@hofeherke11 és @Helga_Dávid kihívása miatt kerültem ide, ugyanis afroamerikai címkével kellett olvasnom. Először is köszi nektek, mert magamtól szerintem sosem találtam volna rá erre a könyvre, és így biztosan kevesebb lett volna az életem.
A történet érdekes, de valahogy nem volt teljes. A váltott szemszög igazán jót tett neki, megismerjük Jake-t aki egy 16 éves médium, aki pechjére Sawyer, az iskolai lövöldöző szeme elé kerül. A történet két idősíkon halad, a jelenben, ahol Jake-n keresztül, illetve spoiler, ismerjük meg a történéseket, hogy egy évvel korábban egy másik középiskolában Sawyer hat társát megölte, majd önmagával is végzett. A másik idősíkunk a múlt, közel 3 hónap eseményei, amelyek bemutatják, hogyan jutott el Sawyer oda, hogy egy shotgunnal felfegyverkezve bemenjen az iskolába, és ne csak önmagát, de minél több társát is megölje. Ezeket az eseményeket Sawyer naplójából ismerjük meg, aki spoiler. Jake és Sawyer élete között rengeteg párhuzam van, ami végig feltételezi, hogy a katasztrófa esetleg újra bekövetkezik spoiler. Jake pedig igyekszik ezt elkerülni, miközben a lövöldözést túlélők sorra halnak meg, és Jake az egyetlen, aki tudja ki áll a gyilkosságok mögött. off Később ezt is kifejtem.
Az iskolai lövöldözés kényes téma az USA-ban sokak szerint a fegyvertartási szabályok könnyedsége tehet róla. Erről egyébként az a véleményem, hogy ez csak megkönnyíti a dolgot, éppen ezért tartom fontosnak a fegyvertartási szabályok szigorítását, de nem élek az USA-ban, de innen Európa középéből egyértelműen érzem ennek a felelősségét. Könnyen lehet fegyverhez jutni, már gyerekként sokan megtanulják használni őket, egyszerűen beléjük nevelik, hogy „önvédelmi” okokból teljesen elfogadott az ölés, még az előtt, hogy bármilyen egyéb erőszakos cselekmény lenne. Arról nem is beszélve, hogy ezek pont azok a családok, ahol a környezet egyszerűen nem megfelelő arra, hogy egy egészséges elméjű embert felneveljenek. Itt is ugyanez történt. Douglass tökéletesen bemutatja, azt, amit mi itt Európában gondolunk. Hogy mennyi ember hibája is, ez, hogy ezek a fiatalok eljutnak erre a pontra. Mert persze vannak olyan esetek, ahol a környezet egyáltalán nem játszott közre, de itt – és jó pár valódi esetben is – látható, hogy mind az iskola (ezzel együtt minden gyermekvédelmi hatóság és a rendőrség is!), az egészségügy és a család hogyan járult hozzá, hogy Sawyer eljusson erre a pontra. Annyi és annyi alkalom lett volna, ahol ez megállítható lett volna. Annyiszor lehetett volna rajta segíteni, és senki nem tette meg. Ott volt az anyja, aki egyszerűen szar anya volt, tökéletes példája annak, hogy miért nem való mindenkinek a gyerekvállalás. A testvére szintén, egyszerűen szar ember sajnálom, de nem tudom szépíteni spoiler el nem tudnám képzelni, hogy így vélekedjek a testvéremről, vagy így viselkedjek bárkivel hasonló helyzetben. A nagybátyja és az apja pedig talán a legrosszabbak ebben. A terapeuta pedig egyszer sem vette észre, hogy mennyire tévúton járnak Sawyer kezelését illetően? (Bár biztos észrevette volna, ha komolyan vette volna, és ténylegesen foglalkozott volna azzal a szerencsétlen gyerekkel). Az iskoláról nem is beszélve, és a gyermekvédelem, rendőrség, senkit nem érdekelt, hogy egy 17 éves fiú megpróbálta megölni magát???! Viszont az író tökéletesen ábrázolja ezt a napló bejegyzéseken keresztül, hogyan jutunk el a mészárláshoz, egyszerűen a szívem fájt minden sortól.
De ugye Tate is eszembe jutott szóval spoiler Egyébként Jake története kevésbé volt izgalmas, amikor kiderült a párhuzam közte és Sawyer között kicsit bizakodtam, hogy itt is több minden előjön, az talán jobban előhozta volna a történet horror részét, szóval így picit csalódott vagyok, de nem ezért vontam le egy fél csillagot.
A fél csillag levonása egyértelműen Jake és Allister kapcsolata miatt történt spoiler, de így igazából csak egy gyenge YA könyv érzését hagyta bennem ez a lezárás. Szóval éppen ezek miatt, akármennyire is éreztem az elején, hogy kedvencet avatok, nem tudtam. A történet írása viszont szép, ha az író esetleg elengedi ezt a YA vonalat el tudom képzelni, hogy igazán nagy dolgokat tud majd írni, én a továbbiakban biztosan fogok még tőle olvasni.