Ethan ​és Carter 240 csillagozás

Ryan Loveless: Ethan és Carter

Carter Stevenson folytonos dadogásával és tikkelésével huszonnégy éves korára teljes magányra kárhoztatta magát. Jóllehet, a barátai is azzal nyúzzák, hogy a Tourette-szindrómának rendeli alá az életét, Los Angelesből egy csöndes kaliforniai kisvárosba költözik. Meghúzza magát, kerüli az embereket. Nem is sejti, hogy újdonsült szomszédja, Ethan Hart, hamarosan feldúlja magányát, és kilöki őt a nagybetűs életbe.

Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.

Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?

Eredeti mű: Ryan Loveless: Ethan, Who Loved Carter

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szivárvány kör

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
242 oldal · ISBN: 9789633730393 · Fordította: Molnár Edit
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
242 oldal · ISBN: 9789633730409 · Fordította: Molnár Edit

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Carter Stevenson · Ethan Hart


Kedvencelte 32

Most olvassa 8

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
K_A_Hikari
Ryan Loveless: Ethan és Carter

A végére sajnos kissé besokkaltam a lamúrtól és a csattanó se lepett meg túlzottan.
Van benne szerelem, kitartás, elfogadás, bizalom…ez most nekem mégis egyszer olvasós regény lett.
Miután befejeztem, Babits Mihály szavai jutottak eszembe:
"Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."

>!
Deszy P
Ryan Loveless: Ethan és Carter

IMÁDTAM!

Sokat gondolkoztam rajta, amikor befejeztem a könyvet, hogy milyen szóval is tudnám elmondani, milyen volt számomra ez a könyv. Elsőre a kedves ugrott be. Aztán a különleges.

Ez a könyv melegekről szól, de nem a melegségről szól. Ezt fontosnak tartom leszögezni, mert amint az ember meglátja, hogy melegek, rögtön arra gondol, hogy majd ez lesz a központi kérdés. Nos, nem, ebben a könyvben ezt egy-két apróbb említéstől eltekintve teljesen természetes dologként kezelik. Melegek, pont. (Persze azért a történet egy bizonyos pontján felbukkan a meleggyűlölet, de tényleg nem ez áll a középpontban.) A történetben ehelyett a hangsúly a két szereplő betegségén van: azon, hogyan küzd meg két fiatal férfi a Tourette-szindrómával és azzal, hogy Ethan agykárosult.

Amikor ilyen betegségekről szóló könyvek kerülnek szóba, az ember hajlamos rögtön arra gondolni, hogy valami mélyenszántó, kemény, szomorú, nyomasztó történet következik. Na, ez nem az a történet. Az Ethan és Carterben ezekről a dolgokról valami olyan természetességgel írnak – nem ok nélkül, de erről később –, hogy az megdöbbentő. Nem azon van a hangsúly, hogy az olvasó sajnálja őket, hanem azon, hogy meglássa, hogy a betegségük ellenére ők is emberek, ők is teljes életet élnek, amennyire lehet. És ennek a könyvnek szerintem ez az egyik csodája. Lehet, hogy Ethan és Carter betegek és melegek, de ettől még nem kell sajnálni őket, hanem el kell fogadni őket olyannak, amilyenek.

A teljes értékelést elolvashatjátok itt: http://deszy-diary.blogspot.hu/2013/04/ethan-es-carter-…

12 hozzászólás
>!
csillagka P
Ryan Loveless: Ethan és Carter

Álomvilág amitől talán néhány év választ el, vagy nem, fogalmam sincs eljutunk e az elfogadás olyan fokára amiről a könyv beszél.
Nagyon jó lenne, de sajnos most éppen visszafelé rendeződést látok, és ettől bevallom megrémülök, mert mindenkinek és ebbe beleszámít a beteg, fogyatékos, meleg…. joga van a boldogságra azon a módon ahogyan neki a legjobb és a legmegfelelőbb (szerinte és nem mások szerint) ezen pedig megbotránkozni szerintem nagyfokú butaság és ostobaság.
A könyv nekem kicsit sok volt, valahogy túl sokat akart mondani és mutatni, ezért szépen elment szájbarágós tanmese irányba, amit annyira nem szeretek, még akkor se ha egyetértek, engedtessék meg annyi szabadság hogy levonhassam a következtetéseket.
Értem hogy erre miért volt szükség, de akkor is mindig visszatereltek a jól felépitett betonútra, miközben inkább a réten szeretek szárnyalni.
Bátor vállalkozás, semmi több, sokkal botrányosabb könyveket is olvastam az elmúlt években, mellette volt ami a lelkemet is megérintette, Ryannak most ez nem sikerült.

>!
Zsani1418
Ryan Loveless: Ethan és Carter

Őszintén megmondom, hogy én nagyon féltem ettől a könyvtől, de végül tetszett és nem bántam meg, hogy elolvastam! :) Lehet, hogy 4,5 csillagot adtam és bár tényleg jó volt a könyv, de azért még nekem hiányzott belőle valami és számomra ez nem éppen volt túl valóságos történet se (persze néha kellenek az ilyenek is).
Először is én az elfogadás támogatója vagyok, nem ítélek el senkit, azért mert meleg vagy beteg, viszont ezzel sajnos nem mindenki van így. Ebben a könyvben van két srác, az egyik traumás agysérült a másik meg Tourette-szindrómás és melegek is. Ez mind olyan dolog, ami okozhatott volna némi nagyobb konfliktust a könyvben (persze Ethan múltjában okozott is), mint ahogy a való világban is szokott és úgy gondolom, hogy ehhez képest ez a könyv talán túl egyszerű volt, túl meseszerű, nem tudom elképzelni az egészet pont így az életben.
Az elején zavart a megfogalmazás egyszerűsége (Ethan beszéde) a sok péniszezés/fütyizés meg hasonlók, de aztán rájöttem, hogy végül is egy olyan emberről van szó, akinek a korát nézve hiába felnőtt, de a betegsége miatt szellemileg nem azon a szinten van, mint más 28 éves ember, szóval így hitelesebb volt a dolog, ezért megszoktam és már nem is zavart, ahogy haladtam a könyvvel.
Ethan és Carter nagyszerű emberek, az akaraterejük és kitartásuk lenyűgöző. Ethan családja is fantasztikus volt, kár, hogy Carter családjáról nem lehetett többet megtudni. :) Carter Ethan előtt még mondhatni remeteként élt, nem szeretett eljárni otthonról, barátai se nagyon voltak a sok negatív tapasztalata miatt. Ethan az ő ellentétje volt, agysérülése miatt máshogy látja a dolgokat, de nem zárkózott be, sok barátja van, sokan szeretik őt. De végül az egymásra találásuk mindent megváltoztatott. Jó volt arról olvasni, hogy hogyan nyújtottak támaszt egymásnak és tudtak segíteni a másiknak elfogadni saját magát, mert bár beletörődtek, hogy ők ilyenek, de amíg nem jött pl. Ethan addig Carter csak rosszként tekintett a betegségére és akkor jött Ethan, akit egyáltalán nem zavartak Carter csapkodásai/rángásai stb., meglátta úgymond a szépet (a zenét) a betegségében, mert ő mindent máshogy lát/él át. Bár eleinte sajnáltam őket a helyzetük miatt és lehet, hogy néha nekik is elegük volt a betegségükből, de végül elfogadták saját magukat és egymást is, együtt élnek vele minden nap és próbálják kihozni a legtöbbet az életükből. Szerintem a szerző is pont ezt akarta, hogy ne csak sajnáljuk őket végig, hanem lássuk meg és fogadjuk el, hogy ők ilyenek és végül már én is csak csodálni tudtam azt, hogy milyenek is ők, így együtt.
Lehet, hogy meseszerű volt, de attól még szerintem szerethető könyv volt, valamikor biztos újraolvasom. :)

>!
ggizi P
Ryan Loveless: Ethan és Carter

Sok mindent nem tudok mondani azon kívül, hogy jól esett a szívemnek olvasni két ilyen hátrányos helyzetű fiúról, a kapcsolatuk kialakulásáról, a támogató környezetükről és mindenről, ami körülöttük zajlott.
Az író stílusát szoknom kellett, elég nyers és pőre volt, és valamiért az érzelmek se jöttek át annyira, mint kellett volna. Még a legmélyebb pillanatokban sem éreztem, hogy megérintett volna (vagyis csak sejtem, hogy hol voltak azok a pillanatok, mert kimaradt az érzelmi hullámzás… és ezt nagyon sajnálom…)
A történet kedves volt, édes volt, a fiúk nagyon szerethetőek, akikért muszáj szorítani, de egy cseppet túl rózsaszín és nem éreztem életszerűnek se. De nagyon pozitív volt benne ez az erőteljes elfogadás. Bárcsak itt tartanánk a valóságban is.

>!
LoveRosie
Ryan Loveless: Ethan és Carter

Tudjátok, vannak olyan könyvek, amely elvasása után nem találok szavakat. Annyira eggyé tudok válni a karakterekkel és azok problémáival, hogy szinte fizikai fájdalmat jelent lerakni egy-két percre. Ez a könyv simogatta, bebugyolálta a lelkemet.
A történet középpontjába két meleg férfi áll, akik betegek. Míg a huszas évei végén járó, vörös hajú, kedves, jószándékú Ethan agykárosult, az újdonsült szomszédja, Carter Tourette-szindrómás. A könyv az ő harcukat meséli el. Hogyan küzd meg két meleg férfi a magánnyal, a betegségükkel, a múltjukkal és ami talán a legfontosabb, az egymás iránt érzett szerelmükkel.

Imádtam! *emelem kalapom*

>!
MFKata
Ryan Loveless: Ethan és Carter

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is értékeljem a könyvet, de csak 5 csillaggal vagyok képes kifejezni, hogy mit éreztem a könyv olvasásakor és utána órákig.
Csodálom a két karakter kitartását és akaraterejét, mert a könyv nekem erről szólt. Nem legfőképpen a homoszexualitásról, persze arról is, de akkor már inkább a szeretetről.
Bővebben: http://mfkata-about.blogspot.com/2013/04/ryan-loveless-…

>!
Andilány
Ryan Loveless: Ethan és Carter

Az elején nagyon furának találtam a könyvet és nem tetszett. Nem tartom magam előítéletesnek és nem is a két fiú vagy a betegségeik zavartak, hanem maga a történet. Olyan gyorsan történt minden, meg nem is igazán tudom megmagyarázni, hogy mi is volt a bajom. Lehet nem jókor olvastam. Egy jó darabig pihentettem is, de tegnap újra elővettem és most nem volt vele semmi gondom, gyorsan haladtam az olvasással, vitt magával a történet. Ahogy egyre közelebb került egymáshoz a két fiú, egyre jobban megszerettem őket és a párosukat, annyira aranyosak voltak együtt. És jó hatással voltak egymásra, nagyon sokat segítettek a másiknak csupán azzal, hogy saját maguk voltak. Kiteljesedtek, mert saját maguk lehettek, úgy szerették egymást, ahogy voltak. Érdekes és szép történet, érdemes elolvasni.

>!
hraurie
Ryan Loveless: Ethan és Carter

A könyv szépsége enyhíti a fájdalmat, amit a téma komolysága mar az ember lelkébe. Egy-egy sorával megsuhintja az olvasót az olvasottak súlya, de aztán a szerethető, kedves és jámbor karakterek végül feledtetik ezt, és újból fellélegezhetünk. Nem bántam volna, ha jobban földhöz csap és belém tapos, ha hagy szenvedni, és nem old fel mindent a cukormázas hangulattal. Lehetett volna sokkal életszagúbb az egész, a végére már nagyon átcsaptunk a Disney mesék vonalára – ilyen a való életben nincs. Vagy ha van, csak én nem láttam még a csodát…
Nagyon tetszett, ahogy a zene kitölti a könyvet. Jelen van mindkét fiú életében. Ethan olyan gyönyörűen látja a világot… Carter pedig Carter. A kedvencem mégis Elliot volt, nem csak azért, mert indokolatlanul vonzódom az elhanyagolt mellékszereplőkhöz, hanem mert ez a kölyök fantasztikus! Imádtam minden egyes cseppet, amit a jelleméből kaptunk, az életéből. Annyira jól kidolgozott és felépített karakter, talán ő a leginkább életszerűbb az egész könyvben. Az az odaadás és harciasság, amivel védi a testvérét… Elrabolta a szívemet! ♥ Ha nem vonz a téma, vagy túlságosan cukormázasnak ítéled a történetet, legalább Elliot kedvéért adj egy esélyt neki! Hangosan fogsz kacagni, hidd el!

Féltem, hogy kellemetlenül fogom érezni magam, amiért egy Tourette-szindrómás és egy agysérült fiúról fogok olvasni, de a betegségüket szépen adagolja be az író, nem terheli le velük az olvasót, nem dörgöl kellemetlen részleteket az orra alá, csak éppen annyit, amennyit az én érzékeny lelkem még elbír. Segített, hogy jobban megértsem az ilyen embereket, a környezetüket… Úgyhogy szerettem a könyvet, és örülök, hogy elolvashattam. Ennél több pluszt viszont nem igazán adott az életemhez.


Népszerű idézetek

>!
Vivi_

Ha egy nap gyerekeid lesznek, rá fogsz jönni, mi a különbség őszinteség és tapintat között.

>!
Renee_chan

A sikeres zuhanyozás lépései
1. Vizezd és samponozd be a hajad!
2. Öblítsd le alaposan!
Nagyjából ugyanazokból a lépésekből állt, mint Ethanék listája, de néhány pontot összevontak rajta. Ethan nem tudta, sírjon vagy nevessen. (…)
5. Te vagy a legszebb férfi, akit ismerek.
Köszönöm, hogy vagy nekem.
(…)
A következő napokban Ethan több ilyen üzenetet is talált. „Szeretlek” – állt a mikró használati Utasítása fölött. „Tökéletes vagy” hirdette egy cetli a hifi oldalán. „Te vagy életem legszebb ajándéka” – végződött a sajtos melegszendvics receptje a kenyértartó mellett.
Ethan is írt pár üzenetet, és Carter kottái közé rejtette őket. „Melletted tökéletesnek érzem magam.” „Mindennap kívánlak.” „Szép a segged.” Az utolsóra mosolygós arcot rajzolt. Carter, valahányszor rábukkant egyre, cuppanós puszit nyomott Ethan arcára.

>!
Deszy P

Carter felnézett az égre. A nap már túlhaladt a legmagasabb ponton, és lefelé ereszkedett az égen. A halványkék égboltot széles felhősávok tarkították.
– Te is hallod? – kérdezte Ethan.
Carter, aki csak most döbbent rá, mi történik körülötte, szólni sem bírt. Ethan meg akarja mutatni neki, hogy mindenben képes meghallani a zenét. Carter kitartóan bámulta az eget.
– Hogyan hallhatom meg?
– Ott van a háttérben – felelte Ethan. – Figyeld a szüneteket.
Carter lehunyta a szemét. Csak a szél meg az óceán hangját hallotta. Aztán hirtelen, a partot nyaldosó hullámok csobogása és a sirályok rikoltozása között, ő is felfigyelt rá. A csöndre. A csöndben rejlő mindenségre. A végtelen lehetőségre. Kinyitotta a szemét.
– Hallottam – ragadta meg Ethan karját.
Ethan elkerekedett szemmel nézett rá.
– És milyen volt?
– Mint a… mindenség. – Carter meglepetten nyögött fel, amikor Ethan magához vonta.
– Tudtam, hogy te meg fogsz érteni. Mert a te lelkedben is ott van a zene. – Ethan kibontakozott az ölelésből, és megpaskolta Carter mellkasát. – Akiében nincs, az nem érti. Ez a baj. – Ethan ismét belekarolt Carterbe, és elindult a parton. – Sőt, valójában minden ember lelkében ott a zene, de van, aki nem hallja.

50. oldal, 4. fejezet (Könyvmolyképző, 2013)

1 hozzászólás
>!
Deszy P

– Látlak – mondta Ethan erélyes, ijesztően határozott hangon.
– Értem. – Carter kis híján meghunyászkodott Ethan átható pillantása nyomán. Nem bírta elviselni, ha bámulják. Igyekezett úrrá lenni a tikkelésén, bár ez rendszerint hiábavaló erőfeszítésnek bizonyult.
– Látom a zenédet.
– A zenémet? – ismételte Carter.
Ethan bólintott. Karjával hajszálpontosan leutánozta Carter tikkelését. Carter igyekezett nem elfordítani a fejét. Azok után, amit Ethannel tett, megérdemelte, hogy kifigurázzák. Ethan azonban boldognak tűnt, és még egy bókot is megeresztett.
– Az én zenémet senki sem látja. Mert a fejemben van, néha meg a felhőkben. De a tied az egész testedet átjárja. Jó nézni – engedte le a karját.

29. oldal, 3. fejezet (Könyvmolyképző, 2013)

>!
Blue_Bonnie18

Ethan a fenekét bámulta.
– Te is gyönyörű vagy – mondta.
– Ezt mindig olyankor mondod, amikor épp a seggem stírölöd.

Tizenhatodik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Ethan Hart
1 hozzászólás
>!
Blue_Bonnie18

– A szerelmed megvigasztal, ha valami bánatod van – magyarázta Carter.
– Anyukád is.
– Anyukádnak nézel?
– Nem – mosolyodott el önkéntelenül Ethan.
– Biztos? És ilyet is szokott csinálni az anyukád? – A jelzőlámpához érve Carter magához vonta Ethant, és megcsókolta. Mosolyogva dőlt hátra.
– Nem – vigyorgott Ethan. – Ilyet nem szokott.
– Még szép, hogy nem.

Tizenhatodik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Ethan Hart
>!
Blue_Bonnie18

Nem hallottam a zenét magamban
Te megmutattad
Nem hallottam a felhők dalát
Te megmutattad
Szeressük egymást egész éjjel
Ma, holnap és tegnap
Szeressük egymást, csak te meg én
Csimm-bumm, piff-puff
Amikor veled vagyok
Nem félek már sohasem
Mitől is félnék
Amikor veled vagyok

Tizenhetedik fejezet

>!
Deszy P

A csillagok szimfóniába rendeződtek előtte. Ethan elmesélte apjának, hogyan robbannak szét ls sziporkáznak a fejében. Néha olyan hangosak, hogy be kell fognia a fülét, pedig nem szabadna, mert a muzsika ott van benne, és ha befogja a fülét, csapdába ejti. Apa próbálta megérteni, miről beszél, Anya is, de ők nem hallották és nem látták a zenét, hiába mutatta meg nekik újra és újra az égen. Elliot látta, de csak kiskorában.

16. oldal, 1. fejezet (Könyvmolyképző, 2013)

>!
Deszy P

Nem engedett az aszfalton surrogó kerekek, a fűszálak fölött lengedező szél, a földet kaparó kutya csábításának. Ez kinti zene volt: másfajta, mint az, ami az égből jött, másfajta, mint az, ami a fejében kavargott. Csak be kellett fognia a fülét, és máris elnémult.

17. oldal, 1. fejezet (Könyvmolyképző, 2013)

>!
Blue_Bonnie18

A homok nagyja Carter fenekére tapadt. Ethan legalábbis minden figyelmét erre a testrészre összpontosította.
– Jó, elég lesz – húzódott el tőle Carter. A vigyorgó Ethan még egyszer utoljára rávágott a fenekére.

Tizenhatodik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Ethan Hart

Hasonló könyvek címkék alapján

Rojik Tamás: Befogad és kitaszít
Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Priscille Sibley: Csillagpor
Gombos Tünde: Szerelemtánc
Mira Sabo: Amíg kijutunk a fényre
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
John Green: Csillagainkban a hiba