódjukat… persze csak ha képesek rá.

És természetesen ez is sorozat… Remélni se merem, hogy a folytatásokat is olvashatjuk. Pedig nagyon szeretném…
(És igen, éljenek a ’73-asok!)

6 hozzászólás
>!
Zsu_001
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Ez most olyan jól esett, tetszett. Remélem olvashatjuk a következő részét is majd!

1 hozzászólás
>!
felícia97
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Meglehetősen régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet,de sok másikhoz hasonlóan valahogy elfelejtődött az elmúlt évben.Aztán most végül rávettem magam,mert kíváncsi voltam,de sajnos azt kell mondjam,hogy nem sikerült igazán megfognia.Pedig annyira jó az alapötlete,és így olvasás után azt mondhatom hogy maga a történet is,viszont a kidolgozás,illetve inkább annak a hiánya számomra hazavágta az egészet.És ezt rettenetesen sajnálom.Egyszerűen végig azt éreztem ,hogy átszáguldunk a kerettörténeten,közben meg bizonyos részek kifejtetlenek,a szereplők pedig távoliak és sablonosak maradtak.Nem tudtak közel kerülni hozzám,nem tudtam igazán beleélni magam a helyzetükbe,és ezért szeretni sem tudtam igazán őket.Jane kezdetben nagyon szimpatikus volt,de a rengeteg aggályoskodás és bizonytalanság ami a kapcsolatukat kísérte az ő részéről,inkább irritált semmint átéreztem volna.Caleb ellenben végig szerethető volt,még ha kicsit túlságosan idealizált,és álomszerű pasi is.Alapvetően a kapcsolatuk is tetszett a fentebb említett okoktól eltekintve,bár nekem az érzéseik is olyan hirtelennek tűntek.Ezen felül én különösen kedvelem az olyan sztorikat ahol nagy a korkülönbség a szereplők között,az pedig hogy itt a női hős volt az idősebb meglehetősen üdítő felállás,szóval ezzel értelemszerűen semmi problémám nem volt.A lezárás is kifejezetten tetszett,karöltve a történet mondandójával,ezért kár hogy nem lett jobban és mélyebben kifejtve,mert sokkal ütősebb lett volna.Persze lehet hogy én olvastam rosszkor,pont egy olyan hangulati spirálban amikor kritikusabb vagyok,de ez senkinek a kedvét ne vegye el ettől a könyvtől,hiszen nem vagyunk egyformák,és más könyvekhez hasonlóan Jane és Caleb története is megérdemel egy esélyt minden olvasótól.És összességében én sem bántam meg hogy megadtam ezt az esélyt.

>!
Shanara
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Egy férfi író által papírra vetett regény a szerelemről, természetesen nőknek – hát persze, hogy érdekelt. Az alapötlet egészen jónak ígérkezett, a nő javára szóló tizenöt év korkülönbség jó néhány különleges helyzetet generálhat. Viszont a kivitelezés annyira nem nyerte el a tetszésem. A következetesség, a helyzet megfelelő helyen való kezelése és a részben nyavalygós, de a nagy hisztiktől mentes elbeszélés mindenképpen pozitív érzéseket váltott ki belőlem.
Hiányzott viszont a váltott nézőpont, így Caleb számomra megmaradt egy jó testű húszas évei közepén járó fiúnak, de a gondolatai legnagyobb részt rejtve maradtak előttem, éppen ezért nem is került közel hozzám – pedig ez lett volna a lényeg.
A történet lassú és kiszámítható, az írástechnikában sem találtam semmi különöset, az érzelmeket mintha patikamérlegen mérték és adagolták volna. Egyszeri olvasásra érdemes, de ez a regény nem adott semmi olyat a számomra, amely kiemelte volna a hasonló művek tengeréből – nem hagyott bennem túlzottan mély nyomot.
Nagy valószínűséggel az olvasási élményemet befolyásolta az, hogy nem hiszem egy ilyen kapcsolat ebben a felállásban sokáig működőképes lehet – persze biztosan vannak kivételek, amelyek erősítik ezt a szabályt.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/11/ryan-winfield-sz…

>!
vIVIv
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Aztaaaaaaaaa! *-* Ez valami csodálatos könyv volt. Caleb <3
Először Jane fura volt nekem. Legalábbis a lányával való viszonya. Szomorú volt látni, hogy amikor Melody pici volt még jól megvoltak aztán teljesen eltávolodtak egymástól és végül már késő volt.
Caleb jókor lépett be Jane életébe és hozott boldogságot. Izgultam, hogy mi lesz kettejükkel, de szerencsére nem kellett csalódnom. A korkülönbség nem számít. ;)
Viszont ami Grace-el történt az meglepett :(
Tovább bővült kedvenc könyveim listája. Egy élmény volt olvasni.

>!
kolika
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Na, jól van, vállalom az esetlegesen rám zúduló köveket! Elnéztem a csillagozásokat, s én eléggé kilógok a magam 3 csillagával(ritkán szoktam ennél kevesebbet adni).
Akár jó is kisülhetett volna a könyv végére (végül is a szereplők szempontjából ez megtörtént), de ahogy haladt előre a történet, úgy vesztettem el az érdeklődésemet, s annál jobban nőtt az elégedetlenségem.
Mindjárt kezdhetném a gyásszal kapcsolatos történéseket. Az egész annyira életszerűtlennek hat. Jó, leírja a szokásos kliséket: a szívbe markoló, a testet éles késként átjáró fájdalomról, de számomra távoli maradt az érzés. S hogy gyermekét elvesztő anyaként rögtön szerelembe esik egy tökéletesnek leírt pasiba, az csak a ráadás volt, hogy ne legyen hihető számomra ez a történet.
Igen, a másik problémám Caleb volt, a maga tökélességével, mindenkit lehengerlő megjelenésével és stílusával. Jane gondolatai, ömlengései olyanok voltak, mintha egy szerelmes tinit hallgattam/olvastam volna. A szerelem rózsaszín szemüvegén keresztül is kicsit több realisztikusabb vonást vártam volna tőle..
Gondom akadt azzal is, hogy jóformán Jane szemüvegén keresztül látjuk a történéseket. Így számtalan alkalommal olvashattunk Caleb csodálatos, tökéletes, eszményi stb. (még fokozhatnám) tetteiról, alakjáról, s fordítva ez nem történik meg. A szerző nem fordít gondot arra, hogy Jane-t is hasonló módon mutassa be olvasóinak. Ezt amúgy nem hiányolnám, de éppen ezért válik kirívóvá a férfi főszereplőről tett leírások sokasága.
A könyv pozitív pontja a Jane – Grace vonal volt számomra.
Nem gyakran olvasok romantikus történeteket, mert ritka az a kötet, amely megnyerné tetszésemet ebből a műfajból. Ez a könyv sem lett a szívem csücske.

>!
bbabri
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Egy szinte tabunak számító szerelmi történet elég jó megvalósítással.
Érdekelt a történet, viszont akadtak gondjaim vele.
A szerelmi szál eleinte érdekes és izgalmas volt, viszont egy idő után forgatókönyvszerűnek és sótlannak találtam.
Jane hamar szimpatikus lett, Caleb viszont…Nem tudok vele mit kezdeni, mivel csak elbeszélte a történetét, de a gondolatait nem ismerjük.

Jane gyásza és önmaga újra megtalálása viszont nagyon realisztikus és hihető. Ez nagyon tetszett.

Nem volt túl sok gondom a a sztorival, viszont nagyon kiemelkedő sem volt, pedig egy ilyen alapszituáció elég sok potenciált hordoz magában.

Bővebben:
http://bbabrigondolatai.blogspot.hu/2015/03/ryan-winfie…

>!
Trice29 P
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Nem vagyok maradéktalanul elégedett. Nagyon jó a történet, de mégis vannak hiányaim. Én kicsit másképp csináltam volna. Sok egy könyvben két tragikus esemény, tekintettel kell lenni a könnycsatornáinkra.
Valamint számomra nem illett a könyvbe az európai túra.
A könyv stílusa is kissé túl minimalista.
Azonban mindenképpen olvasásra ajánlom a könyvet, mert az író maradandót alkotott.


Népszerű idézetek

>!
Viktória_Erdei 

– Ő az új barátod?
– Igen. Egy javíthatatlan kis gazember, de a súlya kétszeresét megeszi egy nap.
– Nos, akkor már megelőzött minket ma reggel. Mit készítettél reggelire? Farkaséhes vagyok.
– Ó, még mindig elvárod, hogy én főzzek?
– Hát persze – válaszolta Jane. – Aztán megengedhetnéd nekem a fürdővizet, és megmasszírozhatnád a talpamat.
– Rendkívül csábítóan hangzik – válaszolta Caleb –, csakhogy számomra ez egy munkanap. Be kell fejeznem egy kertet, és a főnököm egy igazi zsarnok.
Jane felnevetett, és követte a konyhába.
– Ma a főnököd talán kivételesen ágynyugalmat is elrendelhet neked.
– Valóban? – kérdezte a fiú, és kihúzott neki egy széket, hogy leüljön.
– Ha nagyon jól viselkedsz – mondta –, akkor talán.
– Nem úgy értetted inkább, hogy nagyon rosszul?

129. oldal, 10. fejezet

>!
Viktória_Erdei 

Mit számít a kor? – töprengett. A szerelem nem időtlen? És ha nem, akkor annak kellene lennie.

145. oldal, 11. fejezet

>!
Viktória_Erdei 

– Ne engedd, hogy a félelem irányítsa az életedet, J! Egy pillanatra sem. Söpörd ki magadból a félelmet, minden rejtett zugból! Űzd el az igazsággal, és tedd meg, amit akarsz, amíg még tudod.

86. oldal, 7. fejezet

>!
K_D_Niki I

– Caleb?
– Igen?
– Alszol?
– Igen, bébi – viccelődött a fiú. – Álmomban beszélgetek veled.
– Ez azt jelenti, hogy bármit mondok vagy csinálok, nem fogsz emlékezni rá holnap?

>!
Viktória_Erdei 

– Nos, szerintem elhívhatnád a barátaidat, hogy eldicsekedj az új kerteddel. Mit szólsz? Talán azokat a hölgyeket, akikkel minden szombaton találkozol. Mondjuk, rendezhetnénk kerti grillpartit.
– Ó, igazán?
– Hacsak nem szégyellsz engem vagy ilyesmi.
– Ugyan már! Soha nem szégyellnélek téged. Ezt te is tudod, ilyesmire még gondolnod sem szabad. De grillparti?
– Miért ne? Híresen jó húst tudok sütni.
– Valóban?
– Sőt, főtt kukoricát is.
Nem lehetett ellenállni a vonzerejének.
– Azt biztosan tudom, hogy nagyon finom lasagnát tudsz készíteni, de ki gondolta volna, hogy ilyen sok mindenhez értesz?
Jane úgy látta, mintha elpirult volna, habár nehéz volt megállapítani a gyertyafényben. Caleb hozzáhajolt, és halkan odasúgta:
– Máshoz is értek, és később talán meg is mutatom. – Jane játékosan hozzáérintette az ajkát az övéhez.
– Igazán? – kérdezte.
Ekkor Caleb magához húzta, és megcsókolta, majd azt mondta:
– Van olyan trükköm, amit még sohasem mutattam meg.

209. oldal, 17. fejezet

>!
Viktória_Erdei 

– A halál nem félelmetes?
– A halál csak az a pillanat, amikor a homokórából elfogy a homok. Ennyi. Végül mindenkivel megtörténik. Csak abba van beleszólásunk, hová essen a homok.
– Akkor, mit kellene tennem?
– Csak csinálj mindent úgy, mint ahogy akkor tennéd, ha nem félnél. Éld azt az életet, amit én éltem volna, ha megtehettem volna. Éld azt az életet, amit én már nem tudok, Jane. Egy félelem nélküli életet.

289. oldal, 24. fejezet

>!
Viktória_Erdei 

– Valamit tudnod kell, bébi – mondta a fiú, és úgy fordította a fejét, hogy ránézzen, habár szinte teljesen sötét volt már. – Amikor azt mondod, hogy szeretsz, majdnem sírva fakadok.
– Miért? – kérdezte Jane.
– Mert olyan gyönyörű színekben játszik a hangod a fejemben. Mint egy szivárvány a mennyországban vagy ilyesmi.
Jane elmosolyodott és azt mondta:
– Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.

220. oldal, 18. fejezet

>!
Kókuszka

– Az ember olyan lapokkal játszik, amiket a sorstól kapott.

56. oldal, 4.fejezet - A szerelem húrjai (Content 2 Connect 2014)

>!
Viktória_Erdei 

– Mondd meg, te! – passzolta vissza a kérdést Jane.
A fiú egy pillanatig hallgatott, mintha a válaszon gondolkozna.
– Hát jó. Nem tudom, hogy a megfelelő szavakat választom–e, de a szerelem az az érzés, ami eltölt, amikor rád nézek. Egy olyan érzés, hogy amíg velem vagy, vagy legalábbis a világon, minden rendben lesz. Hogy mindennek van értelme. Mintha előtted mindent fekete–fehérben láttam volna – mint egy régi film –, és bármerre is néztem, csak szenvedést és fájdalmat tapasztaltam. Aztán meghallottam a hangod, megláttam az arcod, és valahogy visszatértek a színek a világba.
Jane elmosolyodott.
– Ez tetszik.

161. oldal, 13. fejezet

>!
Viktória_Erdei 

– Rossz döntés volt, hogy befogadtam?
– Erre csak te tudod a választ, kedvesem.
– Szerinted helyesen cselekszem?
– Nem tudom, hogy helyesen cselekszel–e vagy sem, csak azt tudom, hogy a helyes dolgok nem mindig vezetnek a boldogsághoz. És én inkább boldog vagyok, mint bármi más.
– Ő csak nálam dolgozik, Grace. Ez minden. Szigorúan üzleti jellegű a kapcsolatunk.
Grace felvonta a szemöldökét, mire Jane elnevette magát.
– Oké, oké. Tényleg nagyon vonzónak találom.
– Na, most vagy őszinte – állapította meg Grace.
– De nem engedem, hogy bármi is történjen köztünk.
– Nincs abban semmi rossz, ha gyönyörködünk a Teremtő alkotásában, kedvesem.
– Szóval ne legyen bűntudatom, ha megnézem?
– Te is ember vagy, drágám.
– Köszönöm, Grace. Te vagy a legjobb.
Jane kinyitotta a kocsiajtót, és beszállt. Mielőtt becsukta volna, visszafordult Grace-hez, és azt mondta:
– Talán elküldöm hozzád is, miután nálam befejezte az udvart, ha már ilyen piszkos a fantáziád.
Grace nem felelt semmit, amikor azonban Jane kihajtott a parkolóból, látta, hogy mosolyogva sétál vissza a klubba.

64. oldal, 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: bűntudat

Hasonló könyvek címkék alapján

Gayle Forman: Hová tűntél?
Jessica Park: Flat-Out Love – Szeretni bolondulásig
John Green: Csillagainkban a hiba
Sarah Dessen: Tökéletes
K. A. Tucker: Ten Tiny Breaths – Tíz apró lélegzet
Emily March: Angyalszárnyak
Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek
Jandy Nelson: Az ég a földig ér
Nicole Williams: Crash – Zuhanás
Jay Crownover: Rule