Közel ​a tűzhöz 36 csillagozás

Ryan Gattis: Közel a tűzhöz

1992. ​áprilisában Los Angeles hat napra csatatérré változott. A három és fél milliós város megmutatta a világnak, mi történik, ha a régi törvények érvényüket vesztik. A gyújtogatással, fosztogatással, rablással és gyilkossággal terhes zavargásoknak csak a Nemzeti Gárda és a hadsereg együttes ereje volt képes véget vetni a rendőrség teljes kudarca után.

A munkából hazatérő, ártatlan Ernesto Verát még a zavargások első napján bandatagok megtámadják. Ezzel olyan meghökkentő eseménysor indul el, amely behálózza a tizenhét egyedi hangon megszólaló szereplő életét.

Regényében Ryan Gattis azoknak a szemszögéből mutatja be az eseményeket, akiket még egyetlen riporter sem szólaltatott meg: a chicano bűnözők, alvilági bandatagok szemén át. Soha, senki nem kutatta és ismerte meg olyan mélységben ezeket a bandákat, mint Gattis.

A sodró lendületű, filmszerű regény sokkolóbb, mint a Drót, és olyan erőteljes, akár a Breaking Bad –nem csak egy pörgős… (tovább)

Eredeti mű: Ryan Gattis: All Involved

>!
Fumax, Budapest, 2016
400 oldal · ISBN: 9786155514661 · Fordította: Varró Attila
>!
Fumax, Budapest, 2015
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514432 · Fordította: Varró Attila

Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 56


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Ryan Gattis: Közel a tűzhöz

Ryan Gattis kiváló író és a Közel a tűzhöz brutális, döbbenetes, vérlázító és vérfagyasztó egyben.
És ezt a hatást a maga zseniális módján nem az utcai harcok, a bandaháborúk, a emberi érzéketlenség és kegyetlenség plasztikus, gyomorforgatóan részletes ábrázolásával éri el (bár abból aztán bőven kijut az olvasónak), hanem azzal az egyszerű technikával, hogy a megtörtént események előadását dokumentarista módon adja a szereplők szájába egy tulajdonképpeni fikciós regényben. Mintha csak azt mondaná: „történhetett ez velük tizenhetükkel, de lehetett volna bárki a város lakói közül, aki áldozattá, gengszterré, részt vevővé, vagy részvétlen szemlélővé vált ezekben a tűz égette napokban”.
Sodró lendülettel tárul fel előttünk a „szabad a vásár” hat napja. Elég egy szikra és elszabadul a tűzvihar. Mintha csak hirtelen lekapcsolnák a kristálycsillárokat egy éhező nyomorultakkal, hétköznapi középosztálybeliekkel és gyémántos, vastag bukszás milliomosokkal telezsúfolt bálteremben. Perceken belül előbújnak a szoknya alá rejtett baseball ütők, a gatyakorcban lapuló pisztolyok és még a függönykarnisból is halálos fegyver lesz. Előkerül minden vélt, vagy valós sérelem, nincs többé visszatartó erő, sem a törvény szava, sem a moralitás. Nincs többé holnap, csak a ma van, a maga pusztító nihilizmusával, őrjöngő anarchiájával.
Már-már közhelyszámba menő gondolatok merülnek fel az olvasóban: ecce homo, állat az emberben, az ártatlanság elvesztése, és így tovább. S felmerül a kérdés: ki járt jól a részt vevők közül? Aki szerencsésen túlélte, vagy aki szerencsésen belehalt? És ki az igazi gyilkos: a latino gengszter, a brutális zsernyák, az agyament kisember, vagy a Város maga?
Egész végig ott motoszkált a fejemben, hogy a könyvben leírt események bármely nagyvárosban megtörténhettek volna és megtörténhetnek bármikor. Csupán az adott közösség rejtőzködő feszültségeinek kell kikandikálni a cukormáz alól és valakinek el kell kiáltani magát, hogy a király meztelen.
Persze tudom, hogy LA egy olyan különleges adottságokkal rendelkező olvasztótégely, ahol a Föld szinte minden nemzetisége jelen van, jellemzően ezerféle szocializációt magával hordozva. Tudom, hogy földrajzi adottságait, a gengszterizmus elterjedését és a rendfenntartó erők töketlenségét tekintve is kirívó példa volt, már a ’90-es években is. De valahogy akkor sem hagy nyugodni a gondolat, hogy a regény mondanivalója, az események miértjére adható válasz valahol a városi közösségek létében, az egymásra utaltság és elidegenedés sajátos paradoxonában keresendő. Ahhoz, hogy ennek a feltevésnek a helyességéről meggyőződhessek, legalábbis szociológus, vagy kulturális antropológus ismeretekkel kellene, hogy rendelkezzek. De az érzés mégis ott bizsereg.
Talán ettől ilyen rettentően erős ez az alkotás. Nem hagy nyugodni, a szürkeállományba ragad – és egyáltalán nem egy kellemes agytörzsi simogatás formájában.
Számomra ez nem csak mementó, hanem „ébresztő” is egyben. Kiváló regény!

2 hozzászólás
>!
KönyvParfé P
Ryan Gattis: Közel a tűzhöz

Nehéz erről a könyvről mesélni úgy, hogy ne spoilerezzek… Egy biztos, csak akkor olvasd el, ha bírja a gyomrod a véres jeleneteket. Gattis piszkosul ért ahhoz, hogyan kell izgalmas és pörgős regényt írni, az emberek pedig hullanak, mint a legyek.
Pár hete olvastam, de még mindig sokszor visszatérnek a gondolataim hozzá. A szereplők között nagyon sok a fiatalkorú, tizenhat-húsz év körüliek, és már tudnak bánni a fegyverekkel. Ezek a srácok tudják, hogy milyen egy olyan helyen felnőni, ahol az az egyetlen lehetőség az életben maradásra, ha belépnek egy bandába. Ez egyszerre családot és biztonságot jelent számukra, ugyanakkor meg kell tenni bizonyos dolgokat, melyeket elvárnak tőlük.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2016/05/20/ryan_gattis_kozel_…

>!
mate55 
Ryan Gattis: Közel a tűzhöz

Tizenhét ember, tizenhét érző lélegző, szerethető (utálható) ember, akinek végérvényesen megváltozott az élete. Ebben a mozaikszerűen építkező történetben, ebben az erőszakos világban senkinek sincs kegyelem. Ebben a közegben mindenki „piszkos”, mindenkit vonz a bűn és a mocsok, mindenki tudja, hogy céltudatosan önmaga ellen dolgozik, hogy saját sírját ássa egyre mélyebbre. De nem tehetnek mást, ez a természetes miliőjük, lételemük a pusztításban gyökere(d)zik. Engedelmeskednek a legalantasabb ösztönöknek, zokogva vonszolják magukat a Pokol legrettenetesebb bugyraiba. Az őrület és a káosz közepette egyetlen érintés, mosoly, vagy a másik fájdalmas gondolatainak néma meghallgatása többet jelenthet mindennél. Apró reményt ad, hogy aztán újult erővel térhessünk vissza a borzalmas valóságba. Gattis fiktív, de nagyon is valós alapokon álló Los Angeles – t alkotott, aminek a hatása alól nem tudtam magam kivonni, (próbáltam) de nem tudtam szabadulni tőle. spoiler Garantálom, „Rátok” is hatással lesz. Ha mázlitok van, akkor csak lelketekben. Ha a szerencsétek elkerül?… arról most inkább nem szeretnék nyilatkozni. Gattis könyve kikezdhetetlen magabiztossággal állhat bírálói elé, könyvét vizsgálva nem tehetek mást, „meghajlok” és hálát rebegek, hogy „találkoztunk”. (Varró Attila szuper a fordításod:))

15 hozzászólás
>!
mcgregor
Ryan Gattis: Közel a tűzhöz

Zseniális könyv. Sok filmben láthattuk már az amerikai chicano bandák ábrázolását, de talán egyik sem adja vissza annyira közelről mint a Közel a tűzhöz, hogy milyenek belülről, a bandatagok perspektívájából. Az egyes szereplők szemén keresztül ábrázolt, változó nézőpontú fejezetek különböző fénytörésekből látszó ugyanazon cselekménysor összetett ábrázolását nyújtják. A bandák racionálisan kegyetlen, metsző pontossággal szabadjára engedett agressziója mellbevágó. A belső szabályok, a dominanciaharcok és az egyes egyének hírnévépítési kísérletei egy bonyolult rendszerré állnak össze. A faji zavargások által lekötött rendőri erők tehetetlenségét kihasználó bandák és egyéb alvilági figurák pokoli tobzódása ijesztő (szinte disztópikus) képét nyújtja egy rend és jogorvoslat nélküli társadalomnak. Persze minden „csoda” csak néhány napig tart, így ez az ex lex állapot is, de ezalatt emberi sorsokban olyan fordulatok történtek, ami soha meg nem változtathatóvá tette ezt a néhány napot, az érintettekben (és szerencsés túlélőkben) pedig kitörölhetetlen nyomokat hagyott.

>!
Dominik_Blasir 
Ryan Gattis: Közel a tűzhöz

Azt mondják, a városoknak lelkük van. Ha ez igaz, Los Angelesé egy erkölcstelen bandatag, egy lezüllött kurva, egy szétszúrt drogos. Ryan Gattis nem kendőz el semmit. Nincs megkönnyebbülés, nincs remény jobbra, szebbre. Csak hat nap, amikor úgy érzed, ennél mélyebbre sosem juthatsz. Sokkoló, mocskos, erőteljes próza, egy olyan novellafüzér, aminek a végére leszámolsz a hiteddel, hogy az emberiség valami csodálatos dolog lenne. Akárcsak a szereplők, te sem tudod, megéri-e tovább élni. Lehet-e egyáltalán. Van még értelme? Egy ilyen világban? Mégis, nem tudsz mást tenni. Folytatnod kell. A tudattal, hogy te sem vagy különb. Hogy te is érintett vagy. Ha máshogy nem, legalább azért, mert tétlenül nézted. Ez alól senki sem oldoz fel.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-01-27+…

>!
Disznóparéj_HVP I
Ryan Gattis: Közel a tűzhöz

Amikor először hallottam róla, tudtam, hogy ez a könyv nem nekem szól, mind a témája, mind a stílusa abszolút távol áll tőlem, így soha nem fogom elolvasni.
És most, miután elolvastam, tudom, hogy mekkora veszett barom voltam, hogy így gondoltam!

Elég élénken emlékszem a 2006-os budapesti őszi eseményekre. Épp készültem 20 évessé változni (aminél a regény szereplői sok esetben még fiatalabbak), amikor ősszel kitört a gyurcsántakaroggy/lőjükleaturistákatgumilövedékkel banzáj, és emlékszem, milyen durvának fogtuk fel. És visszanézve az is volt: lángoló autók, több száz fekete páncélos űrgárdista, azonosító nélkül, akik előbb ütöttek, utána pedig még csak nem is kérdeztek… Hát, ezek ismerős elemek voltak ebben a történetben. Most állt össze a fejemben, hogy a 2006-os irtó durva rendőri fellépés tényleg parancsra történt. Valaki azt mondta valahol, törjetek el pár kezet, lábat, utána gengszterkedjenek ezek.

És ha a budapesti balhé, ami mondjuk kb. összesen 10-15 utcát és teret érintett, ennyire durva volt, akkor milyen lehetett a Los Angelesi, ahol első nap akkora területet gyújtottak fel, mint fél Budapest, és ahol hivatalos számadatként ismert, hogy alaphangon kicsivel több, mint 100.000 aktív bandatag élt a balhé kitörésekor?… És a bandatag itt nem Magyar Gárda vagy Hatvannégy Vármegye majáliskori sütiszeletelő lánynál indul, hanem nevet szerzett srácoknál – nevet meg akkor kapsz, ha megvan az első gyilkosságod, minél durvább, annál jobb a név, úgyhogy tedd oda magad!

Apacs például megskalpolt valakit.

Légy olyan, mint Apacs, használd a fantáziád!

A lázongások előtt napi kettő banda vs banda gyilkosság történt LA-ben. Napi kettő. Az egy év alatt cirka 700 ember.

700 ember az egy felső-alkategóriás falu Zala megyében, bakker.

Na, ilyen hely ez az LA, ide visz a Közel a tűzhöz. A tetkóid alapján tudják, melyik utcákban csapatod, és ha egy méterrel kilépsz, lőnek. Ártatlan embert kötnek kocsi mögé, mert XY rokona. Ha átversz valakit, akkor annak a bandavezére itat veled valami olyat, ami belülről mar szét, és otthagynak valami raktárban, hadd gondolkodj.

A könyv legnagyobb erőssége, hogy nem egy közhelyhalmaz. Nem „Én olyan helyen éltem, hogy elsírnád magad, a neonfénytől kaptam a vitaminokat” és hasonlók. Ezt a gengszter életstílust már a rogyásig megutáltatták velünk a különböző magyar-nemmagyar repperek és hasonszőrűek, unalomig ismerjük a kliséket, hogy milyen kemény az élet, húbammeg beton, skuló, anyád, minden. Aztán jön ez a könyv, és olyan életszerűen, olyan hitelességgel rakja az arcodba, hogy „Igen, tényleg ilyen.”, hogy levegőt se kapsz.

Sokan a regény nyelvezetét, stílusát emelték ki, hogy nem hozza az eredeti amerikait. Persze, hogy nem, magyarul van, le van fordítva. :) És minden tiszteletem Varró Attilának, hogy nem lett se szögediess, senem ejszen gajparasztos, mág hát tázsvírem cigános se, nekem hozta azt a – szinkronizált – gengszerstílust, amit hitelesnek éreztem.

És hát ezzel a stílussal, ez a könyv… üt.

Igen, tudjuk, hogy ártatlanok, és kevésbé ártatlanok meghalnak, ilyen az élet. Tudjuk, mi a vérbosszú, szemet szemért. Láttunk már filmen bandaháborút, leszámolást, és tudjuk, hogy az utolsó pillanatokban egy szénné varrt cholo is a családjára gondol valószínűleg, vagy imádkozni próbál egy olyan Istenhez, akin nincsenek bandatetkók. De így, ahogy ez a regény elénk rakja, sőt, az arcunkba üvölti, így még nem láttuk mindezt.

Látszólag véletlen módon sejlenek fel rövid méterek egy-egy emberi életútból, és van ebben a könyvben minden: 17 nézőpontkarakter, 17 teljesen más élet, és mégis kirajzolódik egy központi történetszál, amibe a kiugrását tervező neppertől kezdve az egyszerű, szingliségétől szenvedő tűzoltón át kórházi nővérkéig, bandavezérekig és standard hajléktalanig mindenki bele tud tenni valamit. Ahogy a való életben is, úgy hatnak egymásra létükkel, tudtukon kívül igényes szociometriai hálóba vonva nyomorult kis lakókörnyezetüket, és valahol itt megfogható igazán, miről szól ez a könyv: nem annyira az erőszak hat napjáról, mint hat napról úgy alapból. Hat nap alatt a világ széteshet, de amikor nem esik szét, akkor is együtt vagyunk a lecsóban.

Miért csak akkor vesszük ezt észre, amikor előkerülnek a stukkerek és az utcára rajzanak a cholók? Ez a könyv nagy kérdése.

Ha nincs is akkora nagy különbség Los Angeles hétköznapi élete között és aközött, amikor felgyújtanak benne több tucat négyzetkilométernyi területet, akkor miért csak az utóbbi esetben vesszük észre egymást? Miért nem látjuk a másik embert ilyen élesen, amikor csak simán bemegyünk hozzá a kajáldába és kikérjük a napvégi tacot?

És miért tesszük egy kis mindennapi pokollá a világunkat, annyira, hogy amikor tényleg eljön a pokol, szinte fel se tűnik?

Igen értékes könyv ez, nem csak történelmi-szociológiai értelemben, hanem az emberi lélek megismerése szempontjából is. Ne számíts nagy lelkizésekre. Tizenéves drogosok, gyilkosok szaladgálnak a lapjain, nem királylányok és hercegi kisfiúk. De nyers szavaik és durva történetük mögött több igazság van, mintha királylányok és hercegi kisfiúk mesélnének.

És ez a könyv végső tanulsága: sok, nagyon sok helyen királylányok és hercegi kisfiúk már nincsenek, tetkó borítja a lelküket és nevet szereztek az utcán.

Ha ez a ti környéketeken még nem így van… akkor pedig tégy róla, hogy ez így is maradjon, compadre.

>!
smetalin
Ryan Gattis: Közel a tűzhöz

Nekem ez az esemény eddig kimaradt életemből. A könyv olvasása után viszont már mindig emlékezni fogok rá. Kicsit bele is ástam magam, hogy tudjam miről is olvasok, mi hogyan történt.
A könyv stílusa ahogyan elmeséli a történéseket, nagyon jól ki lett találva. Több szemszögből mutatja be az író, kik hogyan élték át (vagy haltak meg). Több csoportot ismerhetünk meg, bandatagokat, mentőst, nővérkét, hajléktalant, halálosztagost, ártatlan járókelő, és ami a legjobban tetszett, hogy ezeket össze is köti valamilyen formában, keresztezik egymás útját.
Néhol a nyelv elég vulgáris, persze-persze tudom hogy egy bandatag nem fog szépen beszélni, de azért örültem mikor befejeződött egy-egy fejezet és végre normálisan beszélő emberkét olvashattam.
Az biztos, hogy ebben a zavargásban mindenki a saját pecsenyéjét sütögette: banda leszámolás, gyújtogatás, betörés, lopás, öldöklés. Sok szörnyűség történt ezalatt a pár nap alatt, aki elolvassa a könyvet az készüljön!!!!
hogy megpróbáljak valamit visszaadni a könyvből az értékelésemmel, ez jellemzi a könyvet:
Könyv a kezedbe
Golyó a fejedbe-ez nagy durranás!!!

3 hozzászólás
>!
Marcsika74
Ryan Gattis: Közel a tűzhöz

Azt hiszem sokunk nincs tisztában azzal, hogy mi zajlik a nagyvilágban… hogy például ilyenek történtek Los Angelesben…ráadásul nem is először a történelem során…szerintem az emberek fejében egy teljesen más kép él LA-ről….
Mindig, amikor megtörtént eseményeken alapuló könyvet olvasok, muszáj egy kicsit utána néznem, rákeresnem a neten. Többek között ezt a videót találtam, ha valakit érdekel….
rossz felvétel, de a lényeg látszik…
https://www.youtube.com/watch…
Döbbenet, hogy mi folyt az utcákon….fosztogatások, vandalizmus, gyújtogatások, utcai bandák háborúskodása, gyilkosságok….
Teljes káosz, amit végül a hadsereg és a Nemzeti Gárda segítségével tudtak csak elfojtani.
Fejvesztett ámokfutás volt az egész, amely úgy tűnt, hogy soha nem ér véget.
Az összes szereplő egyes szám, első személyben, mintha csak neked mesélne. „érted? vágod? stb.” Kiszól hozzád a könyv lapjairól. Közelebb hozza a történéseket az olvasóhoz. Először ez fura is volt nekem, de aztán megszoktam :) A vulgáris nyelvezet egyáltalán nem volt zavaró, szükséges volt, ettől volt életszerű.
A történet egymásba kapcsolódik, minden új fejezet egy új szereplő szemszögéből mutatja be annak a 6 napnak az eseményeit. Nagyon érdekes, számomra újszerű ábrázolásmód volt. Bár néha szerettem volna visszatérni egy-egy szereplőhöz és még többet hallani a gondolataiból, de akkor meg a következő szereplő utalt az előzőre valamiképp, úgyhogy tulajdonképp így is választ kaptam.
Nekem nagyon tetszett!

2 hozzászólás
>!
buzavirág P
Ryan Gattis: Közel a tűzhöz

Egy valós esemény hatására íródott ez a történet, amely leírja, hogyan valósulhattak meg azok a bizonyos zavargások az 1992-es L. A. rendőri túlkapás miatt.
Őszinte, durva, véres és szókimondó stílust képvisel a könyv, és az E/1 személy ad egyfajta dokumentum jelleget a történteknek. Több szempontból átélhetjük ezt az anarchiát, láthatjuk egy tűzoltó, egy banda vezér, egy drogos, vagy akár egy ápolónő szemén át. Hitelesnek éreztem az itt bemutatott személyek gondolatait, érzelmeit, és sokszor felkavart egyes vallomás, személyes gondolat vagy tett.
Ryan Gattis-nak sikerült az, ami a tévének sohasem sikerülne, hogy ne csak lásd és sajnáld az ilyen rettenetes dolgok túlélőit, áldozatait, hanem légy ott velük, szó szerint: közel a tűzhöz.

>!
kvzs P
Ryan Gattis: Közel a tűzhöz

Ez a könyv megmutatja, hogy igazából mindannyian állatok vagyunk. Meg azt, hogy van olyan környezet, amiből nem lehet kitörni, amit nem tudsz magad után hagyni. És azt is, hogy ott is van emberség és önzetlenség, meg odafigyelés, ahol a legkevésbé számítunk rá. Hogy milyen fontos, hogy legyen kiben bízni, hogy legyen kire számítani.
6 nap, 17 történet, sok összefonódó sors, és egy szenvedő város. Ahol az tud a legkegyetlenebb lenni, akitől a legkevésbé számítanál rá, és az a leggondoskodóbb, aki teljesen mást mutat. Ahol felelős vagy a tieidért, ahol fizethetsz a vér szerinti vagy választott családod hibáiért. Ahol kiderül, hogy a valakihez, valahová tartozás igénye mennyire erős tud lenni.
17 ember 17 története, különböző stílusokban. Végső soron néhány nap és néhány élet meséje, ami lebilincsel, befúrja magát a gondolataidba, elborzaszt, elérzékenyít, kiábrándít és hitet ad. Egy könyv, ami megmutatja a legrosszabb és a legjobb oldalunkat is.


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

Nem sokat tudok a pókerről, annyit azonban igen, hogy a leosztott lapokkal kell játszani.

2 hozzászólás
>!
gesztenye63 P

A terepen csupán egy dolog biztos, hogy semmi sem biztos.

>!
gesztenye63 P

Van ebben valami mélységes nagy igazság, talán mindössze ennyi: létezik egy rejtett Amerika abban, amit a világnak mutatunk, és csupán egy maroknyi ember ismeri. Akad köztünk, aki beleszületett, vagy beleszorult, de mi, többiek egyszerűen csak dolgozunk benne. Orvosok, nővérek, tűzoltók, rendőrök – mind jól ismerjük. Naponta szemtanúi vagyunk. Naponta alkut kötünk a halállal munkánk során, mert ez is a részét képezi. Látjuk a rétegeit, az igazságtalanságait, az elkerülhetetlenségét. Mégis tovább vívjuk ezt a vesztes háborút. Megpróbáljuk kicselezni, átverni, néha még meglopni is sikerül. És mikor összeakadunk valakivel, aki ugyanúgy ismeri ezt a világot, tudják, még a gondolatától is elakad a lélegzetünk, hogy milyen lenne az élet egy olyan társsal, aki érti és átérzi mindezt.

>!
gesztenye63 P

Örök túlélő ez a város. Csak megy a maga útján, történjék bármi, áthajt ezen a lángtengeren, és mikor előbukkan a túloldalon, tépett lesz, szép és vadonatúj.

>!
mate55

1992. április 29 – én délután 15 óra 15 perckor az esküdtszék felmentette a Los Angeles -i Rendőrség három tagját, Theodore Brisenót, Timothy Windet és Stacey Koon őrmestert a Rodney King állampolgár ellen alkalmazott túlzott erőszak vádja alól.

(első mondat)

>!
Marcsika74

Mintha egy tornádó kapta volna szét a gettót. Ruhák, klotyópapírok, szétvert tévék, dobozos sörök, meg valami szar, tök olyan, mintha vattacukor repkedne, de tuti nem az.

>!
Near

… ha már elég szörnyűséget láttál, vagy megtörsz és beletörődsz, vagy új ember lesz belőled – talán olyasvalaki, akit most még nem ismersz, nem értesz, de akkor is te vagy az, mint egy elültetett mag, ami még nem csírázott ki.

387. oldal

>!
Near

Senki sem hitte volna, de ilyen ez az eszement világ. Kicseszik veled, ahol csak tud, akár kész vagy rá, akár nem, és időnként elvesz olyasmit is, amit nagyon nem kéne. Van úgy, hogy csak erre számíthatsz tőle – hogy elvesz.

90. oldal

>!
Near

Szorul a hurok körülöttem. Érzem. De csak vigyorgok, mert a legrosszabb mindig a legjobbat hozza ki belőlem.

206. oldal

>!
Near

Én csak egy dühös kis kulcsos gyerek voltam, nyakig a bunyókban, hogy megmutassam, velem nem lehet szarakodni, és egyedül is boldogulok.

266. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
Stephen King: Tortúra
Stephen King: Álom doktor
James Ellroy: A nagy sehol
Jodi Picoult: Házirend
Karin Slaughter: Kín
Dan Brown: Angyalok és démonok
Stephen King: A holtsáv