Az ​elveszett tárgyak őrzője 45 csillagozás

Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

Ha ​londoni sétáikat felidézve eszükbe jut egy görnyedt alak, aki a fejét lehajtva a járdákat és a csatornalefolyók környékét kutatja, akkor önök minden bizonnyal Anthony Peardew-val találkoztak. A férfi harminc évvel ezelőtt elveszített egy medált, amelyet a menyasszonyától, Therese-től kapott. Ugyanazon
napon a sors váratlanul elragadta tőle a szeretett kedvest is. Ettől kezdve Anthonyt csak a remény élteti: ha sikerül rátalálnia az ékszerre, talán élete tragédiáját is egy csapásra semmissé teheti. Magányában az elvesztett, olykor jelentéktelennek látszó tárgyak gyűjtése mellett novellák írásával tölti ki napjait. Megszállottan dolgozik talált kincseinek különleges történetein. Házvezetőnője, a hányatott sorsú Laura maga is szinte egy Anthony megmentett darabjai közül. Idővel az ő feladata lesz, hogy a gondosan katalogizált tárgyakat visszajuttassa az eredeti tulajdonosukhoz. Be kell azonban látnia, hogy nem zárkózhat be örökre az író dolgozószobájába, ki kell használnia a… (tovább)

Eredeti mű: Ruth Hogan: The Keeper of Lost Things

>!
General Press, Budapest, 2018
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521365 · Fordította: Pejkov Boján
>!
General Press, Budapest, 2018
312 oldal · ISBN: 9789634521372 · Fordította: Pejkov Boján

Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 135

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Málnika P
Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

„Emlékeztessenek mindenkit arra, hogy a legjelentéktelenebb tárgyak mögött is igazán különleges történetek rejtőznek.”

Ruth Hogan első könyve egy keserédesen varázslatos, bájos regény, amely engem teljesen lenyűgözött. Az író, Anthony egy napon veszti el rajongásig szeretett menyasszonyát és a tőle kapott brosst, amelyre ígértetett tett, hogy örökre megőrzi. Az elveszett dolgok gyűjtése innentől fogva egyfajta vezekléssé válik számára, miközben a tárgyak szerelemről, gyászról, rivalizálásról, elmúlásról mesélnek. Örökségének folytatója, a menedéket kereső Laura lesz, akinek hisztis, önmagában állandóan kételkedő személyisége pont annyira emberi, mint a könyv minden egyes sora. A többi szereplője, a „dán szindrómás” Napsugár, a kertész Freddy, a könyvkiadó Ász és hűséges asszisztense Eunice is mindannyian szerethető, esendő emberek. Miközben a talált tárgyak kiemelt jelentőséget kapnak, egyre sodor magával Laura és Eunice sorsa, amely a végén varázslatos feloldással kapcsolódik össze.

3 hozzászólás
>!
bokrichard
Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

A megtévesztően szép, tavaszias-kora nyárias külső egy furcsán búskomor, egyben aranyosnak is mondható történetet takar. A középpontban a patológiás gyász, és a szó szerinti-, valamint metaforikus, pszichológiai értelemben vett tárgyvesztés található, ennek mentén indul a cselekmény. Kezdetben erősen körvonalazódik Anthony története, majd az ő halványodásával, halálával, és Laura megjelenésével eltűnik a bánat komor ködében a két főszálú cselekmény fele. A ház, a környezet meseszerű, de akik benne élnek Anthony után, azokkal már több problémám van. Első könyves íróként elkövette Hogan a túlzás problémáját. Laura annyira nyűgös, hisztis, unszimpatikus volt, hogy ezzel megöli a hangulatot, idegesítővé válik az olvasása a szenvedéseinek. Ellenben a másik szál áll, ami némileg kompenzál. Ász és Eunice fura kapcsolata valahogy nagyobb figyelmet, és valamivel erősebb kapcsolódást igényelne a fő szálnak kinevezett inverz „Elveszett ereklyék fosztogatói”-hoz. Ja, és még egy nagy probléma: a kínosnak, már-már szánalmasnak mondható szóviccek, amik nálam nagyon nem találtak be.

Egyszer elolvasható, de nem egy nagy megváltás a könyv. Könnyed nyári kikapcsolódás volt, nem a legjobb, de a fantasy örvényéből ha egy napra is de kimentett.

6 hozzászólás
>!
Kókuszka
Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

Ruth Hogan írja: „A kemoterápia miatt nem tudtam aludni, ennek lett eredménye Az elveszett tárgyak őrzője.” Így született ez a különös, több szálon futó, különböző karaktereket felsorakoztató történet. Anthony és Therese be nem teljesült szerelme és egy Szent Terézt ábrázoló, aranyba foglalt medál elvesztése adja a kerettörténetet. A medál keresése közben Anthony egyre több mások által elhagyott apró tárgyakat gyűjt és kartotékoz. Ezekből merít ihletet novellái számára. Érdekes, hogy a tárgyakért jelentkezők története megegyezik az általa kitaláltakkal. Anthony hagyatékát megöröklő házvezetőnő, a kertész, és az üde színfoltot hozó 19 éves down szindrómás Napsugár segítségével igyekszik az eredeti tulajdonosok nyomára bukkanni és Therese medálját megtalálni, hogy háborgó lelke nyugalomra találjon. Mindeközben megismerkedünk a meleg könyvkiadóval és hű asszisztensével. E három fő szálon kívül még sok mellékszereplő is felbukkan. A szerteágazó mesélés időnként túl soknak tűnik, de ezt ellensúlyozza az érzelmek sokszínűsége.

>!
smetalin
Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

Biztos ismeritek azt a mondást, mikor egy társaságban egy bizonyos személyre ezt mondják: "Na, veled is csak többen vagyunk!"Pontosan ezt érzem ezzel a könyvvel kapcsolatban, csak a könyveim olvasott darabszáma emelkedett azáltal, hogy elolvastam. A pulzusom az nem, sőt, akkor csodálkoztam volna, ha a vége nem az ami. Az én spoilerlelkemnek ez túlontúl rózsaszín lett.
Van egy főszál, annak színét már említettem, és vannak az elveszett tárgyak amihez rövid kis szösszeneteket kerekített az írónő, az meg ha már színek, hát elég szürke lett. Szerintem ezt érezte is, ezért próbált egy kis „szellemességet” belecsempészni, hát nem mentette meg a sztorit az sem. Ha egy kicsit jobb a fantáziája, akkor akár még valami „színes” is kialakulhatott volna, de itt a színfogó kendő sem segített.

>!
Navi
Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

Amolyan bús-borongós angol történet a második vagy sokadik esély lehetőségéről, annak megragadásáról, a reményről.
S a könyv elolvastán az ember azzal a jóleső érzéssel csukhatja be a könyvet, hogy egyszer minden jóra fordulhat és mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését.
Kedvenc karakterem Napsugár, az ő őszintesége, bája levett a lábamról. Ahogyan Ász és Eunice filmimádata is :)

>!
perpetua P
Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

Ez a regény, nem teljesen nekem íródott úgy érzem. Mégis talán megszokhattátok már, hogy a kevesebb csillagozású könyvekről is képes vagyok jó dolgokat írni. :D Most is így lesz, hiszen sok elem akadt, ami tetszett, csak összességében nem volt számomra meggyőző.
Nagyon szimpatikus az elveszett tárgyak gyűjtögetése és az e köré épített történet, ami azért lehetett volna izgalmasabb. Ötletes a keretes szerkezet, a rövid novellák is tetszettek, még a komorabbak is. Sokáig nem tudtam mit kezdeni a múltbeli eseményekkel, illetve sejtettem mire megy ki a dolog, de amikor végre kiderült a megoldás, kicsit csalódtam, mert különlegesebb dologra számítottam. Főszereplőnk, kedves, dolgos és teljesen átlagos fiatal nő, könnyű vele azonosulni, de egy regényben érdekesebb karaktereket szoktam szeretni. A románcát viszont szerettem. :) Napsugár jelenléte dobta fel még a regényt, hiába beteg a leányzó, jól látja a dolgokat, és több esze van, mint hinni lehet, aranyos színfolt volt.
Azt gondolom lesznek, akik nálam sokkal jobban fogják szeretni, de végül az én komfortzónámba nem illett bele.

>!
kratas P
Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

Látom a hibáit, de mivel nincs tökéletes kapcsolat csak a mesékben a királylány és a királyfi között és amúgy is imádtam minden sorát, így jár a maximális csillag.
Sőt, kedvencem is lesz, mert szép a lelke.

>!
Mariann_Czenema P
Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

Vannak könyvek, amiket a könyvmoly mások ajánlásaira olvas, van, amiket a fülszövege miatt; és van, amit a borító miatt. Ruth Hogan első regénye egyértelműen ez utóbbi kategória, azért tetszett meg, mert olyan szemet gyönyörködtetően szépséges a borítója.
És ezzel sajnos minden 5 csillagos dicséretet le is tudtam a művel kapcsolatban, én is azon molyok közé tartozom, akiknek nem jött be a regény.
(továbbiak itt:
http://czenema.blogspot.com/2018/08/ruth-hogan-az-elves… )

2 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 
Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

Annyira gyönyörűséges ez a könyv, hogy nem bírtam ellenállni neki. Megláttam a Könyvfesztiválon, belezúgtam, és három napig bírtam, mielőtt megvettem. Muszáj volt, elfogyott a könyvem, anélkül pedig nem lehet vonatozni.
Maga a történet bájos, olyan kis szomorkásan kedves. Érdekes volt, hogy két, látszólag épp csak érintkező szálon futott a cselekmény. Saját magamat is meglepetésként érte, de Ász és Eunice jobban érdekelt (tök jók voltak a filmes utalások), pedig Anthony sztorija kezdetben ígéretesebbnek tűnt. Ezért is sajnáltam, hogy Laura átvette Anthony helyét, nekem valahogy vele jobban működött volna az egész, sokkal érdekesebb karakternek tartottam. Therese hiányát annyira nem tudtam átérezni, mivel nem sokat tudunk meg róla azt leszámítva, hogy szép volt és csodálatos, ami elég tág fogalom; de Anthony gyűjtögető szenvedélye tetszett, különösen az, ahogy történeteket talált ki a tárgyakhoz. Ezek sokkal sötétebbek magánál a tényleges történetnél, de pont ez tetszett bennük, színt vittek bele.
A karakterek kidolgozottságukat tekintve elég változatosak, vannak, akiknek kifejezetten jól sikerült a jelleme, van, aki halovány, és aki már-már karikatúraszerű. Laura kicsit csalódást volt, nekem ő túl unalmas és siránkozós ahhoz, hogy megértsem, Anthony mit látott benne, de mindegy, túltettem magam rajta.
A Pádua-lak leírása nagyon tetszett, és az a kis varázslat is, amit Therese emléke vitt bele.
Ami a romantikus részét illeti, Eunice visszafogott szerelme és az Ásszal való mély, évtizedes barátsága fogott meg a leginkább, Anthony negyven éves gyásza annyira nem jött át, mint mondottam volt (mert az nem derül ki, milyen volt Therese), Laura meg bármit csinált, hidegen hagyott. Vele csak úgy elvoltam, olyan volt, mint egy rendes szomszéd, aki nem sok vizet zavar.
Nem tökéletes, de a hibái ellenére is szerethető, aranyos könyv, és kifejezetten hangulatos. Egy első könyves szerzőtől kifejezetten ígéretes, szóval ha Ruth Hogan továbbra is írásra adja a fejét, én vevő leszek rá.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

És azokban a nőkben sem lehet megbízni, akik zöld táskához piros cipőt vesznek.

45. oldal

5 hozzászólás
>!
robinson P

Olyannak érezte az életet, mintha egy rosszul megírt regény kézirata lenne.

>!
robinson P

– Jó könyv? – kérdezte.
– Attól függ, mit nevez jónak – felelte az asszony, és leült a kertésszel szemben. – Sok példány elkelt belőle.

>!
robinson P

A lélegzete elakadt, mert ismét szembesült vele, hogy a halált tartja a kezében.

33. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Mindannyian apró kis porszemek vagyunk ezen a világon. Nem nyerhetünk mindig, és nem is lehetünk mindig boldogok. De van valami, amit mindig megtehetünk: törekedhetünk a győzelemre és a boldogságra.

79. oldal

>!
robinson P

– Mennyire gazdag tulajdonképpen?
– Mocskosul – felelte a férfi.

86. oldal

>!
robinson P

Charles Bramwell Brockley jegy nélkül és elhagyottan utazott a London Bridge-től Brightonba tartó 14.42-es vonaton, egy Huntley & Palmers kekszesdobozba zárva.

(első mondat)

>!
zsuzana P

– Hogyan lehet egy ital, ami nedves, száraz?

143. oldal

>!
robinson P

Amikor Laura elhagyta Vince-t, búcsúzóul bedobta az esküvői képüket a szemetesbe.

20. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Liliát az anyja két dologra tanította meg: a saját ízlésed szerint állítsd össze a ruhatáradat, és szerelemből menj férjhez!

54. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kami Garcia: Unmarked – Jelöletlen
Danielle Steel: Johnny Angyal
Marilyn Miller: Keserűen édes
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek
Syndie Maison: A legerősebb kötelék
Brittainy C. Cherry: Tűzeső
Guillaume Musso: Ott leszel?
Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 5.
John Corey Whaley: Kobak
Emily March: Angyalszárnyak