!

Ethan ​és Carter 207 csillagozás

Ryan Loveless: Ethan és Carter
1 2
Könyvmolyképző 1.931 Ft-tól
1 2
Régikönyvek.hu 1.954 Ft-tól
1 2
Bookline 2.184 Ft-tól
1.200 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár

Carter Stevenson folytonos dadogásával és tikkelésével huszonnégy éves korára teljes magányra kárhoztatta magát. Jóllehet, a barátai is azzal nyúzzák, hogy a Tourette-szindrómának rendeli alá az életét, Los Angelesből egy csöndes kaliforniai kisvárosba költözik. Meghúzza magát, kerüli az embereket. Nem is sejti, hogy újdonsült szomszédja, Ethan Hart, hamarosan feldúlja magányát, és kilöki őt a nagybetűs életbe.

Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.

Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?

Eredeti mű: Ryan Loveless: Ethan, Who Loved Carter

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
242 oldal · ISBN: 9789633730409 · Fordította: Molnár Edit
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
242 oldal · ISBN: 9789633730393 · Fordította: Molnár Edit

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Carter Stevenson · Ethan Hart


Hirdetés

Kedvencelte 30

Most olvassa 9

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
K_A_Hikari P
Ryan Loveless: Ethan és Carter

A végére sajnos kissé besokkaltam a lamúrtól és a csattanó se lepett meg túlzottan.
Van benne szerelem, kitartás, elfogadás, bizalom…ez most nekem mégis egyszer olvasós regény lett.
Miután befejeztem, Babits Mihály szavai jutottak eszembe:
"Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."

>!
Deszy P
Ryan Loveless: Ethan és Carter

IMÁDTAM!

Sokat gondolkoztam rajta, amikor befejeztem a könyvet, hogy milyen szóval is tudnám elmondani, milyen volt számomra ez a könyv. Elsőre a kedves ugrott be. Aztán a különleges.

Ez a könyv melegekről szól, de nem a melegségről szól. Ezt fontosnak tartom leszögezni, mert amint az ember meglátja, hogy melegek, rögtön arra gondol, hogy majd ez lesz a központi kérdés. Nos, nem, ebben a könyvben ezt egy-két apróbb említéstől eltekintve teljesen természetes dologként kezelik. Melegek, pont. (Persze azért a történet egy bizonyos pontján felbukkan a meleggyűlölet, de tényleg nem ez áll a középpontban.) A történetben ehelyett a hangsúly a két szereplő betegségén van: azon, hogyan küzd meg két fiatal férfi a Tourette-szindrómával és azzal, hogy Ethan agykárosult.

Amikor ilyen betegségekről szóló könyvek kerülnek szóba, az ember hajlamos rögtön arra gondolni, hogy valami mélyenszántó, kemény, szomorú, nyomasztó történet következik. Na, ez nem az a történet. Az Ethan és Carterben ezekről a dolgokról valami olyan természetességgel írnak – nem ok nélkül, de erről később –, hogy az megdöbbentő. Nem azon van a hangsúly, hogy az olvasó sajnálja őket, hanem azon, hogy meglássa, hogy a betegségük ellenére ők is emberek, ők is teljes életet élnek, amennyire lehet. És ennek a könyvnek szerintem ez az egyik csodája. Lehet, hogy Ethan és Carter betegek és melegek, de ettől még nem kell sajnálni őket, hanem el kell fogadni őket olyannak, amilyenek.

A teljes értékelést elolvashatjátok itt: http://deszy-diary.blogspot.hu/2013/04/ethan-es-carter-…

12 hozzászólás
>!
csillagka P
Ryan Loveless: Ethan és Carter

Álomvilág amitől talán néhány év választ el, vagy nem, fogalmam sincs eljutunk e az elfogadás olyan fokára amiről a könyv beszél.
Nagyon jó lenne, de sajnos most éppen visszafelé rendeződést látok, és ettől bevallom megrémülök, mert mindenkinek és ebbe beleszámít a beteg, fogyatékos, meleg…. joga van a boldogságra azon a módon ahogyan neki a legjobb és a legmegfelelőbb (szerinte és nem mások szerint) ezen pedig megbotránkozni szerintem nagyfokú butaság és ostobaság.
A könyv nekem kicsit sok volt, valahogy túl sokat akart mondani és mutatni, ezért szépen elment szájbarágós tanmese irányba, amit annyira nem szeretek, még akkor se ha egyetértek, engedtessék meg annyi szabadság hogy levonhassam a következtetéseket.
Értem hogy erre miért volt szükség, de akkor is mindig visszatereltek a jól felépitett betonútra, miközben inkább a réten szeretek szárnyalni.
Bátor vállalkozás, semmi több, sokkal botrányosabb könyveket is olvastam az elmúlt években, mellette volt ami a lelkemet is megérintette, Ryannak most ez nem sikerült.

>!
Zsani1418
Ryan Loveless: Ethan és Carter

Őszintén megmondom, hogy én nagyon féltem ettől a könyvtől, de végül tetszett és nem bántam meg, hogy elolvastam! :) Lehet, hogy 4,5 csillagot adtam és bár tényleg jó volt a könyv, de azért még nekem hiányzott belőle valami és számomra ez nem éppen volt túl valóságos történet se (persze néha kellenek az ilyenek is).
Először is én az elfogadás támogatója vagyok, nem ítélek el senkit, azért mert meleg vagy beteg, viszont ezzel sajnos nem mindenki van így. Ebben a könyvben van két srác, az egyik traumás agysérült a másik meg Tourette-szindrómás és melegek is. Ez mind olyan dolog, ami okozhatott volna némi nagyobb konfliktust a könyvben (persze Ethan múltjában okozott is), mint ahogy a való világban is szokott és úgy gondolom, hogy ehhez képest ez a könyv talán túl egyszerű volt, túl meseszerű, nem tudom elképzelni az egészet pont így az életben.
Az elején zavart a megfogalmazás egyszerűsége (Ethan beszéde) a sok péniszezés/fütyizés meg hasonlók, de aztán rájöttem, hogy végül is egy olyan emberről van szó, akinek a korát nézve hiába felnőtt, de a betegsége miatt szellemileg nem azon a szinten van, mint más 28 éves ember, szóval így hitelesebb volt a dolog, ezért megszoktam és már nem is zavart, ahogy haladtam a könyvvel.
Ethan és Carter nagyszerű emberek, az akaraterejük és kitartásuk lenyűgöző. Ethan családja is fantasztikus volt, kár, hogy Carter családjáról nem lehetett többet megtudni. :) Carter Ethan előtt még mondhatni remeteként élt, nem szeretett eljárni otthonról, barátai se nagyon voltak a sok negatív tapasztalata miatt. Ethan az ő ellentétje volt, agysérülése miatt máshogy látja a dolgokat, de nem zárkózott be, sok barátja van, sokan szeretik őt. De végül az egymásra találásuk mindent megváltoztatott. Jó volt arról olvasni, hogy hogyan nyújtottak támaszt egymásnak és tudtak segíteni a másiknak elfogadni saját magát, mert bár beletörődtek, hogy ők ilyenek, de amíg nem jött pl. Ethan addig Carter csak rosszként tekintett a betegségére és akkor jött Ethan, akit egyáltalán nem zavartak Carter csapkodásai/rángásai stb., meglátta úgymond a szépet (a zenét) a betegségében, mert ő mindent máshogy lát/él át. Bár eleinte sajnáltam őket a helyzetük miatt és lehet, hogy néha nekik is elegük volt a betegségükből, de végül elfogadták saját magukat és egymást is, együtt élnek vele minden nap és próbálják kihozni a legtöbbet az életükből. Szerintem a szerző is pont ezt akarta, hogy ne csak sajnáljuk őket végig, hanem lássuk meg és fogadjuk el, hogy ők ilyenek és végül már én is csak csodálni tudtam azt, hogy milyenek is ők, így együtt.
Lehet, hogy meseszerű volt, de attól még szerintem szerethető könyv volt, valamikor biztos újraolvasom. :)

>!
ggizi P
Ryan Loveless: Ethan és Carter

Sok mindent nem tudok mondani azon kívül, hogy jól esett a szívemnek olvasni két ilyen hátrányos helyzetű fiúról, a kapcsolatuk kialakulásáról, a támogató környezetükről és mindenről, ami körülöttük zajlott.
Az író stílusát szoknom kellett, elég nyers és pőre volt, és valamiért az érzelmek se jöttek át annyira, mint kellett volna. Még a legmélyebb pillanatokban sem éreztem, hogy megérintett volna (vagyis csak sejtem, hogy hol voltak azok a pillanatok, mert kimaradt az érzelmi hullámzás… és ezt nagyon sajnálom…)
A történet kedves volt, édes volt, a fiúk nagyon szerethetőek, akikért muszáj szorítani, de egy cseppet túl rózsaszín és nem éreztem életszerűnek se. De nagyon pozitív volt benne ez az erőteljes elfogadás. Bárcsak itt tartanánk a valóságban is.

>!
LoveRosie
Ryan Loveless: Ethan és Carter

Tudjátok, vannak olyan könyvek, amely elvasása után nem találok szavakat. Annyira eggyé tudok válni a karakterekkel és azok problémáival, hogy szinte fizikai fájdalmat jelent lerakni egy-két percre. Ez a könyv simogatta, bebugyolálta a lelkemet.
A történet középpontjába két meleg férfi áll, akik betegek. Míg a huszas évei végén járó, vörös hajú, kedves, jószándékú Ethan agykárosult, az újdonsült szomszédja, Carter Tourette-szindrómás. A könyv az ő harcukat meséli el. Hogyan küzd meg két meleg férfi a magánnyal, a betegségükkel, a múltjukkal és ami talán a legfontosabb, az egymás iránt érzett szerelmükkel.

Imádtam! *emelem kalapom*

>!
MFKata P
Ryan Loveless: Ethan és Carter

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is értékeljem a könyvet, de csak 5 csillaggal vagyok képes kifejezni, hogy mit éreztem a könyv olvasásakor és utána órákig.
Csodálom a két karakter kitartását és akaraterejét, mert a könyv nekem erről szólt. Nem legfőképpen a homoszexualitásról, persze arról is, de akkor már inkább a szeretetről.
Bővebben: http://mfkata-about.blogspot.com/2013/04/ryan-loveless-…

>!
essz P
Ryan Loveless: Ethan és Carter

imádtam. letaglózott. olvastatok már úgy könyvet, hogy a 70%át végig mosolyogtátok miközben könnyes volt a szemetek.. hát nagyon gáz… mert nem látod a lapokat… :)
ez a két fiú.. Istenem,valami csodaszép lelkületük van.
és a szülők?! le a kalappal!
ethan öccse is nagyon szimpatikus volt.
ha lenne egy kívánságom, valószínű az lenne, hogy… tudjátok!világbéke és szeretet.
zárójelben megjegyezném… hogy a meleg felvonulás helyett ami bőszen nem az elfogadást hirdeti.. inkább ilyen és ehhez hasonló könyveket kéne reklámozni és a fiatalok elé tenni… ezekből tanulhatnak megértést, szimpatizálást, elfogadást, hogy legyen beteg, meleg, színes bőrű mind csak ember..
lelkemhez ért ez az iromány, bátran olvassátok! :)

>!
No_Exist
Ryan Loveless: Ethan és Carter

„Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének.
az hallja a mások énekét is szépnek.”
(Babits Mihály)

Olvasás közben végig a fenti idézet járt a fejemben. Szépen összefoglalja a történetet.
Az egyik meleg ismerősöm pár napja megkérdezte, hogy szeretnék e olvasni egy meleg tündérmesét, mert ha igen akkor ez a könyv tökéletes választás lenne. Egyetértek vele, bár én kiegészíteném még azzal a könyv jellemzését, hogy itt nem feltétlenül két meleg ember, hanem két lélek talál egymásra.
Manapság sajnos nem egyszerű az élet sem melegként sem úgy, hogy valamilyen fogyatékkal élsz együtt, úgy meg pláne nem, hogy a kettő együtt jelenik meg az életedben. Nekem ezzel az író egy kicsit magasra tette a lécet és nem igazán ugrotta meg. Nem tudtam semmit a könyvről csak annyit, hogy egy meleg pár egymásra találásáról fog szólni ezért egy kicsit sokkolt a Tourette-szindróma és az agysérülés megjelenése. Ráadásul Ethan egy baromi jó karakter lehetne, de annyira elrontotta szegényemet. Sokszor úgy éreztem, hogy egy 5 éves szintjén van máskor meg tök normálisan viselkedett. Nálam ez sokat rontott a könyv élvezhetőségén, sose tudtam előre, hogy egy adott szituációban melyik Ethan lesz jelen és ez nagyon zavaró volt. Az író a bevezetőben azt állítja, hogy találkozott olyan emberekkel, mint Ethan és családtagjaikat is megfelelően kifaggatta, nekem mégis hiányérzetem támadt. Az is meglehet, hogy az én tudásom és tapasztalatom hiányos, de az esetek többségében egy agysérült embernél beáll egy szellemi szint ami változni már nem fog, legalábbis pozitívan biztos nem, max negatívan. (Persze vannak még csodák)
Csak egy csillagot vontam le, de lehet megérne kettőt is. Ethan miatt muszáj volt. Túl sok volt a fütyizés. Nem és nem, felnőtt férfi nem beszél így a nemi szervéről. Aztán volt egy olyan pillanat amikor megijedtem, hogy az egész át megy egy meleg szürke pornóba, hála az égnek ez nem történt meg. Természetesen a meleg gyűlölet is felüti a fejét a könyvben, de fogalmazzunk úgy, hogy a jelenben végül minden jól végződik. A könyv befejezése meg az egész ahogy van, hordozz magában egyfajta cuki kis bájt meg giccset ami miatt nem tudtam komolyan venni és tényleg tündérmeseként gondoltam rá. Ez nem baj! A könyv teljesen élvezhető és minden embernek függetlenül attól, hogy meleg e vagy sem joga van ahhoz, hogy ilyen könyvet is olvasson. Sőt, én kifejezetten ajánlom a témát mindenkinek és kezdésnek vagy levezetésnek ez tökéletes.
Szeretném hatalmas pozitívumként megemlíteni – és a képzeltbeli kalapomat megemelem a kiadó előtt, hogy ezt bevállalta, mert egyáltalán nem illik a profiljába – a meleg szexet. Semmi durva nem történik, egy 14 karikás filmben ennél mocskosabb dolgokat látni, de azért van egy-két részletes leírás. És voilá, a könyv még mindig kapható, az emberek olvassák, úgy vettem észre, hogy szeretik is. Csak nem változik kicsiny országunk és egy hangyányit, de toleránsabb lett?

Annak ellenére, hogy szerintem itt egyáltalán nem a homoszexualitás a fő téma, én kötelezővé tenném a 14 – 15 éves korosztálynak. Ez a könyv tökéletesen megfelel arra, hogy a lassan de véglegesen kialakuló személyiséget egy kicsit befolyásolja és toleránsabbá tegye, egy kis humorral megfűszerezve. Bár elég lazán – nem mondanám szájba rágósnak –, de azért a könyvnek van egy kis tanulsága is. Kicsit túl írt, kicsi elrontott, kicsit túl szép, kicsit…

U.I.: Elnézést a zagyvaságért, de a Metróhuzat még mindig itt húz a fülemben. :-)


Népszerű idézetek

>!
Vivi_

Ha egy nap gyerekeid lesznek, rá fogsz jönni, mi a különbség őszinteség és tapintat között.

>!
Renee_chan

A sikeres zuhanyozás lépései
1. Vizezd és samponozd be a hajad!
2. Öblítsd le alaposan!
Nagyjából ugyanazokból a lépésekből állt, mint Ethanék listája, de néhány pontot összevontak rajta. Ethan nem tudta, sírjon vagy nevessen. (…)
5. Te vagy a legszebb férfi, akit ismerek.
Köszönöm, hogy vagy nekem.
(…)
A következő napokban Ethan több ilyen üzenetet is talált. „Szeretlek” – állt a mikró használati Utasítása fölött. „Tökéletes vagy” hirdette egy cetli a hifi oldalán. „Te vagy életem legszebb ajándéka” – végződött a sajtos melegszendvics receptje a kenyértartó mellett.
Ethan is írt pár üzenetet, és Carter kottái közé rejtette őket. „Melletted tökéletesnek érzem magam.” „Mindennap kívánlak.” „Szép a segged.” Az utolsóra mosolygós arcot rajzolt. Carter, valahányszor rábukkant egyre, cuppanós puszit nyomott Ethan arcára.

>!
Deszy P

Carter felnézett az égre. A nap már túlhaladt a legmagasabb ponton, és lefelé ereszkedett az égen. A halványkék égboltot széles felhősávok tarkították.
– Te is hallod? – kérdezte Ethan.
Carter, aki csak most döbbent rá, mi történik körülötte, szólni sem bírt. Ethan meg akarja mutatni neki, hogy mindenben képes meghallani a zenét. Carter kitartóan bámulta az eget.
– Hogyan hallhatom meg?
– Ott van a háttérben – felelte Ethan. – Figyeld a szüneteket.
Carter lehunyta a szemét. Csak a szél meg az óceán hangját hallotta. Aztán hirtelen, a partot nyaldosó hullámok csobogása és a sirályok rikoltozása között, ő is felfigyelt rá. A csöndre. A csöndben rejlő mindenségre. A végtelen lehetőségre. Kinyitotta a szemét.
– Hallottam – ragadta meg Ethan karját.
Ethan elkerekedett szemmel nézett rá.
– És milyen volt?
– Mint a… mindenség. – Carter meglepetten nyögött fel, amikor Ethan magához vonta.
– Tudtam, hogy te meg fogsz érteni. Mert a te lelkedben is ott van a zene. – Ethan kibontakozott az ölelésből, és megpaskolta Carter mellkasát. – Akiében nincs, az nem érti. Ez a baj. – Ethan ismét belekarolt Carterbe, és elindult a parton. – Sőt, valójában minden ember lelkében ott a zene, de van, aki nem hallja.

50. oldal, 4. fejezet (Könyvmolyképző, 2013)

1 hozzászólás
>!
Deszy P

– Látlak – mondta Ethan erélyes, ijesztően határozott hangon.
– Értem. – Carter kis híján meghunyászkodott Ethan átható pillantása nyomán. Nem bírta elviselni, ha bámulják. Igyekezett úrrá lenni a tikkelésén, bár ez rendszerint hiábavaló erőfeszítésnek bizonyult.
– Látom a zenédet.
– A zenémet? – ismételte Carter.
Ethan bólintott. Karjával hajszálpontosan leutánozta Carter tikkelését. Carter igyekezett nem elfordítani a fejét. Azok után, amit Ethannel tett, megérdemelte, hogy kifigurázzák. Ethan azonban boldognak tűnt, és még egy bókot is megeresztett.
– Az én zenémet senki sem látja. Mert a fejemben van, néha meg a felhőkben. De a tied az egész testedet átjárja. Jó nézni – engedte le a karját.

29. oldal, 3. fejezet (Könyvmolyképző, 2013)

>!
Deszy P

A csillagok szimfóniába rendeződtek előtte. Ethan elmesélte apjának, hogyan robbannak szét ls sziporkáznak a fejében. Néha olyan hangosak, hogy be kell fognia a fülét, pedig nem szabadna, mert a muzsika ott van benne, és ha befogja a fülét, csapdába ejti. Apa próbálta megérteni, miről beszél, Anya is, de ők nem hallották és nem látták a zenét, hiába mutatta meg nekik újra és újra az égen. Elliot látta, de csak kiskorában.

16. oldal, 1. fejezet (Könyvmolyképző, 2013)

>!
Blue_Bonnie17

– A szerelmed megvigasztal, ha valami bánatod van – magyarázta Carter.
– Anyukád is.
– Anyukádnak nézel?
– Nem – mosolyodott el önkéntelenül Ethan.
– Biztos? És ilyet is szokott csinálni az anyukád? – A jelzőlámpához érve Carter magához vonta Ethant, és megcsókolta. Mosolyogva dőlt hátra.
– Nem – vigyorgott Ethan. – Ilyet nem szokott.
– Még szép, hogy nem.

Tizenhatodik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Ethan Hart
>!
Blue_Bonnie17

Ethan a fenekét bámulta.
– Te is gyönyörű vagy – mondta.
– Ezt mindig olyankor mondod, amikor épp a seggem stírölöd.

Tizenhatodik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Ethan Hart
1 hozzászólás
>!
gregsys P

– Ügyes voltam, Carter?
Carter egyenesen Ethan csillogó szemébe nézett, és hirtelen elborították az érzelmek.
– Hát pe-pe-pe-pe… – Nem bírt megszólalni. Olyan büszke volt Ethanre, hogy legszívesebben fel-alá ugrált volna örömében (Én ismerem ám ezt a srácot, ezt a fantasztikus, csodálatos srácot), hogy mindenki megtudja, ki is az ő barátja. Ethan arca megnyúlt. Elszomorította, hogy Carter nem tudott beszélni, meg talán magát okolta Carter dadogásáért. Carter viszont nem akarta, hogy Ethan aggódjon, nem akarta, hogy a barátja bánatos legyen, amikor az egész világ gyönyörű, Ethan is gyönyörű és… Ethan ajka puha és ragacsos volt a szájfénytől. Carter maga is megízlelhette, amikor úgy döntött, nem küszködik tovább a szavakkal, hanem a tettek mezejére lép. El akart húzódni, mert mindenki őket nézte, de Ethan elkapta a karját, és viszonozta a csókot. Amikor szétváltak, Carter majdnem összecsuklott, Ethan szájfényének íze pedig teljesen elnyomta a pattogatott kukorica emlékét ízlelőbimbóin. – Sze-sze… – futott neki újra. Azt akarta mondani, hogy szenzációs előadás volt, de miután rájött, hogy hiába próbálkozik, másodszor is megcsókolta Ethant. Ethan ezúttal lazított a halálos szorításon, és Carter hátára csúsztatta kezét. Ez a csók végre tökéletesre sikeredett.

126. oldal

>!
Blue_Bonnie17

A homok nagyja Carter fenekére tapadt. Ethan legalábbis minden figyelmét erre a testrészre összpontosította.
– Jó, elég lesz – húzódott el tőle Carter. A vigyorgó Ethan még egyszer utoljára rávágott a fenekére.

Tizenhatodik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Ethan Hart
>!
LiliBVB

– Aranyos vagy – mondta Ethan. – Nagyon szeretlek. Amint megláttalak, tudtam, hogy szeretni foglak.


Hasonló könyvek címkék alapján

John Green: Csillagainkban a hiba
Janković Nóra: Árnyékok illata
Cassandra Clare: Üvegváros
Lakatos Levente: Szeress jobban!
Marni Bates: Segítség, YouTube-sztár lettem!
Lakatos Levente: Loveclub
Sofi Oksanen: Baby Jane
Claudia Gray: Afterlife – Az életen is túl
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Bleeding Bride: A téboly kertje