Ikonok ​könyve 3 csillagozás

A nemzeti és a helyi iskolák a bizánci és a posztbizánci ikonfestészetben
Ruzsa György: Ikonok könyve

„… ​Ha az ikonokat gipszalappal akarod ellátni és azok nagyok vagy számosak, főzz ki állatbőröket, hogy friss enyvet nyerj belőlük, ahogy megmagyaráztuk, mert a régi enyv megsavanyodik, ha az alapok elkészítése sok időt vesz igénybe. De ha sietsz és csak a képről van szó, járj el a következő módon. Törj száraz enyvet apró darabokra, áztasd be éjszakára vízbe, hűvös helyen, hogy az enyv meg ne romoljon, aztán forrald föl és keverd egy darab fával, míg meg nem olvadt. Végy belőle annyit, amennyi a képeidhez szükséges és hígítsd föl egy kis vízzel. Vond be a képet vékony enyvréteggel, de vigyázz, hogy ne csillogjon és ne képezzen hólyagokat, hanem teljesen beszívódjék a deszkába. Ha a nap süt, tedd ki sugarainak ezt az első réteget, hogy a nedvesség kipárologjon belőle; utóbb már nem szabad a deszkát a napnak kitenni, mert a gipsz megvetemednék. Ha a táblák megszáradtak, keverj gipszet és jó enyvet olyan mennyiségben össze, hogy három-négy réteghez elég legyen. Próbáld ki ezt a… (tovább)

>!
Képzőművészeti Alap, Budapest, 1981
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633361524

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

_Andrea_>!
Ruzsa György: Ikonok könyve

Ruzsa György: Ikonok könyve A nemzeti és a helyi iskolák a bizánci és a posztbizánci ikonfestészetben

Hát az a helyzet, hogy a könyv elolvasásával egy lépésnyivel sem kerültem közelebb az ikonokhoz. Ami nem feltétlenül a szerző hibája – ez mindenképpen egy nehéz téma. Leginkább egy szimbolikus tartalommal átitatott bevezetőt, vagy filozofikus eszmefuttatást hiányoltam, ami számomra sokkal kellemesebbé tud tenni bármilyen témájú művészeti vagy iparművészeti albumot.
A szövegből világosan látszik, hogy Ruzsa fülig szerelmes az ikonokba. Mely tény és egy kis szorgalom, kitartás pont elég ahhoz, hogy valaki a téma szakértőjévé váljon. (És ez a rajongás is indokolná a szimbolista kis bevezetőmet!)
A probléma csupán annyi, hogy borzasztó nehéz egy olyan területen szakérteni ahol: szórványosak az emlékek, korlátozott az irodalom és óriási területet kell lefedni: az arab világ szélétől közép-Európán át Oroszországig. Ennél talán már csak a keleti szőnyeg lehet nehezebb.
Ruzsa lényegében arról ír, amiről tud – szépen ismerteti a tipológiákat és területi felosztásokat – és utal arra, amiről nem tud írni. Tárgyak hiányában mondjuk. A történeti háttér is csillagos ötösnek tűnik – nagyjából le lehetett követni a segítségével a háttérben futó folyamatokat. De bárcsak hosszabb lett volna a képanyagot kísérő tanulmány… A 84. oldalon véget is ér – viszont nagypapabetűkkel van nyomtatva, így ez a nagynak tűnő szám jóval kevesebbet takar, mint aminek látszik. (A negatív nemi diszkrimináció elkerülése végett hozzátenném, hogy nagymamák is nyugodtan olvashatják a könyvet.)
A könyv születése óta eltelt bő 35 év – azóta rengeteg ikont dokumentáltak remélem – ami alapján jobban értesült összefoglalók is napvilágot láthattak a témában. Kíváncsian várom, hogy szembetaláljam magam eggyel.
Ugyanitt közbevetném – a keresztény táblaképeknek, falképeknek vajh miért nincs hasonló összefoglalója? Legalábbis én maximum nációk szerinti gyűjteményekkel találkoztam, de egyetemes összefoglalással nem.
Érdekes, hogy az ikont sokkal nagyobb kultusz övezi, mint az átlagos falképeket. (Ehhez mondjuk lehet köze a „csodatévő ikon" jelenségnek is.) Aminek végül is megvan a magyarázata – keleten az ikon, nálunk az ereklyetartó volt a divat. Miután a keresztesek kirabolták Konstantinápolyt és minden egyes kis szilánkot eltakarítottak a szent halottakból – az ortodox területeken valahogy nem kezdték újra a gyűjtést, maradt az ikon. Amit nyugat megint csak megirigyelt – és hoztak is be belőle, még a katolikus területekre is. Még sincsenek az ereklyetartókról szóló monográfiáink. Ki érti ezt?


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Arasse: Művész a műben
Miklós Pál: A sárkány szeme
Daniel Arasse: Raffaello látomásai
Jan Białostocki: Bruegel: Keresztelő Szent János prédikációja
Wehli Tünde: A középkori Spanyolország festészete
Viktor Lazarev: Bizánci festészet
V. N. Lazarev: Rubljov
Veres József: Színek áhítatával
Nagy Márta: Ikon-festészet Magyarországon
Rausz Szilveszter: Amiről az ikonok beszélnek