Az ​idő partjain 19 csillagozás

Ruth Ozeki: Az idő partjain

Vajon hogyan fér meg egymás mellett a testi és lelki terrort átélő japán iskoláslány, az írói válsággal küzdő Ruth, a buddhista apáca és a mosómedve-támadást túlélő macska története? Hogyan változtatja meg a szereplők életét mindaz, ami a múlt ködéből felbukkan? Mit tehet gyötrődő rokonai lelkéért halála előtt a vén Dzsiko? Vajon mit jelent az időben létezés és hogyan segíthet a buddhizmus vagy a modern fizika, esetleg egy kamaszlány kegyetlen naplója ennek megértésében?

Ruth Ozeki ezekre a kérdésekre keresi a választ. Ő maga amerikai apa és japán anya gyermekeként született. 2010 óta zen buddhista pap. Ha mindezek után az olvasó azt gondolja, hogy a névazonosság nem véletlen, akkor egy időre érdemes a könyv visszatérő motívumát felidézni: a kettő „nem ugyanaz, de nem is más”.

Eredeti mű: Ruth Ozeki: A Tale for the Time Being

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Tea, Budapest, 2014
424 oldal · ISBN: 9789638991744 · Fordította: Dudik Annamária Éva

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Dógen zendzsi


Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Bélabá P
Ruth Ozeki: Az idő partjain

Kincsre bukkantam ismét! Ez a könyv fantasztikus volt. Életbe szőtt mese a japán modern- és múltbeli hagyományokkal, egy olyan történet, ami a zen buddhizmus, a kvantumfizika, a filozófia köré lett írva. Szóba kerül – már sokadik olvasmányomban – Marcel Proust és a híres főműve (Az eltűnt idő nyomában) -lassan időszerű lenne olvasnom … :) –, Heidegger, Schrödinger macskája, a fukusimai atomkatasztrófa, a WTC elleni merénylet és másfél száz olyan japán fogalom, amit a fordító nagyon szépen megmagyaráz. Csodáltam Ozekit, hogy volt mersze Murakami Haruki 1Q84-éhez hasonlóan párhuzamos szálakon mesélni. Tetszett ez a fajta kivitel. Tetszett a történet és az a könnyed olvasmányos stílus, amely magába szívott az első oldaltól kezdve. Feltárul előttünk – ha csak képletesen vagy részben – az írónő (Ruth Ozeki) sorsa, az, hogy amerikai-japán származású és zen buddhista papnő. A két történeti szál Japánban illetve Kanadában játszódik és persze, hogy képbe kerül egy idős zen buddhista papnő is. Olyan sztori, ami nem biztos, hogy mindenkit egyformán érint meg, de az garantált, hogy Japán kedvelői nagy örömmel fognak felkelni a székből olvasás után. Elsősorban nekik ajánlom, meg mindenkinek, akit érdekel az ehhez hasonló filozofikus regényfolyam. Olyan jó volt, hogy kedvencemmé fogadtam, 4,8 pont és 5 csillag.

>!
Kkatja P
Ruth Ozeki: Az idő partjain

Érdekes ízű koktél volt, amelyben inkább a kesernyés íz volt a domináns.
Szívesebben olvastam volna benne többet a zen buddhista Dzsiko életéről (ami egy új könyvben be lett ígérve, várom szeretettel), és kevesebbet a dédunokája iskolás kínzásairól (ami borzasztó, hogy egyáltalán lehetséges), bár persze egy fejlődésregényhez elég mélyről kell indítani, csak ha ez a mélyrepülés egészen a könyv négyötödéig fennáll, az már kicsit zavaró tud lenni, de szerencsére a vége már pozitívabb kicsengésű lett.

Volt benne minden finomság: keleti és nyugati filozófiák, kvantumfizika, az öngyilkosság japán kérdésköre, az éghajlatváltozás problémái, a számítógépek és emberek lelkiismereti kérdései, szóval komoly könyv (lenne) alapból…
nekem mégis hiányzott belőle még valami, ami egyfajta zen-es egyensúlyba hozza az egészet, mert így a sok apró részlet jól-rosszul összeillesztett részecskéiből nem állt össze egy gyönyörű zen kert, csak egy kissé kusza permakultúrás. (ami végül is nem baj, mert ezek szerint csupán az elvárásaimnak nem felelt meg és ez is csak a szemléletmódom hiányosságaira mutat rá, szóval olvassátok és cáfoljatok rám! :)

Azért elég kellemes utazás volt, és ami viszont nagyon tetszett az a rengeteg japán szómagyarázat, amik által remek betekintést nyerhetünk a modern japán életbe; a több dimenziós előadásmód, Ruth néni filozofálgatásai a létező nem-létezőről és a macska, akinek homlokából cédrusfa és friss, édes levegő illata árad. :)

>!
Tea, Budapest, 2014
424 oldal · ISBN: 9789638991744 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
Miamona
Ruth Ozeki: Az idő partjain

Az igazat megvallva, próbálkoztam korábban meditációval, és mindig arra jutottam, hogy nem megy ez nekem. Nem tudnék zazent ülni órákon át, figyelni a belső hullámzásom. Aztán egy spiritualizmussal foglalkozó ismerősöm azt mondta, tudod, lehet, hogy neked a könyvek jelentik a meditációt, és te bennük keresed és hallgatod saját morajlásod. Lehet, hogy így van. Ruth Ozeki könyvével ez most talán egy kicsit konkrétabban is sikerült. Érdekes utazás volt ez a regény, mind a keleti kultúrába, mind Nao, Dzsikó és Ruth, mind pedig a saját magam történetébe. Aki a könyv elvontságától tartana, ne tartson. Mert a néhol meg-megcsillanó tanok és hitek között lebilincselő emberi sorsokat mos partra a víz.

Hullámzásnyit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2014/11/ruth-ozek…

>!
Fanolda___Angie
Ruth Ozeki: Az idő partjain

Ez a könyv, úgy ahogy volt meglepett. Ruth olyan dolgokat, problémákat feszegetett, amire úgy gondolom, hogy nem sok író veszi a fáradságot. Ellenben Ruth! A könyv nagy részét a bántalmazások, a kínzás, az öngyilkosság, és a Japánban uralkodó elnyomás teszi ki, egy 15-16 éves lány szemszögéből. Nao naplója nagyon brutális képet biztosít az ottani elnyomásról.
A kötet két idősíkban, két szemszögből játszódik. Egyedinek tartom, hogy ebből az egyik az irónő, Ruth. De hiába különleges, amikor fölösleges is egyben. Sajnos nagyon, de nagyon sokszor kizökkentem Nao történetéből emiatt.
A japán kultúra megjelenése pozitív hatást gyakorolt az egész könyvre. Imádtam, hogy hagytak nekünk japán szavakat. Ettől az egész olyan tadashii „hihető”.
Azoknak ajánlom, akik szeretik az elgondolkodtató, tragikus könyveket. Vagy éppen a japán kultúrát. :)
Olvasd tovább »> http://fanolda.blogspot.hu/2014/12/ruth-ozeki-az-ido-pa…

>!
Még1Fejezet
Ruth Ozeki: Az idő partjain

Ami nagyon tetszett:
A hangulatfestés! Ahogy három különböző szálat háromféle módon tudott megalkotni az írónő. Arról nem is beszélve, hogy mennyire elkülönültek nemcsak az eltérő szereplők, gondolataik, az eltérő helyszínek, az eltérő helyszíneken bolyongó egyéb alakok, de még a félelemmel teli iskola, a kétségekkel teli, szinte őserdei kanadai sziget, vagy a nappal olykor fullasztó, ám éjjel még kísértetekkel együtt is megnyugtató kolostor levegője is!

Ami nem tetszett:
Tudom, hogy ez egyéni probléma, de Nao fecsegése (…)

A könyvről bővebben a blogon:
https://meg1fejezet.wordpress.com/2019/01/27/ruth-ozeki…

>!
jakzso
Ruth Ozeki: Az idő partjain

Sokáig tartott kiolvasni – szóval a vontatottságban van valami – de mire a végére értem teljesen beleszerettem. Így utólag úgy látom, hogy ez tényleg egy olyan könyv, aminél olvasás közben is kell magunknak időt (=szünetet) hagyni megemészteni a leírtakat, nem lehet csak úgy együltünkben „befalni” az egészet, mert akaratlanul is elfilozofálgatunk a tartalmon. :)
http://insponordic.blogspot.com/2018/10/egy-oszi-kuckoz…

>!
zsoltika P
Ruth Ozeki: Az idő partjain

Hullámzó színvonal, néhol túlírt, és a külső történet jóval érdektelenebb mint a belső. 3.5/5


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

Az ókori görögök úgy vélték, hogy amikor hangosan olvasunk, akkor valójában a holtak veszik kölcsön a nyelvünket, hogy újra beszélhessenek.

353. oldal Ruth

>!
Bélabá P

Mindketten szerették a könyveket, mindenféle könyveket, de különösképpen a régieket, a házukat ellepték az ilyen kötetek. Mindenhol könyvek voltak: felstószolva a polcon, halomba rakva a földön, a székeken, lépcsőfokokon, de ez sem Ruth, sem Olivert nem zavarta.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
2 hozzászólás
>!
Kkatja P

Olvastam valahol, hogy a tudósok a Déli-sarkon vagy az Északi-sarkon, vagy valami baromira hideg helyen egészen mélyre le tudnak fúrni és jégmagmintákat tudnak venni a több százezer, vagy akár több millió éves ősi légkörből. És bár ez szerintem állati király, mégis szomorúan gondolok az olvadó jégdugókra, amelyek apró sóhajokként engedik ki magukból az ősi buborékokat a mi szennyezett, XXI. századi levegőnkbe.

50. oldal

>!
Bélabá P

Gondolj a nem gondolkodásra.
Hogy lehet gondolni a nem gondolkodásra?
Nem gondolkodva. Ez a zazen alapvető művészete.

187. oldal

>!
Kkatja P

Elszomorodtam, amikor azon kaptam magamat, hogy úgy teszek, mintha a kibertérben mindenkit érdekelne, amit gondolok, amikor pedig valójában mindenki magasról tesz rá. És amikor belegondoltam, hogy ezt a szomorúságot több millióval kellene megszorozni, mert több millióan ülnek magányos kis szobájukban, és vadul írják és posztolják magányos kis oldalaikat, amelyeket senkinek sincs ideje elolvasni, mert mindenkit lefoglal az írás és a posztolás,* akkor majd meghasad a szívem.

* „Ha majd egyszer (és ez nemsokára bekövetkezik) minden emberben fölébred az író, akkor jönnek az általános süketség és értetlenség napjai.” – Milan Kundera

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Milan Kundera
>!
Kkatja P

    Drága anyám!                                                            1944. január 2.

Amikor megtudtam, hogy megszűnt az egyetemi hallgatók mentessége, megértettem, hogy meg fogok halni, és a hír hallatán megkönnyebbülésszerű érzés lett úrrá rajtam. Hosszú hónapok várakozása és bizonytalansága után szívderítő volt a bizonyosság, még ha az a halál bizonyossága is! Világosan láttam az előttem álló utat, és felhagytam azzal, hogy az élet olyan buta metafizikai kérdései miatt aggódjak, mint az identitás, a társadalom, az individualizmus, a totalitarizmus, az emberi akarat, amelyek annyit foglalkoztattak az egyetemen, hogy elhomályosították elmémet. A biztos halállal szemben ezek a témák igazán banálisnak tűntek.

257.258. oldal Haruki 1 levelei

>!
Kkatja P

Dzsiko szerint zazent ülni azt jelenti, hogy teljesen belépünk az időbe.

    Ez nekem nagyon tetszik.

    Dógen, a vén zen mester a következőt írta róla:

Gondolj a nem gondolkodásra.
Hogyan lehet gondolni a nem gondolkodásra?
Nem gondolkodva. Ez a zazen alapvető művészete.

187. oldal Nao

Kapcsolódó szócikkek: Dógen zendzsi · zazen
>!
Jeffi SP

A macskát Schrödingernek hívták, de ezt a nevét sosem használták. Oliver Csipásnak hívta, amiből néha Csapás lett.

12. oldal Ruth

Kapcsolódó szócikkek: Erwin Schrödinger · Schrödinger macskája
>!
Kkatja P

Ne gondold, hogy az idő egyszerűen elrepül. Ne a „repülést” tartsd az idő egyetlen cselekvési módjának. Ha az idő egyszerűen elrepülne,akkor létezne távolság közted és az idő között. Tehát ha az időt csak elmúlásában értelmezed, akkor nem érted az időben-létezést.
Hogy ezt igazán megértsd, tudnod kell, hogy az egész világ minden élőlényét időpillanatok kötik össze, ugyanakkor mindegyik különálló időpillanatként is létezik. Hiszen minden pillanat időben-létező, azokból áll a te létező időd.

Dógen zen mester: Udzsi

265. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dógen zendzsi · idő
>!
Kkatja P

A halál bizonyos. Az élet mindig változik, mint egy széllökés a levegőben vagy egy hullám a tengeren, vagy akár mint egy gondolat az elménkben. Az öngyilkossággal tehát kijelöljük az élet határait. Az öngyilkosság megállítja az életet az időben, és így meg tudjuk pillantani, milyen az alakja, és érezni tudjuk a valóságot, hacsak egy pillanatra is. Az öngyilkosság kísérlet arra, hogy valamiféle igazi, szilárd dolgot hozzunk létre egy örökösen változó, hömpölygő életből.

Manapság, a modern technológiák kultúrájában néha arra panaszkodnak az emberek, hogy már semmi sem tűnik valóságosnak. A modern világban minden műanyag vagy digitális, vagy virtuális. Én viszont azt mondom, hogy az élet mindig is ilyen volt! Ez maga az élet!

Még Platón is írt arról, hogy az élet csupán formák árnyéka. Így értem azt, hogy az élet örökösen változik és valószerűtlennek hat.

90-91. oldal Ruth

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál · öngyilkosság · Platón · változás

Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Yann Martel: Pi élete
Thomas Keneally: Schindler bárkája
Graham Swift: Utolsó kívánság
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
DBC Pierre: Vernon Little, az Isten
J. M. Coetzee: Michael K élete és kora
Ian McEwan: Szombat
Michael Ondaatje: Az angol beteg