A ​szerelem húrjai 59 csillagozás

Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Meddig mennél el az igaz szerelemért?
Ezt a kérdést teszi fel magának egy gyászoló anya, aki befogad az otthonába egy fiatal utcazenészt. Azt reméli, hogy ő majd választ ad a kérdéseire a lánya halálával kapcsolatban, végül azonban azon kapja magát, hogy beleszeretett. Ez a szexis, de megható szerelmi történet megkínoz és könnyet csal a szemedbe.
Egy negyvenéves nő romantikus utazását ismerhetjük meg belőle, ahogy ismét felfedezi az életet, miután évekig egyedül küszködött. Néha a legnagyobb ajándék a legnagyobb fájdalom után érkezik hozzánk. Jane-nek el kell döntenie, hogy túl késő-e újrakezdenie mindent, vagy az igaz szerelem valóban nem ismer határokat.

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
336 oldal · ISBN: 9786155416613
>!
336 oldal · ISBN: 9786155416637

Enciklopédia 1


Kedvencelte 11

Most olvassa 3

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Viktória_Erdei P>!
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Már régebben szerettem volna olvasni, de nem jutottam el odáig. De most egy kihívás miatt rászántam magam, hogy végre elolvassam. Férfi író létére jó romantikus könyvet írt. Furcsa volt olvasni egy 40 éves nő és egy 24 éves férfi kapcsolatát. De jó volt. A lányáról többet is olvastam volna, miért tette amit tett. A közepénél kezdtem furcsállni, miért változott meg Grace viselkedése, de végül kiderült. spoiler

Katica_98 P>!
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

A borítón gondolom Jane lánya Melody van, akit két hete vesztett el. Szépen kezdődött a történet, ahogyan Jane felkarolta az utcán élő fiút. De ahogy haladtam, úgy csökkent a lelkesedésem. 15 év korkülönbség mennyire számít két ember között, ezt nem igazán tudom. De az olvasás folyamán ez is ellentmondásosnak tűnt nekem, mint sok minden más is. Mindvégig Janet 40 évesnek tünteti fel az író, Calebet pedig 25-nek. Ha Jane 17 évesen esett teherbe, a lánya 20 évesen halt meg, akkor akárhogyan számolok, nekem 37-38 évnél ez nem több. Ennek ellenére szerintem néha gyerekesen viselkedtek.
Nagyon sokat levont nálam a kecskés történet. Nekem nem tetszett. Úgy tűnt, hogy egy drámából belecsöppentem volna egy vígjátékba vagy egy mesébe. Caleb más úton is eljuthatott volna az idős hölgyhöz, nem pont egy kecske kapcsán. Sajnálom, hogy így kisiklott, mert lehetett volna ebből egy egészen jó könyv!

ggizi P>!
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Vajon számít 15 év két felnőtt ember között? És ha nem a már elfogadott felállásban nézzük, akkor is ugyanaz lenne a válasz?

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, még ha Caleb meglehetősen eszményi pasi is volt benne. Szorítottam Jane-nek, hogy egy ilyen zaklatott múlttal a háta mögött képes legyen elfogadni azt, amit az élet nyújtott neki, és próbáljon felülemelkedni a félelmein, az előítéletein, a bizonytalanságán és csak élvezze ki a helyzetet, ami szinte tálcán kínálkozott neki. Calebet is nagyon megkedveltem, és bár amellett, hogy ő is megkapta az élettől bőven a maga pofonjait, azért nekem egy kicsit talán túl tökéletes is volt (már ha ez lehet probléma egyáltalán:). Kíváncsi voltam mennyire tudják egymásra hangolni magukat, az életüket, a gondolkodásmódjukat… persze csak ha képesek rá.

És természetesen ez is sorozat… Remélni se merem, hogy a folytatásokat is olvashatjuk. Pedig nagyon szeretném…
(És igen, éljenek a ’73-asok!)

6 hozzászólás
Zsu_001>!
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Ez most olyan jól esett, tetszett. Remélem olvashatjuk a következő részét is majd!

1 hozzászólás
felícia97>!
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Meglehetősen régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet,de sok másikhoz hasonlóan valahogy elfelejtődött az elmúlt évben.Aztán most végül rávettem magam,mert kíváncsi voltam,de sajnos azt kell mondjam,hogy nem sikerült igazán megfognia.Pedig annyira jó az alapötlete,és így olvasás után azt mondhatom hogy maga a történet is,viszont a kidolgozás,illetve inkább annak a hiánya számomra hazavágta az egészet.És ezt rettenetesen sajnálom.Egyszerűen végig azt éreztem ,hogy átszáguldunk a kerettörténeten,közben meg bizonyos részek kifejtetlenek,a szereplők pedig távoliak és sablonosak maradtak.Nem tudtak közel kerülni hozzám,nem tudtam igazán beleélni magam a helyzetükbe,és ezért szeretni sem tudtam igazán őket.Jane kezdetben nagyon szimpatikus volt,de a rengeteg aggályoskodás és bizonytalanság ami a kapcsolatukat kísérte az ő részéről,inkább irritált semmint átéreztem volna.Caleb ellenben végig szerethető volt,még ha kicsit túlságosan idealizált,és álomszerű pasi is.Alapvetően a kapcsolatuk is tetszett a fentebb említett okoktól eltekintve,bár nekem az érzéseik is olyan hirtelennek tűntek.Ezen felül én különösen kedvelem az olyan sztorikat ahol nagy a korkülönbség a szereplők között,az pedig hogy itt a női hős volt az idősebb meglehetősen üdítő felállás,szóval ezzel értelemszerűen semmi problémám nem volt.A lezárás is kifejezetten tetszett,karöltve a történet mondandójával,ezért kár hogy nem lett jobban és mélyebben kifejtve,mert sokkal ütősebb lett volna.Persze lehet hogy én olvastam rosszkor,pont egy olyan hangulati spirálban amikor kritikusabb vagyok,de ez senkinek a kedvét ne vegye el ettől a könyvtől,hiszen nem vagyunk egyformák,és más könyvekhez hasonlóan Jane és Caleb története is megérdemel egy esélyt minden olvasótól.És összességében én sem bántam meg hogy megadtam ezt az esélyt.

Laura_Bakos P>!
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

A megjelenése óta halogattam a könyv olvasását. Most már tudom, hogy csak azért, mert sohasem volt rá megfelelő az idő, a kedvem és minden. Ezt a könyvet most kellett elolvasnom, mert ha korábban olvastam volna, tuti nem tetszett volna meg.
Sajnáltam a karaktereket. Mindegyikben volt valami, ami csodálatossá tette őket.
Caleb egy rendes férfi karakter, aki sokat szenvedett, de mégis olyan fantasztikus volt Jane számára. Jane meg egy fantasztikus női karakter, aki a veszteségei ellenére is képes volt tovább élni az életét. A végére már potyogtak a könnyeim. Csak ajánlani tudom.

Shanara>!
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Egy férfi író által papírra vetett regény a szerelemről, természetesen nőknek – hát persze, hogy érdekelt. Az alapötlet egészen jónak ígérkezett, a nő javára szóló tizenöt év korkülönbség jó néhány különleges helyzetet generálhat. Viszont a kivitelezés annyira nem nyerte el a tetszésem. A következetesség, a helyzet megfelelő helyen való kezelése és a részben nyavalygós, de a nagy hisztiktől mentes elbeszélés mindenképpen pozitív érzéseket váltott ki belőlem.
Hiányzott viszont a váltott nézőpont, így Caleb számomra megmaradt egy jó testű húszas évei közepén járó fiúnak, de a gondolatai legnagyobb részt rejtve maradtak előttem, éppen ezért nem is került közel hozzám – pedig ez lett volna a lényeg.
A történet lassú és kiszámítható, az írástechnikában sem találtam semmi különöset, az érzelmeket mintha patikamérlegen mérték és adagolták volna. Egyszeri olvasásra érdemes, de ez a regény nem adott semmi olyat a számomra, amely kiemelte volna a hasonló művek tengeréből – nem hagyott bennem túlzottan mély nyomot.
Nagy valószínűséggel az olvasási élményemet befolyásolta az, hogy nem hiszem egy ilyen kapcsolat ebben a felállásban sokáig működőképes lehet – persze biztosan vannak kivételek, amelyek erősítik ezt a szabályt.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/11/ryan-winfield-sz…

Kawaii_vIVIv>!
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Aztaaaaaaaaa! *-* Ez valami csodálatos könyv volt. Caleb <3
Először Jane fura volt nekem. Legalábbis a lányával való viszonya. Szomorú volt látni, hogy amikor Melody pici volt még jól megvoltak aztán teljesen eltávolodtak egymástól és végül már késő volt.
Caleb jókor lépett be Jane életébe és hozott boldogságot. Izgultam, hogy mi lesz kettejükkel, de szerencsére nem kellett csalódnom. A korkülönbség nem számít. ;)
Viszont ami Grace-el történt az meglepett :(
Tovább bővült kedvenc könyveim listája. Egy élmény volt olvasni.

kolika>!
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Na, jól van, vállalom az esetlegesen rám zúduló köveket! Elnéztem a csillagozásokat, s én eléggé kilógok a magam 3 csillagával(ritkán szoktam ennél kevesebbet adni).
Akár jó is kisülhetett volna a könyv végére (végül is a szereplők szempontjából ez megtörtént), de ahogy haladt előre a történet, úgy vesztettem el az érdeklődésemet, s annál jobban nőtt az elégedetlenségem.
Mindjárt kezdhetném a gyásszal kapcsolatos történéseket. Az egész annyira életszerűtlennek hat. Jó, leírja a szokásos kliséket: a szívbe markoló, a testet éles késként átjáró fájdalomról, de számomra távoli maradt az érzés. S hogy gyermekét elvesztő anyaként rögtön szerelembe esik egy tökéletesnek leírt pasiba, az csak a ráadás volt, hogy ne legyen hihető számomra ez a történet.
Igen, a másik problémám Caleb volt, a maga tökélességével, mindenkit lehengerlő megjelenésével és stílusával. Jane gondolatai, ömlengései olyanok voltak, mintha egy szerelmes tinit hallgattam/olvastam volna. A szerelem rózsaszín szemüvegén keresztül is kicsit több realisztikusabb vonást vártam volna tőle..
Gondom akadt azzal is, hogy jóformán Jane szemüvegén keresztül látjuk a történéseket. Így számtalan alkalommal olvashattunk Caleb csodálatos, tökéletes, eszményi stb. (még fokozhatnám) tetteiról, alakjáról, s fordítva ez nem történik meg. A szerző nem fordít gondot arra, hogy Jane-t is hasonló módon mutassa be olvasóinak. Ezt amúgy nem hiányolnám, de éppen ezért válik kirívóvá a férfi főszereplőről tett leírások sokasága.
A könyv pozitív pontja a Jane – Grace vonal volt számomra.
Nem gyakran olvasok romantikus történeteket, mert ritka az a kötet, amely megnyerné tetszésemet ebből a műfajból. Ez a könyv sem lett a szívem csücske.

Tovii>!
Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, de meglepődtem. Bevallom sok helyesírási hiba volt benne, ami néha idegesített, de a történet a lényeg.

A történet alapja nekem Nicholas Sparks: Szerencsecsillag című könyvére hasonlít a kert miatt (a filmet láttam), de ez is egy egyedi történet a maga módján.

Gyász, szerelem és továbblépés. A legváratlanabb helyzetekben toppanhat be a szerelem, de a gyász idején megkérdőjelezzük, hogy boldogok lehetünk e, hiszen most vesztettünk el egy embert, aki közel állt hozzánk. De talán a legnagyobb fájdalmak idejében születik a legerősebb szerelem, ami elég ahhoz, hogy ne zuhanjunk a mélybe az elvesztés érzése miatt.

Szerepet kap a zene is a történetben, amely bármilyen emléket elő tud csalogatni a számunkra, ha hallunk egy ismerős részt belőle. Az egész könyv egy zene volt, amelyben volt lassú és szomorú rész, majd elkezdett gyorsulni és életet vitt a dallamok közé, amelynek a szövege maga a könyvben lévő betűk. És ez a dal boldogan végződik.


Népszerű idézetek

Viktória_Erdei P>!

– Ne engedd, hogy a félelem irányítsa az életedet, J! Egy pillanatra sem. Söpörd ki magadból a félelmet, minden rejtett zugból! Űzd el az igazsággal, és tedd meg, amit akarsz, amíg még tudod.

86. oldal, 7. fejezet

Viktória_Erdei P>!

– Ő az új barátod?
– Igen. Egy javíthatatlan kis gazember, de a súlya kétszeresét megeszi egy nap.
– Nos, akkor már megelőzött minket ma reggel. Mit készítettél reggelire? Farkaséhes vagyok.
– Ó, még mindig elvárod, hogy én főzzek?
– Hát persze – válaszolta Jane. – Aztán megengedhetnéd nekem a fürdővizet, és megmasszírozhatnád a talpamat.
– Rendkívül csábítóan hangzik – válaszolta Caleb –, csakhogy számomra ez egy munkanap. Be kell fejeznem egy kertet, és a főnököm egy igazi zsarnok.
Jane felnevetett, és követte a konyhába.
– Ma a főnököd talán kivételesen ágynyugalmat is elrendelhet neked.
– Valóban? – kérdezte a fiú, és kihúzott neki egy széket, hogy leüljön.
– Ha nagyon jól viselkedsz – mondta –, akkor talán.
– Nem úgy értetted inkább, hogy nagyon rosszul?

129. oldal, 10. fejezet

Viktória_Erdei P>!

Mit számít a kor? – töprengett. A szerelem nem időtlen? És ha nem, akkor annak kellene lennie.

145. oldal, 11. fejezet

K_D_Niki I>!

– Caleb?
– Igen?
– Alszol?
– Igen, bébi – viccelődött a fiú. – Álmomban beszélgetek veled.
– Ez azt jelenti, hogy bármit mondok vagy csinálok, nem fogsz emlékezni rá holnap?

Viktória_Erdei P>!

– Nos, szerintem elhívhatnád a barátaidat, hogy eldicsekedj az új kerteddel. Mit szólsz? Talán azokat a hölgyeket, akikkel minden szombaton találkozol. Mondjuk, rendezhetnénk kerti grillpartit.
– Ó, igazán?
– Hacsak nem szégyellsz engem vagy ilyesmi.
– Ugyan már! Soha nem szégyellnélek téged. Ezt te is tudod, ilyesmire még gondolnod sem szabad. De grillparti?
– Miért ne? Híresen jó húst tudok sütni.
– Valóban?
– Sőt, főtt kukoricát is.
Nem lehetett ellenállni a vonzerejének.
– Azt biztosan tudom, hogy nagyon finom lasagnát tudsz készíteni, de ki gondolta volna, hogy ilyen sok mindenhez értesz?
Jane úgy látta, mintha elpirult volna, habár nehéz volt megállapítani a gyertyafényben. Caleb hozzáhajolt, és halkan odasúgta:
– Máshoz is értek, és később talán meg is mutatom. – Jane játékosan hozzáérintette az ajkát az övéhez.
– Igazán? – kérdezte.
Ekkor Caleb magához húzta, és megcsókolta, majd azt mondta:
– Van olyan trükköm, amit még sohasem mutattam meg.

209. oldal, 17. fejezet

Viktória_Erdei P>!

– A halál nem félelmetes?
– A halál csak az a pillanat, amikor a homokórából elfogy a homok. Ennyi. Végül mindenkivel megtörténik. Csak abba van beleszólásunk, hová essen a homok.
– Akkor, mit kellene tennem?
– Csak csinálj mindent úgy, mint ahogy akkor tennéd, ha nem félnél. Éld azt az életet, amit én éltem volna, ha megtehettem volna. Éld azt az életet, amit én már nem tudok, Jane. Egy félelem nélküli életet.

289. oldal, 24. fejezet

Viktória_Erdei P>!

– Valamit tudnod kell, bébi – mondta a fiú, és úgy fordította a fejét, hogy ránézzen, habár szinte teljesen sötét volt már. – Amikor azt mondod, hogy szeretsz, majdnem sírva fakadok.
– Miért? – kérdezte Jane.
– Mert olyan gyönyörű színekben játszik a hangod a fejemben. Mint egy szivárvány a mennyországban vagy ilyesmi.
Jane elmosolyodott és azt mondta:
– Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.

220. oldal, 18. fejezet

juliazsibrita >!

Mi vesztenivalója lehet? – töprengett. A válasz az volt, hogy semmi, mivel már mindent elveszített.

33. oldal

juliazsibrita >!

– A szeretet löki ki a sasfiókot a fészekből.
– Mit mondott? – kérdezte Jane.
– Ó, csak egy régi mondást, amit mifelénk tartanak.
– Mit jelent?
– Nem vagyok biztos benne, hogy át tudom-e adni pontosan, de valami olyasmit, mint amikor az emberek azt mondják, „Ha igazán szeretez valakit, el kell engedned.”
– Úgy érti, el kell engednem, és ha igazán szeret, visszajön?
A férfi bólintott.
– Habár már hallottam ennek egy vicces változatát is. Valami olyasmit, hogy ha nem jön vissza, vadászd le és öld meg.

266. oldal

juliazsibrita >!

– Jól vagy? – kérdezte Jane, és egy pillanatra elfelejtette a saját baját.
– Persze – mondta Grace –, jól.
– Tudod, mit jelent az, hogy „jól”, ugye? – tette hozzá Jane, hogy oldja a hangulatot.
Grace felnevetett.
– Igen. Persze, hogy tudom. „jelentéktelen, ócska, levert”.

269. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: Regretting You – Elrontott életek
Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
B. N. Toler: Lélekvesztők
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
Colleen Hoover: Verity
Tammara Webber: Easy – Egyszeregy
Jay Crownover: Rule