A ​nő a tízes kabinból 57 csillagozás

Ruth Ware: A nő a tízes kabinból

Lo Blacklock újságíró, egy utazási magazinnál dolgozik. Izgalmas előrelépési lehetőség áll előtte: eltölthet egy egész hetet egy VIP-luxushajóúton. Kezdetben Lo kitűnően érzi magát, a kabinok elegánsak, a vacsorák, a partik fényűzőek, a társaság előkelő. De ahogy telik, múlik az idő, hűvös szelek fújják át a hajót, szürke ég telepedik a fedélzetre, és Lo olyan eseménynek lesz szemtanúja, amit korábban csak a rémálmaiban tudott volna elképzelni. Egy nőt kidobnak a hajóból.
Az utasok mind bebiztosítják magukat, a hajó pedig úgy szeli tovább a hullámokat, mintha mi sem történt volna. Egyedül Lo próbál elkeseredetten választ találni a kérdéseire, és felfedni az igazságot: valami szörnyűségeset…

Meglepő fordulatokban bővelkedő, egyszerre nyomasztó és gyönyörű. Ruth Ware a Sötét erdő közepén című első regénye után újabb lenyűgöző olvasmánnyal bűvöl el minket.

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
GABO, Budapest, 2017
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634065487 · Fordította: Benedek Leila
>!
GABO, Budapest, 2017
386 oldal · ISBN: 9789634065821 · Fordította: Benedek Leila

Enciklopédia 1


Most olvassa 3

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Ruth Ware: A nő a tízes kabinból

Ruth Ware előző könyvéért tavaly nyáron odáig voltam meg vissza. De így visszetekintve is még mindig egy jó könyvnek tartom a hibái ellenére is.

A nő a tízes kabinból sajnos nem tetszett annyira, mint a Sötét erdő közepén. Nem volt rossz, de semmi extra.

Volt nekünk egy luxushajónk, tele gazdag, szép, és néha ellenszenves emberrel, és volt még egy elég idegesítő főhősnőnk is, aki igazából nem sok mindent tett hozzá a történethez.
Az események alakulása egy nagyon Agatha Christies fordulatot vett, ami nem volt rossz, de túl egyedi sem.
Egyszer el lehetett olvasni, és azért kíváncsi leszek az írónő következő könyvére is.
https://konyvutca.blogspot.hu/2018/04/thriller-csutorto…

bokrichard>!
Ruth Ware: A nő a tízes kabinból

Egy depis, alkesz nő borgőzös kalandjai a hajón. Ha kérdeznék, én így foglalnám össze egy mondatban, miről is szól számomra a könyv. Most lepontozom azt, amit eddig nem szoktam, mert nem vagyok abban a hangulatban, és félek, hogy a sok HP-s (nem, nem a Harry Potterre gondolok, sem a nyomtatóra) könyv hatására lassan én is az leszek. És igen, Lo-n kívül nekem egyik másik szereplő sem jött be, kifejezetten ellenszenvesek voltak. Pedig nagyon jól- in medias res- indul a könyv, szeretem, ha kicsit tanácstalanság lesz úrrá rajtam. Aztán a hajóra érve leeresztett a lufi, másról sem szólt innentől az egész számomra, mint Lo delírium tremenséről, így a csattanó és a vége is olyan tompára sikerült, mintha buborékfóliába lenne csomagolva.
Ezt már nem nagyon tudta megmenteni a stílus, nekem kevésbé tetszett,mint a másik picsogós könyve.

5 hozzászólás
EssentialHencsi P>!
Ruth Ware: A nő a tízes kabinból

Mindenképpen jobban tetszett, mint a Sötét erdő közepén, szeretem az ilyen klausztrofób helyeken játszódó sztorikat, ahonnan nem nagyon van mód a menekülésre.
Ruth Ware megmaradt az Agatha Christie-s vonalnál, és látszik is, hogy itt már jobban bele is rázódott a témába. Mindenki gyanús, de az is lehet, hogy Lo egyszerűen csak nem normális?
Egyedül a vége szakított a Christie-s hagyománnyal, ott volt egy kis akció is. A lezárás viszont egészen elfogadható.
Nem a krimiirodalom remeke, de időtöltésnek kíváló, és ha így haladunk, a harmadik könyv szinte tökéletes lesz.

1 hozzászólás
Milli88 P>!
Ruth Ware: A nő a tízes kabinból

„Az isten szerelmére, egy hajón vagyunk a tenger közepén, ennél nagyobb biztonságban nem is lehetnék.”

A könyv azonnal egy olyan jelenettel nyitott, hogy csak pislogni tudtam. Mi van, hogy vagyok, ki kicsoda és miért történik, ami éppen zajlik? Nem volt semmi felvezetés, semmi megismertetés a karakterekkel, a helyzettel.
Aztán lassacskán összeszedem magam és kezdett összeállni a kép. Lo elég furcsa szereplőnek tűnt. Persze ez betudható a betegségének, de sokszor nem viselkedett racionálisan.
A hajóra érve semmi izgalmat nem éreztem, inkább csak azt, hogy egy idült alkoholista történetét olvasom. Kicsit aggódtam, amikor már majdnem vége volt a könyvek, de még mindig nem történt semmi, ami kicsit megborzongatta volna az idegimet. A vége már annál inkább tetszett, de összességében nem kapott el az a húha élmény.

Angele P>!
Ruth Ware: A nő a tízes kabinból

Szerintem, vagyis nekem annyira nagy szám nem volt. Valószínűleg azért, mert sokkal rejtélyesebbet vártam. Jól indul, aztán valahogy leült az egész. Vagy csak én nem szeretem, hogy pont akkor totyogunk egy történetben, amikor a legizgalmasabbnak kéne lennie? Döntsék el ezt az utánam jövő olvasók.

smetalin>!
Ruth Ware: A nő a tízes kabinból

Hiába játszódott egy hajón, hiába ivott sokat a főszereplő….ez a történet akkor is nagyon száraz maradt.
Túl sokat foglalkozott azzal az írónő, hogyan adja át azt az érzést hogy milyen az ha valakit megtámadnak az otthonában, milyen az ha valaki depressziós, milyen az ha valaki……..ecetera-citera. A főszereplő, ivott-hányt, ivott-hányt, imbolygott majd ismét hányt a köztes időben pedig elmélázott azon, hogy milyen rossz is az ha valakit megtámadnak…….ja, ezt már írtam, de az írónőt sem zavarta a sok ismétlés akkor engem sem:)
Miért kell ennyi nyomorúságot beletenni egy sztoriba?? Olyan volt, mintha a könyv háromnegyedénél jutott volna eszébe: Ja, ez most egy krimi lesz-homlokra csap- akkor gyorsan írok bele ahhoz hasonló dolgokat is, mintha krimi lenne. Jó lehetett volna akár…….ha nincs ez tocsogás az önsajnálatban, írjon egy önsegítő könyvet ha ennyire érdekli a téma, de lehet a krimiket jobban el lehet adni, ki tudja!!!

4 hozzászólás
KönyvMoly_1989>!
Ruth Ware: A nő a tízes kabinból

Nem volt ez olyan rossz könyv, mint amilyen kevés százalékon áll. ;)
Tetszett a kivitelezés, bár sokkal jobban ki lehetett volna bontani a karakterek jellemét, hogy valóban izgulni tudjunk értük. Plusz száz oldal és elégedettebb lennék.
A könyv közepéig nem tudtam, hogyan érezzek Lo személyével kapcsolatban, de egyre jobban megkedveltem, bár a rengeteg alkoholt nem tudtam megbocsátani neki. Sokáig homályosak voltak a részletek, nem tudtam, hogy ki áll az egész ügy mögött, illetve, hogy van – e egyáltalán ügy, vagy Lo szimplán hallucinált és enyhén pszichopata, nem csupán pánikbeteg.
A végén maradt számomra nyitva egy-két kérdés, de ettől függetlenül jó kis krimi volt ez.

Judit_Sike P>!
Ruth Ware: A nő a tízes kabinból

3,5 csillagnál sajnos nem tudok többet adni. Lehetett volna ez százszor is jobb. És egyébként én imádtam a Sötét erdő közepén-t. Nos, ez a könyv nagyon lemaradt a másik színvonalától (lehet, hogy csak én érzem így, és a kettő valójában teljesen egy színvonalon van, de mindegy is, nekem ez nem jött át).
Nagyon unom már a rinyáló-nő karaktereket. De komolyan. Nem értem, hogy miért kell egy női karaktert elrontani azzal, hogy rinyagéppé varázsoljuk, unszimpatikus kis r*****c -ot kreálunk, ahelyett, hogy egy normális női karaktert alkotnánk meg.
Amúgy a sztori ismét nagyon tetszett, jó volt az alaptörténet, tetszett a hajó ötlete, a könyv felépítése, tetszett a fő szál, szóval úgy minden. (bár az kicsit zavaró volt, hogy nem kaptunk szereplő bemutatást. Csak belecsöppentünk és jé már itt is vannak 10-en, és csak kapkodtam a fejem, hogy most mi van? kiről van szó? De ez aztán összeállt).
De. Az hogy Lo egy alkesz, és semmiről sem szól oldalakon keresztül, csak ő így rosszul van, így depressziós, így szar neki, így rosszul van, így iszik, könyörgöm én is alkesz lettem emiatt a nő miatt. És az se menti fel, hogy depressziós. A depressziós emberek szellemi fogyatékosak? Vagy mi? Mert itt kb. ez volt. Néha kidobtam volna a hajóból, aztán úszkáljon magában a cápák között, ott siránkozzon, ne nekem.
A sztori amúgy jó volt, és én meglepődtem a végére. Nem számítottam erre a végkifejletre. És annyira élveztem volna, ha más a karakter. De így csak a kérdések maradtak bennem.

Zsoofia>!
Ruth Ware: A nő a tízes kabinból

Vacilálok a két és a kétésfél csillag között, mert az után, mennyire izgalmas volt a szerző előző regénye, ezt untam. Lehet, hogy ez a closed room mysterynek köszönhető, amit játékokban imádok, főleg ha a játék fő célja, hogy rájöjjenek, hogy miért closed a room, de könyvekben rendszerint történik egy gyilkosság és ezzel el van rendezve a dolog. A könyv nagyon kiszámítható volt abban a tekintetben, hogy ki a főgonosz, a főszereplő nézőpontunk annyira megbízhatatlan narrátor, amit egy krimi nem engedhetne meg magának, a stílus is jelentős visszalépés a Sötét erdőhöz képest. Nem hiszem el, hogy a két könyvet ugyanaz írta. Szimplán rossz.

Deszter89>!
Ruth Ware: A nő a tízes kabinból

Nem volt ez olyan rossz, mint ahogy a értékelési százalék mutatja. Nekem különösen tetszett a könyv hangulata, ahogy az állandóan imbolygó luxus hajón képzeltem magam. De nem vidám hangulat volt ez, inkább valami komor és vészjósló, az eseményekhez illően. Persze valószínű ebbe közrejátszott főhősünk közérzete is, meg maga a tudat, hogy egy hajón az ember elvan zárva a külvilágtól.
A szereplőket nem igazán kedveltem spoiler, még Lo-t sem sikerült megértenem.
Az események között is volt olyan, ami kérdéseket vetett fel bennem, aztán erre nem is kaptam választ, szóval nem volt tökéletes könyv, de egyszer el lehet olvasni úgy, hogy ne sajnáld a vele töltött időt.


Népszerű idézetek

Judit_Sike P>!

Ahhoz képest, hogy utazási magazinnál dolgozom, aggasztóan rossz vagyok földrajzból.

Judit_Sike P>!

Az emberek bármit képesek elhinni, ha el akarják hinni (…)

amarillis>!

De mégsem adtam fel. A túlélési ösztön valahogy erősebb.

233. oldal

amarillis>!

És az elmúlt napokból kiindulva, ha van is isten, nem hinném, hogy túlzottan kedvelne engem.

234. oldal

amarillis>!

Igaz volt egyáltalán? Vagy csak egy szörnyű rémálom egy gyönyörű hajóról, azzal a koporsószerű cellával a tenger hullámai között? Vagy az egész egy hatalmas hallucináció volt?

235. oldal

amarillis>!

Senkiben sem lett volna szabad megbíznom. Rájöttem,mekkora hibát követtem el.

239. oldal

amarillis>!

Nem voltak irataim, nem volt hol aludnom, még egy darab csokit se tudtam volna venni, vagy esetleg egy vonatjegyet.

239. oldal

amarillis>!

Volt valami megnyugtató abban a fotóban a feleségéről és az unokáiról, de az erőszakolóknak meg a gyilkosoknak is vannak családtagjaik, nem?

244. oldal

amarillis>!

– Oké – mondtam nevetve. – Akkor annyira mégsem bánom, hogy gyilkossággal vádoltam meg.

249. oldal

amarillis>!

Csak kapcsolgattam, próbáltam valami megnyugtató műsort keresni, egy
Jóbarátok-ismétlés vagy egy Így jártam anyátokkal-epizód tökéletesen megfelelt volna a célnak, de akkor hirtelen…

249. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jane Corry: A halott ex
Paula Hawkins: A víz mélyén
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Riley Sager: Akarsz velem játszani?
Jo Nesbø: Hóember
Sara Shepard: Hibátlanok
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Blake Crouch: Wayward Pines
Dan Brown: Inferno
Karin Slaughter: Azt hittem, ismerlek