Invictus ​– Az idő gyermeke 110 csillagozás

Ryan Graudin: Invictus – Az idő gyermeke

Lélegzetelállító ​kaland, mely dacol térrel és idővel.

Farway Gaius McCarthy az időn kívül született egy XXIV. századi időutazó anyától és egy ókori gladiátor apától, így egész léte dacol a természet törvényeivel. Álma, hogy ő is időutazó lehessen, de megbukik a záróvizsgán, így be kell érnie a kapitánysággal egy kalózhajón, amellyel a feketepiacra szánt kincseket rabolja össze a múltból. Vele tart legjobb barátja, a zseni és kocka mérnök, Gram, a színes hajú történész, Imogen – akik titkon szerelmesek egymásba –, és az orvos Priya, akitől pedig Farway lélegzete akad el minden pillanatban. Egyik bevetésükön, a süllyedő Titanicon találkoznak egy Eliot nevű titokzatos lánnyal, aki mintha mindig előttük járna egy lépéssel, és drámai titkokat őriz, amelyek az első perctől meghatározzák Far életét. Eliot, aki pontosan tudja azt, hogy a történelem nem olyan megváltoztathatatlan, mint amilyennek látszik, őrült vágtába kezd Farwayjel és legénységével az időn át, hogy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2018
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619309 · Fordította: Bihari György
>!
Maxim, Szeged, 2018
432 oldal · ISBN: 9789634993872 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Farway Gaius McCarthy · Imogen McCarthy · Priya Parekh · Empra McCarthy · Gram Wright · Dev Parekh · Eliot · Lux Julio


Kedvencelte 15

Most olvassa 5

Várólistára tette 133

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Klodette >!
Ryan Graudin: Invictus – Az idő gyermeke

Az az igazság, hogy ezekkel a bonyolult idővonalakkal, alternatív idősíkokkal és paradoxonokkal már a Terminátor óta bajban vagyok.
Felvetődik hát a kérdés, hogy akkor miért is olvasok ilyen témájú történetet? Természetesen azért, hogy végre az én butuska, értetlen agyam is megértsen végre egy bonyolultabb folyású sztorit.
Egyáltalán nem tartom magam ostobának, félre ne értsetek, csupán csak nem vagyok valami nagy sci-fi rajongó és az ilyen témákban kicsit jobban oda kell figyelnem, mint általában.
Az idő gyermekében egyébként pont az volt az egyik pozitívum, hogy nem bizonyult bonyolultnak, még én is megértettem, mégis, valami hiányzott belőle.
Nem tudtam teljes szívemből élvezni vagy éppen odafigyelni rá.
Egyes esetekben lekötött és végig izgalomban tartott, máskor meg egyszerűen csak untam. Roppant változatos minőségűek voltak a fejezetek.
Már jócskán a könyv felénél tartottam, amikor az jutott az eszembe, hogy sokkal szívesebben olvasnék Empra és barátainak kalandjairól, valamint arról, hogy Gaius és a nő miként is ismerkedtek meg egymással.
Az alapötlet és a világfelépítés teljes mértékben elnyerte a tetszésemet, mert egyedi volt, különleges, de lehetett volna egy kicsit részletesebb is, ha már úgyis átléptük a 400+ oldalszámot.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/07/konyvkritik…

kellyolvas P>!
Ryan Graudin: Invictus – Az idő gyermeke

Imádom az időutazás témát! Főleg azokat, amik elég csavarosak :) Nem mondom, hogy nem bizonytalanodtam el időnként, amikor a párhuzamos univerzumok és hasonló nyalánkságok kerültek szóba, de egyszer sem éreztem, hogy valami nincs megmagyarázva.
Tény, hogy figyelni kell a részletekre, és még így is leesett időnként az állam, olyan klassz megoldásokat és magyarázatokat adott a szerző. Nagyon izgultam a szereplőkért, főleg Far volt a kedvencem, mert egyszerűen nem találkoztam még ilyen főhőssel, aki ennyire bájosan viselte a hatalmas egóját. Lelkes volt, éles eszű, és becsülte a csapatát. Priya már egy éve a kedvese, hatalmas, igaz szerelemmel szeretik egymást, ami annál fájóbb volt, amikor az elválásról volt szó.
Lelkileg megviselő volt a történet utolsó pár fejezete, annyira aggódtam értük, Far több olyan eseményen kényszerül átmenni, ami embert próbáló, pszichésen és fizikailag is. Priya méltó a szerelmére, és a sorsdöntő pillanatokban kitalálja, hogy őrizheti meg a jövő reményét. A szerző különösen jól eltalálta a kapcsolatuk ábrázolását, a pillantások, érintések a nyugodtságot és a biztonságot idézték.
Gram és Imogen édes páros voltak, titokban szerelmesek, akik a regény során egymásra találnak, ez a szerelmi szál ugyancsak finoman oldotta a feszültséget. Gram ezrednyi pontossággal számon tartotta, milyen messze van tőle Imogen széke, a lány meg minden nap más színre krétázta a haját, hogy magára vonja a tekintetét. A szerelmen túl persze fontos szereplők voltak a hajó életében, mindketten többször is életbevágó ötlettel álltak elő. Gramnek jól feküdt volna a 20. század, imádta a tetriszt és a Rubik-kockát (jó volt ezt az apró magyar vonatkozást felfedezni).
Eliot titokzatos volt a kezdetektől, és az olvasó is érzi, hogy valami nagy baj miatt érkezett ő közéjük, de amikor már a csapat tagja és a bizalom is kezd kialakulni, jön a feketeleves, olyan események, hogy az államat a padlón keresgéltem. Imádtam a fordulatokat, a szívem zakatolt egy-egy résznél, és bizony volt, amikor elsírtam magam, oké, én valójában a Micimackón is tudok sírni, de itt, igenis voltak szívbemarkoló jelenetek, nem is kevés. Eliot egy pontig a feladatát végrehajtó katona volt, de embersége felülkerekedett, hatással voltak rá az érzelmek, és később már a megoldást kereste megszállottan.
Odavagyok a szerző írásmódjáért, filmszerűen láttam mindent, és ez a remek leírásoknak köszönhető és a karakterek valóságosságának. Szó szerint sokszínűek voltak a karakterek, indiai, latin, fekete eredet mellett Eliot betegsége is mind elfogadhatóbbá tette őket.
A regény E/3-ban íródott, így minden fontosabb szereplő fejébe beleláthattam. A felépített világ megállta a helyét, látszik, hogy komoly kutatómunka kellett a történelmi helyszínek életre keltéséhez, imádtam a Colosseumban játszódó részeket, és azt, amikor a csapat a mai időbe ugrott vissza Las Vegasba lazulni egyet. Minden apró részlet, utalás megállta a helyét. Értékeltem, ahogy felhívta a figyelmet a környezetvédelemre, a rasszizmusra, bárcsak tanulnának a ma élő emberek ezekből a jelekből.
Nagyon tetszett a lezárás, pont olyan, amit szeretek, előrevetít valamit, nem részletez, de mindenképp pozitív kicsengésű, amit továbbgondolhatok.
Összességében nagyon ajánlom a könyvet, főleg az időutazást, történelmet kedvelő olvasóknak.

ap358 P>!
Ryan Graudin: Invictus – Az idő gyermeke

Az időutazásos történetek mindig felkeltik az érdeklődésemet, így már alig vártam, hogy végre kezembe foghassam ezt a könyvet.
Az Invictus egy kellemes, szórakoztató kalandregény, amely több időelméletet is felvet, és ezeket több univerzumra is kiterjeszti. Kreativitásban és ötletekben nincs hiány. spoiler
Farway (Far) születési körülményei tisztázatlanok – időn és téren kívül született –, így saját idejében ismert és nagy népszerűségnek örvendő fiatal, aki minden tudása ellenére mégis megbukik a záróvizsgán. Leghőbb vágya az volt, hogy édesanyja nyomdokaiba léphessen. Far dühét csak fokozza, hogy biztosan állítja, a vizsgán csalás történt. Ő mégsem adja fel, és ahhoz, hogy beteljesítse az álmát, elvállalja az Invictus kapitányi posztját. Utazhat az időben, a legénységét maga választhatja ki, cserébe viszont feketepiacra szánt műkincseket kell rabolnia, amelyek a történelem során elvesztek, vagy éppen megsemmisültek. A munka egyetlen hátulütője a kegyetlennek vélt megbízójuk, aki nem átallna megtorolni, ha emberei üres kézzel térnének vissza.
Amikor Farnak és csapatának a Titanicról kéne egy könyvet ellopniuk, akkor viszont beüt az, amitől mindig is tartottak. A küldetés kudarcba fullad, köszönhetően egy ismeretlen lánynak. Farnak nem sok választási lehetősége van, kénytelen Eliotot a „hajójára” engedni, és őrült bizalomjáték veszi kezdetét, amely során világokat romba döntő titkok látnak napvilágot.
Maga az igazán izgalmas cselekmény, a hajsza időn és téren át, csak ezután veszi kezdetét. Pedig mire eljutunk idáig, már jócskán a könyv felénél tartunk. A kezdeti érdekességek számomra ellaposodtak, és itt pörögtek be újra. A könyv 2. és 3. negyedében sokszor úgy éreztem, egy-egy jelenet vagy rész felesleges, vagy túl hosszan van leírva.
A történet során mindegyik karakter gondolataiba betekintést nyerhetünk, akik egytől-egyik furcsák, különlegesek és nagyon szerethetőek. A koruk viszont meglepett, hiszen szakmájukat tekintve mind képzettek és tapasztaltak, mégis szinte gyerekek. Priya pl. 18 évesen orvos.
A szerelmi szálakat mindenhol gyengének éreztem, de a drámai részek kárpótoltak.
A könyv utolsó 100-150 oldala az, ami felteszi az i-re a pontot, és ami miatt azt mondom, érdemes elolvasni. A vége teljesen elvarázsolt.

Jean>!
Ryan Graudin: Invictus – Az idő gyermeke

Mindig is imádtam az időutazós könyveket, de olyat, amiben sci-fi elemek is vannak, még nem olvastam. most ennek is eljött az ideje! Zseniális volt! Az első betűjétől az utolsóig imádtam! És ezzel új kedvencet is avattam! :)
Hihetetlenül pörgős, izgalmas, kalandos volt! Volt benne egy cseppnyi romantikus szál is, ami nagyon vicces is volt, így ezzel tudta oldani ott a feszültséget, ahol szükség volt rá. Mert volt benne feszültség, nem is kevés. Arról a hihetetlen csavarról nem beszélve, amit beleírt az írónő; a szívemet szaggatta darabokra, de a végére összerakta és még meg is simogatta azt. ♥

diamondfox>!
Ryan Graudin: Invictus – Az idő gyermeke

„Spes in Posterum in Praeteritis Latet”

HÚHA!
Megvallom, hogy nagyon féltem. Régóta szemezek ezzel a könyvvel, de a százalék eddig eléggé elrettentett. Most viszont a Könyvfesztiválon inkább ezt választottam az akció keretén belül, mint bármi mást és nagyon, de nagyon örülök, hogy megtettem, mert rég olvastam ilyen izgalmas tini-sci-fit!
Az időutazás mindig is nagy kívánalma volt az emberiségnek, pár száz év múlva itt pedig ezt teljesítik is. Főszereplőnk, Farway McCarthy maga a megtestesült lazaság, és a „tökéletes vagyok” pofátlanság netovábbját is képviseli. Mégis, amennyire az elején ez idegen volt, kb. a második fejezetnél megtörtént a „hiba” és sokkal, de sokkal izgalmasabbá vált a történet, mint valaha is vártam. Hát amikor elérkezett a Titanicos kergetőzés?! Egyébként tiszta szerencse, hogy a MÁV késett egy órát, mert még többet tudtam olvasni a könyvből:D Igaz, picit lassan értem a végére, mert reggelente majdnem mindig aludtama buszon, de teljesen megérte – korrekt időutazós sztorit kaptam, korrekt lezárással. spoiler

Tehát: ne hagyjátok, hogy a százalék megtévesszen! Ez igenis egy izgalmas könyv, a fél csillag levonás csak a magyarázat még teljesebb hiányának jár – én többet is olvastam volna a rendszer felépítéséről és az időutazás feltalálásáról. :) Ettől függetlenül élvezhető és remek olvasmány!

chhaya>!
Ryan Graudin: Invictus – Az idő gyermeke

Alapvetően igyekszem távol tartani magam az ifjúsági fantasy és sci-fi könyvektől, de túlságosan csábított a fülszöveg…

Az időutazás spoiler felépítése, elgondolása tetszett, hiányérzetem ugyan nem volt, de elviseltem volna sokkal több leírást… a jövőről, a mindennapi életről, technológiákról, emberekről, szóval mindenről, ami a jelentől eltér. Kreditek, időutazó társaság, a kadétok élete, elejtett megjegyzések kihalt állatokról és növényekről – sok-sok kiaknázatlan lehetőség… Na mindegy. Miután úgy-ahogy megismertük ezt az új világot, a történet egy rejtélyes lány felbukkanása után lesz igazán izgalmas, aki rövid időn belül tönkre vágja főszereplőink és Sáfrány névre hallgató vörös pandájuk idilli időkalóz-életét. Innentől felgyorsulnak az események, a kérdések csak gyűlnek, és egy téren és időn átívelő kalandregénybe csöppenünk…

Ami kevésbé tetszett a könyvben, az éppen ifjúsági voltából adódik: hőseink 17-18 évesen annyi rutinnal és élettapasztalattal rendelkeznek, ami 30 fölött is bárki becsületére válna. 18 évesen képzett orvos?! Oké, hát itt mindenki zseni. A kis pandát leszámítva, viszont mégis fontos szerepe lesz a történetben! Ez nem spoiler, csak kedvcsináló. A szerelmes vonalból is elviseltem volna kevesebbet… sokkal kevesebbet. Egyéb panasz nincs. Jó kis mese, ajánlom szeretettel.

Baráth_Zsuzsanna P>!
Ryan Graudin: Invictus – Az idő gyermeke

Azt a kénköves buheráját neki, mi a fenének kell belekeverni az idővonalakba, pláne egy tudósnak, aki tudja, hogy ezzel mekkora kalamajkát okozhat az egész univerzumnak? De hát egy időutazónak is van szíve, nem tud és nem is akar ellenállni egy izmos, jóképű gladiátornak az ókori Rómában, hogy aztán az időn kívül született gyermekük miatt orbitális problémák keletkezzenek a világok sokaságában. Nem, nem kell izgulni, ez egy ifjúsági kalandregény, vagyis csak annyira kerül megközelítésre filozófiai szempontból a téma, hogy a célcsoport kellőképpen elgondolkodjon rajta, a hangsúly az akción és az érzelmeken van, na és persze az időutazáson. Mert ki ne szeretné megnézni élőben a Titanicot, a piramisokat, az alexandriai könyvtárat és sok csodát, pláne, ha közben még kalózkodhat is? Nekem úgy látszik, még nem sikerült felnőnöm, mert 42 évesen is iszonyúan jól szórakoztam a történeten, történelemmániás lelkem pedig örült, amikor az ókori Colosseumnál futottak össze a nagyon sok szálon futó események, és örömmel nyugtáztam, hogy a szerző alaposan utánajárt azoknak a koroknak, ahol a szereplői megfordultak. Együltő helyemben olvastam végig ezt azt izgalmas könyvet, amelyben remekül keverednek az idősíkok, rengeteg a kiszámíthatatlan fordulat, a végső kalandnál levegőt sem mertem venni, nehogy lemaradjak valamiről és elveszítsem a fonalat. Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani ezt a könyvet, aki egy szórakozató olvasmányra vágyik, bár megvannak a maga kis hibái, tökéletesen ki tudja kapcsolni az olvasóját a hétköznapi gondokból, garantáltan már az első oldalakon bele fog veszni az időutazásos kalandokba. Kár, hogy a történet közepe felé kicsit leülnek az események, és a karakterek picit felszínesre sikeredtek (és egyáltalán nem a főszereplő volt a legizgalmasabb), több szál is elvarratlan maradt, ezért volt egy kis hiányérzetem, de összességében nagyon jó kis könyvhöz volt szerencsém.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/07/27/konyvkritika_…

Babó_Buca P>!
Ryan Graudin: Invictus – Az idő gyermeke

Nem tudott megfogni sem a szereplőivel, sem a történetével, sem a helyszínével. Mert az időutazás, mint elem nem elég a történetnek, kell hozzá egyfajta körítés is. Apró, értékelhető nüanszai sem voltak elegek arra, hogy megkedveltessék velem a könyvet. Nagyon sajnálom, hogy ez így alakult, pedig annyira megörültem, hogy végre olvashatok egy önálló regényt.

Bővebben: https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2020/11/kusza-idok…

ellafisher>!
Ryan Graudin: Invictus – Az idő gyermeke

Bővebben…
http://mymoonlightlibrary.blogspot.com/2018/11/ryan-gra…

Igazából nem éreztem magam olyan rosszul az Invictus utazáson.

Voltak izgalmas részek és kedves karakterek, akiknek szívesen lennék a barátnőjük, még akár egyentetkót is csinálnék velük, de sajnos hibákkal is találkoztam olvasás közben. Ryan Graudin írói stílusára láttam, hogy mások panaszkodtak, nekem ezzel ellentétben nagyon tetszett, ahogyan a mondatokat formálta. A történet vezetésén, a kidolgozottságon és a karakterek megálmodásán még lehetne csiszolni, de ez még így is egy elég korrekt regény lett, amit egy esős napon szívesen vesz a kezébe az ember. Nem ez lesz életetek olvasói élménye szerintem, de hogyha érdekel titeket az időutazás ⌛, akkor ez a könyv egy egész jó kezdet lehet. :)
[Problémáim a könyvvel a blogbejegyzésben kifejtem.]

Paulinusz_Tünde P>!
Ryan Graudin: Invictus – Az idő gyermeke

Nagyon jó történet volt, élveztem.
Szeretem, amikor a szálak összekuszálódnak, majd még jobban megkeverednek. Időutazásból nem volt hiány, így nem lehet panaszom.
Egyetlen bajom volt, mégpedig a zsenge ifjúság. Tudom, tudom. De miért mindig nekik kell megváltani a világot?


Népszerű idézetek

kellyolvas P>!

TU FUI, EGO ERIS.
Ami te vagy, az voltam. Ami vagyok, az leszel.
− Különös. – Imogen előrehajolt a székében. – Ez sírfelirat.
A rómaiak használták, hogy az élőket figyelmeztessék a halálra.

418

ap358 P>!

A múlt az a súly, amelyet az emberiségnek hordoznia kell, a gyökérzet, amelyet nem mi választottunk, hanem az választott minket.

8. oldal

ap358 P>!

– A világegyetem mindig kijavítja a hibáit, Mr. McCharty. Pályamódosítás. Isten akarata. Karma. Végzet. Nevezze, ahogy akarja! A dolgok maguktól képesek visszanyerni megfelelő formájukat.

58. oldal

ap358 P>!

Mindegy, milyen erősek a téglák, mindegy, milyen magas a fal, mindig lehet egy rész, ami leomlik, mert hiába vagy te a rendíthetetlen, a világ sosem az.

205. oldal

>!

Farway Gaius McCarthy mindig csak látni akarta a világot, nem megmenteni.

377. oldal, 45.fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Farway Gaius McCarthy
szentesaniko>!

A világnak a méz miatt hiányoznak a méhek, nem a fullánkjuk miatt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Richard Paul Evans: Vadászat Jáde Sárkányra
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A káosz temploma
Robin O'Wrightly: Város a föld alatt
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Thea Beckman: Pokoli éden
Rachel Ward: Az örökkévaló
Philip Reeve: Setét Puszta
Jules Verne: Utazás a Hold körül
Estelle Brightmore: 13. napon