Utópia ​realistáknak 13 csillagozás

Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?
Rutger Bregman: Utópia realistáknak

A könyv megmutatja, hogy a látnoki eszmékből igenis létrehozható egy valóban működőképes társadalom.
A civilizáció összes mérföldkövéről – a rabszolgaság eltörlésétől a demokrácia kezdetéig – elmondható, hogy a többség szemében sokáig csupán utópisztikus fantáziának tűntek. Az új utópiák, mint például a garantált alapjövedelem és a 15 órás munkahét, akár már a mi életünk során is valóra válhatnak.

>!
Cser, Budapest, 2019
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632785745

Enciklopédia 16

Helyszínek népszerűség szerint

Utah


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Rutger Bregman: Utópia realistáknak

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?

Nem vesztegetnék sok szót arra, ami ebben a könyvben van. Garantált alapjövedelem, 15 órás munkahét, munkaerő szabad áramlása, tőzsdei tranzakciók megadóztatása… csupa olyan dolog, amiről már biztos hallottunk harangozni (aki nem, az guglizzon, vagy kérdezzen rá). Talán a vállunkat is vonogatjuk, ha szóba kerülnek, hogy „szép, szép, egy szebb jövőben, esetleg, feltéve, de meg nem engedve, ám most semmi realitása”. Amennyiben pedig közgazdász végzettségűek vagyunk, tutira egy rakás ellenérvünk is akad (mégpedig jó ellenérvek), miért alkalmazhatatlanok ezek az eszközök. (Jó ellenérvek persze arra is voltak, miért NE adjunk szavazati jogot a nőknek vagy a feketéknek, mi több, 150 éve még evidenciának vették, hogy a gazdaság attól műkődik, hogy minél kevesebb bért fizetünk a munkásainknak, és az alkoholizmus egyetlen hatásos gyógyszere, ha halálra dolgoztatjuk a delikvenst. Aki pedig mást állít, az holdkóros. Ennyit a jó ellenérvekről, meg a járt útról, amit járatlanért el ne hagyj.) Na mindegy. A lényeg, hogy eszemben sincs Bregman állításait a közgazdaságtan mérlegén megmérni – nincs is meg hozzá a szükséges apparátusom. De ettől függetlenül: ez a könyv minden (amúgy megítélésem szerint viszonylag mérsékelt) populizmusával, vélelmezhető finom leegyszerűsítéseivel megvett engem.

Mert igazából nem is magukon a konkrét javaslatokon van a hangsúly. Hanem hogy egyáltalán legyenek javaslatok. Az apró korrekciók ígérete nem menti meg a kiüresedéstől a demokratikus gondolatot – határozott, vállalható ideák kellenek. Ma, amikor a jobboldal képes tömegeket mozgósítani úgy, hogy csak negatív céljai vannak*, hol van az a Nagy Pozitív Cél, amit a többiek fel tudnak mutatni? Én azt mondom, Bregman elképzelései pont alkalmasak arra, hogy ezt a szerepet betöltsék.

Jó, hát erre lehet azt mondani, hogy az effajta ködkergetés katasztrófába torkollhat. De 2009-ben (a hitelválság mélypontján) a Goldman Sachs alkalmazottai annyi célprémiumot vittek haza, mint amekkora a Föld 224 000 000 legszegényebb emberének a vagyona. És ha valaki szerint EZ nem elég nagy katasztrófa, akkor igazán nem tudom, mi kell még neki. Egy radioaktív savmocsár a kert végébe? Ráadásul ha a robottechnika ilyen ütemben fejlődik, akkor az alapjövedelem alternatívája nem az lesz, hogy minden marad a régiben, hanem a tömeges munkanélküliség, úgyhogy nem árt aggódni egy kicsit. Szóval Bregman szuggesztív pacák, engem meggyőzött. És őszintén áhítom, hogy minél több embert győzzön meg a továbbiakban is – úgyis botrányosan fiatal, van ideje rá. Mert ha javaslatai politikai akarattá válnak, akkor – és ebben nagyjából biztos vagyok – a szakma is megtalálja a módját, hogy a gyakorlati alkalmazás mikéntjét kidolgozza.

* Mert mit ígér a mai jobboldal (amit amúgy teljesen félrevezető jobboldalnak hívni, hisz már rég nem az – de ez egy mellékszál, jegeljük)? Hogy „Nem leszünk gyarmat!”, meg hogy nem kellenek a bevándorlók. Csupa „nem”. De akkor mi „igen”? Nem leszünk gyarmat, oké, de akkor mik leszünk? És senki ne jöjjön azzal, hogy a szuverenitás pozitív cél – mert mindaddig, amíg nem esik szó arról, hová akarunk szuverén módon eljutni, a szuverenitásra való hivatkozás csak retorikai szájfény a hatalom húsos ajkain.

28 hozzászólás
meseanyu P>!
Rutger Bregman: Utópia realistáknak

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?

Ismét egy nagyon szórakoztató stílusban megírt, okos könyv kedvenc idealistámtól, amiben bemutatja, hogy milyen jó módszerek állnának rendelkezésünkre ahhoz, hogy jobbá tegyük a világot. A baj csak az, hogy nem is akarjuk, hogy jobb legyen. Egyszerűbb védeni a kis előjogainkat, ha már a kiváltságos kevesekhez tartozunk, de közben tragikus módon nem vesszük észre, hogy nekünk se igazán jó. Nem igazán vidított fel a könyv, mert kicsit ellentmondásosan ír arról, hogy vajon a változás szükségszerűen be fog-e következni, vagy pedig megyünk tovább a régi úton, és képtelenek vagyunk észrevenni az intő jeleket. Na, majd meglátjuk. Azt hiszem, hátradőlök, és megvárom a végét. ;-)

1 hozzászólás
Barbár>!
Rutger Bregman: Utópia realistáknak

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?

Ismét egy világjobbító könyv jó stílusban megírva, hathatós érveléssel, és valóban megtörtént esetekkel illusztrálva, bőséges hivatkozásokkal alátámasztva. Sokszor már engem is majdnem teljesen meggyőzött (feltétel nélküli alapjövedelem – részben, hajléktalanoknak biztosított lakhatás – egészen, valódi értéket nem létrehozó foglalkozások helyett a szükséges munkát végzők előtérbe helyezése a fizetési listán – egészen).
Ami nem nyugtatott meg, az a határok eltörlése, a korlátlan és szabad migráció. Bregman ugyanis ebben látja a szegénység elleni globális küzdelem legjobb eszközét. Mi, a fejlettebb világ, a „Bőség Földjén” ücsörgünk, miközben a világ szerencsétlenebb felén emberek éheznek, nyomorognak. Be kell őket engedni, nincs mese. Az nem zavarja, hogy eddig is jöhettek, ha voltak megfelelő papírjaik. Pontokba szedi a migránsokkal szembeni ellenérzéseket, mint téveszméket. Meggyőzőnek szánt statisztikákkal cáfolja ezeket. Én jó pár olyat olvastam, ami pont ezeket a „téveszméket” igazolja. Meg látom a tévében a bozótvágó késsel hadonászó marokkóit, és nem tartom jó ötletnek, hogy a karácsonyi vásárt átnevezzék téli vásárnak, hogy a muszlimok érzékenysége ne sérüljön.
Érdekesnek tűnik a bevándorlás támogatása azok után, hogy húsz oldallal korábban még arról ír, hogy munkanélküliségnövelő hatása van az automatizálásnak, a robottechnika elterjedésének.
Miért csak félig győzött meg az alapjövedelemmel kapcsolatban? Hogy naprakész legyen, Bregman ír a könyv elején említett sikertörténetek után három évvel indított finn kísérletről is az Epilógus c. fejezetben, de csak az említés szintjén. Nos, mi történt ott:
A skandináv országban 2017 januárjában indították el azt a kétéves kísérletet, amelynek keretében havonta 560 eurót juttattak kétezer, véletlenszerűen kiválasztott munkanélkülinek. Mindenki minden hónapban megkapta a garantált alapjövedelmet, függetlenül attól, hogy talált-e munkát vagy sem.
Az Európában egyedülálló kísérlet első eredményei azt mutatják, hogy a kísérlet nem váltotta be a foglalkoztatottság növeléséhez fűzött reményeket. Pirkko Mattila finn szociális és egészségügyi miniszter elmondta, hogy az első év tapasztalatai szerint a foglalkoztatottságra gyakorolt hatás elhanyagolhatónak tűnik.

Dacára annak, hogy nem osztom mindenben a szerző véleményét, gondolkodásra késztető, vitára serkentő, elolvasásra ajánlott könyvnek tartom, tele jó ötletekkel. A nem is olyan távoli jövőnk múlik rajta, hogy milyen válaszokat adunk az általa említett problémákra.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

2005-ben Utah megindította a hajléktalanság elleni hadjáratát, de ők – másokkal ellentétben – nem sokkolóval és paprikasprével támadtak, hanem a probléma gyökerét keresték. A cél: a hajléktalanok eltávolítása az utcákról. A stratégia: ingyen apartmanok biztosítása. [Lloyd] Pendleton [a Hajléktalanság Elleni Akciócsoport igazgatója] a 17 legnyomorúságosabb helyzetben lévő utcán élő emberrel kezdte a terv megvalósítását. Két évvel később, amikor mindnyájuknak sikerült lakhelyet találni, a programot fokozatosan kiterjesztették. Nem számított, hogy volt-e valakinek priusza, drogfüggő volt-e, vagy nyakig el volt adósodva: Utahban mindenkinek joga volt ahhoz, hogy fedél kerüljön a feje fölé.
A program világraszóló sikert aratott. Míg a szomszédos Wyomingban 213%-kal nőtt az utcán élők száma, addig Utahban 74%-kal csökkent a tartós hajléktalanság. […]
Az ingyenes lakhatás támogatása valójában csodákat művelt. A közgazdászok számításai szerint egy hajléktalan átlagosan 16 670 dollárjába került a kormányzatnak (rendőrségi, bírósági költségek, szociális szervezetek ráfordítása), míg az apartman biztosítása a tanácsadó fizetésével együtt is kijött 11 000 dollárból.

79-80. oldal

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?

Kapcsolódó szócikkek: 2005 · hajléktalanság · Utah · Wyoming
17 hozzászólás
Kuszma P>!

A bürokrácia jelenlegi útvesztőjében rekedt nincsteleneknek esélyük sincs kitörni a szegénységből. A segélyek rendszere csak növeli az államtól való függést. Míg az alkalmazottaktól azt várják, hogy demonstrálják az erősségeiket, a segélyen élőknek épp a gyengeségeiket kell bizonygatniuk, hogy továbbra is megkapják a járandóságukat. Bizonyítaniuk kell, hogy elég betegek, kellőképpen depressziósak, és hogy semmi esélyük sincs arra, hogy bárhová felvegyék őket. Nem elég rászorulónak lenni, annak is kell látszani – máskülönben nem jár a segély. Nyomtatványhegyek, elbeszélgetések, csekkek, fellebbezések, értékelések, konzultációk, még több nyomtatvány… Minden egyes segélyre benyújtott pályázat egy kisebb vagyont emészt fel. […]
Ezt a háborút nem a szegénység, hanem a szegények ellen vívják. Így viszont csak azt érhetjük el, hogy a legmélyebben tengődőket […] lusta, frusztrált és akár agresszív csövesekké és ingyenélőkké változtatjuk. Nem is csoda, hisz erre képezzük őket. Ha van közös vonás a mai kapitalistákban és a régi kommunistákban, az a kereső foglalkozáshoz való ragaszkodás. Ahogy a szovjet üzletekben is „három eladó kellett egyetlen szelet hús eladásához”, mi is értelmetlen feladatokat végeztetünk a segélyre jogosultakkal, még akkor is, ha ez csődbe juttat minket.
Mindegy, hogy kapitalistákról vagy kommunistákról beszélünk, a lényeg ugyanaz. Értelmetlenül teszünk különbséget szegény és szegény között, és képtelenek vagyunk leszámolni azzal a tévhittel, hogy a szegénység nélküli világ csak úgy érhető el, ha mindenki dolgozik.

107-108. oldal

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?

Kapcsolódó szócikkek: segély · szegénység
23 hozzászólás
Kuszma P>!

Azt gondolnánk, hogy a szabályok és a rengeteg papírmunka arra szolgál, hogy kiszűrje azt, akinek nincs is igazán szüksége segítségre. Pedig épp ellenkező hatása van: a leginkább rászoruló szegények – akiknek a sávszélessége így is túlterhelt – folyamodnak a legritkábban állami segítséghez.

70. oldal

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?

6 hozzászólás
Kuszma P>!

Amíg 30 éve még 300 000 dollárt kellett előbányásznunk egy gigabájt tárhelyért, addig ma ugyanezt 10 centért is utánunk dobják. Ez a lenyűgöző technológiai fejlődés a GDP-ben szinte egyáltalán nem látható. Az ingyenes termékek még csökkentik is a gazdaságot (gondoljunk csak a Skype megjelenésére, ami egy vagyonba került a telefontársaságoknak). Ma egy mobiltelefonnal rendelkező átlagos afrikai több információhoz férhet hozzá, mint Bill Clinton a 90-es években, ennek ellenére az informatikai szektor 25 év alatt egy tapodtat sem mozdult előre, már ami az összgazdaságban való részesedését illeti.

115. oldal

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?

Kapcsolódó szócikkek: Bill Clinton
3 hozzászólás
>!

Az 50-es években a fiatal felnőttek 12%-a értett egyet azzal az állítással, hogy „Nagyon különleges ember vagyok.” Ma ez az arány 80%, miközben egyre jobban hasonlítunk egymásra.

25. oldal (CSER 2019)

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?

10 hozzászólás
Barbár>!

Az optimizmus és a pesszimizmus ma már nem több, mint a fogyasztói bizalom, vagy éppen annak a hiánya.

21. oldal

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?

Kapcsolódó szócikkek: optimizmus · pesszimizmus
Barbár>!

1964-ben Isaac Asimov azt jósolta, hogy „az emberiség a gépkezelők faja lesz.” Ma úgy néz ki, hogy ez is elég optimista jóslat volt, hiszen a robotok ma már a gépkezelői állásokat is fenyegetik.

195. oldal

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?

Kapcsolódó szócikkek: 1964 · Isaac Asimov
BZs33>!

Természetesen ma is büszkék lehetünk arra a szabadságra, amelyet elődeink nemzedékei kiharcoltak nekünk. A kérdés azonban az, hogy mit ér a szólásszabadság, ha már nincs semmi értelmes mondanivalónk? Mi értelme az egyesülési szabadságnak, ha nincs miért összeállnunk? Mi haszna a szabad vallásgyakorlásnak, ha már úgysem hiszünk semmiben?

260. oldal

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?

Barbár>!

A Goldman Sachs vezérigazgatója – hogy csak egy példát említsek – lényegében ugyanazt a szerepet tölti be, mint a középkori földesúr. A különbség csupán annyi, hogy a bankárok olykor hajlamosak azt képzelni, hogy ők hozták létre ezt a vagyont, míg a földesurak mindig is tisztában voltak vele (és büszkék is voltak rá), hogy a jobbágyok fáradságos munkájából éltek.

172. oldal

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?

Barbár>!

A telemarketingtől az adótanácsadókig számos példa bizonyítja, hogy nem botorság belevágni ezekbe a szakmákba: egy vagyont lehet keresni azzal, hogy semmi értelmeset nem hozunk létre.

176. oldal

Rutger Bregman: Utópia realistáknak Garantált alapjövedelem? 15 órás munkahét?


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael J. Sandel: Mi igazságos… és mi nem?
Andrés Solimano: Nagy gazdasági visszaesések a hosszú huszadik században
Síklaky István: A fennmaradás társadalmi programja
Czike Klára – Csizmady Adrienne – Ligeti György – Rózsavölgyi Adél: Minden másképp van
Anderle Ádám: Munkásmozgalom Latin-Amerikában
Janky Béla: Szolidaritás és jóléti preferenciák
Kolosi Tamás – Szelényi Iván: Hogyan legyünk milliárdosok?
Bogár László: Abszurditások világa
Abhijit V. Banerjee – Esther Duflo: A szegények gazdálkodása
Z. Kárpát Dániel: A demokrácia halála