33. legjobb ifjúsági könyv a molyok értékelése alapján
80. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Tengerbe ​veszett könnyek 405 csillagozás

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit…
Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, Szeged, 2016
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617602 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Florian Beck · Emilia Stożek · Joana Vilkas · Alfred Frick


Kedvencelte 98

Most olvassa 15

Várólistára tette 352

Kívánságlistára tette 293

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
_Eriii
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

„Sírtam mert nem volt cipőm, aztán találkoztam egy emberrel, akinek lába nem volt.”

Azt kívántam olvasás közbe, hogy bárcsak ne igaz történet lenne. Azt kívántam, hogy bárcsak kitaláció legyen, hogy tudjam utálni az írónőt, tudjak toporzékolni, tudjam tűzre tenni a könyvet. Azt kívántam, hogy bárcsak ne lett volna ez a pusztító háború. Ruta Sepetys újból irt egy szívfacsaró gyöngyszemet. Nagyon gyönyörűen ír. Ezt már az Árnyalatnyi Reménnyel megtapasztaltam, már akkor mély nyomot hagyott bennem az írónő. Nagyon csodálom az írónőt, mert ez a történet is rengeteg kutatómunkájában fekszik. Rengeteg utána járás volt. Őszintén nem hallottam Wilhelm Gustloff hajóról. Többet hallani sem akarok a Titanicrol, és ha elolvassátok, akkor gondolom ti is megfogjátok érteni. 9000 ember. És még mennyi veszett oda ebbe a háborúban, mennyi! Nagyon szerettem a szereplőket. Nagyon szerettem a váltott szemszöget. Nagyon szerettem a rövid fejezeteket. Az utolsó levélnél, már rendesen pattogzott a könny a szememből. Ajánlom…….

8 hozzászólás
>!
pveronika 
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

“A bűn egy vadász.
A remény egy vadász.
A szégyen egy vadász.
A félelem egy vadász.”

A legnagyobb vadász mégis maga a háború. És a több millió ember, mint rettegett vadak, életüket menteni próbálva bujkálnak és menekülnek a puskacsöve elől. Ennek a vadásznak azonban sok fegyvere van, nemcsak a puskák és bombák. A hideg. A félelem. Az éhség. De főként a bizonytalanság, hogy nap végén vajon melyik oldal lesz a nagyobb ellenség?

Nagyon különleges volt ez a könyv, és még nem olvastam ehhez hasonlót. A kötet négy szemszögből íródott, és minden fejezet legfeljebb 3 oldal hosszúságú volt, amit először talán meg kellett szokni, de tényleg nagyon egyedivé tette a narrációt. Azt hiszem, a legtöbben hallottuk a történeteket a második világháború borzalmairól, én főleg a nagyszüleimtől, hiszen nagypapám is a frontokon harcolt, majd négy évet töltött orosz fogságban, de a Kelet-Poroszország-i menekülésről és a Wilhelm Gustloff történetéről bevallom őszintén, hogy most hallottam először. És megdöbbentem.

Ez a könyv életek története. Egy litván nővér. Egy rejtélyes porosz férfi. Egy vak lány. Egy téveszmékkel küzdő személyiségzavaros. Egy csellengő kisfiú. Egy lengyel serdülő lány. Egy suszter. Egy óriás. És több ezer jobb világot kereső kétségbeesett lélek, akik a reménysugarat egy hajóútban látják…

A szereplőket még így, egy-két oldalas fejezetek során is meg tudtam kedvelni, és nagyon-nagyon izgultam értük. A könyv különleges stílusa tetszett, talán az egész kötet lelke ez volt, és lenyűgözőnek találtam azt az eszméletlen kutatómunkát, amit az írónő a könyv megírása előtt végzett, és amiről a regény végén ír. Ritka az, hogy valaki ennyi helyre elutazzon, és ennyi embert és családot felkeressen azért, hogy hiteles lehessen a történet, amit leír. Minden elismerésem. A Borostyánszoba rejtélye úgy gondolom, hogy kiváló szál volt a könyvben, és nagyon tetszett. Szentpéterváron (Puskinban) láttam a másolatot, és már az is lélegzetelállító volt, nem is csodálkozom, hogy a világ nyolcadik csodájaként emlegették az eredeti szobát. És ki tudja, talán a Balti-tenger fenekén, vagy egy vár alatti rejtekhelyen egyszer majd tényleg megtalálják…

Valóban kiemelkedő volt ez a kötet, és úgy gondolom, hogy a Goodreads Choice Awards első hely igazán megérdemelt díj volt. Ez volt az első könyvem Ruta Sepetys-től de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Őszintén ajánlom.

http://veronikasreaderfeeder.com/ruta-sepetys-salt-to-t…

6 hozzászólás
>!
gabiica P
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Mély benyomást és elképesztő hatást gyakorolt rám a történet. Eleinte csak a fikciót láttam benne, aztán végiggondolva rá kellett döbbennem, hogy nem. Ez megtörtént. Ha nem is így, nem is ezekkel az emberekkel és nevekkel, de megtörtént. Hányan pusztultak el abban a szörnyű háborúban…
Tetszett, hogy több szemszögből ismertem meg az eseményeket, mindenki máshogy látta a dolgokat. Alfred kilógott a sorból, először nem is értettem, hogy mi értelme van az ő megnyilvánulásainak. De meglepő volt teljesen a másik oldalról szemlélni az eseményeket, egy olyan emberéből, aki kissé talán fanatikusnak is nevezhető.
Ezeknek az embereknek szükségük volt egymásra ahhoz, hogy túlélhessenek, szinte idegen emberekben bíztak meg, az életüket adták másokért.
Szívfacsaróan gyönyörűen megírt történet egy olyan háborúról, amely az egész világot megrendítette…

>!
kellyolvas P
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Ruta megcsinálta ebben a regényben azt, amit nagyon kevesen tudnak, olyan narratívával oldotta meg a történetmesélést, ami egy pillanatra sem engedi lankadni a figyelmet. A négyféle nézőpont gyorsan váltakozik, ez dinamikussá teszi a könyvet.
Nekem Joana karaktere tetszett a legjobban, ő 21 éves csupán, ápolónő és Litvániából menekült el még korábban. Állandóan figyeli az embereket, sokat leolvas már a mozdulatokból is. Kódolva van benne a törődés, a segíteni vágyás.
Emilia egy 16 éves lengyel lány, aki nyolc hónapos terhes. A háború végén, német területen nem is tudom melyik a nagyobb baj. Ha kiderül hogy lengyel azonnal táborba viszik, ha az úton kényszerül szülni nem éri el a célját.
Florian egy restaurátor gyakornok, aki sajátos bosszúhadjáratot visz véghez, mivel a saját szemével győződött meg a németek műkincsharácsolásáról és saját főnöke lopásairól. A híres Borostyán szoba, a világ nyolcadik csodája is ennek az erőszakos műgyűjtésnek lett az áldozata a többi 50000 műkinccsel együtt, amit a németek átcsoportosítottak a saját területükre. Florian helyes fiú, az út során Emilia lovagként emlegeti magában, és az ápolónő sem közömbös iránta.
Ezek a fiatalok mind egy cél felé tartanak, eljutni valamelyik még nem megszállt kikötőbe, ahonnan hajóval utazhatnak tovább, biztonságos területre, mert itt a sarkukban vannak az oroszok. Az olvasás során a tudatom utolsó zugából is eltűntek a hős orosz katonákról őrzött képek, amit annak idején belém sulykoltak a múlt században, a valóság, amit Ruta személyes beszélgetések alapján gyűjtött és beleírt a regénybe, na az róluk az igazság.
Ruta elképesztően valóságos leírást ad, emlékszem, amikor itt volt dedikálni, már akkor említette ezt a könyvet, akkor dolgozott a kutatáson, elutazott a helyszínekre és a saját gyökereit is megmozgatta, hiszen a családja is érintett volt a litván kitelepítésekben. A történelmi háttér valóságossága mellett az ő szinte lírai írásmódja is mélyen hat, érzelemgazdag és erős hatással bír.
Amikor szusszannál egyet a könyv felét elhagyva, hogy végre ott a kikötő, ott a rengeteg hajó, ne gondold, hogy vége a megpróbáltatásoknak. A regény itt fordulópontra ér, és a középpontba a Wilhelm Gustloff üdülőhajó kerül, amely kifut Gotenhafen kikötőjéből az 1500 férőhelyén 10000 emberrel. Az idő szorította az evakuálást, minél gyorsabban, minél több embert kellett a hajóra irányítani, elsőbbséget kaptak a gyerekek és a nők.
Innen filmszerű az egész, egy őrület, félelem, menekülés, és egyszerűen nem tudod letenni a könyvet, amíg a végére nem érsz. Sírsz majd, de ezek a könnyek nem hiába hullanak, hiszen rájuk emlékezünk, az ártatlan áldozatokra. Ez a történet olyan, amit kortól függetlenül olvasnod kell, olyan, amire garantáltan emlékezni fogsz.

>!
WindStorm
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Vajon a háború tett minket gonosszá, vagy csak felébresztette a bennünk eleve ólálkodó gonoszt?

Imádom a háborús történeteket, annak ellenére, hogy végig sírom mindegyiket. Ez a könyv is ilyen hatást ért el nálam.

Amikor leemeltem a polcomról, azt gondoltam, hogy Ruta nem fog tudni újat mutatni. Aztán már az első mondat azt kiabálta: de igen! nesze neked!! És tényleg! Annyira nagyszerű, mélyreható, jól összerakott történet, hogy csak pislogtam.

Mindegyik főszereplő szemszöge fájdalmas, tele volt szomorúsággal, kilátástalan helyzetekkel és sok-sok félelemmel. A remény pedig lassan elpárolgott a lapok közül.

Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy ezek a dolgok mind megtörténtek, és nem is olyan régen. Hogy az emberek csontig hatoló gonoszsággal rendelkeztek és bármit megtettek volna azért, hogy a hatalom élére kerüljenek. Megérte? Megérte megmérgezni a Világot és tönkretenni embertársainkat, családokat szétválasztani és lelkeket tönkretenni?!
…szomorú…
Megérintett. Szétszaggatott. És még most is fáj.

Úgy utálok erre gondolni, viszont mégis azt írom, hogy ezeket a történeteket igenis le kell írni és szétszórni a Földön, hogy mindenkihez eljusson és az igazi Hősök tovább szárnyaljanak több ezer gondolat között.

>!
Maxim, Szeged, 2016
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617602 · Fordította: Bozai Ágota
9 hozzászólás
>!
mate55
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Megvált minket a csönd, a hallgatás az út végén. Egy félelmetes háború megdöbbentően kevéssé ismert veszteségét rejti, amely bizonyítja, hogy az emberség és a szeretet uralkodhat még a legsötétebb órákban is. Mert mikor már mindent elveszítünk, csak Istentől kapott emberi méltóságunk marad meg. Becsületünk az, mellyel az út végén el kell, hogy számoljunk. Nem baj, ha csak önmagunknak, nem baj, ha nem lesz hála, sem köszönet, nem baj, ha senki sem fogja tudni, nem baj, ha nem jegyzi fel senki, sehová. Nem baj. Mert jót tenni jó: valóban jó és lélekemelő. Elsüllyeszthetetlen.

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

„Hogy mit érez az ember amikor olvassa? Az szinte szavakban kifejezhetetlen. Mély fájdalmat, csalódást, reményvesztettséget. Még nem jöttem rá, hogy miért, de Ruta Sepetys Árnyalatnyi reménye is ugyanilyen mélyen érintett. Annyira elevennek éreztem, olyan közelinek, olyan könnyedén beleéltem magam. Szinte velük toltam a szekeret a hóban, velük cipeltem a lelki és fizikai terheiket. Hogy ezt az írónő, a stílusával, a karakterekkel, az egyszerű és lényegre törő leírásaival, vagy csak egyszerűen a témaválasztásaival éri el, nem tudom, de nekem nagyon tetszik.”
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/09/ruta-sepetys-tenger…

>!
DarknessAngel
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Elég sokat gondolkodtam, mit írhatnék erről a könyvről, amit más még esetleg nem említett, vagy valami mélyenszántót. Hát sajnos, semmi sem jut az eszembe. Egyedül csak annyi, olvassátok!

Megdöbbentő, megható, borzongató, és mindig mérhetetlenül szomorú. Mindegy hány háborús könyvet olvasok, hány filmet nézek meg, az emberi kegyetlenség mindahányszor elborzaszt. Szörnyű, hogy ha az ember segítő kezet nyújt, maga is a céltábla lesz. És ami még rosszabb, hogy ez még a mai napig így van.

A Wilhelm Gustloff hajóról én is most hallok először. Több mint 9000 ember… basszus! Elképzelni is szörnyű.

Nagyon tetszett a történet, megérintett. A négy kölönbező narrátor érdekes volt, és a rövid fejezetekkel csak még jobban leköttt az egész. Végképp nem ilyen befejezésre számította, mivel itt még valamiféle spoiler is kialault. Ettől még inkább megszerettem a könyvet.

3 hozzászólás
>!
Everglow P
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Egy szakértő oldal szerint az utóbbi 3500 évben összesen 230 év volt háborúmentes a civilizált világban. – Civilizált világ? Röhög a vakbelem…

Nagyon komoly és sok figyelmet igénylő témát boncolgat a könyv, ezért nem is szabad félvállról venni sem az olvasását, sem pedig az értékelését. Néhány fejezet igazán sokkoló és brutális, minden tiszteletem az írónőé ha nem zokogott írás közben.

A teljes értékelést elérhetitek: http://booksofdreamer.blogspot.hu/2017/06/ruta-sepetys-…

2 hozzászólás
>!
Dawnofmyth
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Nem igazán szeretek háborús témájú könyveket olvasni, mert mélyen megráznak. Ez a könyv is igaz történet alapján íródott, egy igazán tragikus esemény alapján, amiről bevallom töredelmesen eddig nem hallottam (shame on me). Az írónő gyönyörűen ír, meghatóan, ez az első olvasmányom tőle. Mindegyik szál amit megismerünk elég megrázó. Az emberek szemén keresztül látni a háború poklát, megélni velük a reménytelenséggel teli küzdelmes napokat. Nagyon tetszett a váltott szemszög, a rövid fejezetek, ezzel szinte éreztem a sürgető helyzetet. Szerintem ezt a könyvet mindenkinek el kéne olvasnia, Ruta Sepetys gyönyörű stílusban tárja elénk ezt a szörnyű tragédiát.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
pveronika 

„Sírtam mert nem volt cipőm, aztán találkoztam egy emberrel, akinek lába nem volt.”

>!
pveronika 

Per aspera ad astra, Papa, súgtam. „Göröngyös út vezet a csillagokig”.

115. oldal

>!
pveronika 

Amikor azt hinnéd, hogy ez a háború elvett tőled mindent, amit szerettél, találkozol valakivel, és rájössz, hogy még tudsz valamit adni.

310. oldal

>!
pveronika 

Vajon a háború tett minket gonosszá, vagy csak felébresztette a bennünk eleve ólálkodó gonoszt?

Kapcsolódó szócikkek: Florian Beck
>!
NoemiSmile

Az anya biztonság. Az anya vigasz. Az anya az otthon. Az a lány, aki elveszti az édesanyját, hirtelen kis csónakban találja magát, viharos óceánon.

154. oldal

>!
pveronika 

Milyen ostobák vagyunk, amikor azt hisszük, hogy erősebbek lehetünk a tengernél vagy az égnél.

335. oldal

>!
Bibi_️3

– Van egy mondás. A halálnak ezer ajtaja van kiereszteni az életet, én is találok egy ilyen ajtót. Mindannyiunkra vár egy ajtó. Tudom. Elfogadom. De a gyerekek. Azzal nem tudok megbékélni. – Fejét ingatta. – A gyerekek miért?

234. oldal

1 hozzászólás
>!
gabiica P

Mivé lett az ember? Vajon a háború tett minket gonosszá, vagy csak felébresztette a bennünk eleve ólálkodó gonoszt?

81. oldal

>!
Szelén P

– Mit fogsz tenni, ha Kielbe érünk? – kérdezte.
Megcsókollak.

Kapcsolódó szócikkek: Florian Beck · Joana Vilkas

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Amy Harmon: Homokból és hamuból
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Kristin Hannah: Fülemüle
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Kate Morton: Az elfeledett kert
Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe
Monica Hesse: A kék kabátos lány