Humankind 7 csillagozás

A Hopeful History
Rutger Bregman: Humankind Rutger Bregman: Humankind Rutger Bregman: Humankind

It's ​a belief that unites the left and right, psychologists and philosophers, writers and historians. It drives the headlines that surround us and the laws that touch our lives. From Machiavelli to Hobbes, Freud to Dawkins, the roots of this belief have sunk deep into Western thought. Human beings, we're taught, are by nature selfish and governed by self-interest.

Humankind makes a new argument: that it is realistic, as well as revolutionary, to assume that people are good. The instinct to cooperate rather than compete, trust rather than distrust, has an evolutionary basis going right back to the beginning of Homo sapiens. By thinking the worst of others, we bring out the worst in our politics and economics too.

In this major book, internationally bestselling author Rutger Bregman takes some of the world's most famous studies and events and reframes them, providing a new perspective on the last 200,000 years of human history. From the real-life Lord of the Flies to… (tovább)

Eredeti cím: De Meeste Mensen Deugen

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tartalomjegyzék

>!
Bloomsbury, London, 2021
466 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781408898956 · Fordította: Elizabeth Manton, Erica Moore
>!
Bloomsbury, London, 2020
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781408898949
>!
Little, Brown Books, Boston, Massachusetts, 2020
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780316418539

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

nero>!
Rutger Bregman: Humankind

Rutger Bregman: Humankind A Hopeful History

Bregman alaptézise, hogy az ember – ellentétben a közhiedelemmel – alapvetően jó, de annak, hogy ne is váljék agresszívvá, feltételei vannak. Bregman kutatásai azt mutatják, az evolúció során olyan egyedek választódtak ki, voltak igazán sikeresek, akik barátságosak voltak. Az ember – és a kutya – esetében a barátságosság, és nem az erő vagy az agresszivitás volt az evolúciós siker kulcsa. Ám a genetika felülírható, agresszívvá tehető az ember, ha három feltétel teljesül: magas stresszhormon szint (pl. állandó nyomasztás a sajtóból), és alacsony szerotonin (pl. a kellemes élményt, szórakozást nyújtó tevékenységek megvonásával) és oxitocin (pl. az ölelés, testi érintkezés megvonásával) szint. Ismerős? Sajnos nagyon.

Egy olvasói vélemény arról elmélkedett Bregman Ember(i)ség című, 2020 elején megjelent könyve kapcsán, hogy vajon most mit gondol a szerző, átértékelte-e a véleményét látva, hogyan sikerült szinte az egész emberiséget szekértáborokba kényszerítve ellenségessé tenni egy év alatt. Aztán láttam vele egy interjút, amiből kiderült, nem. A Bregman elemzése szerint természetes barátságos viselkedéshez két dolog szükséges még: hogy lássuk a másik barátságos arcát, illetve hogy ne virtuálisan, hanem valóságosan legyünk együtt. Mondjuk Bregmannak hollandként aránylag könnyű nem elveszítenie a hitét az emberi jóságban. Például itt az emberek általában nem hordanak maszkot

Stitch >!
Rutger Bregman: Humankind

Rutger Bregman: Humankind A Hopeful History

Ez a könyv azt próbálja bebizonyítani, hogy az emberek alapvetően jók. Sok ismert vagy kevésbé ismert történelmi eseményt vesz sorra, amelyeket más nézőpontból mutat be vagy tévhiteket oszlat el róla.
Például a híres Zimbardo-féle börtönkísérlet is egy ilyen volt.
Egy másik nagyon érdekes dolog a Legyek ura, amit egy megkeseredett ember írt és sokan elkönyvelik valósnak a benne történteket. Rutger Bregman elkezdett kutatni egy valóban megtörtént esemény után, ahol gyerekek kerültek egy lakatlan szigetre és arra jött rá, hogy demokráciában éltek és nem öltek meg senkit.
Az emberi faj az egyetlen, ami képes az elpirulásra és nekünk van egyedül olyan szemünk, amivel úgy tudunk nézni valakire, hogy tudjuk követni a szemünkkel (nekünk van szemfehérjénk).
Az ősemberek barlangrajzain csak a vadászat van ábrázolva, míg emberek közötti ütközetek, harcok sosem jelennek meg.
Kutatták a háborús katonák harcmorálját, sokan közülük nem is voltak hajlandóak tüzelni. Sokan időt nyertek azzal, hogy újratöltötték a fegyverüket, hogy közben ne is kelljen célozni és tüzelni a másik emberre, aki az ellenséghez tartozott. Erről Orwell is beszámolt a Hódolat Katalóniának című könyvében.
Az újságok, hírek is a negatív híreket szeretik lehozni, mivel az jobban eladja a számokat, ezzel az olvasóknak az az érzésük, hogy sok a rossz hír, rossz ember, holott a jó híreket, jó tetteket nem mutatják be olyan sokszor.

Nem győzött meg teljesen ez a könyv arról, hogy tényleg olyan jó az emberiség, de azért árnyalta a képet.

Faith in Humanity Restored

miaulait>!
Rutger Bregman: Humankind

Rutger Bregman: Humankind A Hopeful History

Nem sűrűn olvasok nonfictiont, de amikor igen, akkor depresszív, általában szenvedéssel és nyomorral teli történeteket veszek kézbe, amik után napokig emésztenem kell az olvasottakat. Persze, nagy élmény volt Viktor E. Frankl könyve, a Vadhattyúk, vagy bármelyik észak-koreai meneküléstörténet, de annyira jó volt most ehelyett egy igazi optimizmus bombával indítani a napjaimat!

Rendszerint gyalog közlekedem, közben hangoskönyveket hallgatok, úgyhogy ezt a könyvet minden reggel munkába menet és minden délután hazafelé hallgattam. Bár a legtöbb pszichológiai/szociológiai kísérletet ismertem, amit a szerző feldolgoz, azok a pozitív csavarok, amikkel teljessé teszi a képet, nem sok esetben voltak a fejemben. Kifejezetten izgalmas esetekről, jó humorral ír a szerző, és minden történetnek alaposan utánajárt. Személyesen készített interjút több szakértővel is, úgyhogy nemcsak egy inspiráló sztorikkal teli könyvet akart összeállítani, hanem valóban tudományos munkát, ami jó értelemben „tudományt népszerűsítő”.

Én nem találtam rajta fogást, ajánlani fogom mindenkinek: tiniknek, felnőtteknek, cinikusoknak, optimistáknak és mindenkinek aki szereti.


Hasonló könyvek címkék alapján

Matt Ridley: The Evolution of Everything
Erich Fromm: The Anatomy of Human Destructiveness
Neil Postman: Amusing Ourselves to Death
Rod Dreher: Live Not by Lies
Michael J. Sandel: What Money Can't Buy
David Graeber: Bullshit Jobs
Charles Duhigg: The Power of Habit
Susan Sontag: Illness as Metaphor
Aldous Huxley: Brave New World Revisited
Amanda Montell: Cultish