Lehull ​a lepel 85% 10 csillagozás

Hát nem volt rossz, de valami hiányzott… A könyvtárban akadtam rá múltkor, és gondoltam, miért is ne, már úgyis rég olvastam krimit.

A fülszöveggel ellentétben azonban ezekben a történetekben semmi vérfagyasztó nincs, inkább lélektanilag épít, ami nem is lenne baj, sőt.
Majdnem 4 csillagot adtam rá, mert olvastatja magát és minden történetnél alig vártam, hogy mi lesz a vége. Mindig érződött, hogy lesz valami csattanó a végén, ezek azonban nem csattantak elég nagyot, és ott éreztem egy kis csalódottságot.

Egyszer olvasósnak azért jó volt, de úgy érzem, többet is ki lehetett volna hozni ebből.

Ruth Rendell ismeri az emberi gyengeségeket, s ezeket novelláiban jól érzékelteti. Tetszett, ahogy ír, bár sokszor egészen egyszerűen, közérthetően fogalmaz. Gyakran jelennek meg nála ideg-és akaratgyenge, vagy éppen nagyon céltudatos nők – előzőek pl. A hasonmás vagy A függő nő főalakjai – ők nem tudnak, csak a párjukra támaszkodva, abba kapaszkodva élni, létükkel, problémáikkal zsarolva őt.
Nem ilyen krimiket vártam, de tetszettek, a lélektani vonulatukkal együtt. Kedvencem volt a Vénusz légycsapója, amelyben két régi osztálytárs, két egymással sarkítottan ellentétes külsejű és jellemű nő találkozik újra sok év után, aminek persze nem lehet és nem is lesz jó vége.

Nagyon jó kis novellák, bár azért annyira nem „hátborzongatóak”. Nekem leginkább az tetszett benne, hogy nem annyira a bűntényen van a hangsúly, hanem az odavezető út leírásában, a szereplők jellemeinek bemutatásában.