Parancsolj, ​tündérkirálynőm! 27 csillagozás

Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm! Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!

Előadás után sebtiben papírra vetett feljegyzések; a színházi hetilap felkérésére tollbamondott önéletrajzi vázlat; önálló est előtt a színpadon elmondott bemutatkozó szavak; rajzok, önarcképek; bensőséges ima halott barátja sírkőavatásakor; nyilatkozatok eljátszott szerepeiről, kincseiről; szeretettel fogalmazott, kiállításokon elhangzott megnyitók; csevegés közben hangszalagon rögzített elmélkedések; levelek halott szerelmének; vallomások életről, halálról, barátokról, barátságról, győzelmekről, vereségekről, pénzről, ifjúságról, legnagyobb szerelméről: a színpadról…

Ruttkai Éva összegyűjtött írásai: ahogy a színésznő szerette volna kötetben, nyomtatásban látni életének írásban rögzült töredékeit.

Hogy őrizze emlékezetünk, amit Ruttkai Éva a nagy út előtt már tudott s amit még érdemesnek tartott titkaiból az ittmaradóknak hátrahagyni.

Eredeti megjelenés éve: 1989

Tartalomjegyzék

>!
Zeneműkiadó, Budapest, 1989
126 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633306841

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Latinovits Zoltán · Gábor Miklós


Kedvencelte 3

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

clarisssa P>!
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!

Mást kaptam ettől a könyvtől, mint amire számítottam. Egy életútra voltam kíváncsi, egy legendás szerelem történetére, de helyette egy színészóriás emlékeibe és nagyon mély gondolataiba pillanthattam be. Érdekes volt megismerkedni a pályáját kétévesen(!) megkezdő csillaggal, az ő színjátszás iránti hatalmas elköteleződésével, alázatával. Önismerete példaértékű, önvallomásai megindítóak. Kár, hogy nem fejezhette be a könyvet – tulajdonképpen még alig kezdte el, épp csak az alapkoncepciót tisztázták talán, épp csak elkezdte emlékeit hangszalagra felmondani, így aztán a szerkesztő a hagyatékban talált egyéb feljegyzések és felvételek segítségével egészítette ki a memoárkötetet. Pedig úgy érzem, a művésznő sokat tudott volna még mesélni és adni…

>!
Zeneműkiadó, Budapest, 1989
126 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633306841
klaratakacs P>!
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!

Ruttkai Évát még életében volt szerencsém látni gyerekfilmekben, színházi közvetítésekben. (mert akkor még voltak ilyenek) Már akkor tátott szájjal néztem, elvarázsolt. Azokat a filmeket újra látva azt tudom róla mondani, hogy nagybetűs NŐ volt, ahogy ez a könyv is ezt erősíti meg bennem. Az írásaiból, beszédeiből és a különleges rajzaiból kiragyog, hogy milyen mélyen érző, intelligens, érzelmekkel teli ember lehetett a mindennapokban is, akinek a színház iránti alázatát az utolsó években előretörő csalódások sem tudták romba dönteni.
A színházon túl felvázolódik a nagy szerelem története és tragédiája, felvillan a lánya, az anyagi nehézségek, a taposómalom is.
A fél csillag levonás a szerkesztésre jár, számomra nem igazán sikerült a részleteket igazán koherens egésszé összefogni.

csgabi P>!
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!

Valószínűleg szőrösszívű vagyok, de azért vontam le két csillagot, mert hihetetlenül unalmasan és lassan csordogált a könyv első harmada. Néha azon törtem a fejem, hogy feladom, nem olvasom végig a könyvet. Aztán szerencsém volt, és belendült.
Érdekes volt olvasni Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán megismerkedését; hogy mit gondolt a színésznő a színészóriás művészetéről és haláláról.
Nem volt Ruttkainak egyszerű az élete. A szegénységből indult gyermekként, azután pedig az ország egyik legkedveltebb, legszeretettebb színésze lett. Sok lelki gyötrődés, nehézség kísérte az úton. Két nagyszerű színész párja lehetett. Hiába szeretett volna több gyermeket, csak egy kislánya született. Megismerhetjük a könyvből azt is, szakmailag mennyire a tökéletesre törekedett, ahogyan Gábor Miklóstól és Latinovitstól tanulta. A könyv végén olvasható interjúban pedig megismerhetjük, mit gondolt Latinovits Zoltánról, és hogyan élet annak halála után.

Ez a könyv egyfajta önéletrajz lett volna, ahogy a könyv végén is olvashatjuk, s habár a munka elkezdődött, a színésznő halála miatt már csak emlékkötet lett belőle.

BabusM>!
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!

„Jó, ha a színész hagy maga után írásos testamentumot.” (95. o.)

>!
Zeneműkiadó, Budapest, 1989
126 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633306841
WolfEinstein>!
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!

Ruttkai Éváról – Ruttkai Évától. Feljegyzések, interjúk, levelek, jegyzetek, hangfelvételek a színésznő életéről, amit ő maga fontosnak tartott elmondani magáról. És színésztársairól, rendezőkről, véleményét színházi és színházon kívüli kérdésekről. És Latinovits Zoltánról! A kötet vitathatatlanul legérdekesebb része a Latinovits-csal való kapcsolata, különös tekintettel a megismerkedésükre és a színész öngyilkosságára – ami talán csak baleset volt, legalábbis Ruttkai meg volt róla győződve. Nagyon tartalmas, jól összeállított kötet.

lettielena >!
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!

Most olvastam el az utolsó mondatot és csak szomorúságot érzek. Pedig eddig feldobott ennek az aprócska könyvnek az olvasása, de az utolsó oldalak :(
Végig azon agyaltam, hogy miért csak ilyen vékonyka könyvet hoztak össze Ruttkai Éváról. Most már tudom. Sajnálom.
Örülök, hogy megismerhettem a színésznőt, ha csak kicsit is :)
Mindig Horn Mici marad az Abigélből, mert akkor láttam először a játékát :)

Virágszépe >!
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!

Az első szerepétől kezdve kísérhetjük végig az útját, melyet Ruttkai Éva megmutat nekünk. Korabeli (1930-as évek) budapesti helyszínek, az ott élő családok életének tanújaként emlékezik vissza a kezdetekre. Az első színházáról is olvashatunk, a háromemeletes, gangos ház porolója körül lehetett „játszani”. Fantasztikus színészektől tanulhatott, és játszhatott együtt a színpadon.
Sorban, időrendben olvashatunk a szerepekről, felidézett emlékekről, színésztársakról, szerelemről. Igazi színész volt, bármilyen szerepet valóságosan el tudott játszani. Teljesen egyetértek @lettielena -val, már örökre Ruttkai Éva lett Horn Mici, szerintem ezt már senki nem veheti el tőle. Őszinte, szomorú-vidám memoár.

2 hozzászólás
Hoagirl P>!
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!

Egy újságcikk hívta fel a figyelmemet erre a könyvre, ahol egy meglehetősen hosszú írás volt Ruttkai Éváról, és ebből a műből is voltak idézetek. Nem nagyon szoktam életrajzi könyveket olvasni, de ez annyira magával ragadott, hogy nem tudtam ellenállni és azonnal meg is kellett rendelnem. off Viszonylag rövid kis könyv, ami nem titok, hogy egy grandiózusabb terv része volt, és még a színésznő életében kezdett el íródni. Azonban sajnálatos halála keresztülhúzta a számításokat, és így korabeli interjúk, riportok, hangfelvételek, jegyzetek alapján született meg ez a memoár. De hiába vékonyka a könyv, mert tele van értékkel, érzelmekkel, gondolatokkal, és olvasás közben szinte láttam magam előtt Ruttkai egész életét, örömökkel, vívódásokkal, szenvedéllyel, mindent elsöprő szerelemmel együtt. Én színpadon nem láthattam, de ezek után egészen biztos hogy el fogok merülni az életművében.

Grészilú_Fríbus>!
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre.Nekem ők ketten(Ruttkai Éva-Latinovits)az álompár. Ahogy rájuk nézek a „tökéletes” párt látom, de nem a szó általános értelmében.Ahogy írta a könyvben is, nem csak attól voltak jók egymásnak,mikor éppen minden jól ment…kitartottak akkor is, amikor szükségük volt egymásra, és nem őrlődtek fel a problémákban.Sokszor én ezt érzem a legnehezebbnek, viták sorozata után is továbbmenni és nem megtörten folytatni. Ahogy a képeken egymáshoz bújnak, védik egymást, de ezek ellenére egymás legnagyobb kritikusai is,inspirálják, hajtják egymást. Azt hiszem ennyi…most.

Zsófi_olvas>!
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!

Szomorú ,vidàm ,komoly. Szívszorító, lelket melengető. Elgondolkodtató. Nevetés és síràs. A lényeg amilyen rövid olyan nagy érzelmeket vàlt ki!
Zsebkendő biztos kell hozzà!


Népszerű idézetek

madárka>!

Téptük egymást, de mi értettük egymást a legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő. [Latinovits]

73. oldal (Zeneműkiadó, 1989)

madárka>!

Pesten már játszottam az Ilyen nagy szerelem című darab női főszerepét, Ottó hívott, játsszam el Miskolcon is. Nagyszerű partnered lesz, mondta, Latinovits Zoltán.
Leutaztam. Beálltunk a helyünkre, kezdődik a próba, függöny fel, fésülöm a hajam, tőlem jobbra – emlékszem, tőlem jobbra – ő fekszik az ágyban és úgy kezdődik a jelenet, hogy ő megszólal és azt mondja nekem: Lida! Odakapom a fejem, ránézek – és akkor itt megállt a próba, mert én egész egyszerűen nem tudtam folytatni. Mert a saját szemem nézett vissza rám.

71. oldal (Zeneműkiadó, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: Latinovits Zoltán
3 hozzászólás
Grészilú_Fríbus>!

Hazakísért. Fölmentem, kinéztem: ő ott állt az ablak alatt! Az embernek örökké lányszíve marad. Az élet tud olyan lenni, mint a mese. De annak ára van. Nem lehetsz latolgató, meg fukar. Fél hétkor néztünk a miskolci tükörbe, s attól kezdve minden premier napján fél hétkor virágcsokrot kaptam tőle olyan gyönyörűséges sorok kíséretében, amelyektől megemelkedik, aki kapja. Téptük egymást, de mi értettük egymást a legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő.

73. oldal

jancsibohi P>!

Soha nem titkoltam a koromat. Enyhén szólva ezt a titkolódzást csacsiságnak tartom. Az ember végsősoron a legnagyobb csatát önmagával vívja, tehát ostobaság önmagamat becsapni. Amúgy is olyan nehéz, olyan nagyon nehéz életünk minden pillanatában szembenézni önmagunkkal. Önmagunkat továbbvinni, önmagunkat életben tartani. Elszámolni önmagunkkal: ez szünet nélküli gyötrelem.

29. oldal

clarisssa P>!

Van, amit az ember nem tud világosan megfogalmazni, megmagyarázni. Én mindig úgy gondoltam, hogy az élet bármilyen nehéz, az embernek az idejével, egyetlen kincsével valamit kezdeni kell. Ez a véremben van: tenni, mindig tenni valamit, hogy legyen valahogy, hogy legyen valami. Ma szavakat is nehezen mond ki az ember, mert minden kompromittálódott és nagyon gyakran az az érzésem, nem értik, amit mondok. Ma minden bizonytalan, nagyon nehéz bármit is bizonyítani.
Azt mondom: szeretet. És akkor szembe találom magam egy csomó röhögő emberrel. Pedig a szeretet azt jelenti, hogy figyelsz valamire, akarsz valamit. Megpróbálsz hozzáadni valamit a világhoz. A szeretet az nem valami édeskés-csöpögős valami. A szeretet az nagyon konkrét dolog: figyelni, adni.

84. oldal (Zeneműkiadó, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
clarisssa P>!

Thornton Wildernek van egy darabja, A mi kis városunk. Emily, a darab főszereplője meghal, s megkéri a Rendezőt, a nagy Rendezőt (Somlay Artur játszotta 1945-ben s én voltam Emily), megkéri a Rendezőt, hogy szeretne visszamenni élete legboldogabb pillanataiba, Visszamegy – és kiderül, hogy ott nem történt semmi. Egy másik pillanatot említ a Rendezőnek, újra visszamehet az életbe, az időbe, s megint kiderül, hogy akkor és ott sem történt semmi. Akkor kérdezi Emily a Rendezőtől: Mondd, az ember tényleg nem tudja amikor boldog, hogy akkor boldog?
Őrzöm a mondatot, a hangsúlyt, ahogy Somlay válaszolt: Nem, lányom, az ember általában nem tudja.
(Hangfelvétel, 1985. június 1.)

83. oldal (Zeneműkiadó, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: 1945 · boldogság · Somlay Artúr · Thornton Wilder
jancsibohi P>!

(Az életről) Fontosabb, amit tudok, annál, mintsem hogy féljek.

61. oldal

csgabi P>!

Egy nő a mai világban tele van konfliktusokkal. Ez az igazi dráma, ebben van az igazi dráma, s nem abban, hogy itt ül egy színésznő s rácsodálkozik a világra, hogy vajon miért nem jut neki szerep.

29. oldal

clarisssa P>!

(A költészetről) A versek, azok az Olimposz. Az ember mindig újra és újra nekiiramodik, mint egy hegymászó, hogy meghódítsa s mindig rádöbben, ahányszor újra kezdi, mindig másmilyennek látja.

60. oldal (Zeneműkiadó, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: költészet · vers
diohejban>!

Miskolcon, az Ilyen nagy szerelemben, amikor ott vendégszerepeltem, Lidát játszottam. Latinovits Zoltán volt a partnerem. Nem mertem ránézni. Elkezdtük a próbát: fekszik az ágyban Péter, s én, Lida fésülködöm. Péter azt mondja: Lida – nekem oda kell néznem. Odanéztem – és az én szemem nézett rám vissza! Leállt a próba. Nem tudtam folytatni… Mint később kiderült : ő is félt tőlem, s az éjjeliszekrényére kitette a képemet, hogy barátkozzon. A színdarab végén az esküvő… Másnap kaptam a hosszú levelet. Gyönyörűséget. És előadás után a tánc. A bordó kordbársony zakója, amit Somló Istvántól kapott. Az eső. A séta vele. Életünk első grogja. Hazakísért. Hazamentem, kinéztem: ő ott állt az ablak alatt! Az embernek örökre lányszíve marad. Az élet tud olyan lenni, mint a mese. De annak ára van. Nem lehetsz latolgató, meg fukar. Fél hétkor néztünk a miskolci tükörbe, s attól kezdve minden premier napján fél hétkor virágcsokrot kaptam tőle olyan gyönyörűséges sorok kíséretében, amelyektől megemelkedik, aki kapja. Téptük egymást, de mi értettük egymást a legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő. (Új Tükör 1985. július 14.)

Kapcsolódó szócikkek: Latinovits Zoltán

Hasonló könyvek címkék alapján

Bérczes László – Törőcsik Mari: Törőcsik Mari
Bérczes László – Mucsi Zoltán: Mucsi Zoltán
Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
Kemény Henrik: Életem a bábjáték bölcsőtől a sírig
Orosz Ildikó: Marton László – Összpróba
Fazekas Valéria: Egy asszony meg a fia
Szilágyi Rita: A színpad nagyasszonyai
Nánay István: Ruszt
Koltai Tamás: Major Tamás
Szigethy Gábor: Latinovits